Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-18 / 39. szám

"1Ö3Í február 17." DÉLMAGYARORSZAG 3 Halálos szerencsétlenség a szeged—budapesti személyvonat tetején (A Délmagyarország munkatársától.) Bortalmas szerencsétlenségnek esett áldozatul kedden délután egy fiatal ácssegéd a szeged—budapesti személyvonaton. A Vonat délután 2 órakor szabályszerű időben futott ki « szegedi állomásról és amikor a rendezőpályaudvart elhagyva a szabadkai vonal alatt áthaladt, az egyik kocsi tetejéről hangos sikoltást hallottak. Azonnal megállították a vonatot, átkutatták a kocsikat és az egyik kocsi tetején nagy megdöbbenésükre egy eszméletlenül fekvő embert találtak nagy vértócsában. Füléből, szájából ömlött a vér. A vonat a vérző utast bevitte Dorozsmára. Értesítették a mentőket, de mire kiértek az állomásra, az utas meghalt. Rendőri bizottság szállt ki a helyszínre, amely megállapította, hogy a szerencsétlen utas megdöbbentő baleset áldozata lett Nyilvánvalóan nem volt jegye, ezért az egyik kocsi tetején helyezkedett el, hogy mint potyautas tehesse meg az utat Amikor a vonat a szabadkai vonal átjárója alatt elhaladt az utas beleütötte a fejét az egyik kőoszlopba. Az ütés olyan erővel érte. hogy koponyaalapi törést szenvedett. A bizottság megállapította, hogy Lukács Mátyásnak hivják, 23 éves ácssegéd. Az illetősége a nála levő iratokból nem tünt ki, ezért a rendőrség nyomozást indított meg. A holttestet beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe. Helyszíni riport a Vasutas-telep és a Somogyi-telep vízben álló házairól A Matyér és a Szí!!éri»csatonia áradása összedülésse! fenyeget! a házakat (A Délmagyarország munkatársától.) Csupa szegény vasutasember: váltókezelök. Dályamunkások. fékezők, pályaőrök lakják a Vasutas-telepet. Csupa szegény ember emelt itt vályogviskót ma. gának: aprót, fehérfalut,, pirostetejüt, kis udvarral és virágoskerttel... Ösz táján miniatűr szénaboglyák állottak az udvar végében, közel a fehérre meszelt ólakhoz. Nem messze a Matyér csörgedezett szelíden, az országúton hatalmas autóbuszok robogtak — nem egészen szelíden — Dorozsma felé... Egyszóval: nem bőségben és jólétben, de csöndben megélt itt az a néhány család, amely önkéntesen száműzte ide magát, majdnem órajárásnyira a Belvárostól. Mo^t is állanak még a pirostetejü, parányi házak. az autóbusz is büszkén robog az aszfalt felé, csak a Matyér, ez a rakoncátlan Kis csatorna lázadt fel a rend ellen és vizét mindenáron a telepiek nyakába akarja sózni. Legalább is ugy hiszik ezt a telepesek, akik ma szomorúan és kétségbeesetten állanak 9 rogyadozó viskók előtt és tanácstalanul nézik a piszkos vizet, amely befödött mindent: udvart, virágoskertet; utat és -r reményt A vályogfal ázik, a tető nyomja a falat, a fal pedig fokonként roggyan össze, mint az aggastyán, akit az évek terhe megtépett. A fal arca ráncos lett, a tető reszketve imbolyog fölötte, csak az a kérdés, hogy az elázott fal mikor hányja el magától... <A szénaboglyák lába vizben áll és az ólak is viztükörben nézik magukat. A kertek alján ís viz tanyázik ... Mindent telepeit a kíméletlen viz, alig halott szárazon egy zsombékot. ahol az elfáradt varjú megpihenhet. Kisebbfajta Velence lett a Vasutas.telepből... A még használható házak hoz deszkapallók vezetnek, de ezek is meg-megmerűinek a vizben a súlyosabb teher alatt A hátrább fekvő, belsőbb házak megközelíthctetlenék. I.egfeljebb a madár, vagy egy telepi képes oda eljutni, térdig gázolva a sáros vizben, zsombékról, zsombékra ugrálva De embert erre alig látni. A telepesek egyrésze elköllö* zötlKimentette a házból a bútorokat, kocsira rakta és addig, amig lész valami, ismerősöknél, jóbarátoknál, rokonoknál húzódott meg. Akinek pedig nem volt hová mennie, az ott maradt a rogyadozó viskó eressze alatt és vagy várja az idők múlását, vagy pedig kannával kezében segíti a vizet kifelé. Ez is, az is fáradságos. Az eresz aflatt ülni még veszélyes is. A meregstés meg hálátlan dolog. A viz köti magát, hogy benn lakjék a szobában... k .taUnes hiába tessékeli az .ajtón kifelé, a nadmaly alatt, a vályogtéglák eresztékem alattomosan visszaszivárog. Tulajdonképen. hét héz került veszélyes hely" zelbe. Ezek közül is három lefőzte valamennyit, mert ezek már annyira jutottak, hogy a telepesek maguk csodálkoznak, hogy még állanak. Nem a vízen m^Iik, mondogatják, mert az megtett minden tőle telhetőt, hanem a jóféle, sajátkezüleg vert vályog mond elíeüf a katasztrófának«. . Az országútról jól látszanak a vizben álló apró kis házikók. Az egyiknek ajtajában ott áll az egész család. Valaki belölről adogalfa ki a vtz~ zel lelt edényt, ami azután kézrőj-kézre vándorolva eljut a nagy vízhez. így folyik a meregetés egész délelőtt, de látszatja alig van. A többiek bámulják a család szívósságát és nem tudják mire vélni, hogyan gondolkoznak azok az — árvízről. A Délmagyarország jelentette kedden, hogy a városi mérnökség megállapítása szerint az árvizet a Matyér okozta, amely képtelen levezetni a telep mellett elterülő tó megduzzadt vizét így azután a víz, mit tehetett egyebet — belépett a vasutasok telkeire. Erőszakos módon elöntötte az uccákat is és most ott áll, legnagyobb kétségbeesésére a lakóknak. A telepiek kérésére a város szivattyút állított a telep sarkára és így kísérlik meg levezetni az áradást. A dorozsmai orszásut melleit árkot ásnak a munkások. Ez az árok fogja felszedni a vizet és innen fogli a hatalmas szivattyú végkép eltűntetni Beszélget., tűnk a szivattyuzási munkálatokat végző városi mérnöki.el, aki a következőket mondotta: — Ez az árok, amelyet most ásunk, csak Ideiglenesen oldja meg a problémát, mert ha ismét nagyobb esőzések lesznek, az árok képtelen felvenni á telepnek szánt vizet A mostani áradást, reméljük, három-négy nap alatt sikerül elvezetnünk. Beszéltünk a helyszínen az Armentesltő Társu lat főmérnökével, H. Papp Istvánnal, aki arra a hirre, hogy a Matyér idézte elő a bajt, kedd reggd autón járta körül a vidéket — Téves az a hir, mondotta a főmérnök, hogy az áradást a Matyér idézte elő. Éppen onn'an jövök és láttam, hogy a Matyér vize csendesen folyik a medrében, az utja jóval lejjebb van, mint a telep. Tehát nem a Matyér okozta az ára» dást. Hogy a telepet elöntötte a viz, az annak köszönhető, hogy katlanba éniíetiék e telep bénáit A város mély helyen utalt & számukra parcellákat, így a nagyobb esőzés idején, a víz ide gyűlik Össze. így is lesz ez mindig, hacsak a telepen nem vágnak keresztül egy csatornát, amely a vizet az akoltelepi csatornába és onnan a Matyérbe vezeti. A telepesek azonban különvéleményt jelentettek be %z Ármentesitő Társulattal szemben és állják, hogy a vizet mégis a Matyér okozta.. • A telepesek vagyoni viszonyaihoz képest a kár meglehetősen nagy. • Sárvárosban, Somogyi-telepen is baj. van. Itt a Szirén-csatorna töltésén, át szivárog a viz a mélyebben fekvő partok felé. A Csaba-uccai lejárótól a vásárhelyi országuÚa ter. jedő hatalmas szakaszon, a házsorok és a oagytóltés kőzött elterülő részen . magasan áll a zöldesszürke csatornaviz. A Csaba-uccai lejárótól a telep végéig az íjt: káU váriajárás. Bokáig érő vizben kell gázolni, kerülő utakat tenni, árkot ugrani, partot mászni, sarat dagasztani és minden tiz lépésnél tanácstalanul megállani... Az utak csak jelezve vannak, egy-két merész lábnyommal, egy elvesztett cipősarokkal Unos-untalan felbukkan a viz, beomlik az uccákb J és a téglajárdáig elönt mindent Kerteken tör keresztül és maga után nem hagy semmit, csak néhány csapzott bokrot és mérhetetlen dugványt. Ilyen sár és viz van az uj tűzoltólaktanya épülete előtt is. Ha tüz üt ki a telepen, innen bajosan, ér e\ idejében a tűzoltóság és a nagy sir. víz miatt — leéghet a fél telep,. „ Közel a vásárhelyi országúihoz, legr-afconcátlanabb a Szillérí-csatorna, A kiöntéstől mag^s part védi a házakat, a viz az egész rétéi eiborlf}a* A telenesek szerint ezért a vízért 2z AnüíRlesítfi 'A vasutaslelepi árvíz. f