Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-31 / 25. szám

1931 február 1. DÉLMAGYARORSZAG 13 Pengő havi részletre Steisclarcl 23 » n Kerékpárok Há!«?a»i Rádiók Varrógépek Gramofonok c»e'' ély ré»zletflzeté*re 81 Déry Gépáruház. 0romo,on^Tr0~uhc5: ••wini—mw i 11 iii' ••'iw— nncmmmi i w wtmnHnp'iv PIHftiTTfH ÉS ELINDULNAK REOÉNY Irla: Kassák Latos 11 — Nem takarodtok haza. a fene a dolgo­tokat! Panni fejőben egyszerre átváltoztak a fan­táziák, ő is fölült, de a másik ekkor már állt sr Ijedten megszeppenve bámult az ember felé. — No menjetek, mert közétek ütök! A fiu fölkuszott a partra s innen szólt visz­s;ra a másiknak parancsolói!, majdnem durva bangón: — Mit ülsz még! Mért nem jössz, azt aka­rod, valami bajunk legyen? Panni is fölmászott az árokból s szótlanul megindultak, Mi is volt hát ez? A fiu valóban győztesnek' érezte magát. Hiszen az egész inkább csak ka­land volt az ő részére. Nem az első ilyen esete volt ez. Igaz, hogy a többi más elindu­lásu és egészen más izü volt s azok nem is nevezhetők sz ő legbensőbb titkainak. Hatá­rozottan sejti, hogy az anyjának is tudó­mása van a közte és a szobalányuk között lévő viszonyról. Talán az apja is tudja, a szülei mindent közösen szoktak elhatározni. És ő észrevette, hogy mesterségesen minden ugy rendeződik körülötte, hogy a szobalány az övé legyen. De ha most visszagondol ezekre az éjszakai esetekre, akkor valami keserű íitóizét érzi. Ma minden máskép tőrtént. Itt lépeget mellet'e a pajtása s ő néhány öllel ma­gasabbnak és veszedelmesen erősebbnek érzi magát nálánál. Csodálkozik, hogy a másik ezt nem érzi és nem fakad sirva kicsisé­gében. Panni néha átpillant hezzá, először üres, ijedt szemekkel, aztán valami odaadó bol­dogsággal telik meg a tekintete. . De még mindig nem szólnak egymáshoz. Panni is éppen ugy, mint a fiu, önmagá­val van elfoglalva. Nem szokta boncolgatni a dolgok rejtett értelmét s most sem az eszé­vel dolgozik, ennyire ébren még sohasem érez­te magát s mégis minden kimondhatatlanul csöndes, derűs és simulékony körülötte. A fák leveleiről mintha valaki lefújta volna a port, csillognak a napfényben, illatos szagok­kal van tele a levegő. Téved a fiu, ha azt hi­szi, hogy ő nem látja most annak minden nagyszerűségét. De mért beszéljen erről. Igy van ez jól, ahogyan van. Milyen boldogan hoz­zásimulna, érzi, valósággal föl tudna olvadni mellette, de fél, hogy valaki megint odaáll eléjük s mint valami korbáccsal, szétkergeti ''•ket a szavaival. A villamos állomáson a fiu megváltotta a legyeket s mikor az egyiket Panninak átnyúj­totta, hangosan elnevette magát. A lány szembe nézett vele "és azt mondta: — Nemsokára otthon leszünk. Panni pontosan ugy érkezett haza, mintha nz iskolából jött volna meg. Ha az anyáknak általában nem kristályüvegből lennének a szemeik, akkor Greinerné is észrevehetett vol­na egyet-mást a lányán. De ő csak azt látta, hogy Panninak szinte kisgyerekesen jó ksdvé van és egészséges mohósággal fogyasztja az ebédet. Ez nagyon jólesett az Anyának. Ala­csony termetű, de szépen kifejlődött lány volt Panni, ő azonban azt szerette volna, ha meg­nyúlik kicsit, igazi szép nő fejlődik ki be­lőle. Most is, hogy látta a falatozását, ilyes­mire gondolt és meg-raegbiztatgatta. — Lálod, hogy ugy pusztítok el mindent, mint a sáskák. Az iskolában mondták, hogy sáskák tőrlek be az országba s elpusztítják n gabonát. Szeretnék ilyen sáskákat látói. Gondolod, hogv az itteni mezőkre is eljön­nek? — Hol vannak erre mezők? Tudják az ilyeo ronda állatok, hogy merre menjenek. Panni befelé jőizüen mosolygott. Mi az, hogy erre nincsenek mezők? Alig tudta visszatar­tani magát, hogy ne kezdjen el mesélni a hegyoldali kis erdőről, a puha magas fűről és egyebekről. De okos volt ő is tudott hall­gatni, ha kellett. Hagyta, hogy az Anyja be­széljen. S az még mindig a sáskáknál tar­tott Arról beszélt, hogy emiatt a pusztító fajzat miatt megint minden drágább lesz a boltokban. S érezni lehetett, hogyan válik egyre szintelenebbé a hangja, a mondatai hosszan elnyúlnak, mint a gyönge tészta. Panni ebéd után egv ideig még otthon mo­toszkált a lakásban, de nagyon érdektelennek és jelentéktelennek talált maga körül mi> dent. Fogta a táskáját és lement az uccára. Megint kegyetlen volt a hőség. Céltalanul bolyongott. Az