Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-30 / 24. szám

Mm— IMin i II wi in 8ZB&EI). SceruesztOtég: Somogyi ucca *Z.Lem Telelőn - Kiadóhivatal, k«Ic»«nk»nyvtAi é* tegylroda Aradi ncca S. Telelőn j IJ-OO. ^ Nyomda : LHw I'DÓI ucca 19. Telelőn I 2ft->4 TAvlralI é* levélcím DélmogyaronzAg Szeged. mmmmmmmamumt^mtm iiiiniiiiiii m 11—111,1 A polgármester és Kant filozófiája Senki se vonja kétségbe, hogy a pol­gármester nagyon szereti városát. El­hisszük neki, hogy nála senki se volna boldogabb, ha megszűnnék a gazdasági válság, ha akadálytalanul folynának be a földbérek, ha virágoznék az ipar és ke­reskedelem, ha megindulna a magánépit­kezés, ha uj uccasorok emelkednének a földbe sülyedt vityillök helyén és ha a közönség állandóan ugy megtöltené a szín­házat, hogy nem volna probléma a házi­kezelés fentartása, ellenben zavartalan gyönyörűséggel élvezhetnénk Dankó Pista szerelmének, vagy a Tevének művészi színvonalú előadását. Mondjuk és ismé­teljük, hogy a polgármester őszinte vá­rosszeretetét senki se vonja kétségbe. Ha van oka örömre, mi is osztozunk benne és ha küzködnie kell a nehéz viszonyok között a város vezetésének gondjaival,'mi sem vagyunk idegenek a nehézségektől, amelyek a városra nehezednek. Tagadhatatlan, hogy vannak egyes gya­korlati kérdések, melyekről nekünk más a véleményünk. Csak hogy példaként em­lítsük, mi nem voltunk hivei annak, hogy akár a közkórházat, akár a gyermekkór­házat felszívja az egyetem. Száz százalékig elismerjük, hogy az egyetemi klinikák fel­építése és üzembe helyezése óriásit len­dített Szeged közegészségügyén. Mégis az a hitünk, hogy az egyetemi oktatás ön­célúsága mellett a város nem nélkülözheti a saját rendelkezése alatt álló közegész­ségügyi intézményeket, melyeknél nincs kitéve annak, hogy a hivatalos titokra való utalással ne szerezhessen tudomást esetleg egész polgárságát közvetlenül ér­deklő rendelkezésekről. De ezúttal nem erről és nem a hasonló gyakorlati jelentőségű kérdésekről aka­runk beszélni, hanem egy elvi jellegű el­gondolást, véleményt, vagy teóriát aka­runk szóvátenni, amely az utóbbi időben egyre gyakrabban szerepel a polgármes­teri megnyilatkozásokban és röviden abban foglalható össze, hogy csak jót és szépet szabad mondani és irni a városról. A lokálpatriotizmusra, a körtöltésen be­lüli helyi hazafiságra való hivatkozással azt hangoztatja a polgármester a közgyű­lésen, a dohányzóvá átalakult tanácste­remben, a szinház büfféjében és min­denütt, ahol közéleti emberekkel és ke­züket a közélet pulzusán tartó újságírók­kal érintkezik. Talán ebben a kérdésben egyet tud­nánk érteni Szegednek a város sorsát ag­gódóan féltő polgármesterével, ha nem választana el tőle bennünket ebben a kérdésben — Kant filozófiája. A nagy königsbergi bölcs ugyanis, aki megírta egyaránt a tiszta ész és a gyakorlati ész kritikáját, nem kettős, hanem hármas egységben foglalta össze azt, amire a gon­dolkodó embernek az optimum elérése érdekében törekednie kell. A kanti hár­mas egység a jót, szépet és igazat foglalja össze és egyikről való lemondást sem tartja megengedhetőnek, akár az egyén belső világára, akár a közéletre való vo­natkozásban. Péntek, 1931 január 30 Ara 1© fillér VII. évfolyam, 24. szám •••BMSKSnaS&SSIflnBMBHHHiH SIVHHH Itt látjuk az eltérést a polgármester és Kant filozófiája kőzött. Mi is akarjuk a jót és szépet Szegeden, de éppen a jó és szép elérése érdekében akarjuk az iga­zat is. Az a hitünk ugyanis, hogy csak a jónak és szépnek a nangoztatása nem elégséges emeltyűje egy város fejlődésé­nek, az igazság átütő erejét sem lehet BBHHHHHBHHBHHHBBBnKnBBnB^I ELŐFIZETÉS Havonta helyben 3,20, vidéken Budapealen 3*AO, kUllOIdOn OMO pengd. - Egye* >cAm Ara hétkHc­nap 16, vatAr- és Ünnepnap 24 tlII- Hlr­detétek felvétele tarifa nerlnl. Megje­lenik hélll klv^telév-l n<»no-itri renoel nélkülözni a közérdekű célok szolgálatá­ban. Csak elismeréssel vehetjük tudomá­sul, ha a polgármester helyi hazafiságra utaló filozófikus elvekre akarja fektetni a követendő várospolitikát, de ebben az egyben, ha döntenünk kell, mégis nem a polgármester, hanem Kant filozófiájának alapjára helyezkedünk. Ha nem sikerül a leszerelési konferencia, elkerülhetetlen az ujabb háború — mondották csütörtökön a lordok házában Lord Dlckinson a világ békéjét látja fenyegetve a leszerelés elhúzódásával (Budapesti tudósilónk telefonjelenlése.') Londonból jelentik: A lordok házában lord Dickinson nyilatkozatot kért a kormánytól n nemzetközi leszerelés haladása tárgyában. Beszédében a lord hangoztatta, hogy a pro­bléma válságos ponthoz közeledik. A jővC évi leszerelési konferencia vagy bizonyos mérvű leszereléshez fog vezetni és az állandó béke útjait egyengetni, vagy ha meghlusul $ moz­galom, végeredményben elkerülhetet­len lesz az ujabb háború. Aki ma Németországon, Magyarországon, Ausztrián, vagy Bulgárián átutazik, megdöb­ben a látottakon. A határ egyik oldalán ka­tonaságnak jóformán semmi nyoma, a má­sik oldalon azonban hemzsegnek az állig fel­fegyverzett csapatok, amelyek bármely pil­lanatban készek szomszédjaikra rohanni. Egyetlen nemzettől sem lehet várni, hogy beletörődjék az ilyen helyzetbe. A német mi­litarizmus utódjai, a katonai alakulatok bizo­nyára növekvő veszélyt jelentenek. Ha a ha­talmak haboznak a nemzetközi leszerelés tár­gyában, akkor veszély fenyegeti egész Euró­pa, sőt u világ békéjét is. És ma még nem tehetetlen a háború. Ha megrendül a Nép­szövetségbe vetett hit, akkor rövidesen cső­döt mond a Kellog-egyezmény is. Bethlen a külügyi bizottságban beszámolt bécsi útjáról »A bécsi útnak semmiféle enr6pal blokkalaklíás nem volt a célja* Budapest, január 29. A képviselőház kül­ügyi bizottsága ma délelőtt Pékár Gyula elnök­letével ülést tartott, amelyen a kormány részé­ről Bethlen István miniszterelnök, Károlyi Gyula külügyminiszter és Wekerle Sándor pénzügyminiszter jelentek meg. Károlyi kül­ügyminiszter ismertette .azokat a külpolitikai eseményeket, amelyek a bizottság legutóbbi ülése óta lejátszódtak s részletesen tájékoz­tatta a bizottságot a januári genfi tanácskozá­sok anyagáról és eredményéről. Utána Bethlen miniszterelnök' ismertette bécsi utjának céljait és eredményeit ugy poli­tikai, mint gazdasági vonatkozásokban. — A békeszerződések — mondotta Bethlen Ist­ván — igyekeztek éket verni a két nemzet közé s hosszú idöDek kellett eltelnie mig a felmerült kérdések formális elintézést nyerhettek. Az 1923-i döntőbírósági szerződés megkötése s végül az Ausztria és Csehszlovákia közt kötött egyezmény érvényének megszűnése egyengették a közeledés útját Hozzájárult még ehez igy a hágai egyez­mény, mely által Ausztria is sok súlyos pénzügyi lekötöttségtől szabadult, nagyobb mozgásszabadsá­got biztosított szomszédunknak. — Mintegy természetszerűleg nyilvánult meg mindkét államban az az óhaj, hogy szorosabb gazdasági viszony jöjjön létre köztük. Bécsi utam­nak nemcsak az volt a célja, hogy Schober al­kancellár multévi látogatását viszonozzam, hanem, hogy megbeszéljem Ausztria felelős kormány férfiai va| mindazokat a kérdéseket, amelyek a két álla mot közösen érdekük. Megállapítottuk, hogy eze­ket illetően nézeteink teljes összhangban vannak. Az együtlhaladásnak legerősebb alapja azonban a közös sors, amely a legyőzötteket sujtja. Mind­két államot a legközelebbről érinti a leszerelés kérdés©, amely minden valószínűség szerint do­minálni fogja a nemzetkőzi politika követfcező évét. Az együtthaladás itt egészen természetes. Az együttműködést megkönnyíti az a körülmény is, hogy ugy az osztrák, mint a magyar politiká­nak az olasz barátság és a német barátság egyik alappillére, továbbá az a tény, hogy Ausztria és Magyarország közeledése egyetlen nagyobb ha­talomnak érdekeivel sincs ellentétben, — Mindebből világos, hogy bécsi utamnak sem­miféle európai blokk alakítása nem volt a célja. A gazdasági megegyezésnek egyrészt biztosítani kell a magyar kiviteli cikkek részére az állandó piacot és a kivitel rentabilitását, másrészt lehe­tővé kell tenni Ausztria részére, hogy évről-évre csőkkenő ipari kivitelét Magyarország felé fokoz­hassa. — Ez a megegyezés nem törekszik vámunkra, de mindenesetre szorosabb viszonyt teremtene a két állam közt. Vámunióról a tárgyalások folya­mán szó sem volt. Ausztria és Magyarország ősz­szefogása gazdasáp téren kiegészítésre szorul pél­dául Olaszország és Németország irányában, va­lamint Ausztria szempontjából még Jugoszláviai esetleg más agrárállamok felé. — Természetszerűleg törekednünk kelt arra, hogy Csehszlovákiával is megfelelő szerződést köt­hessünk. Azt hiszem, hogy a tavasz folyamán, amikor Ausztriával és más államokkal gazdasúsri szerződést köthetünk, olyan terveli jöhetünk az or­szággyűlés elé, amely a magyar mezőgazdaság szempontjából nagyon lényeges javulást fog je­lenteni. — Hangsúlyozni kívánom, hogy Ausztriával olyan megegyezést keresünk, amely más államok érdekelt nem sérti és alkalmas arra, hogy a gazdasági válságot öiinden vonatkozásban enyhítse, Gróf Apponyi Albert hangoztatta, hogy minden várható és remélhető külpolitikai sikerünk attól függ. hogy a gazdasági megerősödés uliára térjünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom