Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-29 / 72. szám

a kő A Keleíeurópal vámunió Bukarest, márrfns 28. 'Ax Adeverad szerint tangyei kormány tegnap estig nem járt a román kormánynál a keleteurőpai DÉLMAGYARORSZAG államok esetleges vámuniójának kérdésében. Román hivatalos körök nagy érdeklődéssel be­szélnek erről a kérdésről ás azt hiszik, hogy ezirányban rövidesen megkezdődnek a tár­gyalások. .1 ElsQlyedt egy angol gőiHs a rigai klkötöben Rtga, március W. A Í000" tonnás Afniston angol teherszállitógőzős a rigai kikötőben az éjjel rJsülgrdt. A gözös ahoz a hajókaravánhoz tartozott, amelyet egy jégtörőgőzös Rigából a Keleti-tengeren át vezet. Az angol hajó fa­hüm jég benyomta és négyórás közdelem után sem tudták" megmenteni. A 22 emberből álló legénységet a jégtörő vette fedélzetére. A hajó­karaván többi egysége is kritikus helyzetben van. A Nooex nevű német hajó és egy lett gőzös kormánysérülést szenvedett. Mindkét hajót a jégtörő vette vontatókőtélre. Belgrádban megalakult a Jugoszláv—magyar pazdasági kamara Belgrád, március 28. A belgrádi tőzsde disz­termében ma alakult meg a magyar kiküldöt­tek Jelenlétében a magyar—jugoszláv gazda­sági kamara jugoszláviai osztálya. Az alakuló gyűlésen több, mint 200 érdekelt jelent meg, többek közt a belgrádi, nagybecs kerek!, spa­latói és üszkübi kereskedelmi kamarák el­SrAfcl órák, ékszerek 6—8 havi, Alpakka evőeszközök, „Hls Masfers" gramofonok & Tóíh órásnál Wrt «r»nT, a«M ber*hu é» tn-, ABC hmeiili. Szenzációs tavaszi ajándék! Aki húsvétig nálam 8 drb mfl»éM| kivitelű fény képlevelezőlapot rendel meg S P-ért, ez egy drb. 18x24 es nagysága, művészi klvitelB fényképnagyitási Ingyen kap. TOITZ fényképész Szeged, Somogyi a. 24. nökt-i, a kereskedelmi kamarák titkárai, a jugos/.iáv kereskedelmi és gyáripari érdek­képviseletek és a pénzügyi és társadalmi élet előkelőségei. A k :mara jugoszláviai elnökévé Gguricsics Vojint, a jugoszláv állami jelzálog­bank vezérigazgatóját választották meg. Gyu­ricsics megnyitójában annak a meggyőződé­sének adott kifejezést, hogy ez a közös intéz­mény valóban alkalmas lesz a két állam közt fennálló gazdasági kapcsolatok kimélyitésére. Ezután Kállay Tibor annak a véleményének adott kifejezést, hogy ha a jugoszláv gazda­sági körök fs ugyanolyan lelkesedéssel vesz­nek részt a közös munkában, mint a magvnr érdekeltek, akkor a siker nem maradhat el, A párisi törvényszék kétévi bifrtitare ítélte Hannau asszonyt! (Budapesti tudósítónk tslefonjelcntésr.) Párisból jelenük: Az évek óta húzódó Hannau­perben szombaton este hirdettek Ítéletet. A biróság Hanna* asszonyt 2 évi börtönre és 5000 frank pénzbüntetésre, volt férjét másfél­évi börtönre és 3000 frank pénzbüntetésre, jogtanácsosát 3000 frank pénzbüntetésre itélte. j 19S1 március 29. > Szemüveg £iebmann» Idf»ertszii4I, Kelemen ucca. Rendelet a házadékedvezményekrSl Budapest, március 28. Hivatalosan jelentik: A* építőiparban mutatkozó nagymérvű munkanélküli­ség enyhítése céljából a pénzügyminiszter a rend­kívüli ideiglenes házadómentességről szóló 1929. évi törvényben nyert felhatalmazása alapján az épületek átalakítására és modernizálására engedé­lyezhető rendkívüli ideiglenes házadómentesség fel­tételeit csökkentette. Az erre vonatkozó rende­letet a Budapesti Közlöny