emberek lekókad­tan jöttek-mentek körülötte s olyan porosak, lehasználtak voltak, mintha valami szennyes veremből másztak volna elő. Senki ismerős­sel nem találkozott s hirtelen nagyon magá­nyosan érezte magát. Fájó. megválthatatlan árvaság volt ez. Ferire gondolt s szinte kibír­hatatlanul vágyakozott rá, hogy mellette le­hessen. Kőrül-kőrül járt a kis parkocskában, ahol legutóbb is találkoztak, de itt csak ide­gen emberek üldögéltek a padokon. Megindult s anélkül, bogy gondolt volna rá. lábai elvitték a fiu lakása felé. De ott sem találkozott vele. 5 aztán is hiába vágyakozott utána, napokig nem tudott vele összeakadni. Telefonálni nem mert. hátha most igy a távolból gorombán és elutasítóan beszélne vele. Gondolta, tal$n ott kint az erdőcskében találkozhatnának. Tudja, hogy szerel az igy csavarogni a váro­son kivül. Elképzelésében látja maga előtt, nyakában a túratérképpel, foszforos órával a csuklóján s szöges, nagy bakancsokkal a lá­bain. Másnál komikusnak találta volna, hogy igy sétál ki a hegyoldalba, de kétségtelen, hogy Ferinek minden nagyon jól illett. Egé­szen más, mint a többi fiu. Sokkal szebb és sokkal okosabb. Végigment az uton. Egyedül volt. Sokáig az erdőcskében sem találkozott senkivel. Aztán valahonnan beliebbről lármát hallott, arrafelé indult. Idegen fiuk' kézi lapdával játszottak egy tisztáson. Mezítelenek voltak, egyetlen úszó­nadrágban hancúroztak", testük majdnem fe­kete volt a naptól. Az első pillanatban nem tudta, kik ezek, megijedt, vissza akart for­dulni. De azok már meglátták, egy, kettő ab'oahasyta közűiük a játékot és feléfutottak. Kettőt ismert közüb'ik, ezek voltak azok, akik­ről Évinek is beszélt. A többiek is körégyültek és egyszerre le­gezi ék. — No mi az. burzsujka? Ne félj, ha vad­embereknek is láismnk, ilyen szép kislányo­kat nem eszünk meg. Penni idegesen mosolygott és gyorsan be­szélt, hogy alig tudtak' etrvmás mögött eliga­zodni a szavai. A kamaszok heccelődtek. de azért nem bán­tották a viselkedésükkel. Panniból elpárolog­tak a félelmek s már egészen érdekesnek ta­lálta a .iársaságot. Leültek, sokáig ottmaradt köztük. Uj, elölte eddig ismeretlen dolgokról hal­lost tőlük. Erósen alkonyodott, mikor hazafelé indultak. 6 villamosra szállt, a többiek gyalog vájtak neki az útnak. (Folyt, kőv.) Szeaed sz. Wr. városi sxin&ds Szombat este 8 órai kezdettel Bérletszflnet Máfyás király szerelme Történelmi daljáték 3 felvonásban. Szövegét irta Géczy István, Zené'ét szerzette Stephanidesz Károly* Rendezi: Sziktai Jeni Vezényli- Fridi Frigyéi, Személyek: Mátyás király - - — ­Komorovszky kapitány — — ltreb?7. boroszlói polgár­mester _ — — — 'Anna. a felesége —• —« — Borbála, a leánya — — — Katarin*, frájja — — — Veronika. markotányosnS Poltz lovag — — — — — Tóbjás. a fegyvernöke — *• Vidra. Mátyás udvari bo­londja — — — — — — Báthory István — — — — Kimzst Pál máramarosl főispán — — — — — Csunor Miklós erdétvt vjdt — Rovorella. pápai követ —• — Stemberg Zdenkó cseh kor­mányzó Glavjna, lengyel követ — — Dubjnszkv, lengyel követ — — Lórinc, Mátyás Íródeákja ­Hadnagy — — — — — Lengyel kém — — — — Elsó polgár — — — — Muskétás hadnagy — — — Muskétáa —• — — — — II. polgár — — — — — I. Herold magyar — — — II. Herold boroszlói — — Tolnay Andor Fülöp Sándor Arany József Varga Teri Sz. TsSijön Lenke mu. Sz. Patkós Irma Sebők Stefi Horváth József Károlyi ViluuM Veszély Pál Szilágyi Aladár, Ajtai K. Andor Hortobágyi A. Fáy Béla Sümegi ödön Rónai Imre Marinkovics $. Sándor Stefi Rónai Béla Balogh János Ácsai Rezsfl Gaál Ferenc Csonka Antal Bereng József Ekecs János Glasz Károly PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK ALAPÍTTATOTT 1841-BEN KELT KIRALTI 8ZABADAL OMLEVKLLM, ALAPTŐKE ÉS TARTALÉKALAPOK 53 MILLIÓ PENGŐ SZEGEDI FIÓKJA VÖRÖSKAKTT-UTCA T. SJÍCHENYI TÉSW, T E LS r O H 8 T A M * T»iry •« Sflrfftnyolm: COMMERZ. FOLYÓSÍT MnroENNEMŰ KÖLCSÖNÖKET ÉS HITELEKET JÓL GTŰMÖIXSÖZTBT FOLYÓSZÁMLA­MtöLCS_. TAKARÉK. ÉS FOLY BETÉTEKET FOGLALKOZIK A BANKÜZLET MINDEN ÁGÁVAL. MEGJELENT UMBERTO NOBILE tábornok könyve: AZ „STSUr ÉSZflKSBWKI UTJfl 432 oldalnyi mű, az expedíció tagjainak fényképei­vel. Illusztrációkkal és térképekkel. 0 könyv bolti ára 10 P, a Délmagyarország előfizetőinek 7 P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom