Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-29 / 72. szám

so DÉLMAGYARORSZAG Mofjéi'keMtt 15 Ui fypnso MERKÚR kerékpár részletfizetésre P 185 CSEPEL kerékpár rés:!etfze!ésre P 165 Déry Gépáruház, Kis ucca. MEGNŐTTEK tS ELINDULNAK REOÉNY irta: KflSSAK latot 50 A' kamasz elégedetten mondta: — Ezt én is szeretem. Csakhogy ez nem fenyő, hanem diószag. Mi is dolgozunk az őszi vásárra s most dióra pácolunk egy puhafa garnitúrát. Jö't egy fiatal inas s most az turkál a hulladékban. Én pedig pácolok. Száguld meg a kezem Olyan, mintha friss diót ettem volna, pedig ettem a nyavalyát. — Jó asztalosnak lenni? Szereted a mesterséged? — Szeretem. Jó a fával dolgozni. Éppen a különféle fák szagát szeretem. Ha jó fát kap az ember, akkor az ugy szaglik, mintha egy egész erdő virágozna. Aztán az ember meggyalulja simára, mint a tükör s ezt a sima fát is nagyon jól esik simogatni. S az ember néha csinál egy szép bútort, az is szép. Az Apám suszternek' akart adni, hát azt mondtam, inkább fölakasztom magam. — Amióta az asztalosmühelyben vagy, azóta nem gondoltál ilyesmire? — Nem igen. Még egy esztendőm van s ha fölszabadulok, akkor elmegyek gyárba. Szeretnék Amerikába is kimenni. Volt nálunk egy segéd, az már járt kint s olyasmiket mesél, hogy az embernek az álla is leesik. — Én inkább Oroszországban mennék. Idegen, jövő-menő emberek között lépegettek, a kamasz meglökte Pannit: — Ne beszélj olyan hangosan. A'z ember nsak beszél, beszél, aztán nyakon kapják s bent van a dutyiban. — Én oda szeretnék menni. — Én talán azt mondtam, hogy nem mennék? De az ilyesmiről nem beszél az ember. Mi sok mindenféléről beszélünk, de nem igy • szélbe. A' komoly beszédet az ember nem igy az nccán beszélt — Még mindig nem akartok őszinték lenni hozzám, — mondta Panni rövid hallgatás után. — Tudom, hogy ti beszéltek' mindenféle dolgokról, de előttem elhallgattok. — No jó. Hát ezt beszéld meg Kolacsektcel. <5 jártas az ilyesmikben. Én nem szólok, mit fecsegjek össze-vissza. Mire a parkba megérkeztek, a többiek* már ott voltak. Évi is a fiuk között űlt a padon. — Gyere csak ide, — mondta Kolacsek. — Éppen arról a majomképü barátodról beszélünk. Te talán tudsz róla valamit Milyen ember az tulajdonképen? Évi fölugrott, odaszaladt Pannihoz. megölelte és megcsókolta. — Azt hiszik, hogy te többet tudsz róla, mint én. Kérdezzétek csak meg, ha nekem nem hisztek. — Én izé, én nem tudok" róla semmit, — felelte Panni, nem értette, mit akarnak vele. ijedten nézett és még sápadtabb lett. — Egy fiu, mint amilyenek ti vagytok. Én nem tudok róla semmi többet. — Nálatok még a barátkozás fs egészen más, mint nálunk, — mondta Kolacsek elégedetlenül és majdnem dorgáló hangon. — Együtt lógtok vele s ha az ember kérdezi, azt sem tudjátok, kicsoda, micsoda. Egy fiu, mondod. Ezt mi is nagyon jól látjuk". Az lehet, hogy fiu, de nekem nagyon gyanús pofa az öreg. Panni ide-oda tekingetett — Mit akartok vele? — Már kétszer is itt vnlt közöttünk és én nem sziveihetem. Kálmán, a másik ruhafogas árus a pad szélén ült, hallgatott eddig és most fölmordult: — ügy beszélsz, mint valami bandavezér.' Talán uralkodni akarsz rajtunk, mint a kutyák fölött?! Kolacsek fölemelkedett a padról, zsebretett kezekkel ott állt a csoport elölt. — Mondd meg, hogy ki bántott téged? — kérdezte. — Mért csattogtatod ugy a fogaidat? Kálmán rápillantott s a szemei megvillantak a sötétbea — Nekem semmi bajom. Csak azt mondom, hogy ne akarj egzecirozni bennünket Kolacsek a többiekhez fordult. — Mit szóltok ehhez? Nálunk eddig ngy volt bogy csak az jöhet közénk, akiben megbízunk. Ez a majomképü pedig látnivaló, hogy gyanús figura. Kálmán nem engedte magát: — Hát én megbízom benae. S a Sanyinak sincsen semmi szava. — Ne papolj helyettem, — szólalt meg a kárpitos. — Én is megállom a helyemet ha kell. Kolacsek" újra kérdezett s a hangja éles volt mintha a kérdéssel egyben támadni is akarna. — No és mit szólnál, ha kérdeznélek". Sanyi megvetette a vállát s ugy ahogyan ült, a föld felé morogta. — Eh, marhaság az egész! Hát mért ne járhatna közénk, ha közénk akar járni. Egyszerre a többiek is megszólaltak. — Nem ugy vanl — Mondta már Kolacsek", az járjon közénk, akiben megbízunk. — Én megbízom benne és a Sanyi is megbízik:, — felelt vissza Kálmán. — Azt pedig nem engedjük, hogy parancsolgatni akarjatok nekünk. Sanyi rádünnyögte: — Ez igaz. Ez már igy van. Kolacsek nem kötekedett tovább. Amióta Laci a társaságukba jár, észre vette, mintha éket vertek volna közéjük. A két fiu megváltozott kihívóan szájaskodó lett s mintha valami külön terveik lennének a harmadikkal. Állandóan összesugdosnak. Emlékszik rá, tegnapelőtt este is különváltan, hármasban mentek hazafelé. Külön utaik és külön be1§STÍ március "19. szélnivalóik" vannak. Ezelőtt pedig nem Igy volt Lacinál pénz van s valószínűleg azzal széditettc meg a másik kettőt Állandóan kínálja a cigarettáit s talán már inni is járnak együtt. Még nem tud semmi bizonyosat de elhatározta, vigyázni fog rájuk s ha megtud valamit, kíméletlenül nekik megy a többiek előtt A rövid csönd alatt Évi összeszedte gondolatait s a történelemkönyvről kezdett b^ szélni. Szorgalmasan olvas, a felén már tol jutott, el van ragadtatva. Kolacsek visszaült a helyére s mondta: — Azt ajánlanám, hogy hetenként kétszer jöjjünk össze valakinek a lakásán s ott tartsál nekünk előadásokat Mielőtt még Évi felelhetett ivolna Kálmán •inikusan közbeszólt: — Legjobb lenne, ha elmennénk hóhéroknak. Ezentúl talán majd iskolát fogunk játszszani, ahelyett, hogy komolyan csinálnánk valamit Kolacsek készült, hogy visszavág a másiknak, kíméletlenül nekimegy, akárha verekedésre is kerül a sor. De nyelt egy nagyot és hallgatott. A' bokrok mögül, ahonnan a kavicsos nf kikanyarodik, fölbukkant Laci. A' matrózpipa ott füstölt a fogai között s most széles vigyorgással ellapult az ábrázata. Egyenesen Pannihoz lépett nyújtotta a kezét s a nagy markával erősen megrázta a lány karját — Ha itt vagy, akkor már jól van. — fi többieket csak ugy félvállról köszöntötte. • Évi elfogadta Kolacsek ajánlatát s szerette volna, ha most erről beszélgetnek tovább. De Laci alig hogy megértette miről van szó, fölényesen kijelentette: — Miért nem mentek el hóhéroknak? — Én is éppen ezt mondtam, — szólalt meg újból Kálmán. — Pedig hát össze 88 beszéltünk. Mi? " r; — Természetesen, — mondta Lacf. — Elég volt már a magolásból és a szájaskodásokbÓL Tenni kellene valamit. Az a rerfd, amiről annyit papoltok", régen megérett arra, hogy, fölfüstöljük. Én is egy véleményen vagyok veled, — mondta Kálmán. — Te azt mondod, hogy « magántulajdon lopás s ha igy van, akkor mit kell itt keztyüskézzel mókázni. — A' könyvben ez egész máskép van meghatározva, — szólt közbe Évi. — Ha valami! csinálni akarunk, akkor ismernünk kell a történelem fejlődését (Folyt kör.) •BmanmHHHaMHMMMaHMNH Felelős szerkeszti: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott • kiadótulajdonos Délmagyarorszájg Hirlap- és Nyomda vállalat Rt. könyvnyomdájában. Felelős flzPmTezetff: KVfn Sánder. Mielőtt tavaszi és nyéri ruhaszükségletét lehintse meg önnön FFRRHC kész térti ruf)aáTufiáztit. Szécfienxl tér 16 (Telefon 17-63), ahol felöltöle. öltönyök. l.tkolamfiák. bör- és gomikSpenyek, trénscoot» feU • öltök, klllön nadrdnok naar választékban. ——— Qlc»a. »»olld árak mellett, mértek w-rlntl pon«o» klazolgAia*. 3ZT Antalffy és Társa NmftMjtl ÜOlYáSára m Halászati Részvénytársaság r A'árlii t?*ral halászatából kitermelt mindenfajta élö és vágott halait j (harcsa, ponly, IGkörponty, csuka, kárász stb) a legméltényosahb árak mellett Telefon 24-64 Mi tavaszi kabátot már P 22-től a legolcsóbban részletre is csak I ánrT Irnnnél Sxegetf, Széchenyi tér 13 (Barcsay-paüka mellett) vásárolhat Hoxott JL,Gaui/£> JCI1WUCI anyagból raöát. kabátot a legfutányosabban vállalok. § (V Férfi és női ruhák, függönyök, szőnyegek síb. festése és vegyileg tisztítása toronkltiU lesz&lUtolt, meglepő olcsrt Arak mellett k£»UI 381 I ]>#•» IÁ*fa( kelmefestő és vegyllszlltó tnartelepén. Rákóczi tér (az ni ad ^Iratai és a •*Wa tűzoltólaktanya kflit). Telefon Aut. 20-75. Fióküzletek I KazInCTV 1 Telefon Aut. 19-94. Gizella lör 3. Telefon Aol. 20-55. KisknnfélegvMza. Kossith o. 15. — RuhAkérl elkUldtlnk es haza 1* azÁUItfuU. • 11. f