Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-25 / 20. szám

I© DÉLMAGYARORSZAG II szegedi ügyvédi társasam szombatosi este melegen ünnepelte Széli Gyulát, Szivessy Legelt és Gróf Árpádot (A Délmagyarország munkatársától.) A szegcdi ügyvédi kamara szombaton este ünnepelte a betegségéből felépült dr. Széli Gyula elnököt és a két újonnan kinevezett kormányfőtanácsost: dr. Szivessy Lehelt és dr. Gróf Árpádot. A kamara fényes vacsorát adott az ünnepeltek tiszteletére az ipartestület mái> ványtermében. Mintegy 200-an jelentek meg a vacsorán. A szegedi Ítélőtáblát dr LángMiticzky Ernő, a törvényszéket dr. Tóth Gyula, a főügyészséget dr. Zombory Jenő, az ügyészséget dr. Zobay Gyula, a járásbíróságot dr. Paraszkay Gyula képviselte. Nagyszámmal jelentek meg a szegedi birák és ügyészek. Résztvett a vacsorán dr. Somogyi Szilveszter polgármester is. Igen sokan jöttek el a környéki városokból, Vásárhelyről, Makóról, Kistelekről is, hogy üdvözöljék az ünnepelteket. A vacsora végeztével elsőnek dr. Pap Róbert, a kamara alelnöke állott fel szólásra és üdvözölte a megjelenteket. Sorra vette a hiróság, ügyészség köréből megjelent vezetőket, köszöntötte a polgármestert, az ügyvéd kartársakat, a vidékről jötteket, a jelölteket. Elmondotta, hogy az ünnepség három illusztris ügyvédnek, dr. Széli Gyulának, dr. Szivessy Lehelnek és dr. Gróf Árpádnak szól, akiket az ügyvédi társadalom szeretete vesz körül. Beszéde végeztével a magyar haza boldogulására üritetle poharát. Az első ünnepi szónok dr. Pártos Ernő volt. aki dr. Széli Gyulát üdvözölte meleg szavakkal. Széli Gyula — mondotta —, régen kinőtt a helyi vonatkozás kereteiből, ő ma má>- nemcsak a szegedi, de az országos ágyvéli kar büszkesége is. Azzal fejezte be beszédét, hogy Széli Gyulát továbbra is övezze a kartársak szeretete és megbecsülése. A percekig zugó taps után dr. Szécsényi István köszöntötte dr. Gróf Árpádot kormányfőtanácsossá való kinevezése alkalmából. A kiváló ügyvédet, a magas intell st, a megértő embert köszöntötte. A bank közönsége hosszasan ünnepelte <*r. Gróf Árpádot. Dr. Polgár Péter, dr. Szivessy Lehelt üdvözlő beszédében arról beszélt, hogy nem érhetett volna méltóbb embert a magas helyről jövő kitüntetés. Dr Szivessy Lehel Szeged városának kiváló reprezentánsa nemcsak mesterségében, de közéleti szereplésében is. Ügyvédi működését már nem is tudománnyal, de művészettel látja el. A város sorsát intéző férfiak sorának egyik jelese, de ő képviseli ebben a városban a megértést és a szeretetet is. Mindezen tulajdonságai miatt nemcsak az egész város ismeri, de mindenki szereti is. Beszédét azzal végezte, hogy Szivessy Lehel jól teljesítette kötelességét hazája, városa, mestersége és családja iránt. A kővetkező felszólaló dr. Kovács Rókus táblai tanácselnök volt. Hangsúlyozta a bírók és az ügyvédek együttműködésének szükségességét, majd az ünnepeltekre emelte poharát. Hasonló szellemben köszöntötte fel az ünnepelteket dr. Zombory Jenő főügyészheIyetles. Dr. Somogyi Szilvesztert hatalmas taps fogadta. A város közönsége is örömünnepet ül az ügyvédekkel együtt — mondotta a polgármester. Köszöntötte dr. Széli Gyulát, majd arról szólott, hogy a csendes, nivős munka érte el jutalmát dr. Szivessy Lehel és dr. Gróf Árpád kitüntetésében. Arra kérte az ünnepelteket, hogy továbbra is az eddigi buzgalommal dolgozzanak, de ne csak a mesterségük keretein belül, hanem a köz érdekében is. A jelöltek nevében dr. Wanie Bezső, a vidéki ügyvédek nevében dr. Rázsonyi Papp Pál csongrádi üevvéd köszöntötte az ünnepelteket. Ezután a később érkezett dr. Láng-Miticzky Ernő. a tábla elnöke szólalt fel és meleg szavakkal beszélt az ünnepeltekről. Vállvetett munkára szólította fel az ügyvédeket, hogy a magvar igazságszolgáltatás lomhává lett menetét felfrissítsék és modernné tegyék. Makni ödön az orosházi ügyvédek üdvözletét hozta. Dr. Tabódy Ksolt felszólalása után dr. Széli Gyula válaszolt meghatott szavakkal az elhangzott üdvözlő beszédekre, utána dr. Gróf