Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-04 / 27. szám

ME6ED. Srernei/iöjég: Somogyi ucca íl.Lem Teleion: Kiadóhivatal, k91c*«nk«ny^Ar é» tegylroda Aradi uccn a. Telefon r 13-Oe. ^ Nyomda s L«w Uoöl ucca 19. Telefon t ZO-54 Távirati levélcím DeimagyaronzAg Szegőd. Szerda, 1951 február 4 Ara 10 fillér VII. évfolyam, 27. »zám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.ZO, vldélcen «t Budapesten 3-00. KUlf«IdHr> 8*40 pengd. * Egyes teám Ara hétktlrnap 1«, vosAr- é» Ünnepnap 2-4 flll. Hirdetések felvétele tarifa wcrtnl. Megjelenik héttő kivételével naponta reaget Keleti legenda Konstantinápolyból jelentik, hogy a szmirnai dervislázadás vezére, Esszát pasa, a börtönben meghalt. A halál százéves korában érte utói a forradalmárt. A halálos Ítéletet nem tudták már végrehajtani rajta, a halálos itélet végrehajtása előtt meghalt a forradalmár — végelgyengülésben. Mennyivel stílszerűbb lenne, ha mindezt nem távirati ügynökségek, hanem keleti mesék, vagy indus legendák beszélnék el. Végre is a forradalmár, akit százéves korában halálra ítélnek, az aggastyán, aki százéves korában még forradalmat szít, százéves korában még nem a halállal, hanem az élet lázadóival esküszik össze, a forradalmár, aki végeigyöngülésben hal meg, végeigyöngülésben a forradalom alatt, — ennek az alaknak megrajzolásához, ennek az alaknak elképzeléséhez, ennek a történetnek kigondolásához az úgynevezett >buja, keleti fantázia* nélkülözhetetlen. De — milyenek lehetnek ott az állapotok, ahol még százéves korban is lázadást szít az elégedetlenség? Milyen teher lehet már a vegetatív élet százéves korban? Az elnyűtt izmok még rángatóznak olykor, a megviselt, elroncsolódott idegek nagy kihagyásokkal még közvetíthetik a külső világ jelenségeit, az értelem motorja még kattoghat olykor-olykor üres lármával. de hova száradt az élet s hova apadt el élet ereje a százéves test romjaiból? S ime volt valaki, aki százéves korában még meg akarta javítani az életet, aki százéves korában még harcra kelt, összeesküvést szított, szembeszállt a hatalommal, szembeszállt az úgynevezett jogrenddel (minden jogrend az uralom bástyája), aki százéves korában még arra készült, hogy összezúzza a Törvényt s trónra ültesse a forradalmat. És mi lehetett a bűne annak, akit százéves korában még halálra kellett Ítélni? Százéves korban az élet már nem kegyelem. de büntetés. Ha büntetni akarnak százéves embert: engedjék élni. Százéves korban a halál irgalom, a halál megváltás, a halál kegyelem. Halálra ítélni valakit, aki százéves: nem érezték, hogy ennél kegyetlenebb gúnyt, cinikusabb tréfát nem űztek^még emberi élettel? Halálra ítélni valakit százéves korban s kivégezni valakit agóniában, amikor a túlhajszolt sziv már felmondta a szolgálatot, majdnem egyre megy. Halálra ítélni azt, aki már a halálé, — ez nem büntetés, nem elriasztás, nem megtorlás, a halálbüntetés minden argumentuma lepattan szégyenülten és összetörve erről az igazságszolgáltatási »eset«-ről. Kit riasztana^ el azzal, hogv halálraítéltek egy százéves embert? Csak az igazságszolgáltatástól riasztják el az emberi érzést. Mit előznek meg a százéves ember halálraitélésének prevenciójával, hiszen, aki nagyon szereti az életet, az ís boldogan nyugodhatnék bele abba, hogy majd százéves korában halálra fogják Ítélni. Mit torolnak meg a sir szélén roskadozó aggastyán halálraitélésével? A százéves életet talán? A büntetőjog n*»m bünteti tizenkétéves kora előtt a gyermeket, mert art tartja, hogy a gyermeknek nincs akarata s az akarat nélküli cselekmény büntetőjogi beszámítás alá nem esik. Nagy mulasztás, hogy a büntetőjogi mentességet élvező életkornak csak alsóhatára van, de felsőhatára nincs. Ha nem büntetjük a tizenkétéves gyermeket, nem lenne szabad büntetni a kilencvenéves aggastyánt sem. Vannak csudagyermekek és vannak csudaaggastyánok, de ha értelmi képességére és szellemi fokára tekintet nélkül büntetlenül cselekedhetik a tizenkétéves gyermek, akkor büntetlenül kellene élni kilencven éven felül az öregeknek is. Aki kilencvenéves koráig nem vétkezett a törvény ellen, az már salvus conductus-t kaphat utolsó napjaira. Necsgk enyhitő körülmény legyen a nagy életkor. Ebben a korban már szabadságvesztésbüntetést sem lenne szabad kiszabni. Hát még halálos büntetést! S halálos büntetést százéves korban! Mennyi fatalizmus, milyen kemény konokság, milyen megszállottság, mennyi démoni erő kell ahoz, hogy valaki forradalmat szítson abban a korban, amikor teste már megásott sírja széléig jutott el. Milyen erős lehetett az a lélek, amelyik a végeigyöngülés felé botorkáló testben még ar. akarat dinamitjával explodálni tudott, amelyik szavakkal még izzóvá tudta tenni maga körül a levegőt a forradalom számira? A kiszáradt test megtörve és összeomolva már visszatérni készült a földbe, de a lélek még csudákat várt s az antik edénvben a friss ital még tudott részegíteni. Ez már nem igazságszolgáltatási eset, ez már nem törvényszéki hir, ez keleti mese, exotikus legenda a százéves forradalmárról, aki a halálos itélet végrehajtása előtt végei gyöngülésben meghal. Ilyen magból keltek ki és terebélyesedtek el a naiv költészet aranykorszakában a népéposzok Ezer halotUa van az újzélandi borzalmat földrengésnek Házak, szállodák, kórházak dőllek romba — Pusztító tűzvész, leírhatatlan pánik (Budapesti tudósítónk telefonfelentése.') Londonból jelentik: Az újzélandi borzalmas földrengés és az azt követő tájfun halálos áldozatainak' a száma az ezret is meghaladja, bár a hivatalos jelentés azt állitja, hogy ez a szám túlzott. Napiereben a városi közkórház is rombadóit, a betegek és ápolók nagyrésze a romok között lelfcs a halálát, csak ugy, mint egy összeomlott háromemeletes szálloda valamennyi vendége. A napieri földrengés méreteiről azt mondja egy szemtanú, hogy ott néhány perc alatt vitt végbe a természet akkora rombolást, aminőt a világháborúban a nyugati fronton csak 4 évi tüzérségi bombázás tudott elérni. Emeletes házak kártyavárak módjára dőltek össze, a közkönyvtár romjai maguk alá temették az olvasókat. Bauff Hall ágyudörgésszerü földalatti moraj kíséretében zuhant a tengerbe. A tenger hirtelen 50 lábnyira húzódott vissza a parttól. Napierben a halottak száma eddig megközelíti a 200 f5t. Ausztráliai idő szerint este 8 órakor újabb lökést érezlek, amely további pánikot idézett elő. A gyorsan terjedő tűzvész ellen lehetetlen ívolt a védekezés, mert a vizvezeétk sem működött. A mentők dinamitrobbantással próbálják a tűznek útját állni. A földrengés erejét a katasztrófa színhelyétől 12-000 mérföldnyire fekvő londoni obszervatórium készülékei is észlelték". Hastingsben is körülbelül 100 a halottak száma. A legújabb jelentések elmondják, hogy a földrengés ereje a házakat olyan hirtelen döntötte le, hogy az emberek nagyrésze nem tudott menekülni és a romok alatt lelte halálát. Az egyik kórház is összeomlott és maga alá temette a betegeket. Orvosokat és ápolónővéreket repülőgépen szállítanak Napierbe. X Teleki-tért ócskapiacon felrobbant egy gróné! Négy halott, rengeteg sebesült Budapest, február 3. Ma délután 2 óra tájban a Teleki-téren robbanás történt, amely több halálos áldozatot követelt. Ugyanis a Budapesten most folyamatban levő nagytakarítási munkálatok során a pincékből és padlásokból összehozott ócska hoimikat a Telekitéri ószeresek összevásárolták és a térnek a temető felőli oldalán nagy halmokba hordták össze. Ezek közé az ócska holmik közé ugy látszik a háborúból visszamaradt gránát is került, amely ma délután 2 óra tájban, amikor a tér zsúfolva volt vásárlókkal és eladókkal, eddig ismeretlen okból felrobbant. Három ember meghalt, 13 súlyosan megsebesült. (Budapesti tudósítónk telefonjelentés*.) A katasztrófának az esti órákig négy halottja van: Mandl Linót ószeres aki » helvsrinen halt meg; a Kun-uccai kórházban szenvedett ki Major Oszkár 26 éves műszerész, romániai szökött katona, aki segitett ac ószereseknek, a harmadik*halott Weiger Béla napszámos, aki a Kun-uccai kórház műtőasztalán, operáció közben halt meg; a negyedik Brci'ner Samu cipőfelsőrészkészilő, aki a robbanás pillanatában Mandl kocsijánál cipőfelsőrészek között válogatott. A rengeteg bekötözött sebesülten kivül 36-an kerültek a különböző kórhazakba, többnek az állapota igen súlyos, egyik-másiké életveszélyes. A főkapitányságon és a MII. kerületi kapitányságon szakadatlanul dolgoznak, hogy sz ügy részleteire teljes világosságot derítsenek és főleg, hogy megállapítsák, ki volt az, aki a gránátot eladta.