Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-17 / 110. szám

Vasárnap, 1931 május 17 Ara 24 fillér VII. évfolyam, HO. szám 12.1,em, Teleion: _ „ , kOlctünkOnyvlAr é» tegylroda • Aradi ucea 8. Teleion: 13-06. - Nyomda : lltw llpól ucca Itt. Teleion: 26-34. TAvlratl ét leveleim Délmagyaronz&q üzeged. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken é» Budapesten 3-ftO. kllimidttn ©•40 pengd. - Egyes szdm Ara hetkUz. nap 16, vmAr- 6» Ünnepnap 24 HU. Hirdetések lelvételc tarifa szerint. Megjelenfk hdtfd kivételével nnpnnla reooel Magyar revizió Egy szivdobbanásban találkozik ma össze ennek az országnak népe. Az ország népe: minden magyar a határokon belül és a határokon kivül, lelkében az év minden napján sürgeti a revíziót, de a mai napon nyilt vallomást is tesz amellett, ami ott bujdosik minden gondjában és minden örömében, ami felé ugy tekint minden hajnalhasadáskor és minden napáldozat idején, mint Mekka felé a hivő mohamedán. Talán nincs is arra szükség, hogy hitet tegyünk a magyarság ősi jussa, a régi élet és régi ország követelése mellett. Hiszen hitet tesz a revízió tört£nelemethikai jogcíme mellett a mindennapi életünk. Minden fájdalmunkban benne zsong az ország fájdalma, minden elesettségünkben ez a bukás zokog fel, gondunk zakatoló malmában a nemzeti gyász emléke őröl bennünket legjobban, a magunk élete gyászkeretes szimbóluma lett az ország életének s az ország élete a mi életünk megrokkanását mutatja: — milyen tragikus kettöség ez a történelem prizmáján szétbontott élet, az ősi gyökereiben, fájdalmában és örömében egy talajból buzogó. Elfelejthetjük-e valaha a tőből kiszakított kart, amelyik dacosan ölelt asszonyt és keményen szorította a kalapácsot, elfelejthetjük-e a kioltott fényű szemet, amibe a felnézett világ«-nak minden csudája belehullott, elfelejthetne valaki a srapnellekaszílta lábat, amelyik olyan rangosan hurcolta gőgös fiatalságát, — és elfelejtheti-e valaki az ország kiszakított karját, kioltott fényű szemeit és kitépett lábait? Nincs feledés és nincs gyógyulás. Nemcsak tni követelünk igazságot, igazságot követel a megsértett jogrend, a népek önrendelkezési jogának elve, a kis nemzetek' szabadságának póstulátuma. amiért állítólag hareojtak a győzők". A győzők elfelejthették, hogy miért mentek a háborúba, de a legyőzöttek nem felejthetik el, hogy mit. ígértek a győzők", ha győznek". Jogot ígértek" és szabadságot ígértek s jogtalanságot adtak és rabságot. Már pedig a történelem katedráüsába hazugságot nem lehet beépíteni. A hazugság nem kötőanyag, vagy ki kell cserélni a gerendákat, melyek nem bírják el a fejlődés terhét, vagy számolni kell azzal, hogy összedől az épület. Amikor minden magyar szive összedobban, nem szólalhat minden magyar ajka. A lélek kapuja előtt zsandárok állnak őrt. A véres határokon tul száraznak kejl maradni a szemnek s a szájnak némaságot parancsol a hatalom, — csak befelé sirhat a sziv s a letaposott utak nyomait keresheti a felejteni nem tudó szem. Most fel kell nézni a csillagokra. Akármerre járunk, akárhová dobott a zabolátlan szeszélyü sors, nézzünk csak fel a csillagokra, — ugyanaz az ég borul ránk s ugyanazok a csillagok küldik le hozzánk fényüket Ha zsandár és országhatár el is választ bennünket, a csillagok őrtüzei mellett Össze tudunk találkozni szétszórt ágai a magyarság törzsének határon innen és határon tul. A magyar revízióért azonban nem elég fogadkozni szent esküvéssel s hajtogatni a kupákat dühös elbusulással A magyar revízióért dolgozni is kell. A magyar revizió gondolata azt követeli tőlünk, hogy ezt az országot minden magyar vágyott otthonává tegvük. Nekünk meg kell tartani a felénk néző tekinteteket. Vigyázunk jól minden szavunkra és minden cselekedetünkre, a régi haza elszakadt fiai szemeinek kereszttüze alatt állunk mindig. Nekünk jogban, szabadságban, kultúrában, türelemben, az állampolgári jogok védelmében vezetnünk kell mindazok között az államok között, melyeknek határain belül magyarok laknak. Nem szabad megengednünk. hogy ezek a rajongó tekintetek csak egy pillanatra is visszaforduljanak Nekünk számolnunk kell azzal is, hogy idegen országokban a magyarságnak egész nemzedéke nő fel, amelyik már öntudatos gyermekkorától kezdve idegen szellem átalakító erejével szemben kénytelen védekezni. Nekünk minden szavunkkal . és minden cselekedetünkkel erősítenünk kell őket a léleknek ebben a védekezésében. Nem szabad megengednünk, hogy (Budapesti tudósítónk telefon jelenté se.) Szombaton délután Hertelendy-ucca 19. számú lakásán öngyilkosságot követett el Molnár István nyugalmazott tábornok, akinek neve a háború alatt igen gyakran szerepelt és a háború előtt is ismert volt a lovassport körül kifejtett tevékenységével kapcsolatban. Az öreg generális feleségéveT, fiaival, vejével és annak családjával lakott együtt. Az utóbbi napokban a búskomorság jelei mutatkoztak rajta. Szombaton délután megborotválkozott, azután bezárkózott szobájába. Családjának feltűnt, hogy a tábornok milyen sokáig tartózkodik szobájában. az a haza, amelyikről már csak szülőik meséiben hallanak, más legyen, mint az az ország, mely egyszer még a hazájuk lesz. A mai Magyarországnak azzá kell lennie, ami az álmok Magyarországa lehet azok számára, akik csak álmukban tudnak már hazajárni A jognak és szabadságnak teljessége s a kenyér biztonsága teremthetik meg ez* az élő csodát s nekünk, akiknek álmunk és kenyerünk a magyar revizió, szent kötelességünk, hogy a nemzeti demokráciának teljessé tétfelével szolgáljuk a revizió ügyét. A revízió nem egy pártnak és nem egy osztálynak i ügye, de az egész, magyarságé. Nem sajátíthatja ki senki a maga számára annak szolgálatát, aminek szolgálata az egész nemzetnek nem joga. de a megvalósulásig tartó elalkudhatatlan, örök kötelessége. be akartak nyitni hozzá, de az ajtót zárva találták. Rosszat sejtve, feltörték a zárat, behatoltak s szobába és az ágvon ott feküdt az üreg g&nP rá'ls rfiszregvenruhájába öltözve, lakkcipőben kard dal ez oldalán — holtan. Az előhívott orvosok megállapították, hogy veronállai és sztrlchninnet megmérgezte magát. Az asztalon a rendörségnek cimrett levél feküdt, amelyben a tábornok bejelenti, hosv idegbaja miatt" válik meg az ét tt8t Jíegtalálták Mjálkeifiteg irt gyászjel ntését és azoknak a névsorát, akiknek a gyászjelentést el tetl küldeni Curtius, Briand, Grandi és Schober a vámunióról »Ausztr!ál a végromlás fenyeget!; számára nem marad más bátra, mini a vámszöveiség* Genf, május 16. Az Európabizottság mai ülésén Brjana elnök először üdvözölte az újonnan érkezett négy delegációt, Srovjetoroszország, Török ország, Írország és Danzlg szabad város küldötteit, akik a gazdasági tárgyalásokra külön meghívást kaptak. A rövid beszéd után Briand átadta a szót Curtius német külügyminiszternek. Curtlys először azt fejtegette, hogy szükségesnek látszik ez a vita, de fölösleges volna sok szót vesztegetni magáról a gazdasági válságról, annak okairól és orvoslásának módszereiről. — A vámunió gondolata nem uj — mondotta ezután —, csak emlékezni kell rá, hogy Esz'.ország és Lettország is meg akarta valósítani, Jugfl szlávta és Románia között is voltak erre irányuló tárgyalások, de ami a legjellemzőbb és a legfontosabb, Franciaország Belgiummal törekeded vámunióra lépni. Mindenki tudja ebben a teremben — mondottat Curtius —, hogy a német blro dalom és Franciaország között is felmerült a vám közösség eszméje és én akkor, még mint gazdasági miniszter, a legnagyobb rokonszenvvel fogadtam az ötletet s most ls menden országg-if, vagy állam csoporttal hajlandó volnék vámkozösségröí tárgyalásokra lépni. Kérem önöket, hogy ezt az ajánlatomat vegyék komolyan. Ezután \ Briand kért szót, hogy — miként mondotta — egyes félreértéseket eloszlasson. Szerinte nem a vámok szempontjából kell a megoldást keresni, sokkal fontosabb az általános szolidaritást szem elölt tartani, tehát nem alulról kell kezdeni, mint ahogy a német birodalmi külügyminiszter ajánlja. Emié. kezteí arra Briand, hogy milyen nagy nyugtalan ságot keltett világszerte a francia—belga vámunió eszméje. És mit tett erre Franciaországi Elejtet/e a tervel, mert látta, hogy ezen az uton lehet ugyan előnyöket elérni, de azok nem értek ^lna fel az egész világ nyugtalanitásával. A délutáni ülésen Grandi olasz külügyminiszter beszélt. — A mezőgazdasági államok mostani válságának előidézésében — mondotta — közrejátszott az a körülmény is, hogy megbomlott az az összefüggő gazdasági egység, amely Közép- és Keleteurópa egyes államait egymáshoz fűzte. A nehézségek megoldását nézete szerint elsősorban az országok egymásközti közvetlen meg gyezése utján ke» ke resnl. A leghelyesebb az, ha az egyes államok külön kü>öu bocsátkoznak egymással érintkezésbe és saját igényeik reális mérlegelésével szabályozzák egymáshoz való gazdasági viszonyukat. Szükséges azonban, hogy ezek a szerződések tiszteletben tartsák az egyes államok függetlenségéi és Jogait, másfelől módot adjanak arra, hogy más országok irányában is kiegészithetők legyenek. Grandi után Ponat francia delegátus ismertette a francia emlékiratot, majd utolsónak Schober osztrák külügyminiszter szólalt fel. aki ismertette azokat a fáradozásokat, amelyeket Ausztria helyzetének orvoslása céljából kifejtettek és amelyek eredménytelenek nuradlak. Ilyen körülmények közt Ausztria számára nem niarad 'jias hátra, Molnár István tábornok veronállai és sztrichninne! megmérgezt emagát •