Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-06 / 4. szám

DÉLMAGYARORSZAf. 1931 január 8. A magyar embergselyem harisnya Szépségre, tartósságra teioimnl minden egyebb műselyem harisnyát. UJ árak! Olcsóbb árak! UJ árak! GFB GFB GFB Ezerjó, ezüst 4*20 Kristály Százszorszép, e^st 4"— erős szálú arany 4*80 középszálu . . 3 20 finomszálú arany 4*50 GFB .78 Kfifi1 Csipkerózsa,4a80 í<J®ál erösszalu, azuros, AaAM nagyon tartós 2 40 fiinomszílu, azsuroa arany 9 2w nagyon tartós 2 90 w Minden páron orD Dembergselyem nyomás von. Gyári lerakat: Pollék Testvéreknél ZSSSZnZ. AZ ÉLET M fcálfy Dani babonája) Pálfy Dani a legbabonásabb emberek közé tar­tozott, Nincs most a vadászatról szó, abban min­denki egyforma. De Daninak as volt a rögesz­méje, hogy nem sikerül a dolga, ha valaki jó utat kiván neki. Egyszer Dunántul járt, elindulása előtt azon­ban a Rokony megfeledkezett a babonáról. Ami azt illeti, volt is mit hallania, azaz olvasnia. Any­nyi vonatcsatlakozást sose késtek le, mint akkor Dani. Az első lekésésnél beült a restaurációba és anzikszot küldött hazp. — Az ördög vigye^B jókívánságaidat, neked kö­szönhetem, hogy most itt kell rostokolnom. Másnap jön a másik lap. — Csak hazakerüljek egyszer, megkeserülöd. Már megint elszaladt előlem a vonat. Jutott az üzenetekből azután is, néha sürgöny érkezett. — Gazember stop hófúvás miatt vicinális nem közlekedik stop ezt neked köszönhetem Dani stop. Egyszer Törökországba invitálta a törők kor­mány valami gyári szakértekezletre, nagy remény­séggel indult, sokat várt ettől az úttól, — hát duplán éledezett benne a babona. — Rokony, csak annyit mondok... Szörnyű komolyan nézett rá, szemrehányás, ri­mánkodás, minden volt abban a tekintetben. Ta­lán egy adag fenyegetés is. — Kérlek, Danikám, szót s« szóltam, — Azért mondom! Ismerősök elfogták az uccán. — Hosszú lesz az utí — Eltarthat két hónapig la, — Mikor indulsz*? — Messze van az még. Előbb sok mindent kell rendbehozni, beletelik vagy négy-öt hétbe. — Ojjé, addig találkozunk, — Föltétlenül, bucsuvácsorán nálam. líarmadnapra aztán levelezőlapot kaptak az is­merősök, Dani jelentette búcsúszóban, hogy el­utazott. Majd híradással lesz megjőttekor, mikor is pótoltatik minden baráti mulasztás. Hirtelennek tetszett a dolog, csak a beavatot­tak tudták, hogy Dani — m&gyarán mondva — megugrott. Halálos rettegés fogta el arra a gon­dolatra, hogy valaki jó utat kiván neld, már pe­dig akkor fuccs a török kendergyánjflk, amit 6 akart berendezni. Az elutazás körülményei is a Iegmisztikusabbak voltak. Előzetesen egész nap nem lehetett meg­találni, aki kereste, annak mindenféle zavaros felvilágosítást adtak, tartózkodási helyéül a leg­elvontabb tanyarészeket jelölve meg. Ezalatt Rokony, ellátva hatalmas podgy ászokkal, Kirobogott az állomásra, jegyet váltott s megjelent a perronon, — Utazol? — Oh igen, de meglehet, hogy csak a követ­ktmö vonattal. Be is szilit hamar a kupéba, elhelyezkedett olyan fülkében, ahol csupa idegen ült, aztán — OZIJÁBÓL mikor a kalauzok megadták az indulási jeleket, a lokomotív mozdulni kezdett, a Rokony leszállt a vonatról. Ugyanakkor felbukkant Pálfy Dani alakja, ott lapult eddig az indóházzal szemben levő vaslépcső' kőn. A túlsó oldalról hatalmas tigrisugrásokkal elérte a már mozgó vonatot, fellendült rá és el­foglalta a Rokony által őrzött helyet. — Hála Istennek, mondta arca verejtékét tö­rölve, nem találkoztam senkivel. Teljesen ellenőrizhetetlen verzió szerint kaftánr' ban volt, hosszú szakáll verdeste a mellét. A tő­rök kendergyárból azért, csodálatosképpen, nem lett semmi, (Hegedü-óra a vonaton A háború alatt történt, hogy egyszer Buda­pestre utazott Kőnig Péter. Elmélyedve hallgatta a kerekek kattogását, amelyek hol kétnegyedes, hol háromnegyedes taktusban meséltek haditit­kokat, néha egész simává halkultak, máskor meg dübörögve, mérges zakatolással emelkedtek a rap­szódia magaslatára. Cegléden aztán egészen furcsa hangok keve­j redtek ebbe a vasúti melódiába. — Milyen különös, mondta Kőnig Péter, az utóhangok hegedűre emlékeztetnek. Nem is tud­tam, hogy a vonatnak, amikor megáll, hegedü­szava van. Hamar megoldódott a rejtély, egy cincogó ci­gánygyerek lépett a kupéba. Akkor jött divatba a vasúti koldulás sok formája között ez is. Az öreg cigányokat beszippantották különféle szolgá­latra, a purdék igyekeztek családfenntartók len­ni, jóllehet zenei tudományuk kifejlesztése még csak kezdetleges volt. Igen valószínű, hogy ak­kor kezdtek elromlanl, egyaránt mint emberanyag és zenész, de hát pillanatnyi hasznok kedveért hoztak már nagyobb áldozatot is. Cegléden egy vállalkozó gyerek megváltotta a vasúti jegyét Pestig s végigmuzsikálta a vonatot. Nem lehetett rossz üzlet, habár néha komoly vi­ták támadhat, hogy a Wacht am Rhein-t játsza-e, avagy a Csicsőnét? Mikor a gyerek Kőnig kupéjába ért, a kiváló direktor rémülten kapott a fejéhez. — Ajajaj, még itt is cigány? Hát sose fogy ki ez a náció? A gyerek megállt as ajtóban és rákezdte. Pé­ter mester vonaglott egyet-kettőt, kinézett az ab­lakon, de a hegedű csak visszahúzta a tekinte­tét, Akkor már ott is termett a fiúnál. — Micsoda hegedütartás ez? Ki tanitott téged? — Kézit csókolom, az öreg Puczó, — Ki az a Puczó? — Nagybőgős nálunk, — Ta haszt esz, méltatlankodott König. Legyen ebben az országban zenei kultura, mikor nagy­bőgősök tanítanak hegedülni! Aztán rákiáltott a fiúra. — Az öreg Buczó egy szamár, én mondom, Te pedig mondd meg neki. Szabad a hegedűt a gyomrodra fektetni? Van neked görcs a hasad­ban és ez a meleg tégla? Mit kaszálsz a vonó­val? Tía Igazán kellene kaszálni, azt nem vál­lalnád. Az alsó kart szorítsd a testedhez,... igy ni... még jobban. Hallod, azt mondtam, hogy még jobban, mert rád ütők! Most adj egy á han­got. Tisztán! A... Szamár, ez asz volt! Á... A ini nagy muzsikusunk, aldnek minden ideg­szála zene, elvergődött a gyerekkel még egy sort. — Az öreg Buczónál nem szabad tanulni, az egy szamár, nem tud semmit. Most alló mars! A vonat apró zenésze, aki ugy nőtt fel putrik penészes világában, mint a gomba, ebből meg­érthette volna, hogy véget ért a tanítás, el lehet menni. Azonban kis szivében csodálatos meleg­ség támadt, hiszen eddig senki sem foglalkozott vele. Most tárták fel életében először azt a csodás kaput, amelyen belül van a lelket megnemesitő tudás. Feltárták, hamar be is csukták, a vonat pedig szalad, egyszer megérkezik végállomására s szétfoszlik a varázs a fehér hajú, rózsás arcú emberrel együtt, akit ő sose lát többé. Szegény kis lélek nagyon bánatos lett s hogy legalább lerójja a háláját, magára erőszakolva a szokatlan, uj, he* gedütartás kínjait, kőzelébb húzódott Könighez s elkezdett a fülébe muzsikálni. Egyedül neki. Ez azonban több volt annál, amit König Pé­ter el tudott viselni. A jövő zenecsillagát gyön­géden kituszkolta a kupéból, fájdalomdíjul a ke­zébe nyomva egy fehér pénzt — Te gyerek, mondta még neki, a harmadik kupében utazik két generális. Azok élnek-hal­nak a muzsikáért, keresd mea őket. Bob. Halálos verekedés (A Délmagyarország munkatársátólDeszk egyik kocsmája előtt tegnap éjjel véres verekedés játszó­dott le két fiatal legény között Nagy Árpád hen­tessegéd az esti órákban betért a Maróthyt&.« vendéglőbe, ahol spriccert rendelt. Nagy Árpád két fröccsőt ivott meg, majd később fizetett. A vendéglős 40 fillért kért az italért. Nagy Árpád sokalta az összeget és durva szavakkal rátámadt a kocsmárosra. Leverte a poharakat az asztalról, lökdösődött, ugy, hogy végül is kituszkolták az ivóból. Nagy az udvaron tovább folytatta a kiabá­lást, mire az Ivóból utána sietett Maróthy Imre, a kocsmáros veje és csittitani igyekezett a dühöngő hentessegédet A'agy rárohant Maróthgra, aki, hogy védekez­zék a támadás ellen, a hentessegédet leteperte a földre. Nagy azután fektében előhúzta a csizma• szárból SÍ centiméter hosszúságú kését és bele• szúrta Maróthy testébe. Néhány pillanat múlva segítség érkezett a kocsmából, Nagyot eltávolí­tották. Maróthy Imre a szúrást észre sem vette, nyu­godtan feltápászkodott a földről és visszament az ivóba, majd később hazament Csak otthon, vetkőzés közben vette észre, hogy testén borzal­mas seb tátong, amelyből lassan szivárgott a vér. Ahogy a sebet meglátta, eszméletlenül esett össze. Felesége intézkedésére az eszméletlen embert még az éj folyamán beszállították a szegedi közkór­házba. Azonnal megoperálták, de segíteni már nem lehetett rajta. Vasárnap délután, anélkül, hogy egy pillanatra Is eszméletre tért volna, meghalt. A deszki csendőrség még éjjel megindítótta a nyomozást annak á megállapítására, hogy ml okozta Maróthy Imre sérülését. A gyanú Nagy, Árpádra terelődött, aki azonban először tagadta, hogy ő szúrta volna meg dulakodás közben Ma­róthyt. A csendőrség később megállapította, hogy, Nagy Árpádnak nem ez az első esete. A hentes­regéd nemrégiben az egyik szegedi hentesüzletben dolgozott, de elbocsájtották. Ezután Deszkre uta­zott, állást azonban nem kapott, mert már ismer­ték kötekedő természetét. A csendőrök később megtalálták Nagynál a kést, amivel megszúrta Maróthyt. Nagy erre megtört és bevallotta, hogy ő szúrta meg Maróthyt Nagy Árpádot letartóztatták és hétfőn reggel bekísérték a szegedi ügyészség fogházába LICHTHAN CIPÓK BALLY CIPŐK Belvároil (IpőüiletarA.SiS Sehol olcsóbban! RÁDIÓ ét kellékek gazdag véloíztékbem 06 M|||| |(|# hálózati és filtő készülékek r lllLlr J legújabb modellekben 18 &avl részletre nálam kaphatók Szántó Sándor nénkereskedőnél Szagod. Kiss vccfl 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom