Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-12 / 58. szám

msss m SZC6ED. SzerKesztoseg: Somogyi uccu zz.Lem Telelőn: Z3.33.^KladóUvntal, kdlctOnkOnyvlAr <S» tegylroda - Aradi ucca S. Telefon: 13-OÖ. ^ Nyomda s Liiw Ugót ucca 19. Telefon s 26-34. Thvlrr.tl levélcím DélmogyaronzAg Szegeit. Megint a szinház Sajnos, már megint abban a kényel­metlen helyzetben vagyunk s abban a kényelmetlen helyzetben van a városi köz­igazgatás is, hogy foglalkozni kell újra a szinház kérdésével. A pályázati határidő lejártával a leg­első feladat megállapítani azt, hogy a pá­lyázat meddő. Semmi szükség nincs arra, hogy a pályázóknak tizennégynapi halasz­tást adjanak az óvadék letételére, ellen­ben minden szüksége megvan annak, hogv elfogadható pályázati feltételek mellett nyomban uj pályázatot hirdessenek a sze­gedi szinház bérletére. A pályázat meddőségének egyik okát abban kell keresni, hogy nem egyenlő feltételek vártak a szegedi és nem sze­gedi aspiránsokra. A szegedi pályázók tud­ták azt, amit a be nem avatottak nem tudhattak, hogy ajánlatukat nem fogják visszautasítani akkor sem, ha az óvadék feltételének elmulasztásával nem is tesz­nek eleget a pályázat legsúlyosabb felté­telének. Nem vagyunk hipókriták, nem vagyunk olyan tájékozatlanok sem, mint a kisgyűlés egyes tagjai s teljesen tisz­tában vagyunk azzal, hogy a mai viszo­nyok között arra még talán lehet szerezni ötvenezer pengőt, hogy valaki a szegedi színháznak három éven keresztül a bér­lője legyen, de arra nem lehet ötvenezer pengőt felhajtani, hogv a szinház bérle­tére benyújthassák a pályázatot. A viszo­nyok ismerete mellett s csak csekély ér­zékkel a realitások iránt a pályázati fel­tételeket ugy határozták volna meg, hogy a pályázat benyújtásakor 5—10.000 pengő letételét követelték volna meg s ennek az ősszegnek ötvenezer pengőre való kiegé­szítését csak attól kelleü volna követelni, aki megkapja a szegedi színházat. Csak bánatpénzt kellett volna követelni a pá­lyázóktól s csak a szegedi szinház megvá­lasztott igazgatójától kellett volna kívánni az ötvenezer pengő letételét azzal, hogy ha azt a szerződés aláírása után nyolc napon belül nem teszi le, elveszti bánat­pénzét. A pályázat komolyságát öt-, vagy tízezer pengővel is biztosítani lehetett voí­na s semmi szükség nem volt arra, hogy minden pályázótól" követeljék annak az ötvenezer pengőnek letételét, aminek le­tétele csak a megválasztott színigazgató­nak szerződéses kötelessége. Azonnal ki kell tehát irni az uj pályá­zatot s a kaució leiételét csak a megvá­lasztott színigazgatótól kell követelni. S azon is lehet gondolkodni, hogy a bizto­síték összegét nem kell-e tiz-, vagy húsz­ezer pengővel leszállilani. A megválasz­tandó színigazgatónak forgótőkére is szük­sége van s hol az a kereskedő, aki ma ötvenezer pengőt »ki tud venni az üzlet­ből* s le tud kötni számára abszolút im­produktív célra. Azok, akik minden pá­lyázótól ötvenezer pengő letételét kíván­ták, azok akarva-nem akarva, tudottan, vagy tudatlanul megkonfrrminálták a há­zikezelés érdekében a bérbeadást. Egyébként — mi igazat adunk a pályá­zóknak, amikor a szerződési feltételek megváltoztatását kívánják. A színházat át kell adni annak a színigazgatónak, aki a megfelelő személyi és anyagi garan­Csütörtök, 1931 március 12 Ara ÍO fillér VII. évfolyam, 58. szám EtönzETEs Havonta helyben 3.ZO vtdtken «» Budapesten VÖO, KUIfOldOn 0-40 pengő. - Egyet czAm Ara hítkil/­nap tO, vasAr- es Ünnepnap 24 (111. Hir­detétek felvétele tarifa szerint. Meg(e­Iemh httft klvMelével nan^nta renqel ciákat tudja nyujtan! s meg kell szüntetni mindenféle vonatkozásban a város gyám­kodását. Semmi szükség nincs arra, hogy a helyárakat a polgármester »engedélyez­ze*, a vállalkozó színigazgatót a polgár­mesternél nagyobb hatalom, az érdeke fogja olyan helyárak megállapítására kész­tetni, amelyek mellett megtelik a szín­háza. Eddig azt mondották: azért van szükség a hatósági beavatkozásra, mert a színigazgató monopóliumot élvez. Hát en­nek a monopóliumnak régen vége van, a rádió és a hangosfilm elég hatásosan ösztönző versenytársak ahoz, hogy a kö­zönség kiuzsorázásától ne kelljen tartani. Semmi szükség nincs arra sem, hogy a szinügyi bizottság, vagyis a szegedi ügy­védek ingyen szinházbajárá csoportja be­leszóljon a műsor összeállításba. Az idén házikezelés volt és a szinügyi bizottság a leghatékonyabban ellenőrizhette a mű­sort s mégis olyan rosszul repertoár év­tizedek óta nem volt összeállítva, mint ebben az évben. Mi szükség van a szinügvi bizottságra és mi szükség van a polgár­mester betiltási jogára, ha az idén játsz­hatták a szegedi színházban a