Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-15 / 61. szám

/ 1931 március 15. DÉLMAGYARORSZAG 3 Nem lehet hosssu ideig i^9nit@ltetnf a szükségmunkákat A Jövő héíen uj földbányákban kezdik meg a munkát (A Délmagyarország munkatársától.) A Tisza áradása következtében, mint ismeretes, síz alá kerültek azok az árterek, amelyekről a töltési munkálatokhoz szükséges földet bá­nyászták a szegedi szükségmunkások. A város ezért pénteken beszüntette a szükségmunkát és mintegy négyszáz munkást bocsájtott el. Az első pillanatokban ugy látszott, hogy az el­bocsájtott munkásoknak a foglalkoztatására esetleg hetekig nem kerülhet sor, mert a ta­pasztalatok szerint az első tavaszi áradás há­rom-négy hétig is eltarthat. Utóbb azonban belátták a városházán, hogy ilyen hosszú Ideig nem lehet szünetel' telni a szükségmankát, különösen most nem, amikor a legnagyobb a nyomorúság, amikor a legkisebb a kereseti lehetőség ugy az iparban, mint a mezőgazda­ságban. Kerestek és találtak módot arra, hogy az elbocsájtott munkásoknak legalább e«yrésze jusson munkához, de meg van a lehetőség arra is, hogy a munkanélkülieket az eddiginél na­gyobb arányban foglalkoztassa a város, hogy folytassa, sőt kiterjessze a megrekedt töltési munkálatokat A mérnöki hivatal uj, hozzáférhető földbányákat fedezett fel a város területén. A rókusi állomás mögött van egy agyagos terület, amelyből téglagyár­táshoz már bányásztak földet, dc amelyből még legalább negyvenezer köbméter föld, te­hát majdnem annyi, amennyi az egész Mars­tér feltöltéséhez szükséges, bányászható ki. A napokban megkezdik itt a bánvászást és a kitermelendő földanyaggal a Nagybuváríő te­rületét töltik fel. Énnél a munkánál száz­százötven munkást alkalmazhat a város. Meg­kezdik a felsővárosi leventegyakorlótér plani­rozását is 15—20 munkással, valamint a re­pülőtér planirozását ugya"~sak 15—20 mun­kással. A csengelei és a balástyai utak szike­léséhez a már alkalmazott munkásokon kivül a most elbocsájtott munkások közül H0-et vesz fel a mérnöki hivatal, de figyelmezteti ts köhent a paprikáshaltól, se a boritallal nem csal, küldi le egyik pohárral a másik után. Mondani azonban egyik se mondott semmit, csak nézegették, becsülgették egymást a szemük sarkával, a társaság izgett-mozgott, feszengett, hol az egyik ember próbálta megindítani a társalgást hol a másik, — nem ért semmit, a szellem két nábobja hallgatott mint két karthauzi. Eltelt egy óra, valamelyik szegedi bohém kez­dett már restelkedni, odasúgott Tömörkénynek: — Mondj már neki valamit, Pista, hadd szé­düljön a pesti. — Jó, — bólintott Pista engedelmesen, s össze­húzott szemöldökkel ránézett Kóborra. — Parancsol valamit? — nézte vissza csodál­kozva a pesti iró. Tömörkény odahajolt hozzá és föladta a kér­dést: — Mondja, Kóbor ur, sütteti maga a haj át ? Az anekdota nincs tovább. Senki se tudja, mit felelt Kóbor Tamás az egyetlen kérdésre, amit Tömörkény hozzáintézett S hogy ne maradjon ez irodalomtörténeti titoknak, ezt szeret'em volna tőle megkérdezni a negyven éves jubileumán. Sajnos, nem lehettem ott s igy most már alig­hanegi megmarad a titok titoknak. Ugyan akkor is megmaradhatott volna, ha megkérdezem. Mi­kor negyvenéves jubileumot ül az iró, akkor már rendesen leszoktatja magát a hajviselésről., hogy jobban térjen a homlokán a babér. De azért, azt hiszem, hiteles az anekdota, ha csonka is. Én ismerem Kóbor Tamásnak egy arcképét ab­ból az időből. A Hét közölte, hátul, az apróbet üs ro vatban, több harminc événél, hogy láttam, de azért a szemem előtt van minden vonása a kis toll­rajznak. Akkora idres-bodros bozontja volt annak, hogy ma egy tucat fiatal iró kiruházkodhatna belőle. Nekem elhiheti Kóbor Tainis. ha macának hi hetetlennek rémlik is. a munkásokat, hogy erre a munkára csak szakképzett kubikosok jelentkezzenek, mert a dijazás a végzett munka arányában törté­nik és azok, akiknek nincsen megfelelő gya­korlatuk, alig kereshetnek valamennyit Ezeknél a munkálatoknál tehát körülbelül 150—180 munkást foglalkoztathat a város, felét az áradás következtében elbo­csájtott munkásoknak. Van azonban mód a többiek foglalkoztatására is és ezt a módot vitéz Gárgyán Imre tőrvény­hatósági bizottsági tag jelölte meg alpolgár­mesterhez szombaton benyújtott indítványá­ban. Gárgyán hivatkozik az egyik őszi közgyű­lésen letárgyalt indítványára, amelyben a két Buvártó feltöltését jelölte meg a legsürgősebb­nek azzal a javaslattal, hogy a tó területét ház­helyekké parcellázza föl a város és igy érté­kesítse. Indítványában három helyet jelölt meg, ahol a város kibányászhatja a szükséges földmennyiséget. Keltő a Tisza ártere volt. amely most viz alá került, a harmadik azon­ban az a régi tiszai töltés, amely a rendező­pályaudvartól a szabadkai müutig nyúlik. Erre a töltésre ma már semmi szükség kincsen, mi­vel az uj tiszai töltések teljesen feleslegessé teszik, a város tehát akadálytalanul lehor­dathatja és sokat töltethet belőle. Az ujabb indítvány hivatkozik arra, hogy ennek a ren­deltetését vesztett töltésnek a lehordásával, amelyhez a város hatósága annak idején hozzá is járult most elháríthatják azt a kellemet­lenséget, amit az áradás okozott és munkába állithatják az elbocsájtott munkásokat, sőt ta­lán többet is. Schreiber Tamás albérlet! gyilkolta egy Hernád-uccai cselédszobában meg Nagy Máriát A budapesti rendőrség szombaton megoldotta a kegyetlen gyilkosság rejtélyét Schrelber-Hubai Henrik álnéven leientette be magát — A gyilkosság megdöbbentő részletei Szekszárdon bujkál a gyilkos? (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Négynapos lázas nyomozás után a buda­pesti rendőrség szombatra megoldotta » szolnoki pályaudvaron talált bőröndbe csomagolt női bolt­test rejtélyét és most már meg van a remény arra, hogy a bestiális gyilkosság tettese rövidesen rendőrkézre kerül. Nagy Mária személyazonosságának bravúros megállapítása után egy órával Vogl rendőrkapitány már tudta a valószínű gyilkos nevét, hogy a gyilkos nem lehet más. mint Schreiber Tamás József el­züllött magánhivatalnok. Szombatra megállapították, hogy Schreiber Nagy Máriával a Her­nád-ucca 50. számú házban la­kott albérletben egy cselédszo­bában, ahol Hubai Henriknek Jelentette be magát és Nagy Máriát feleségeként szerepeltette. Megállapították azt is, hogy Schreiber Itt fojtotta meg kedden délután áldozatát. Egy Bottenbfller-uccal vendéglős felesége, He­gedűs Ferencné jelentette be, hogy a lapokban közölt fényképek alapján valószínűnek tartja, ho y Schreiber és Nagy Mária lakott nála a Hernád­ucca! albérleti cselédszobában, akik szerda óta eltűntek. Azonnal bizottság szállt ki a Hernád-uccai ház­ba, ahol Tápai Ilona elmondotta, hogy dicem­berben a cselédszobát egy magát Hubai Henrik­nek nevező embernek adták ki, aki a nála lakó nőt feleségének nevezte. A pár csendesen élt a kis szobában. Kedden délután a házbeliek nem tar­tózkodtak otthon és araikor későn hazatértek, HUbai bent volt a szobában. Nemsokára hallották, hogy kinyílik az ajtó és valami súlyos tárgy ülő­dik a földhöz. Most már biztosra veszi — mon­dotta a tanú —, hogy Hubaf-Schrelber este 7-kor ci­pelte kl a szobából a súlyos bő­röndöt. Hubai szerdán reggel tért haza. A tanú kedden egész nap nem látta a nőt, de a hangját többször hallotta, sö't kihallatszott vidám kacagása ls. Délután történhetett a gyilkosság, amikor a házbeliek nem voltak otthon. Amikor Hubai másnap reggel hazajött meg­Svájci órák, ékszerek 6—8 havi, Alpakka evőeszközök, „Kis Masters" gramofonok mSSL .I Tóth órásnál Tört arany, ei(l»t beváltás és óra-, ékazerj^vitl*. ABC beszeni^ mosdott, majd szobájában tartózkodott, végül eltá vozott Délután egy Idegen férfi Járt a házban és Hubalék után érdeklődött. — Egy üzenetet hoztam Hubainak — mondotta —, hogy felesége megbetegedett, ne várja haza, mert elutazott Veszprémbe rokonaihoz. Hubait azóta nem látták. Csütörtökön gyanús lett a dolog, benyitottak a cselédszobába, ahol egy levelet találtak, amelyben Hubai bejelenti, hogy a felesége beteg, elutazott, de neki nincs pénze, ezért nem akar ingyen lakni a lakásban és inkább ő is elutazik rokonaihoz. Hubai végül bocsánatot kért a házbeli cfctfli, hogy ilyen hamar, bejelentés nélkül és fizetés nélkül elutazik. A házbeliek egyébként felismerték a Schrelbérékről készített közös fényképet. Az írásszakértők pedig a lakásban hagyott levélben határozottan felismerték Schreiber kéz­írását. Ezek alapján most már tisztán áll a rendőrség előtt a gyilkosság lefolyása. A rendőrség ugy rekonstruálja a történteket, hogy Schreiber szabadulni akart a nőtől, hoíy gazdagon nősülhessen. Sokáig tervezte a gyilkosságot és megdöbbentő rafinériával készí­tette elő. Nagy Máriát levitette nővéréhez Békéscsabára, kf találta a veszprémi utazást majd egyik bűntársá­val még a házbelieknek ls tudtára adta azt, ne­hogy feltűnjön Nagy Mária eltűnése. A Teleki-téren megvásárolta azután a bőröndöt és délután, amikor senki sem tartózkodott a lakásban, megfojtotta a nőt és holttestét becsomagolta a bőröndbe, végül elvitte vonaton Hatvanig, de reggelre már ott hon volt lakásában. A detektívek százai mentek szét, akik egész Budapesten nagy hajtó razziát tartottak a hajnali órákig. A rendőrségen azt hiszik, hogy Schreiber még mindig Pesten bujkál, mert pénze nem volt a menekülésre. Jelentkezett egy tanú, aki szerint Schrelbert a Keleti-pályaudvaron títta, amint a pécsi vonatra Jegyet vásárolt. A szekszárdi rendőrségen ma jelentkezett Dóra Antal pékmester és elmondta, hogy a lapok fényképei közt látta Schreiber Tamás fényképét és arról ráismert arra az emberre, aki tegnap este nála Járt és szállást kért, Az ember elmondta, hogy fáj a keze és ezért nem lud mun

Next

/
Oldalképek
Tartalom