Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-05 / 77. szám

1931 "április 5. DÉLMAGYARORSZAG 5 Klebelsberg a 200 ezer lakosú Szegedről és a „reálpolitikai Idealizmusról" nyilatkozik a Délmagyarországnak Budapest, április 3. (A Délmagyarország munkatársától.) A minisztériumban húsvéti csönd van, a miniszter két napig magánember, pihen és dolgozik. Tegnap a ragyogó tavaszi aranysugarakban kiutazott Hidegkutra, kicsit lélekzeni az áprilisi szélben, kicsit szétnézni a tavaszi virágzásban. Hosszú autóút volt, négy óra után fordult vissza a városba, ebédelni. Telefonja szakadatlanul szól, cikkekért jelentkeznek, interjúkat kérnek és minisztériumi referátumokon szaiad át a soros tilkár. Es ma reggel újra kezdődik ez a húsvéti pihenés. Kilenckor kezdődik a telefon-ostrom, jönnek a jelentkezők, két gyorsíró vár a diktátumra, — csupa húsvéti szabadság, csupa húsvéti munka. A miniszter este hét órára jelöli ki a Délmagyarrtrszág idejét, de ahogy meghallja, hogy a szegedi gyors délután két órakor haza szeretne indulni a húsvéti cikkel, egy percig gondolkozik, egy pillanatra végigszalad a délelőtti szabadságos programon és már mondja is a telefonba: — Kérem csináljuk meg azonnal! Féltiz óra van reggel. Kicsit még hajnal ez előkelő és lüktető városban. A miniszter itt lakik a város régi szivében, a hatalmas bérpalota második emeletén. Előkelőség, arisztokrácia és kereskedelmi élet keveredik ebben a belvárosi házban; — egy Bethlen gróf, egy Almássy komtessz és régi pesti kereskedők az emeletek lakásaiban. És a második emeleten a kultuszminiszter: finom izlésü, antik stilusu bútorai között és valami tradíció, valami régi uri hangulat levegőjében, ahogy kinyílnak a szobák ajtajai. Egy reggelikötényes inas az előszobában, aztán egy szalon, behúzott antik székekkel és jobbra innen a miniszter dolgozószobája. Hatalmas könyves sorok végig a falakon és az ablak előtt széles Íróasztal. Szemben a sarokban alacsony pamlag, leterítve sötétbordó szőnnyeggel és néhány párna, kis asztalok a felnyitott könyvek számára. Intellektuális hangulat a könyvek alatt, valami széles ernyőjü lámpa is látszik, ami tompa fényével stílust ad e produktív dolgozószoba csöndjéhez. Egy rádió is van itt és két régi metszet a könyves sorok mellett, egy buste az íróasztalon (talán Munkácsyé). Futó pillantás a könyvsorokon, csupa jól kötött kötet, lexikonok, statisztikai kiadványok, kultúrpolitikai írások, németek, magyarok, franciák. És egy traktus a művészetnek; Renoir, ahogy kibetűzök egy kötetet, Dávid a másikon. És egy futó pillanat a a kis asztalra a karosszékek között Cigarettatárcák és plakettek. Egy felütött könyv: Voltaire. A tegnap esti olvasmány. Egy pillanat még egyedül az ideális dolgozószoba irói, sőt művészi hangulatában, aztán jön a miniszter frissen és mosolyogva. Semmi póz, feszesség. Egy kérdés és kezdődik az interjú munkája. — Kegyelmes aram, talán először egy szubjektív kérdést: hogyan kerüli kontaktusba Szegeddel, mi hozta közel Szegedhez, amikor öt év előtt máshonnan, két helyről is megkínálták mandátummal? Felnéz és háromszálas tempóban kész a felelet: — Ez nálam történeti és elvi megfontolások rredménye volt. Külföldi tanuló éveim ideje alatt, de itthon is mindig azt hallottam, hogy a magyar nem városképző elem. Ez a felfogás mindig arra mutatott rá, hogy Pozsonyban, Temesvárott és egyebütt az elmagyarosodott német polgárság adott a kommunitásoknak urbánus jelleget. Szükségesnek tartottam megmutatni, hogy igenis képesek vagyunk magunktól is városokat alkotni, hogy a magyarságban igenis megvan a képesség a városi kommunitások létesítéséhez és csak a mostoha viszonyok, a magyar faj elhanyagolása okozta a múltban ezt a kedvezőtlen látszatot. Igy esett ezután a választásom Szegedre és Debrecenre, amelyeknek nagy lélekszáma arra mutatott, hogy magyar lelkületű nagyvárost is lehet kifejleszteni. Ebben az időben sok városba hivtak, én célkitűzéseimben Szegedre gondoltam, mert az volt a meggyőződésem, hogy Szeged városával összefogva, Budapest mellett igenis meg lehet teremteni a második igazi nagyvárost. — Külföldi éveim alatt mindig azt hallottam, hogy a magyarság egy »5átorlakő« faj, ahol már luxusszámba meg az egyemeletes ház! Azt mondották nekem, hogy lehetetlen, hogy Magyarországon nagyváros legyen, hogy ami van, az a német géniusz alkotása. Különösen a kilencvenes években hangoztatták ezt egyre többször és nálunk is voltak olyanok, akik egyszerűen átvették ezt az állítást A cigányélet romanlicizmusáról hallottam külföldön, de nekem az volt a meggyőződésem, hogy megvan a lehetőség a magyarságban a városképzésre. Csak a mostoha viszonyok akadályozták meg a városok keletkezését. Az volt a meggyőződésem, hogy meg kell mutatni: nagy városokat is tudunk létesiteni. — Ezekben áz elgondolásokban kezdtem foglalkozni Szegeddel és Debrecennel, mint egyetemi városokkal. Ez az oka annak, hogy a két város egyetemét előbb fejlesztettem ki, mint Pécsét Európai értelemben vett nagyvárosok: ez volt az elgondolásom és most megfelelek arra a kérdésre, hogy miért választoltam Szegedet. — Mert itt a népnek kettős tulajdonsága kapott meg: igazi hazafisága és erős reálpolitikai érzéke. Ebben a népben nincs meg a fantasztikumok utáni kapaszkodás vonása, Szeged népét higgadtság és nyugodt megfontoltság jellemzi, olyan emberek ezek, akikkél az érvek erejével lehet beszélni, akik az érveket magasabbra értékelik, mint az éraelmeket. És végül szinte rapid tempóban lelki közösséget kaptam ezzel a várossal. Én is az élet réálitásával keresem a megoldást. Ezért érzem magamat közel Szegedhez. A kultuszminiszter most megálL Vár. Le-föl jár a könyvek között, nézi a sorokat Az Íróasztalon — az akták, kéziratok és memorandumok között — megkeresi irattáskáját Egy halványkék füzetet vesz elő az aktuális árkusok mélyéről és föllapozza. Piros ceruzával aláhúzott sorokat keres a folyóirat hasábjain, a legutóbbi tanulmányok eredményét Várja az uj kérdést kezében a halványkék füzettel. — A legközelebbi munkaprogram, célkitűzésf Háromszázas tempóban kész a felelet: — Elgondolásaim legtávolabbi célját körvonalaztam a március 15-én Szegeden elmondott beszédemben és ez a 200 ezer lakosa Szeged. — Sem egyes emberek, sem közületek nem élhetnek meg célkitűzések nélkül. Ezt nevezhetném *reálpolitikal ideálizmusnak* és ebben a megállapításban még sincs ellentét! A neonacionalizmusról írott munkámat nem lehet élni, illúziókban nem szabad élni.* Ezt a gondolatot követtem én is munkámezzel a mottóval kezdtem: »Ideálok nélkül ban, — az ideálizmus kell a célkitűzésekben, a realizmus a megvalósítás eszközeiben. — Kifejtettem Szegeden, hogy 10—15 év alatt el kell érnünk, hogy Szegedből 200 ezres nagyváros legyen és ennek érdekében nagy erőket kell megmozgatni. Ez nem elérhetetlen és nem utópisztikus gondolat. Igen érdekesek azok az adatok, amelyeket Kovács Alajos, a Statisztikai Hivatal vezetője tett közzé a legutóbbi népszámlálás előzetes eredményeiről szóló tanulmányában, amelyben foglalkozik az aglomerált népesség fogalmával. A' miniszter most megáll egy pillanatra, fölemeli a halványkék füzetet, — ez van a kezében: Kovács Alajos tanulmánya. — A tanulmány kimutatja, hogy ilyen csak négy helyen lehetséges: Nagybudapest, Xagyszeged, Nagymiskolc és — csodálatos — Nagyszombathely. Szegedre vonatkozóan ezeket pedig csak 3.8, Szentes csak 1.5, Csongrád 0.5 és Dorozsma csak 2.4 százalékos fejlődést mutatott De ha a megyét nézzük, Csongrádmegye csak 4.3 százalékos fejlődést tud felmutatni, ezzel szemben azonban Szeged fejlődése 9 A százalékot mutat olyan időben, amikor az egész környék fogyott vagy stagnált. Ez egyáltalán nem tekinthető véletlennek. Ha Szeged körűi is lenne fejlődés, akkor általános fejlődésről kellene beszélni, de ezek az adatok arról beszélnek, hogy öntudatos városi polgársággal sikerült Szegedet előrevinni. — De a kedvező adatok és tények mellett nem szabad magunkat elbízni, mert nagy észközöket mozgatunk meg. Az egyetemi, a püspöki építkezésekkel, a polgári iskolai komplexummal, a kül- és belterületi iskolai építkezésekkel, az iparostanonciskolával, a gazdasági iskolákkal, valamint a városi bérházépítkezéssel valóban hatalmas beruházás történt Szegeden. — Igen erős injekciókkal dolgoztunk ?s a dolgozásnak minden megszakítása nagy bonyodalmakhoz vezethet. Erre int az is, hogy. Szeged természetes szaporodása elég kedvezőtlen képet mutat. A természetes szaporodás csak 6.1 százalékot tett ki, szemben a 9 d százalékos országos átlaggal. Ha tehát a ter™ ItF5 mészetes szaporodás alatta van a ténylegesI , „ , .„ """ szaporodásnak, ez azt jelenti, hogy a szaporodást részben a bevándorlás okozza. A statisztika ezt ki is mutatja és megjelöli, hogy ff Szegedre váló bevándorlás £066 volt. Itt van a környék népessége csökkenésének' egyik oka. Szeged a fejlődést ugy tudta elérni, hogy nagy vonzóerőt gyakorolt a községekre. Amikor "pedig ezt megállapítjuk, figyelembe kell venni azt, hogy ha gazdasági prosperitást nem tudunk teremteni Szeged számára, akkor nem lesz további feflődés. — A 20-as években az volt a koncepció, hogy Szeged iskolaváros legyen. Addig is iskolavárosnak mondták Szegedet de pusztán középiskolák még nem adják meg ezt a jelleSzőreget Deszket Ö- és Ujszentivánt Nagyszegedhez kapcsolva, ezzel a hat községgel 168.472 lélekre emelkednék Nagyszöged lsk^sága. Igy ha Nagyszeged megvalósulna, legfeljebb két évtized alatt elérré a 200 ezres várost.* Kovács Alajos óvatos becsléssel legfeljebb két évtizedet ielől meg a 200 ezres Szeged megvalósulásához. Ha mi azonban az eddigi erővel dolgozunk tovább, uzt 15 év alatt is elérhetjük. — Hogy célkitűzésünk nerr dőre, hogy munkásságunk nem volt eredménytelen, mutatja az, hogy amig Szeged környékén hanyatlás mutatkozik a népesedés terén, addig Szeged — egyedül — kivált ebből és jelentős tempóban előretört. Az ország átlagos szaporodása az utolsó évtized alatt 8.7 százalék volt. Nézzük most Szeged környékét Vásárhely 1.2 százalékkal fogyott Makó 3.6-aI, Félegyháza Belvárosi Mozi Április 5-én, vasárnap Karamasofi lesívérek. Dráma 9 felvonásban. — Főszereplő: FRITZ KORTNER. Eredeti orosz dalok. Azonkívül: A klsérfl mQsor. Korzó Mozi Nem repríz! és dalolni. Április 5-én, vasárnap Nem repríz! Dráma 1Q felvonásban. — Főszereplők Al JOLSON ős DÁVID LEE. Azonkivtil: A. klséró mUsof. EIOadasok li czdete 3, T, 9, vas Ar- «s Ünnepnap 3, 7, 9 órakor,