vasárnapi száma közli. A rendelet a munkaalkalmak szaporítása érdekébea az adókedvezményekre jogalapot szolgáltat^ át­alakítási és modernizálási munkálatok körét ki­bővíti és az adókedvezményt akkor is engedélyezi, ha ez átalakítás^ illetőleg modernizálás költségei a családi és bérházaknál az 1931. évi házadó alak­jának 30 százalékát elérik. B kassal katonaszabaditásl botrány (Budapesti tudósítónk telefonfrlenfÉSe.) Kassáról jelentik: A kassai katonaszabaditási botrány egyre nagyobb arányokat ölt. Eddig 25 embert tartóztattak le, köztük Martinék József alezredes-orvost, aki a kassai sorozó­bizottság elnöke volt. letartóztatták többek között dr. Klein Miklős beregszászi orvost, aki a kritikus időben szintén Kassán telje­sitett katonai szolgálatot és tagja volt a sorozd bizottságnak. Mind a ketten pénzért szabadí­tották meg az nfoncokat a katonai szolgálattól. \ Martinék alezredes-orvos beismerő vallomást j tett. Az njoncszabadltási ftgy egészen 1921-ig nyelik vissza és most a Borozás! jegyzőkönyve­ket visszamenőleg felül fogják vizsgáhif. SZ3U sonkák, felvágottak fchflesinger '^teSf^ Állandóan Irina Aruk nagy vaiatsWUwin. _ i . :irmoz-n-n~iri—r-rrnrrim~ esomtttt Kardos-tészta lólzu, kiadót, lápMM. 17* Mindenütt •*! kérje és csak nt fogadja el. Gyászjelentésekre Irta: Mfai PerMM. Kettő is van az asztalomon, az egyik a Jtkab Ödöné, másik Díváid Kornélé. Hivatalosan el is intéztem már mind a kettőt, azzal a kelletlen séggel, amely mindig elfog, mikor az Illendőség miatt etikettet kell csinálni a halálból. Odáig rendben van a dolog, hogy mikor az embertársam sirat va­lakit, odaóvakodom mellé nagyon halkan és szó nélkül megsimogatom a vállát, vagy a kezét Igy közelről bizonyosan kiérzi abból, hogy nekem is fáj at 6 fájdalma. De hideg papir frázisaival sanyargatni meg egy szegény asszonyt, akinek meg akar szakadni a srfve a odaállni az én illem­tan-tudásommal közé, meg a kedves árnyék közé, akivel neki még beszélgetni valója ven, — ezt mindig kegyetlenségnek érzem. Azonban sok kegyetlenséget rámoszájlt az em­berre az élet. még akkor is, mikor halálnak hív­ják. Elküldtem • kondoláló leveleket, — azon­ban azokban nem lehetett mindent beleírni. Két kedves jóemberemről van nekem még mondani­valóm, akkor is. mikor ók már nem hallják­Először is drága öreg Bárkusomnak van *6­szónni valóm. Jakab Ödön hivatta magát B ár­kusnak a barátaival. Rám it ezt a megszólítást parancsolta rám. Méltóságos uraztam, mikor elő­szór találkoztam vele, ki is járt neki rangja sze­rint, de szivem szerint is megvolt a méltósága. Nem az akadémiai tagsága, nem az érdemrendjei, hanem az Arggrus királyfi, meg a Szilágffi és Haj­niási miatt. Tankényveim voltak azok nekem, mi­kor kisdeákkoromban a kezembe kerültek, egy elolvasásra kívülről tudtam őket, mert belemuzsi­kálták magukat a lelkembe. Hát még a Március 151 Már nem tudok belőle többet az első két toránál: Am volt tavasz, negyvennyolc tavaszai, — de ezt most it eszembe juttatja minden március. Az volt az első nyilvános szereplésem a félegyházi piacon, mikor est szavaltam, ötödikes gimnazista korom­ban. Soae lessek többet olyan büszke, mint ak­kor voltam. Szóval minden okom megvolt arra. hogy n«gy tisztelettel köszöntsem a költőt, mikor bemutattak neki. Végignézett az aranykeretes szemüveg mögül, aztán megölelt: — Hurkosnak nívnak engem. öcsém, akiket sze­retek. Meg ne halljam aoba, hogy másképp szó­lítasz r Nemsokára levelezgetni ls kezdtünk egymással. Megtisztelt azzal, hogy elküldte egy-egy versét kéziratban t megkérdezte, tetszik-e. Tetszett hát, hogyne tetszett volna, csakhogy ő ezzel nem ér­te be. Azt It megkeltett neki imom, miért tetszik s ez m ár nem könnyű dolog volt Nem az indo­kolás. hanem annak a papírra vetése. Amilyen finom, kalligrafikus, metszés-szerű irás volt az övé még késő öregkorában it — ő maga is a legtisztább és legcsinosabb öreg st volt, akit Is­mertem — annál elvetemedettebb irás volt az enyém, mindig, mióta Írásból élek. De hát éppen ennek köszönhetem, hogy Burkus egy metaforá­val ajándékozott meg. A háború után volt^ a Petőfi-Társaságban ta­lálkoztunk^ Burkus kitárt karral jött elém as aka­démia kistermében. — Gyere, fiu, hadd öld jelek meg azért a le­veledért, amit ut óljára irtál nekem. Egy kicsit zavarodottan álltam az ölelést. Fo­galmam ae volt róla, miért kapom. — Gyertek csak, hallgassátok meg, mit irt ne­kem ez a Feri! — csődítette össze égése olimpusi hadat — Mondóm én mindig, hogy se­hol se tudnak olyan szépen Írni magyarul, mint ezek ott Szegedében. Persze csak prózát, prózát. (Ezt ugy íellett érteni, hogy verset nem. Azt cpak a Vőrösmarty-uccában tudnak irnL Évtize­dekig ott lakott az öreg ur s nagyszerűen lakott. A szobája tarkában Petőfi mellszobra, életnagy­sága. >Tetszik?* — kérdezte Burkát f vendége­ket — S tudod, kicsodát* Ha as ember méltat­lankodva felelte, hogy ennyit eaak tad a ma­gyar irodalomtörténeti arcképcsarnokból, í«oa min­dig nagyon jót kacagott Tudniillik a snobornon Petőfit ábrázolta, hanem Jakab Ödönt fiatal ko­rában. Ez a hasonlatosság volt az élete legnagyobb büszkesége.) Hát összegyűltek ax frástndók és Carfsensofc s akkor Burkus elárulta a titkot ' •_ — Azt irta nekem ez az ember, hogy menjek már te egy kicsit Szegedre, majd meglátom, hogy kihegyesedik a kedvünk- Hát hallottatok már ilyent? Mennyi élet, mennyi ssemléhstewég van ebben a mondásban! Igy csak Irodalomtanár tud lelkesedni, aM nem­csak műveli a stilisztikát, hanem javítja is. Min­denki ráhelyeselt, hogy csakugyan nagyon szem­léletes költői kép. fin is elhittem neki t azóta használom is. De csak azóta, mert azelőtt soae hallottam. Egészen bizonyos, hogy a levelemben se volt benne, csak beleolvasta az öreg Burkus. Ax persze örök titok maradt, hogy mit irtam én, amit ő félreolvasott A másik akadémikussal, Divald Kornéllal mo­zeumi barátság kerített össze. Olyan főljebbvalö­félém volt, mert először a muzeumok felügyelő­ségének volt tagja, mint a Nemzeti Muzeum műtör­ténésze, azlán pedig, mikor a főfelügyelőség! in­tézményt kiradírozták a világból, ő lett a muzwümi ügyek referense a kultuszminisztériumban. Csöndes hivatal volt s mega Divald gúnyolódott rajta legtöbbet — Üres konyha gazdasszonya vagyok én, — mondogatta kesernyéísen, — s attól ébenhalhat­nak a vidéki muzeumok, amit én ki tudok nekik járni Pedig tíz évvel ezelőtt még nagyon komolyan vette az ügykörét Mikor először járt lent nálunk hivatalból, itt töltött vagy őt napot, mindent apróra | föltekintett a kultúrpalotában, borzasztó sok Jegy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom