Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-17 / 38. szám

"1Ö3Í FEBRUÁR 17." DÉLMAGYARORSZAG 3 Áradás a telepeken Vlx alaíí a Vasutas-telep és a Somogyi-telep fí Délmagyarorszdg munkatársától.) Hét­főn délelőtt a Vasutas-telep lakósságának kül­döttsége kereste fel dr. Pálfy József polgár­mesterhelyet teí;t. A küldöttség elpanaszolta, hogy vasárnapiról hétfőre virradó éjjel «z telep mellett elterülő tó vize any­nyira megáradt, hogy elhagyta med­rét elárasztotta a telep szélső házso­rait, tiz telket már elöntött és a töb­< tl bit is erősen veszélyezteti. 'At elöntött telkeken lévő házakból a lakosság­nak el kellett menekülni, mert a házak leg­inkább vályogl>ól készültek és a viz ősszedön­téssel fenyegeti a könnyen elázó falakat. Negyven lélek vált igy hajléktalanná, akik egyelőre ismerőseiknél és rokonaiknál húzódtak meg. De beszivárgott a viz néhány mélyebben fekvő uccába is, ugy, hogy tizenöt lakóház lakói csak föltámasz­tott deszkapadlókon hagyhatják el lakásaikat. Dr. Pálfy azonnal utasitotta a mérnöki hivatalt, hogy tartson terepszemlét a Vasutas­telepen és igyekezzék a telepet mentesíteni az árvizveszedt lemtől. A mérnöki hivatal meg­állapitotta, hogy a veszedelmet a Matyér idézte elő, amelynek vize annyira megáradt, hogy nem vezetheti már el a telep mellett elterülő tó fölös tizét. A viz ezért ömlött ki medré­ből és ezért ár;isztotta el a telep szélső házso­rait. Az egyre növekvő víztömeget csak az ármentesitő társul at csatornájának és zsilip­jeinek felhasználásával, valamint a. város lo­komobilszivatlyujának sürgős üzembehelyezé­sével lehetne elvezetni. A polgármesterhelyet­tes ezért kiadta az utasítást a lokomobilszi­vattyu üzembehelyezésére A azonnal érintke­zésbe lépett az ármentesitő társulattal, hogy a társulat szintén teeve meg a szükséges in­tézkedéseket. Somogyi-telepről « következő jelentést kaptuk: óriási tenger öntötte el Somogyi-telepen az ttccákat. A házik közül nemegyet teljesen kö­rülvett a viz. A' gyenge épitményü vályog­és téglaépületek egymásután düledeznek. Viz van az óvoda és iskola előtt is. Az áradás összefügg a fehértói munkálatokkal, amelynek piszkos, szikes vizét itt engedi le a Szeged Belvíz- és Ármentesitő Társulat olyan csator­nákon, amelyek semmiféle tekintetben nem alkalmasak ilye n vadvizek levezetésére. A csa­tornákat ugy készítették, hogy azokon keresz­tül a viz mindenütt átszivárog. A csatornán lévő átjárókat a viz mossa ugy, hogy a köz­lekedés alig lehetséges. Az uj osztásban pe­dig a gyermekek közül néhányan bele is es­tek, akiket csak nagvnehezen sikerült kimen­teni. Mig a vadvizek levezetése nem itt történt, illetőleg ezek a területek még nem voltak be­népesítve, soha viz még nem volt itt. Amióta azonban a szegény lakosság itt letelepedett, há­zát, kertjét viz árasztja el. A családok hely­zete kétségbeejtő, mert nincs kihez fordulja­nak. A város nem hat oda, hogy amennyiben nem elégséges a viznek bizonyos magasságon való leengedése, a tápéi kapunál lévő szi­vattyútelepet hozzák működésbe, mert az drá­ga. Ott, ahol a veszély olyan gyakori, már a szegény lakosság érdekében is mindent meg kellene tenni, főleg, mikor a folytonos vadviz­előntéseket nem annyira a csapadékos idő, mint inkább a Fehértó rendezése és halastóvá való átalakítása okozza. E lap hasábjain többszőr foglalkozott már fríssm Somogyi-telep szerencsétlen helyzetével, jár­hatatlan útjaival. Somogyi-telep a mai helyzet­ben előbb-utóbb a szennyes hullámok áldo­zata lesz. Itt egy 6000 lakosú telep megmen­téséről van szó, sürgős segítséget és gyökeret beavatkozást kér a telep lakossága. A csongrádi állomásfőnök Izgatásl pöre Ml történt a rendőr és az uias között — A szegedi törvényszék 100 pengőre llélle az állomásfőnököt (A Délmagyarország munkatársától.) Érde­kes izgatás! pert tárgyalt hétfőn a szegedi törvényszék VíM-tanácsa. A per vádlottja egy állomásfőnők volt, aki a vádirat szerint na­gyobb tömeg előtt abcugolta az államrendőr­séget. A vádirat igy vádolja l ml ina Tivadart, a csongrádi állomás főnökét: >Vádolom Imling Tivadar állomásfőnőkőt az állam és társadalom rendjének felforga­tására irányuló vétség miatt azért, mert Csong­rádon 1930 március elsején, a vasúti pálya­udvaron, nagyobb tömeg előtt »/s a rendőrség­gel« kifejezéssel a m. kir. államrendőrség elleni gyűlöletre izgatott.v. Ugyancsak a vádirat a következőkép beszéli el az izgatást megelőző történetet. Azon a na­pon országos vásár volt Csongrádon. A vá­sározók nagyrésze az esti vonattal szándéko­zott elutazni. A szerelvény azonban rövid volt, ezért még több kocsit kellett odakap­csolni. Eközben Schwartz Aladár kispesti la­kos rendőri igazoltatása vált szükségessé. Hermann Imre államrendőr Schwartz Aladárt bevitte a jegypénztár helyiségébe. A perro­non álló tömeg ekkor figyelmeztette az ott sétáló Imling állomásfőnőkőt a hivatalban tör­ténő dolgokról. Imling benézett az ablakon és az esti világításnál oly helyzetben vélte látni a rendőrt, mintha az tettleg bántalmazta A beliűjymioiszíer elutasította a jobboldali fellebbezéseket a kegyúri bizottság megválasztása ügyében (A Délmagyarország munkatársától.) A király­halmi plébánosválasztást, mint emlékezetes, »z utol­só pillanatban bizonytalan időre el kellett halasz­tani, mert kiderült, hogy a kegyúri bizottság köz­gyűlési megválasztását megfellebbezték a belügy­miniszterhez 5s a belügyminiszter a fellebbezést még nem birrilta el. Már pedig a plébánosválasz­tás a kegyúri blwttság jogkörébe tartozik és igy addig ezt a jogát nem is gyakorolhatja, amig tagjai mandátumának sorsa fölött nem Ítélkezik miniszter. A kegyúri bizottságot 1929 őszén választotta meg a közgyűlés a törvényhatósági bizottság kato­likus tagjai közül, azonban szavazati jogával minden városatya élt felekezeti különbség nélkül. A választásnak ezt a módját sérelmezte a szélső jobboldal, ahonnan Gönczi Károly rókusi lelkész és dr. vitéz Máriaföldy Márton tanár fellebbezést jelentett be ellene a belügyminiszternél. A fel­lebbezést arrr. alapították, hogy a katolikus kegy­úri bizottságot, amely kizárólag katolikus kegy­nri ügyeket intéz, csak katolikus városatyák vá­laszthatják. A város hatóságának ezzel szemben az volt az álláspontja, hogy a kegyúri jogok a váró." lakosaágának összességét illetik és a nem­katolikus városatyák észéről önkéntes joglemon­dást jelent, ha a papválasztás gyakorlásának jogát egy kizárólag katolikus városatyákból alakítandó bizottságra ruházzák át. A bizottság tagjainak meg­választásából azonban a nemkatolikus városatyákat sem lehet kizárni A vitát most végérvényesen eldöntötte a bel­ügyminiszter, akitől értesítés érkezett, hogy a fel­lebbezéseket felülbírálta, azokat jogtalanoknak ta­lálU és ezért a közgyűlés eredeti határozatát, amely mindenben megfelel a törvényes rendelkezé­seknek, jóváhagyja, az alaptalan fellebbezéseket viszont elutasítja. A belügymini \"-i döntés '..'iát megerősíti a keyyuri blzottsájot, amely most már megválaszt­hatja a királyhalmi vlébánost. volna az utast. A főnők ekkor berohant a jegypénztárba és ott kifakadt az ellen, hogy a vasút hivatalos helyiségében egy adófizetői polgárt ütlegeljenek. A közönség ezt a jele­netet is látta és amikor a főnök kijött, a tömeg egyrésze a főnőköt, másrásze a rendőrt éltette. A főnők az ajtóban fennhangon ezt mondotta: i>Le a rendőrséggel'.*. 'Hermann Imre rendőr Imling Tivadart? azután feljelentette. A hétfői tárgyaláson Im­ling Tivadar tagadta, hogy a rendőrség ellen izgatott volna. Előadta, hogy Schwartz Aladárt tették arra, hogy a rendőr üti az utast Az ablakon át azt látta, hogy Schwartz a földön fekvő kalapja után nyul, a rendőr pedig fel­emelt kézzel áll mellette. Tagadta ellenben a főnök, hogy izgató kijelentést tett volna. A biróság egész sereg tanút hallgatott ki. A rendőr tagadta, hogy ütötte volna az utast és azt állította, hogy a főnök Igenis izgatott a rendőrség ellen. Schwartz Aladár azt vallotta, hogy őt a rendőr a jegypénztár helyiségében megütötte. A többi tanuk azt vallották, hogy a főnök ezekkel a szavakkal kelt ki a rendőr eljárása ellen: — Ez mégsem járja, hogy valakit csak ugy megpofozzanak... Ez nem emberséges eljá­rási... A tanuk egyrésze ugy vallott, hogy a közön­ség a főnököt éljenezte, a másik része art állította, hogy a rendőrt. Volt olyan tanú, aki hallotta a főnőktől az izgató kijelentést, de ezek' a tanuk is különféleképen adták elő at eseményeket Dr. Nagy Géza ügyész fentartotta a vádat Helytelen volt a főnök eljárása — mondotta—, hogy a közönség, a nyilvánosság elé vitte az ügyet. Ha látta, hogy a rendőr hibázott, akkor simán kellett volna, a közönség kizárásával elintéznie a dolgot. Igy, hogy véleményt nyil­vánított a publikum előtt, valóságos kis forra­dalmat idézett elő. qw A b'róság t tárgyalás adaiáiból tényként állapította meg, hogy az ütlegelési jelenet után a közönség egyrésze a rendőrt, másik része a főnököt abcugolta. Amikor Imling Tivadar hallotta, hogy őt szidják, azt felélte, hogy; le az államrendőrséggel, tehát ezzel azt akarta kifejezésre juttatni, hogy szidják a rendőrséget és ne őt A biróság ezért bűnös­nek mondotta ki a főnököt és 100 pengő pénz büntetésre itélte, az itélet végrehajtását azon ban három esztendőre felfüggesztette. Az ité­let ioaerős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom