Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-30 / 120. szám

D&LMAGY A KOKSZAI* ma.ius 81. mul|k el néhány óra, megjön a főnök 1$ megkezdődik a behódolási szertartás. A sejk méltóságos léptekkel odamegy az összekötözött bikához és egy hatalmas szablyával elvágja az állat nyakát. Vastag patakokban, gőzölögve ömlik a bika vére, amibe azután a sejk mindkét kezét belemártja, akkor odamegy a francia tiszt is, 6 is belemártja mindkét kezét, majd a négy véres kéz barátságosan megrázza egymás: vérszerződési kötöttéit... A légió — Hiába a Szaharának minden varázsa, borzalma, a színpompás algiri, tuniszi, oráni, vagy bel.tbbesi életnek minden képzeletet meghaladó forgataga, a fantáziákat méais ez az egyetlen szó izgatja legjobban: a ligió. — Aki felcsap légienistának, annak ui élet kezdődik Afrikában. — Hány éves vagyt — kérdezi egyik kamerád a másiktól. — Három Hát te? — Én nigyt — Az éveket nem a születésüktől számítják, hanem amijta at idegen légióban szolgálnak... — Kalandéhes suhancokat rángatnak le a határ, állomásokon, hova készültök: a légióba; összeomlott exisztenciák menedékvára volt valamikor a légió, sokszor megrögzött bűnözök búvóhelye, de majdnem mindannyiszor az uj élet utáni vágy hajtotta a sivatag szélére. Mindent elfelejteni és újból kezdeni a kenyérért való küzdelmet. Ma már ennek a romantikának is vége. A légió kemény reguláris szerv, amibe nem nagyon könnyű dolog bej ütni. Nagy szigorúság uralkodik, a szolgálat nehéz. Vannak tevés és öszvéres osztagok is. Ezek • Szahara »csendőrei«. Semmi titokzatosság és semmi borzalom. A bánásmód kitűnő, emberséges. H« kiderül valakiről, hogy rossz fát tett a tűzre, irgalom nélkül kiadják, az viszont igaz, ha kitöltötte a büntetését, jöhet vissza és senki sem kérdezi: hol voltál eddig. Északafrika legkeresettebb tutbaltbirója: Fekete Géza volt vásárhelyi gyógyszerész Végül elbeszélgettünk a sportról is és igy bukkant fel Fekete Géza, az egykor Szegeden is szerepet játszó vásárhelyi gyógyszerész neve. Fekete Géza régi életét a vásárheiyi házban egy revolvergolyó roppantotta ketté. Ui életének első napja az idegen légióban virradt fel és Fekete Géza intelligen. fiája, műveltsége, képzettsége hamar ráterelte felebbvalóinak figyelmét és ma Fekete Géza a Sidi BelAbbesben állomásozó 1. ezrednek a patikusa, őrmesteri rangja van és francia állampolgár lettMint ilyen azonban még nem tett volna szert hírnévre, de miután itthon is kitűnő sportember volt, ezt a tudását is kamatoztatta Afrikában Fekete Géza a legkeresettebb futballbiró egész tszak Afrikában. Minden vasárnap veszi a kofferját, a sípját és sok-sok kilométert utazik, hogy meccseket vezessen. Az északafrikai labdarugó szövetségben tekintélyes vezetőpoziciót tölt be. — Nagy sportünnepségeket szokott rendezni, — mondja tovább György Sándor —, a mult évben Újpestet akarta levinni Oránba és Bel Abbesbe, de ez a terve meghiúsult. Ha van egy kis szabad ideje, akkor az ezred könyvtárában foglalatoskodik, intézi a magyarok sok ügyes-bajos dolgát, vagy pedig elmegy Zsarkó fegyvermühelyébe, ahol földije, a Vásárhelyről elszakadt Zsarkó fiu és édesanyja éldegélnek. Fekete Gézát, az egykor hatalmas szál embert nagyon meggörnyesztették a keserves évek. Hosszú évek után most éri majd az első öröm, amikor fia megy ki hozzá látogatóba a nyári vakáció idejére... György Sándorral a hajó már a Földközi-tenger hullámait szeli, feleségét és két kis gyermekét itthon hagyta Szegeden, hadd tanuljanak magyarul. (Gábor.) E. SCHATZ MAGDA fűzöszalonja Somogyi a. 15., készíti a legmodernebb fűztklt, hasl!titOket és minden e szakmába »égó készítményeket, it József Főherceg Szálloda Budapeat, (Keleti pályaudvarnál) Baross tér 2. ufból megnyílt. Hideg meleg viz fürdők a házban. Szebb, főbb, olcsóbb min) volt. B. 18 Menyasszonyi kelengyék ágy- és asztalnemüekXV.S™Pollák Testvérek•K3KS A magyar Alföld öntözése Tanulmányul az alföldi öntözések lehetőségéről Irta dr. Benda László geológus, oki. mérnök. ír. Milyen okok sürgetik az öntözést? A lecsapolások miatt — amint fentebb elmondottam — azért növekedett meg az elszikesedés intenzitása, mert a lecsapolt területre hulló csapadékvíz csak nagyon kis mértékben tud behatolni a talajba. Az esős napokra következő forróságban, a fokozottabb párolgás következtében — a talaj hajcsövessége folytán — Ismét felkerül a felszínre, de ekkor már magával hozza a talajsókat oldott állapotban. Amikor pedig a viz a felszínről pára alakjában a levegőbe távozik, a talajsók visszamardnak. Részben a felszínen, részben a legfelsőbb 10—12 cm vastagságú rétegben. Közben-közben egy-egy helyen feltör a mélyebb szintek talajvize, ez is hoz magával sókat, amelyeket szintén a felszínhez közel, vagy éppen a felszinen ejt ki. Igy az eredetileg legjobb termőrétegek mind nagyobb mértékben szikesednek el. Régebben, a mult század első felében, amikor még legfeljebb csak egy-két ember ideája volt a Iecsapolás, csak elvétve akadtak szikes, vagy salétromsót termő foltok. (Ezeket nagyon meg is becsülték, mert szóda- puskapor- és szappangyártásra nagyon alkalmasak voltak. A XIX. századnak például európahires szappana volt a Sapo Debreceniensis, amelyhez a szódát ugy söpörték a környékbeli szódatermő szérűkön.) Hogy miért volt ez ritka jelenség? Azért, mert á tavaszi árvizek elöntötték a mélyebben fekvő területeket. Amig a szem ellát, egy víztükör minden, mintha tenger volna, de a viz nem mély. Csak néhány deciméter, vagy legfeljebb 1—1 i/s méteres. És álandó, lassú áramlásban van. Ezeknek az árvizeknek hatása kétféle volt. Egyrészt feloldották a felszínen, vagy közvetlenül a felszin közelében lévő sókat és azokat elszállították, vitték, mosták őket a legközelebbi folyóba. Másrészt lehatoltak a mélybe. Minthogy másfél-két hónapig is borították a földeket, volt idejük, hogy nagy mélységekre, 5—6 méterig is lehatoljanak. Lefelé irányuló szivárgásuk alatt ismét oldatok alakjában magukkal vitték a felsőbb rétegek fölösleges sóit az alsóbb talajvíz szintjébe, ahol már azok az állandó talajvizáramlás hatása alá kerültek. Hogy ugyanezt az állapotot visszaállíthassuk, persze modem technikai keretek kőzött, öntözésre van szükségünk. Az öntöző csatornákból annyi vizet tudunk juttatni a vizet igénylő területekre, amennyire azoknak éppen szükségük van. Viszont a levezető csatornák felhasználásával bármikor el tudjuk távolítani az elárasztáshoz szükséges vizet, ha az már fölöslegessé vált. A rendszeres öntözés megszünteti talajaink szikesedéssel kapcsolatban fellépett hármas betegségét. Lassankint visszatérnek a talajba azok a gombák, moszatok és baktériumok, amelyek a növényi élet fentartásához nélkülözhetetlenek. Majd újra megindul a talajvíz rendes cirkulációja és végül a biológiailag leromlott talaj újra életképessé lesz a meghonosodó növényi vegetáció uralma alatt. Ugyanezt elmondhatnók a futóhomokterületek megkötésére vonatkozólag is. Ha a talajvíz le tud hatolni a mélyebb rétegekbe is, hogy az a növény nemcsak a legfelsőbb néhány deciméterben, de 4—6 méternyi mélyen is találjon talajvízre akkor, amikor — a nagy szárazságok idején — a felső rétegekből a talajvíz mar régen elpárolgott, mondom., ekkor a mai futóhomokterületeken újra megtelepülnek majd a kiveszett növények és virágzó szőlőtelepek, kertek, stb. foglalják el az őket megillető területeket. • Ezeken kivül még egy nagyon fontos körülmény kényszerit bennünket arra, hogy az öntözés kérdésével behatóan és sürgősen foglalkozzunk. Alföldünk csapadéka kb. 500 mm évenkint. Ezt ugy kell érteni, ha az a csapadék (eső, hó, dér, stb.), amely évente Al'öldünkef éri, nem párologna el, nem folyna le a folyókba és nem szivárogna be a talajba, hanem a térszínen gyűlnék össze, egy év alatt, egyenletesen elosztva, 500 mm, azaz félméter magasságot érne el. Ez a kevés csapadék sem oszlik el egyenletesen és éppen nem ugy, ahogy azt a gazdasági élet kívánná. Az Alföldön a csapadéknak kétszer van évente maximuma. Az egyik télen, a másik nyáron, rendszerint juniusban. Ezen az általános jellegen kivül a csapadék rendkívül szeszélyes és változó, ami a Kontinentális éghajlat következménye. Valójában az a helyzet, hogy hazánk a három nagy, európai klimatikus zóna találkozási pontja. Itt találkozik Déleurópa mediterránens-, Nyugateurópa óceánikus- és Oroszország—Szibéria kontinentális klímája. Nálunk mindig olyan az időjárás, amilyen klimatipus éppen uralkodó erősségű a három közül. Az időjárás és a csapadék bizonytalansága miatt megesik, hogy egészen az aratásig, vagy a kukoricatörésig nincsen eső. (Tavaly példáui Orosházán május 30—szeptember l-ig összesen négy esős napot jegyeztem fel.) A gabonaszem kipereg a kalászból, a kukorica elcsenevészedik, »megsül«, a burgonya olyan apró lesz, mint a .dió és annyit sem hoz meg a közepes föld, amennyit beléje vetettek! És ez, ahogy leírtam, nem túlzás. A magyar gazda, akár uradalom, akár a kis parasztgazda legyen az, az alföldi szeszélyes időjárás miatt a Iegkétségbeejtőbb bizonytalanságnak él. Nem lehetne és nem kellene ezen sürgősen segíteni?! Ez a súlyos probléma is sürgeti az öntözés megvalósítását. Ha megfelelő öntözöcsatornahálózattal látnák el, mindig megkaphatná a gazda a földjére a terményének szükséges vizet, olcsón és kellő időben. Ezzel nemcsak biztosítaná az átlagos termést, hanem még fokozhatná is a termésátlagot, mert a rendszeres öntözés következtében javulna a földje, a növények gyorsabban fejlődnének, jobb minőségűek lennének és többféle növényt is tudna a gazda termeszteni. Elérnénk tehát azt, hogy a mai extenzív gazdálkodás helyett intenzív gazdálkodásra térhetnének át gazdáink. Nemcsak a gabonaterme« lés, hanem a kert• és gyümölcskultúra is na. gyobb tért hódítana. A szegvári nagy faiskola tulajdonosától tudom, hogy milyen óriási értéket és hasznot jelent itt az Alföldön a gyümölcs. Az ő 5-6 éves fái 40-50 kiló termést hoznak évente. Prima exportgyümölcsöt. Persze ő nem kíméli a pénzt, szívesen áldoz a befektetésre, mit az öntözés, a fák ápolása, stb. követel. De már azt a fát, amely csak 25-30 kilót hoz neki évente, viszik a tűzre. Közepes számítása szerint tízszeres jövedelme van földjéből, mintha az a legkitűnőbb gabonaföld volna. De a gabona is, a kertek is, a gyümölcsősök is, a nagybani takarmánytermelés is, a rendszeresen kezelt rétek is, mind, mind az öntözésre vannak utalva. Az öntözés biztosítja a kukorica, répa, dohány, lóhere, lucerna és csalamádé termesztését is. Sőt nem egyszer még a buza ls rászorul az öntözésre. Nem szabad elefledkeznünk arról sem, hogy, nem egy növényt, mint pl. a lucernát, négyszer-őtször is biztosan tudfuk majd kaszatul évente; eddig bizony igen kétséges volt, hogy tudjuk-e háromszor is kaszálni esztendőnkint. Emellett meghonosíthatnánk az öntözéssel kapcsolatban néhány olyan növényt, amely ezideig nem divatos nálunk. Igy elsősorban a rizst és a bambusznádat. Minden vevőnek 533 2 pengő n felüli vásárlásnál egy léggömböt ajándékozok. Hoffmann Dezső SSSS