Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-06 / 4. szám

DÉLMAGYARORSZAf. 1931 január 8. A magyar embergselyem harisnya Szépségre, tartósságra teioimnl minden egyebb műselyem harisnyát. UJ árak! Olcsóbb árak! UJ árak! GFB GFB GFB Ezerjó, ezüst 4*20 Kristály Százszorszép, e^st 4"— erős szálú arany 4*80 középszálu . . 3 20 finomszálú arany 4*50 GFB .78 Kfifi1 Csipkerózsa,4a80 í<J®ál erösszalu, azuros, AaAM nagyon tartós 2 40 fiinomszílu, azsuroa arany 9 2w nagyon tartós 2 90 w Minden páron orD Dembergselyem nyomás von. Gyári lerakat: Pollék Testvéreknél ZSSSZnZ. AZ ÉLET M fcálfy Dani babonája) Pálfy Dani a legbabonásabb emberek közé tartozott, Nincs most a vadászatról szó, abban mindenki egyforma. De Daninak as volt a rögeszméje, hogy nem sikerül a dolga, ha valaki jó utat kiván neki. Egyszer Dunántul járt, elindulása előtt azonban a Rokony megfeledkezett a babonáról. Ami azt illeti, volt is mit hallania, azaz olvasnia. Anynyi vonatcsatlakozást sose késtek le, mint akkor Dani. Az első lekésésnél beült a restaurációba és anzikszot küldött hazp. — Az ördög vigye^B jókívánságaidat, neked köszönhetem, hogy most itt kell rostokolnom. Másnap jön a másik lap. — Csak hazakerüljek egyszer, megkeserülöd. Már megint elszaladt előlem a vonat. Jutott az üzenetekből azután is, néha sürgöny érkezett. — Gazember stop hófúvás miatt vicinális nem közlekedik stop ezt neked köszönhetem Dani stop. Egyszer Törökországba invitálta a törők kormány valami gyári szakértekezletre, nagy reménységgel indult, sokat várt ettől az úttól, — hát duplán éledezett benne a babona. — Rokony, csak annyit mondok... Szörnyű komolyan nézett rá, szemrehányás, rimánkodás, minden volt abban a tekintetben. Talán egy adag fenyegetés is. — Kérlek, Danikám, szót s« szóltam, — Azért mondom! Ismerősök elfogták az uccán. — Hosszú lesz az utí — Eltarthat két hónapig la, — Mikor indulsz*? — Messze van az még. Előbb sok mindent kell rendbehozni, beletelik vagy négy-öt hétbe. — Ojjé, addig találkozunk, — Föltétlenül, bucsuvácsorán nálam. líarmadnapra aztán levelezőlapot kaptak az ismerősök, Dani jelentette búcsúszóban, hogy elutazott. Majd híradással lesz megjőttekor, mikor is pótoltatik minden baráti mulasztás. Hirtelennek tetszett a dolog, csak a beavatottak tudták, hogy Dani — m&gyarán mondva — megugrott. Halálos rettegés fogta el arra a gondolatra, hogy valaki jó utat kiván neld, már pedig akkor fuccs a török kendergyánjflk, amit 6 akart berendezni. Az elutazás körülményei is a Iegmisztikusabbak voltak. Előzetesen egész nap nem lehetett megtalálni, aki kereste, annak mindenféle zavaros felvilágosítást adtak, tartózkodási helyéül a legelvontabb tanyarészeket jelölve meg. Ezalatt Rokony, ellátva hatalmas podgy ászokkal, Kirobogott az állomásra, jegyet váltott s megjelent a perronon, — Utazol? — Oh igen, de meglehet, hogy csak a követktmö vonattal. Be is szilit hamar a kupéba, elhelyezkedett olyan fülkében, ahol csupa idegen ült, aztán — OZIJÁBÓL mikor a kalauzok megadták az indulási jeleket, a lokomotív mozdulni kezdett, a Rokony leszállt a vonatról. Ugyanakkor felbukkant Pálfy Dani alakja, ott lapult eddig az indóházzal szemben levő vaslépcső' kőn. A túlsó oldalról hatalmas tigrisugrásokkal elérte a már mozgó vonatot, fellendült rá és elfoglalta a Rokony által őrzött helyet. — Hála Istennek, mondta arca verejtékét törölve, nem találkoztam senkivel. Teljesen ellenőrizhetetlen verzió szerint kaftánr' ban volt, hosszú szakáll verdeste a mellét. A tőrök kendergyárból azért, csodálatosképpen, nem lett semmi, (Hegedü-óra a vonaton A háború alatt történt, hogy egyszer Budapestre utazott Kőnig Péter. Elmélyedve hallgatta a kerekek kattogását, amelyek hol kétnegyedes, hol háromnegyedes taktusban meséltek hadititkokat, néha egész simává halkultak, máskor meg dübörögve, mérges zakatolással emelkedtek a rapszódia magaslatára. Cegléden aztán egészen furcsa hangok kevej redtek ebbe a vasúti melódiába. — Milyen különös, mondta Kőnig Péter, az utóhangok hegedűre emlékeztetnek. Nem is tudtam, hogy a vonatnak, amikor megáll, hegedüszava van. Hamar megoldódott a rejtély, egy cincogó cigánygyerek lépett a kupéba. Akkor jött divatba a vasúti koldulás sok formája között ez is. Az öreg cigányokat beszippantották különféle szolgálatra, a purdék igyekeztek családfenntartók lenni, jóllehet zenei tudományuk kifejlesztése még csak kezdetleges volt. Igen valószínű, hogy akkor kezdtek elromlanl, egyaránt mint emberanyag és zenész, de hát pillanatnyi hasznok kedveért hoztak már nagyobb áldozatot is. Cegléden egy vállalkozó gyerek megváltotta a vasúti jegyét Pestig s végigmuzsikálta a vonatot. Nem lehetett rossz üzlet, habár néha komoly viták támadhat, hogy a Wacht am Rhein-t játsza-e, avagy a Csicsőnét? Mikor a gyerek Kőnig kupéjába ért, a kiváló direktor rémülten kapott a fejéhez. — Ajajaj, még itt is cigány? Hát sose fogy ki ez a náció? A gyerek megállt as ajtóban és rákezdte. Péter mester vonaglott egyet-kettőt, kinézett az ablakon, de a hegedű csak visszahúzta a tekintetét, Akkor már ott is termett a fiúnál. — Micsoda hegedütartás ez? Ki tanitott téged? — Kézit csókolom, az öreg Puczó, — Ki az a Puczó? — Nagybőgős nálunk, — Ta haszt esz, méltatlankodott König. Legyen ebben az országban zenei kultura, mikor nagybőgősök tanítanak hegedülni! Aztán rákiáltott a fiúra. — Az öreg Buczó egy szamár, én mondom, Te pedig mondd meg neki. Szabad a hegedűt a gyomrodra fektetni? Van neked görcs a hasadban és ez a meleg tégla? Mit kaszálsz a vonóval? Tía Igazán kellene kaszálni, azt nem vállalnád. Az alsó kart szorítsd a testedhez,... igy ni... még jobban. Hallod, azt mondtam, hogy még jobban, mert rád ütők! Most adj egy á hangot. Tisztán! A... Szamár, ez asz volt! Á... A ini nagy muzsikusunk, aldnek minden idegszála zene, elvergődött a gyerekkel még egy sort. — Az öreg Buczónál nem szabad tanulni, az egy szamár, nem tud semmit. Most alló mars! A vonat apró zenésze, aki ugy nőtt fel putrik penészes világában, mint a gomba, ebből megérthette volna, hogy véget ért a tanítás, el lehet menni. Azonban kis szivében csodálatos melegség támadt, hiszen eddig senki sem foglalkozott vele. Most tárták fel életében először azt a csodás kaput, amelyen belül van a lelket megnemesitő tudás. Feltárták, hamar be is csukták, a vonat pedig szalad, egyszer megérkezik végállomására s szétfoszlik a varázs a fehér hajú, rózsás arcú emberrel együtt, akit ő sose lát többé. Szegény kis lélek nagyon bánatos lett s hogy legalább lerójja a háláját, magára erőszakolva a szokatlan, uj, he* gedütartás kínjait, kőzelébb húzódott Könighez s elkezdett a fülébe muzsikálni. Egyedül neki. Ez azonban több volt annál, amit König Péter el tudott viselni. A jövő zenecsillagát gyöngéden kituszkolta a kupéból, fájdalomdíjul a kezébe nyomva egy fehér pénzt — Te gyerek, mondta még neki, a harmadik kupében utazik két generális. Azok élnek-halnak a muzsikáért, keresd mea őket. Bob. Halálos verekedés (A Délmagyarország munkatársátólDeszk egyik kocsmája előtt tegnap éjjel véres verekedés játszódott le két fiatal legény között Nagy Árpád hentessegéd az esti órákban betért a Maróthyt&.« vendéglőbe, ahol spriccert rendelt. Nagy Árpád két fröccsőt ivott meg, majd később fizetett. A vendéglős 40 fillért kért az italért. Nagy Árpád sokalta az összeget és durva szavakkal rátámadt a kocsmárosra. Leverte a poharakat az asztalról, lökdösődött, ugy, hogy végül is kituszkolták az ivóból. Nagy az udvaron tovább folytatta a kiabálást, mire az Ivóból utána sietett Maróthy Imre, a kocsmáros veje és csittitani igyekezett a dühöngő hentessegédet A'agy rárohant Maróthgra, aki, hogy védekezzék a támadás ellen, a hentessegédet leteperte a földre. Nagy azután fektében előhúzta a csizma• szárból SÍ centiméter hosszúságú kését és bele• szúrta Maróthy testébe. Néhány pillanat múlva segítség érkezett a kocsmából, Nagyot eltávolították. Maróthy Imre a szúrást észre sem vette, nyugodtan feltápászkodott a földről és visszament az ivóba, majd később hazament Csak otthon, vetkőzés közben vette észre, hogy testén borzalmas seb tátong, amelyből lassan szivárgott a vér. Ahogy a sebet meglátta, eszméletlenül esett össze. Felesége intézkedésére az eszméletlen embert még az éj folyamán beszállították a szegedi közkórházba. Azonnal megoperálták, de segíteni már nem lehetett rajta. Vasárnap délután, anélkül, hogy egy pillanatra Is eszméletre tért volna, meghalt. A deszki csendőrség még éjjel megindítótta a nyomozást annak á megállapítására, hogy ml okozta Maróthy Imre sérülését. A gyanú Nagy, Árpádra terelődött, aki azonban először tagadta, hogy ő szúrta volna meg dulakodás közben Maróthyt. A csendőrség később megállapította, hogy, Nagy Árpádnak nem ez az első esete. A hentesregéd nemrégiben az egyik szegedi hentesüzletben dolgozott, de elbocsájtották. Ezután Deszkre utazott, állást azonban nem kapott, mert már ismerték kötekedő természetét. A csendőrök később megtalálták Nagynál a kést, amivel megszúrta Maróthyt. Nagy erre megtört és bevallotta, hogy ő szúrta meg Maróthyt Nagy Árpádot letartóztatták és hétfőn reggel bekísérték a szegedi ügyészség fogházába LICHTHAN CIPÓK BALLY CIPŐK Belvároil (IpőüiletarA.SiS Sehol olcsóbban! RÁDIÓ ét kellékek gazdag véloíztékbem 06 M|||| |(|# hálózati és filtő készülékek r lllLlr J legújabb modellekben 18 &avl részletre nálam kaphatók Szántó Sándor nénkereskedőnél Szagod. Kiss vccfl 2.