Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-28 / 22. szám

SZEbEU. SzerKe*zlO*eg: Somogyi ucca 22.Lem. Teleion: 23-)3.'Kladóhlvatol, k«lc»Hnkl)nyvlAr és tegylroda Aradi ucca S. Telefon: 13-OÖ. - Nyomda : Lüw Ue«< ucca 19. Teleion t ZO-3-4. Tftvlrntl levélcím OélmagyaronzAg Szened. Keserű cukor Nem szoktunk lelkesedni szövetkezeti vezérekért és nem tudunk annak sem őrülni, hogv igazat adunk Balogh Elemérnek, a Hangya vezérigazgatójának, amikor azt mondja, amit mi mondunk már esztendők óta. Balogh Elemér kimutatja ugyanis, hogy a nemzetközi cukoregyzemény, amelyet Brüsszelben kötöttek, leszállítja Magyarország cukorkontingensét, ami azt jelenti, hogy a magyar cukorgyárak kevesebbet termelnek, tehát a magyar föld is csak kevesebb cukorrépát teremhet, ami megint csak azt jelenti, hogy még kevesebb ember tud megélni a cukorból is és a répából is, mint ahogy általában egyre kevesebben tudnak megélni iparból és mezőgazdaságból egyformán. Mindaz, amit Balogh Elemér mond, éppenséggel nem meglepetés, de meglepetés, hogy immár a Hangya vezérigazgatója is azt követeli, hogy szállítsák le a cukoradót és hogy minden eszközzel tegyék olcsóbbá a cukrot és hogy a karteiy amely a cukoriparban igen hatalmas, ne támadjon egyszerre a kereskedőre is és a fogyasztóra is azáltal, hogy a kereskedőt nem engedi keresni, viszont a fogyasztónak olyan áron méri a cukrot, hogv a vámvédelem egész hasznát egyedül ő élvezi, Balogh Elemér mindezzel szemben a kormány beavatkozását követeli és azt vitatja, hogy a cukoradó leszállítása növelné a belső fogyasztást, tehát lehetővé tenné, hogy az a cukor, amelyet a nemzetközi kartel nem enged külföldre vinni, itthon találjon fogyasztóra, mert olcsóbb ár mellett több ember vásárolna cukrot, az olcsóbb ár mellett még a kereskedő is boldogulna, több földterületet lehetne répával bevetni és több munkást lehetne a cukorgyárakban foglalkoztatni Mondottuk: nem tudunk örülni annak, hogy Balogh Elemér is azt mondja, amit mi már évek óta mondunk, mert az a tény, hogy immár a Balogh Elemérek is belátják, hogy az etatizmus túltengése, az állam adópolitikájának egyoldalúsága s erőszakollsága erősen befoiyásolja a termelést, megakadályozza a fogyasztást és végeredményében csökkenti az állam bevételeit is, "mert kisebb termelés és hanyatló fogyasztás mellett végeredményében az adóbehajtás öröme sem lehet fenékig tejföl, amit különben az adóstatisztikai eredmények is bizonyítanak. Amikor éppen most tárgyalják a kábeltörvény tervezetét, a cukorkérdés nagyon alkalmas annak megvilágítására, hogv az ipari vámvédelem nem minden esetben jelenti egyúttal a termelés és a fogyasztás nagy érdekeit is, de bizonyíték amellett is, hogy magának az államnak fogyasztási adópolitikája is alkalmas arra, hogy a kartelek által okozott helyzetet a •széles rétegek számára még súlyosbítsa. Iskoláskönyvekben szokták tanítani azt a régi megállapítást, hogy valamely ország szappan fogyasztása a kultura fokmérője. Valamely ország cukorfogyasztása viszont éppen igy lehet a gazdasági és társadalmi helyzel mértéke is és amikor meg kell állapitanunk, hogy Magyarország cukorSzerda, 1931 Január 28 Ara le fillér VII. évfolyam, 22. szám fogyasztása sajnosan csökkent és általában nem éri el az európai átlagot, akkor igazán keserű lehet a szánk ize. Mert a cukorfogyasztás csökkenése együtt jár a húsfogyasztás csökkenésével is s általában együtt jár magának a fogyasztónak vásárlásiképtelenségével, ami tudományos elnevezéssel elszegényedést, egyszerű köznapi szóval pedig nyomort jelent. Szeretnek vitatkozni nálunk arról, hogy helyes-e a takarékosság, avagy helytelen, mert a takarékosság szemközt áll a fogyasztással és elvonja a termeié? segítségét, de mi meddőnek látjuk ezeket a vitatl ázásokat, mert takarékoskodni csali ott lehet, ahol tellik valamiből, már pedig, sajnos, nálunk a fogyasztás csökkenése nem takarékosságot, hanem keresethiányt mutat. Nem lehet takarékosságról beszélni ott, ahol a betétállomány csökken és ahol még a hitelélet megnehezülése sem akadályozza meg az eladósodást. Mindez együttvéve csak bizonyítéka annak, hogy a helyes utat nem elméleti megállapításokkal, hanem gyakorlati cselekedetekkel lehet megtalálni és amikor már a Hangya elnöke, aki emellett felsőházi tag és akit gyakran emlegettek felelős politikai pozícióra is, szintén azt vallja, hogy a pénzügyi és gazdasági politikának uj irányt kell adnf s hogy a magángazdálkodástól, a termeléstől és a fogyasztástól nem lehet mindent, vagy a legtöbbet az etatizmus számára elvonni, akkor ezt a felfogást nem lehet sem balElönzEIÉS- Havonta helyben 3.ZO, vidéken és Budapesten 3-eo, KUlfHldOn 6-40 pengd. — Egyei tz&m Ara hétköznap ÍO, vntAr- é» Ünnepnap 14 (111. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik héttrt klv^lelével nwnnnia reagel oldali, sem jobboldali programnak tekinteni, hanem az egyetlen lehetőségnek a pénzügyi és gazdasági kibontakozás számára. A csésze kávéba már nem tesznek négy kockacukrot és a cukor általában egyre keserűbb lesz az emberek számára, mint ahogy cukorral sem lehet megédesíteni az emberek napjait. Valamikor a szegénységet ugy képzelték el, hogy az embereknek csak egy csésze kávé jut vacsorára. Hol vannak már a csésze kávék, mi mindenről kellett lemondania a társadalomnak, mindenkinek és mi minden lett tűnő öröm, ami egykoron megszokott valóság volt? De az okos politika nem elégedhetik meg azzal, ha az embereket lemondásra szoktatja vagy hozzászoktatja, hanem az okos E

olitikának keresnie kell a lehetőségeket, ogy mindenki termelő és fogyasztó is lehessen egyszerre, mert hiábavaló a termelés, ha nincsen fogyasztó és megsemmisül a fogyasztó is, ha elérhetetlen lesz számára — a csésze kávé cukorral. Ebben az országban már igazán nem lehet túlhajtott igényekről beszélni, itt már az emberek megtanulták, hogy csak a takaróig lehet nyújtózkodni, — avagy még azon is innét. Pedig energiák és erők vannak ebben az országban, a magyar főid nagyszerűsége, acélos magyar kezek, — mi mindent érhetnénk el ezekkel, ha a tespedés helyére élet jönne és ha a lemondás szavai helyett uj, erősítő és bölcs cselekedetekkel frissítenék meg őket! Tomboló viharok a képviselőházban Peyer Károly panamavádjai körül Dréhr Imre visszautasította a vádakat, Peyerí a mentelmi bizottság elé utasitották — „Ezt az ügyet nem lehet igy elintézni" — mondotta óriási izgalmak között Wolff Károly Apponyi és a külügyminiszter a leszerelési konferenciáról Budapest, jannár 27. A parlament mai, vib írókban bővelkedő ülésén napirend előtt gróf Apponyi Albert szólalt fel. A képviselőház és a kormány figyelmét felhívja a leszerelési konferencia előkészítő bizottságának határozatára. A végleges leszerelési konferenciát 1932 januárjában fogják őszszehivni. Ebben a kérdésben szükségesnek tartja már most az állásfoglalást. Az általános lefegyverzés kódekszét megállapította a nemzetek szövetségének paktuma, de emellett az önvédelemnek is lehetőséget nyújtott Ha az lett volna a cél, hogy az általános lefegyverzés után is maradjon kivétel, azt be kellett volna venni a paktumba. A nemzetek szövetsége paktumának nyolcadik szakasza alapján fogjuk követelni, hogy helyzetünkkel összeférő minimális fegyverkezés számunkra is bi'tosittassék. Akármilyen létszám- és leszerelés felemelés, vagy csökkenés, vagy fegyverkezés korlátozás, vagy nem korlátozás állapittatik meg, védtelen állapotban tartozunk marádni. Ezek szerint olyun sérelemre van kilátás, amely ellen a lennagyobb határozottsággal tiltakozni kell. Gróf Károlyi Gyula külügyminiszter: Teljesen értem Apponyi tiltakozását a leszerelést előkészítő bizottság számos intézkedését illetően. Ezek az intézkedések Magyarország részéről elfogadhatatlanok. Kétszeres kötelessége a magyar kormánynak, hogy álláspontját a parlament előtt leszögezze. A békeszerződést a kényszer nyomása alatt volt kénytelen Magyarország elfogadni abban a reményben, hogy a legyőzöttek leszerelését a győztesek leszerelése fogja követni. Azóta két jogi kategória alakult ki az államok között. Ez ellenkezik a béke szellemével, az államok szuverénitásával és megakadályozza, hogy harmónia létesüljön az államok között. Magyarország a saját és Európa érdekében a békét óhajtja és ezzel természetesen a leszerelést De abba bele nem mehet, hogy a békeszerződést egyoldalúan tartsa be. Nagy érdeklődés közben állt fel ezután szólásra Dréhr Imre volt népjóléti államtitkár. — Peyer képviselőtársam — mondotta — közbeszólás formájában a pénteki ülésen kijelentette, hogy hárommilliót lopott az albertfalvai építkezéseknél az, aki az építkezést csinálta. Ne áruljon zsákban macskát, tessék megmondani, hogy kire értette a hárommilliós lopás vádját? Csálén lehetek az, akire a vád vonatkozik. Miután a képviselőház tudja, hogy abban az időben a Társadalombiztosításra vonatkozó ügyekben a miniszteri szuperreviziót én végeztem Ne bújjon tehát Peyer Károly általános alany mögé, kijelentéséért álljon helyt. — Elvárom Peyer Károlytól, hogy számadásokat és adatokat hoz ide. Felszólítom, hogy bizonyítson, sőt megkövetelem tőle, hogy bizonyítson. Bizonyítsa először, hogy történt lopás, másodszor, hogy ki lopott, harmadszor pedig azt, hogy miképpen és mennyit lopott? Ha valaki nem hárommilliót, de csak 30000, vagy mondjuk három pengőt is ellopott a munkásság pénzéből, az pusztuljon a magyar közéletből, ha törvényhozó, pusztuljon ebből a Házból. Peyer Károly.: Majd megmondom, hogyan tör-