Tevét? Nincs semmi szükség arra sem, hogy S város megtartsa magának a vasfüggöny bérbeadási jogát. Csak nem akarnaK Ked­velt ujságiró hiveik egyikének — dug­segélyt adni a vasfüggöny bérletével? Éppi ennyire indokolatlanok a szerződésnek többi rendelkezései is, melyeket a pályá­zók, ismételjük: teljes joggal kifogásoltak. A legegészségesebb megoldás az lenne, ha októbertől május közepéig, esetleg vé­géig követelné a város az előadásokat a nem kényszerítené az igazgatót arra, hogy nyári állomást foglaljon el. Ebben az esel­ben felesleges volna Szeged városnak húszezer pengővel hozzájárulni a vásár­helyi szini szezon költségeihez. Sokkal ke­vesebb áldozatot kellene hozni a színhá­zért, ha nyolc és fél, vagy kilenchónapos szezonra köteleznék csak a színigazgatót. Ez lenne a második lényeges módosítása a szerződés feltételeinek. A harmadik té­nyezője a pálvázat sikerének az lenne, ha szinházi kérdésekben a kisgyűlés több' előterjesztést nem tenne s a szinügyi bi­zottság több véleményt nem nyilvánítana. Nyomban akadna pályázó a szegedi szín­házra. Három nagyarányú bankbukás Párisban Az Aeropostaié összeomlásának következményei — Nagy izgalom a párisi tőzsdén (Budnpesli tudósítónk telefönjeiért ése.) Párisból jelentik: A Compagnie Generale Aero­postale összeomlása nagyaránuu bankbnkást vont maga után. A Paris Midi jelentése sze­rint három pá:i~i hitelintézet szüntette be fizetéseit és mind a három bank bezárta pénztárait. Legteljesebb a bukás a Credit Fon< irr<- de Brssil banknál, amelynek 200 millió frank alaptőkéje volt. Bukását az idézte elő, hogy több, mint 50 millió frank künlevősége volf az Aeropostalenál és a légiforgalmi vállalat összeomlásának hirére az ügyfelek megrohan­ták a bankot. A bank fizetésképtelenségének' hire bombaként hatott a párisi főzsdén. Az üzlet teljesen megbénult Tíz Interpelláció a« élelmiszerek drAgifAsárdl, m «Srkarfelr5l, a szentesi leventeesetröl, a titkos választőfooról és a kolportázs* jogok megvonásáról Budapest, március 11. A képviselőház mai ülésén folytatták az iparfejlesztési tőrvényjavaslat tárgya­lását Az első szónok Varrja Gábor volt. Az or­szág közgazdasági élete csak akkor lehet egészséges és fejlődőképes — mondotta —, ha az ipar, keres­kedelem és a mezőgazdaság egymást megértve, vállvetve küzd nemcsak saját érdekeiért, hanem az ország, sőt az egész emberiség javára. A mező­gazdaság érdekeit összhangba kell hozni az ipar érdekeivel. Farkas Tibor beszédében rámutatott arra. hogy a mai körülmények között nem az ipar fejleszté­séről, hanem az ipar megmentéséről kellene ta­nácskozni. Határozati javaslatot olvasott fel, amely­ben kéri a kormányt, hogy készítsen törvény­javaslatot a kisipar és a kiskereskedelem kere­seti adójának leszállításáról. Egy másik határozati javaslatában az adminisztrációs költségek és az Országos Társadalombiztosító Intézeti terhek csök­kentését kívánta. Farkas Tibor ezután arról beszélt, hogy a köl­csönök nyújtásánál megfelelő ellenőrzés kell, de ez az adminisztrálás ne drágítsa a kölcsönt. A javaslatot nem fogadta el. Krúdy Ferenc a bankok működését birálta. Nem a bankok feladata az, hogy megszerezzék maguk­nak az iparvállalatokat, a bankok maradjanak a finanszírozásnál. A fejlődő kisiparból aj közép­osztálynál: kell támadni a régi birtokos közép­osztály heluén. Ez az uj osztálv lísrven szellemében haladó, mégis azonban konzervatív, legyen meg benne az a képesség, hogy át tudja venni a hagyo­mányos nemzeti feladatokat, emellett azonban szol­gálja az emberi haladás irányzatát is. Végül kérte a kereskedelemügyi minisztert, hogy »az ipari munkásságot vonja ki a szakszervezetekből* és íállitsa be a nemzeti politikába*. Ezután áttértek az Interpellációkra, Palay Gyula: A főldteher rendezési kötvények­nek a Magyar Nemzeti Banknál lehető lombnr­dirozbatása tárgyában terjesztett elő interpellá­ciót Györki Imre a cukor és a tej, valamint más élelmiszer drágítása ügyében intézett interpellá­ciót az összkormányhoz. Szóvátette, hogy a kor­mány helytelen gazdaságpolitikája következtében beállott nagy munkanélküliség miatt az élelmi­szercikkek fogyasztása nagy csökkenést mutat és ennek ellenére most megdrágult a tej s most pedig a cukor árát akarják felemelni. Kéri a kor­mányt, vessen gátat a drágulási folyamatnak. Aka­dályozza meg a cukor drágítását a tej árát pedig mérsékelje. Interpellációját kiadták a kormány­nak. Kun Béla a kereskedelemügyi miniszterhez in­tézett interpellációt a sörkartel visszaélései tár­gyában. Felemlítette, hogy a kariéiba tömörült sörgyárak a mai 17—19 néngűs sörúroa mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom