Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

DPXM^V^nor* ic. 1931 január í. Két lómpás készüléke van: 1930 1929 kereskedőnek, iparosnak 153 122 kisbirtokosnak, földmivesnek 24 23 értelmiség, szabadfoglalkczásu9 nak 334 350 Ipari munkásnak l ^ 27 25 diáknak 18 24 intézeteknek 2 2 nyilvános helyiségeknek 14 13 magánzóknak 45 34 magánzóknak 517" í>93 Három lápás készüléke van: 1930 1929 kereskedőnek, iparosnak 237 179 kisbirtokosnak, földmivesnek értelmiség, szabadfoglalkozású46 41 kisbirtokosnak, földmivesnek értelmiség, szabadfoglalkozásúnak 476 366 Ipari munkásnak 17 13 diáknak 12 15 intézeteknek _ 8 8 nyilvános helviségeknek 10 10 magánzóknak 19 14 &25 é4é Van íehál detektoros készülék 1 lámpásos készülék 2 lámpásos készülék 3 lámpásos készülék 4 lámpásos készülék 5 lámpásos készülék 6, 7, 8 lámpásos készülék ismeretlen készülék 1930 1929 3108 2895 545 490 617 825 323 137 53 80 593 646 277 130 44 összesen 5688 5075 A statisztikából megállapítható az a tény, hogy még riiindig a detektoros készülékeket részesiti a közönség előnyben. Az előfizetők számának nagyobb fele (56 százalék) a legprimitívebb készülékeket használja. Utána a 3 lámpásos készülékek következnek, amelyek az elmúlt évben a legnagyobb emelkedést mutatják. A három csöves rádió elterjedését legjobban mulalja az, hogy míg az elmúlt évben háromlámpásos rádiót 179-et szereltek fel, addig a többi fajta készülékek, kivéve a detektorosat, összesen sem érték el ezt a számot. Mindennél jellemzőbb azonban az első táblázat, amely híven kifejezi a gazdasági válságot. Az ipari munkásságból Szegeden 1930ban csak 19-en voltak abban a helyzetben, hogy rádiót vehettek. Az őstermelők közül csak 16 szereltetett fel rádiót. De nem jelentkeztek a mult évi arányokban a diákok és a magánosok sem. Csak az értelmiség vásárolt rádiót. 374 az uj hallgatók száma, de 1929ben csaknem 1500-an vettek rádiót ebből a társadalmi rétegből. Ugyanilyen képet mutat a kereskedők és iparosok statisztikája is. GM.) A földmivelési mfniszíer leirata a városhoz a földbérlő-probléma ügyében Négy lámpás készüléke van: 1930 1929 kereskedőnek, iparosnak 120 103 kisbirtokosnak, földmivesnek 12 19 értelmiseg, szabadfoglalkozásnak 139 111 ipari munkásnak 7 5 diáknak 3 6 intézeteknek 14 14 nyilvános helyisegeknek 13 12 magánzóknak 5 7 • 323 277 Ot lámpás készüléke van: 1930 1929 kereskedőnek, iparosnak 55 !>2 kisbirtokosnak, földmivesnek — 1 értei m iseg, sz abadf ogl alkoz ásunak 75 69 fpari munkásnak _ 1 diáknak _ _ intézeteknek 3 8 nyilvános helyiségeknek 4 4 magánzóknak — — ~i3r 130 Hat—bél—nyolc lámpás készüléke van: 1930 kereskedőnek és iparosnak 20 kisbirtokosnak és földmivesnek — értelmiseg, szabadfoglalkozásunk ipari munkásnak — — diáknak — intézeteknek — 1 nyilvános helyiségeknek 1 1 magánzóknak — — összesen 53 44 1929 17 A bepereli bérlőknek háromévi részletben kell megfizetni a perköltségeket — U) rendszer az átíratást dl|aknál (A Dilmagyarorsiág munkatársától.) A esengéléi földek bérlőinek kívánságára — mint emlékezetes — a földművelésügyi miniszter leküldőtte nemrégen Szegedre Blaske Zoltán miniszteri tanácsost, aki a helyszínen vizsgálta meg a bérlőpanaszokat, Illetve a város egész földbérleti rendszerét és tapasztalatairól részletes jelentésben srámolt be Mayer János földmüvelésügyi miniszternek. A miniszter most leiratot intézett a város hatóságához. Közli, hogy Blaske jelentéséből őrömmel értesült arról, hogy a város hatósága önként igyekszik a bérlök panaszait sürgősen orvosolni és a hátralékos bérlőknek méltányos haladékot ad a tartozásuk kiegyenlítésére. Mivel azonban a hátralékos bérlők nagyrésze, akik ellen a város pert indított és azt természetesen meg is nyerte, nemcsak a megítélt bérhátralékkal tartozik, hanem tekintélyes összegű perköltségekkel is, méltányos lenne a földmüvelésügyi miniszter szerint, ha a város ezen a téren is adna valami kedvezményt, mert sok esetben a perköltség megközelíti a bérhátralékot. Ennek a nagy ősszegnek a megfizetésére a bérlők éppen ugy képtelenek, mint a bértartozások egy ősszegben való kiegyenlítésére, azért azt kívánja a miniszter, hogy a város ossza fel a bérlőket terhelő perköltségeket három egyenlő részre, at első részletet 1931 szeptemberiben, a másodikat 1932, a harmadikat 1933 szeptemberében fizettesse meg. A polgármester érdeklődésünkre kijelentette, hogy a miniszter kívánságát teljesíteni fogja és sürgősen intézkedik, hogy a perköltségekkel is tartozó bérlők ezt a tartozásukat három év alatt egyenlíthessék ki. Itt emiitjük meg, hogy változás készül, de már nem a bérlők javára, a földbérletek átiratási dija körül is. Az átiratási dijat ezelőtt aszerint állapították meg, hogy mennyi van még hátra a kérdéses bérparcella bérlati Idejéből, ha öt évnél kevesebb, akkor az évi bér egynegyedét, ha 5—10 év, akkor felét, ha 10—15 év, akkor háromnegyed részét, ha pedig ennél is több idő volt hátra. akkor egy évi bért fizettetett a város átiratási dij cimén. A most muló esztendőben tekintettel a nagy agrárválságra, a polgármester holdankint két pengőre mérsékelte az átiratási dijat függetlenül a bérleti idő tartamitól. Elhatározta azonban a polgármester, hogy ezt a kedvezményt az uj esztendőben nem tartja fenn, mivel a bérlőproblémát a bérek radikális mérséklésével oldotta meg a város. Az ügyészség most javaslatot készített ebben az ügyben, javasolja, hogy egyszer és mindenkorra egyöntetű kulcsot állapítson meg a polgármester az átiratási dijakra, még pedig a mindenkori földbérek huszonöt százalékában- így meg lenne az arány a különböző értékű földek átiratási dijai kőzött is. A gazdasági ügyosztály ezt a javaslatot azzal egészítette ki, hogy a homold földeknél husz, a városkőrüli feketéknél pedig negyven pengő legyen a legkisebb átiratási dij. A polgármester rövidesen dönt az flgybei. Hév! afándéhul Ingáén ad egv fénykép r.ijrvtttet, annak, aki SÍ monyt fényUépé*Mnél wndal ® drb leveleiőlapot, Műterem; Kor JÓ Hoxival szemben. IS Halász Jancsi <Kováts Sanyi Ny ári-testvére K Horvát-testvérek