Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-10 / 105. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1031 május 10. A képviselőház letárgyalta a földinivclésügul tárca költségvetését A Ganz-gyár! munkáskizárás ügye a napirendi vitában Rudapesl, május 9. A képviselőház mai ülé­sén folytatták a főldmivelésügyi tárca vitáját Fetrovlrs György a fásitás kérdésével foglalko­zott, majd a makói hagymalermelés nehéz hely­zetére hivta fel a miniszter figyelmét. Vek Lajos: A mezőgazdasági krízisen csak a termelés gyökeres átszervezésével lehetne segíteni. Dezső azt vitatta, hogy nem termelési válság, hanem értékesítési válság van. Farkas Tibor a különböző állami üzemekkel foglalkozott. Kívánatosnak tartaná, ha minden ál­lami üzemről külön mérleget készítenének. Takács Géza után Refslnger Ferenc beszélt. Meggyőződése szerint n«gy áldozatokat kell hozni a mezőgazdaság érdekében, mert az ország nagy többsége mezőgazdasággal foglalkozik és ha el­sorvad ez az osztály, akkor magával rántja a többi rétegeket is. Szilágyi Lajos hangoztatta, hogy a főldmivelés­ügyi tárca költségvetésének a kerete tnlságosan kevés egy agrárország számára A bolettatörvény a törpebirtokosok számára rendelkezést tartalma­zott a földadó elengedéséről. Ezt azonban sok helyen még ma sem tudják a törpebirtokosok és megfizetik az adót, amire nem volnának kö­telezve. A délutáni ülésen Meskó Zoltán azt mondotta, hogy a kisgazda párt mindig megtette politikai kötelességét és mikor az ország romokban hevert, Nagyatádi Szabó István vezetésével nagy felada tokát oldott meg. Kérte a főldmivelésügyi mi­nisztert, hogy vegye kezébe a földmunkások sor. sát és segítsen rajtuk. Bródy Ernő hangoztatta, hogy • íermelésl ágak nnk össze kell fogniok. Ne legyen ellentét a vá. rosi és falusi lakosság közölt. Lázár Miklós a bortermelők katasztrófális hely­zetére hivta fel a figyelmet és határozati javas­latban kérte a borfogyasztási adó leszállítását. Vivardt János és Csizmadto András felszólalása után Maver János főldmivelésügyi miniszter vála szolt a felszólalásokra. Azt mondotta, hogy az ezévi termés értékesítésére a kormány tervezetet készített, amellyel a Ház rövidesen foglalkozni fog. A magyar mezőgazdaság talpraállitása szempont­jából sok reményt füz az összeülő londoni konfe­renciához. A kormány szakértők bevonásával ter veket készíttetett, amelyek azt igazolják, hogy az Alföldön 13 millió katasztrális holdon kevés költ­séggel elvezethető a viz és okszerűen felhasznál­ható az öntözés céljaira. Ezután arról beszélt, hogy nagyszabású akció van folyamatban a gyü­mölcsősök kártevőinek leküzdésére. A mezőgaz­dasági biztosítás kérdésével foglalkozva, hangsú­lyozta hogy a tőrvény javaslat kész van, d" a mai viszonyok mellett nem lehet életbeléptetni, mert a földadó emelésével járna Végül kijelen tette, hogy a nemzetkőzi nehézségek ellenére is optimizmusra jogosít az a körülmény, hogy Európa politikai tényezői is kezdenek gazdaságilag gon­dolkozni. Ezután a tárca költségvetését általánosságban elfogadták. Az elnök indítványozta, hogy hétfőn folytassák a költségvetés vitáját. Kélhly Anna javasolta, hogy a munkanélküliség kérdését tűzzék napirendre. Kabók Lajos a Ganz-gyár; munkáskizárást tette szóvá. A kizárás a Bedeau.rendszer erőszakolása miatt következett be. Kéri a kormányt, hogy a békéltető egyeztetési tárgyalásokat indítsa meg. Mayer János miniszter; A Ganz-gyári esetben ugv látszik félreértésről van szó és ép ezért a kormány nem fogja tétlenül nézni a sajnálatos eseményt, hanem közbelép és megteszi kötelességét, bárki le­gyen az, akinek bűnössége miatt a konfliktus ki­robbant. Az ülés fél 8 órakor ért véget. Glattfelder püspök a katolikus főiskolások kongresszusán Budap<«l, május 9. Az országos magyar kato­likus főiskolások diákszövetsége országos kong­resszussal ünnepli fennállásának 10 éves forduló­ját. A Katolikus Kör dísztermében nyilvános ülés volt. amelyen dr. Glattfelder Gyula csanádi püspök mondott megnyitó beszédet. Azt fejte­gette, hogy ez a kongresszus az egyéni és köz­életi erkölcs harmóniáját kívánja szolgálni. Mo­dern feladata ennek az ifjúságnak, hogy töre­kedjék a társadalmi szolidaritás szolgálatára. A szövetség 10 éves jubileumával egybeesik az anyaszentegyház nagy eseményének negyvenéves jubileuma: XIII. Leo pápa 40 évvel ezelőtt adta ki Rerum novarum enciklikáját, amelyben a világ szociális bajainak orvosszerét állapította meg. Mea culpázva járul most a világ Rómába a nagy pápa emlékét megülni, mert látja, hogy a nagy elgondolásokból csak egy rész valósult meg. Az ifjúság feladata, hogy összekötő kapocs legyen az alsó és felső néprétegek közt és vigye bele a társadalomba az áldozat, a szeretet lelkét és szel­lemét. Ezután dr Sik Sándor szegedi egyetemi tanár tartott előadást -Irodalom és világnézet* cimmel. Fényképezzen a világhírű angol „Imperiár filmre «,lemezre I Kopható Ciebmann ffc'^nfffJ A „császárhű néppárt" sfurva nyilt levele ftpponyfhoz (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: A császárhű néppárt veze­tősége nyilt levelet intézett gróf Apponyi Al­berthez egy budapesti napilapban megjelent nyilatkozata miatt, amelyben Apponyi lehetsé­gesnek mondotta a monarchista Magyarország és a köztársasági Ausztria unióját. A nyilt levél durva hangon ir Apponyiről és a vé­gén meg is fenyegeti arra az esetre, ha Ap­ponyi Bécsbe találna menni. Meghall Torday Emil London, május 9. Torday Emil. a világhírű magyar Afrika-utazó és antropológus, rövid szen­vedés után ma reggel Londonban elhunyt Torday több mint egy évtizedet töltött Nyugatafrika leg­primitívebb törzsei közt. több úttörő fontossága felfedezéssel és maradandó értékű munkával gaz­dagította a tudományos irodalmat. Művelt Angliá­ban, Franciaországban és Belgiumban egyaránt nagyra becsülik. Ki Irta a legszebb keringőket ? Kinek voltak a legfötbemászSbb dalai? Strauss Jánosit a „Szép asszonynak mazslkálok .. cimü oyönyörQ ülni, csupa Strauss muzsikából áll. Hétfőtől, Korsó Mozi. Svájci órák, ékszerek 6—8 havi. Alpakka evöeszközök, „His Masiers" gramofonok üXe.»Tólh órásnál Tört ar*ay, »rt«t beTUUi és ór»-, ékwerj*v1tte. BBC beSZWZéS. Vasárnapi vendégek Irta: Móra Ferenc. Április eleje óta ennek a hétnek a derekáig harminchat iskola tekintette fel a kultúrpalotát. De a hét végéig kikerekedhet a számuk negy­venre, sőt haladhatja is azt. Holnapra, holnap­utánra bc van jelentve Csongrád, meg a makói polgári iskola és a félegyházi apácák iskolája. Tanyai iskola pedig mindig akad olyan, amelyik bejelentés nélkül toppan be. A gyeviek is ugy jöttek be ma délelőtt. Csak ugy a kapuban kér­ték az engedelmet s azt már olyankor nehéz meg tagadni. Különösen mikor látja az ember az apró magyarokat, ahogy lábujjhegyen ágaskodva les­kelődnek be a kulcslyukon. Már akkor inkább csak kinyitja nekik az ajtót, ha elfelejtettek is előre vízumot kérni tőlem Nem nagyképűségből uraltatjuk mink magunkat a pagodá-ban — Tömörkény adományozta ezt a nevet a kulturpalolának —, hanem muszájból. Még rendet nem csináltunk a látogatások körül, addig megesett olykor, hogy négyszáz-ötszáz gye­rek nyüzsgőlődött Árpád apánk, meg a Báthori Orzsi körül. Az nem lett volna baj, mert Ar. pád apánk ennél nagyobb sereget is látott, an­nak a tökéletlen örzsinek pedig úgyis máson jár az esze. Hanem az volt a baj, hogy olykor négy­öt iskola összekeveredett, sőt egyszer az Ls meg­esett, hogy összeverekedtek a különböző dialektus­ban csúfolódó kis szittyák és szittyanők. Ezért kellett aztán tőrvényt hozni róla, hogy a kultúr­palotában tartózkodó mindenféle herepfedé nyekkel csak az az iskola szembesülhet, ame­lyik előre bejelenti, hogy tiszteletét akarja ten­ni a kolibrim adaraknál, meg a négy-ötezer éves adóalanyoknál. Most veszem észre, hogy tán jobb lett volna ezt el se mondani. Még valaki rájön, hogy ohó, hiszen a muzeum a kulturterjesztésben konkur­rálni akar a színházzal, azt pedig nem szabad engedni. Akkor még jobban le kell szállítani a segélyt, hogy ne izegjen-mozogjon annyit az a kultúrpalota. No, akkor inkább áttérek a tárgyra, mielőtt va­lami ötletes ember meginditványozná a capitis de m i nu t io-t. Abbahagyom a dicsekvést és nyújtom panaszomat a vasárnapi látogatók irá­nyában. Nem a nemzetnek azon részéről van szó, ame­lyiknek az a vasárnapi mulatsága, hogy mise után elnézelődik a muzeumban és egy kicsit ki is mér­gelődi magát. Minden vasárnap délben jelentik az ősők, hogy elégedetlenek az emberek. Még pe­dig azért elégedetlenek, hogy még most se le­het a fehértói hun kardokat, meg a makkoserdei avar nyílhegyeket látni, pedig már két eszten­deje, hogy olvastak róluk az újságban. Ha va­lamire büszke vagyok az életben, akkor ez az elégedetlenség az. Nem tudom, van-e még mu­zeum az országban, amelyik azzal kérkedhet, hogy még azt is számon tartják a népek, amit nem mu­togat. Hiszen más muzeumok arról panaszkod nak, hogy még arra sincs publikum, amit muto­gatnak s hogy fü szövi be a küszöbüket. (Hogy engem szidnak azért, mert se szekré­nyem, se helyem, az nem baj. Nem törik bele csontom s ha törne is, kisebb kár én értem, mintha egy tárló üvegét törnék be.) A stammgasz t-okkal tehát nagyon ki va­gyok én békülve. A zokszót nem őróluk ejtem, hanem a vasárnapdélutáni látogatókról. Mert mostanában ilyenek is vannak s bála Istennek, nem is kevesen. Ezek nem helybeliek, hanem ide­genek. Különösen azok a gyűlésező, kongresszw­sozó társaságok, amelyek mindig vasárnap délután szeretnék megnézni a muzeumot, lehetőleg kalatiwv lás mellett. Hát ez egy kicsit nehéz dolog, mingyárt meg­mondom, miért. Én belátom, hogy a kivánság in­dokolt. Aki kongresszusra jön Szegedre, annak azzal telik el a délelőttje. A nézelődéshez csak azután jut hozzá s a muzeumban olyankor akarna elidőzni, mikor már egyéb gondja nincsen. Hi­szen ha énrajtam állna, én a könyvtárt este is nyitva tartanám, mert akkor érne rá olvasni a legtöbb ember s a muzeumot se csuknám be, éppen ünnepdélután. Elég helytelen dolog, hogy a világ minden muzeum a be van olyankor csuk­va. A mienk nem volna, — de ahhoz több em­ber kellene, mint amennyi felett én gyakorlom az impériumot. Az én hivatalszemélyzetem ma is akkora, mint ötven évvel ezelőtt volt, mi­kor még alig volt könyvtár és sehogy se volt muzeum. Nekünk tizszerannyi munkát húszszor olyan jól kell elvégeznünk Már most kivánha­tom-e én az embereimtől, akik mindennap reg­geltől estig talpalnak, hogy vasárnap délután be­jöjjenek haptákba állni és vendéget kalauzolni? Kivárni kívánhatnám, de nekik nem volna köte­lességük engedelmeskedni. Nekik is jussuk van a vasárnapból legalább a délutánt megszentelni s még több, mint más város-cselédjének, mert minálunk hétköznap délelőtt, délután szolgálat van. Hát akkor; magad uram, ha szolgád nincs, fin engedelmes ember is vagyok s vállalok olyan kötelességet is, amiről minden ésszel élő ember tudhatja, hogy nem az. Nekem igen sok a ráérő időm, ennélfogva én mindig kapható vagyok töme­gek szakvezetőjének, — de csak a kapun betáL' Azt azonban nem szeretem, ha kivül is m m

Next

/
Oldalképek
Tartalom