Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-05 / 52. szám

SZEGED. Szerheszioiég: Somogyi ucun 22.1.em Teleion: Kiadóhivatal, k«lc*ank«nyvnar 6* lenylroda Aradi ucca ». Teleion: 13-Ot). Nyomda s Lllw Updt ucca 19. Telefon » 26-34. Tavi roll levélcím Délmagyarország Szeged. Csütörtök, 1931 március 5 Ara ÍO fillér VII. évfolyam, 32. szám ELŐFIZETÉS Havonta Helyben 3.20, vidéken <* Budapesten 3-ÖO, hUllöldHii Ó-40 pengd. - Egyes tzAm Ara hétklU­nnp ÍO, vnsAr- és Ünnepnap X-4 mi. Hlr­deiések felvétele tarifa Merlnl. Megfe­len>h hélfrt Ul.vftelévl nno»"ln reioel Szegeden nem? Sokkal messzebb van tőlünk a buda­pesti alpolgármesteri választás, semhogy személyi tekintetek zavarhatnák Ítéletün­ket. Azonban: csak a tény maga áll tő­lünk messze, de nem a jelenség és még kevésbé a tanulság. A székesfőváros al­polgármestereket választ s a jelölő bi­zottság a jelöltek sorából egyszerűen ki­hagyja azokat az érdemes tisztviselőket, akik eddig töltötték be az alpolgármes­teri tisztségeket s akik semmi más okot nem szolgáltattak a mellőzésre csak azt az egyet, hogy idősebbek, mint a többi e áző. Pedig mindenki elismeri róluk, ^J hasznos és eredményes mult áll mö­göttük s csak polgártársaik hálájára tették magukat méltókká. Amig hivatalban vol­tak, nagyhatalmú urak és kikezdhetetlen tekintélyek voltak. És mégis mellőzték őket, nem is a választásnál, hanem a je­lölésnél pusztán abból az okból, hogy fia­talabb embereket állítsanak a főváros élére. Történhetnék-e Szegeden ilyen, vagy csak £££ hasonló eset? Nálunk is volt tisztujitás*1s a szegedi tisztújítás előtt is összeült a jelölő bizottság, hogy a kandi­dálások felett döntsön. Az azonban nem fordult elő, hogy hivatalban lévőt nem jelöltek. Nem akarjuk összemérni azokat, akik a szegedi tisztújítás előtt adták be pályázatukat Budapest alpolgármesterei­vel, mert nem akarunk sem igaztalanok, sem méltánytalanok lenni a szegedi köz­igazgatási tisztviselők nagy résrévei szem­ben. De nem kell összehasonlítás annak megállapításához, hogy a szegedi közigaz­gatás beérkezettel, növendékei és renínv­ségei között kevés képmását találiuk'a Buzáth Jánosoknak és Berezeli Jenőknek. A fővárosi jelölő bizottság szitálta !<i azo­kat, akik Bárczv István mellett nőttek fel Budapest vezetőivé s most mellőzték ők"t. nem politikai okokból, hanem pusztán azért, mert ugy ítélték meg, hogv az uj problémákhoz jöjjenek uj emberek s az uj emberek hozzák magukkal a mai prob­lémák nem megoldásához, de legyűrésé­hez — mert a mai problémákat nem meg­oldani kell. hanem legyőzni — szükséges erőt. bátorságot és lendületet. Bármilyen elfogult rajongással csün­günk is a mi városunkon, még a kriúka békóitól megfosztott rainngás sem állit­hatja azt. hogy a szegedi közigazgatás az elgondolható legjobb erőkből összeállí­tott garnitúrából áll. Talán lehetett volna, ha nem is újjászervezni a garniturái, de toldozní-foldozni rajta, szétnézni uj erők után, gyomlálni a begyepesedett utakon és nagyobb tanultságot, nagyobb körülte­kintést, nagyobb tájékozottságot, kű'őnb hozzáértést állítani azokra a posztokra, melyek elé az idők változása ma sokkal súlyosabb feladatokat görgetett, mintami­lyenek akkor vártak megoldásra, amikor a hivatalt be kellett tölteni s amikor az akkori feladatok súlyához mérték a hi­vatal mai betöltőiének képességeit. Lehet, hogy amikor a hivatali pálva kezdődött, még jelentékeny ügyek szégyenkeztek ab­ban az ügyosztályban, amelyben ma a le^nh-ncabb kérdések és lecrnebezehh ügyek adnak egymásnak szomorú találkát s a jelentéktelen ügyek ellátására alkal­masnak találták azt a tisztviselőt, íiki a sú­lyos feladatok megoldásában nem mutat­hatja meg — hiányzó képességeit. A szé­kesfőváros jelölő bizottsága súlyos sze­mélyi sérelmek árán is el akarta végezni kötelességét s nem könnyű feladat végzé­sének súlyos ódiumát vállalta magára, csakhogy megfeleljen törvényes kötelessé­gének. S a szegedi'jelölő bizottság? A sze­gedi jelölő bizottság megelégedett a szó­cső és visszhang kevés kezdeményezést és kevés felelősségvállalást igénylő sze­repével, a szegedi jelölő bizottság nem mert összeütközni a hivatalban lévők te­kintélyével, a szegedi jelölő bizottság csak sorrendi tárgyalási tartott, megállapította a rangsort s a semmittevés lázas tevékeny­ségéből fakadó nyugalmával a jól vég­zett munkának — fordult a másik ol­dalára. Az önkormányzat szempontjából talán nem kívánatos, hogy a törvényhatóság akaratelhatározása elől kivonjanak olyan jelentős kérdést, mint amilyen a hivatal­ban lévő vezető tisztviselők megtartása, vagy mellőzése s ekként az önkormány­zat szempontjából aggályosnak kell tar­tani a budapesti precedenst, mégis, rend­kívül figyelemreméltónak tartjuk ezt az esetei, mert hosszú idő után talán először látjuk most, hogy a hivatalnak a hiva­talnok személyére átszállott tekintélyével szembeszállt a polgárság képviselete s az önkormányzat feje fölé nőtt hivatali te­kintély komoly vereséget szenvedett az önkormányzat szervétől. Ez a példaadás talán nem marad hatástalan, de ennek hatását csak abban az irányban várjuk, amelyik a jobb, függetlenebb, a mai prob­lémákkal összenőtt s a mai feladatokig felérő közigazgatási szervezet megalkotá­sához vezet. Véget ért India 1885 óta tartó szabadságharca CstHöríök«n fcorzák nyKvAnoss&ara * newdelhli békeszerződést — 400 halottja, 10.000 sebesültje, 53 ezer lefóriteiatoíífa volt a hinduk ellenállásénak (Budapesti tudósítónk te lefon jelen­té se.) Londonból jelentik: A newdelhii béke­szerződést csütörtökön délután hozzák nyilvános-: ságra. A szerződés aláírásának hire egész In­diában lelkesedéit váltott ki. Főleg kereskedelmi és gazda rá :?i kö"ő';ben őrülnek a békének, miután az utóbbi hónapok sztrájk;?.; ér tüntetései tel­jesen megbénították India ü^lct életét. \ newdelhii békeszerződéssel befejeződött Tn­dlának IPAVbsn kezdődött ua 'y szabadságharca. A har,? utolsó szakasza az 1930 elején proklamált neir.wti ellenállás volt. Az egv évig tart* ellen­állás India népének 400 halottjába és 10 09!) se­besültjébe kprült. Az angol hatóságok az enge­delmesség megtagadása miatt 5S ezer hindut tar­tóztatlak te, akik közül 25 ezor még mindig bör­tönben ül. Az általános politikai amnesztiát a legközelebbi napokra várják. Londonból jelenti a Reuter Iroda: Az angol— indiai helyzet kilátásait egy csapásra megváltoz­tatta az a megegyezés, amelyet lord irwln az angol uralkodó nevében és Gandhi a nagy indiai tömegek nevében egymással kötött Az angol alkirály meg erősítette a megegyezést és az indiai kongresszus végrehajtó bizottsása ejvhangulag elfogadta nzt. Gandhi párttá tehát lemondott a polgári ell?n­ál'ás törvénytelen álláspontjáról. Interpellációk a Házban nyíregyházai Mís'n-Wrcyaláspól- az esküdtszékről és a rá£?ó dijának leszálláséról Az igazségügymtnlszler nem nojlandó vfsszaáütíanl az eskOdtblráskodást I?ud? pest. március 4. A képviselőház mai 0lé­sén folytatták az iparfejlesztésről szóló törvény­javaslat tárgyalását. Perlaky György volt az PISŐ ftlszó'aló. Helyesebbnek tartaná hogy ha a kis­ipari hitelek folyósítását ugy oldanák meg. hogy az egyes ipartestületek kebelén belül működő hi­telegvleteket belekapcsolnák a hitelnyújtási ak­cióba. Elítéli azt, hogy a közüzemek mással ls foglalkozzanak, mfct amire iparengedélyük van. A java ..latot eltogadía. Kegymégl-Kiss Pál beszédében kifogásolta, hogy * kisipar és a kézművesipar érdekében nincsen elegendő intézkedés a javaslatban. A közüzemek leépítését eddig is hangsúlyozták s most bevet­ték a tőrvényjavaslatba is, holott a kormánynak már régebben is meg lettek volna az eszközei a kisipar érdekeinek védelmére. Nem az iparfej­lesztésről, hanem az ipar megmentéséről kell gon­doskodni. A hitelkérdést minden vonatkozásban rendezni kéli és egyik iparágat sem lehet a má­sik elé tolni. Kifogásolta, hogy a kereskedelmi kormány elmulasztotta a törvényjavaslat megszer­kesztésénél az érdekeltségek m"ghaügatását. A kereskedelemügyi tárcánál az Ipari kérdések hát­térbe szorultak, bár elismeri, hogy ennek a mi­nisztériumnak óriási reszortja van, de azért nem vrdna szabad nr. ipart másodjirtrha állítani. H'gymegt-Kisa Pál ezután hangoztatta, hogy ag­rárállamban is minden lehetőt el kell követni az ipar támogatására. A tervbe vett intézkedé­seket nem tartja elégségeseknek, a javaslatot nem szavazza meg. Kórsán Károly nem érti az iparosság támadá­sait a szövetkezetek ellen, amelyekre épen az iparosságnak önvédelmi szemponttól feltétlenül szükségük van. Az a meggyőződése, hogy nem lehet közüzemeket erőszakosan leépíteni, mert ezek a kisiparnak nem csinálnak konkurenciát. Várnai Dániel hangoztatta felszólalásában, hogy ez i javaslat csak hangulatkeltést, választási ja­vaslat, amely azonban elveszti hatásait a válasz­tások időpontjáig. A kisiparosok érdekeit nem védi e'éggé a javaslat. A javaslatot nem fo­gadta el. Ezután áttértek az Interpellációkra, Gál Jenő a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény hatályon kivül helyezését és a régi el­járási szabályok életbeléptetését követelte. Zsitvay igazságügyminiszter: A tőrvényben fog­lalt intézkedések a nagyközönség érdekeit védik. Kijelenti, hogy a konkrét tényállásokat meg fogja \n'7c<-»<$lni a tőrvénv hitálvnn kivül h<-l< -zfcírp

Next

/
Oldalképek
Tartalom