Árpád, majd Hr. Szivessy Lehel köszönte meg sürü tapsok között az ünnepeltetést. \ hankett a késő éjszakai órákig tartott. Szemüvegek Krbb OKULÁRIUM 186 Rellner Márton 1931 január 25. Szemüveg Ei^bmann1 Id/s?erésznei, Jtelemen ncca K6rA«i ucca. Gsrflueft^aJárvSny és a tiszti főorvos magyarázata (A Délmagyarorsiág munkatársitól.) Az influenzajárvány szegedi frontján a helyzet — ha hinni lehet a hivatalos nyilatkozatokban — nem csak változatlan, hanem — kedvező is. Igaz ugyan, hogy az iskolák padsorai üresen tátonganak és napról-napra nő a hiányzó tanulók száma, az is igaz, hogy minden második ember tüsszögve, krákogva jár az uccán, dolgozik hivatalában, de azért még is meg kell nyugodni a hivatalos nyilatkozatokban. Az illetékes hely csak jobban tudja, mint a tüsszőgő, krákogó, lázas, de laikus publikum... Az Illetékes hely pMig. amely ebben az esetben a tiszti fóorvos, ezeket mondja: — Nincs semmi baj A járvány, ha ugyan Tehet egyáltalán járványról beszélni, lezajlóban van. A súlyosabb, a szövődményes esetek száma még mindig csak három, tehát nem szaporodott. A megbetegedések egészen enyhe lefolyásúak. De érdekes magyarázatot is adott a főorvos • járvány keletkezésére vonatkozólag. Magyarázatának rövidre fogott lényege a kővetkező: — Két felfogás uralkodik, az egyik, amelyet az orvosok túlnyomó résre vall, hogy a járványt az influenzabacilluaok elszaporodása okozza. A másik felfogás a népies és a nép ösztönös megérzéséből fakad. Eszerint a baj a kozmoszból jón és a szabályszerű időközökben jelentkező napfoltok idézik elő... Ez a szabályszerű időköz-a spanyolnátha esetében tizenegy év. A legutóbbi nagyjárvány tényleg tizenegy évvel ezelőtt tombolt az egész világon A kozmikus változásokba vetett hitet a tudorriny tapasztalatai is megerősítik Az iránytű ugyanis a sarkok mágneses hatásaiban megismétlődő változások következtében a periódusok fordulóin kilengést mutat. A járványok szabályszerű időközökben való jelentkezése más földrészeken is észlelhető, keleten például a pestis és a kolera jelentkezik meghatározott időközökben, nálunk szerencsére az influenza helyettesíti Kelet veszedelmes járványait összegezve az elmondottakat, a tiszti főorvos Is erősen hajlik a népszerű magyarázat felé, amely szerint a járványok megismétlődésének törvényszerű okát a bolygók hatásában, a napfoltokban és egyéb kozmikus jelmxégekben kell keresni.. Igazságkeresők Irta: Móra Ferenc. Házassági háromszög. Adhatnám neki ezt a cimet is, de minek urizálnék? Hiszen én úgyis csak olvar. »célszörü szögény embőr«-e vagyok a magyar irodalomnak. Aztán meg nem is a házasságról van itt szó, hanem az igazságról. Azt keresi két ember, meg egy asszony a biró előtt. Azaz hogy tulajdonkép csak Mátyás keresi az igazságot, mert ő a panaszos. Meg is látszik rajta, igen nagyon a szügyébe ereszti a kócos, szürke fejét. Különben nagy lompos bajuszú öreg magyar, öttömösről való s ha Kuthen vezér még egyszer összekürtöltetné a népét, szó nélkül bevenné valami kánsegédnek, murzának, vagy a mándruc tudja kívülről, minek hivták a kunoknál a zupásőrmes»«r+. i^ofr.ií»hb <»zt «»«>n<ianá neki: — Nem sokat változtál azóta, óregem, mióta a tatár idekergetett bennünket, hanem a csizmádon meg egészen meglátszik, hogy azt ^ée valamelyik novgorodi varga szerkesztette. Csakugyan régi alkotmány a Mátyás csizmája, még a szárán is foltokat visel, ami a csizma-geneológiában föltétlen bizonysága a nagy múltnak. Már a Tóni lábán cipő van, sárga cipő, ami öttömösön nagyon alkalmas viselet, akár nyárban, akár télben az olyan suhancár legény lábán, mint Tóni. És a Tóni kis fekete bajuszán kivül ennek a sárga cipőnek lehet legfőbb része abban, hogy Mátyáséknál beütött az ördög a határba. A természet rendje szerint való, hogy az asszon\szem »»'wsebben állapsrik meg a Tónik sárga cipőjén, mint a Mátyások sokat próbált és sok mindenben megfordult csizmáján. Az asszonynak pillangós-papucs van a lábán, de csak ugy pillangótlanul. Mert az asszony, noha öregnek még menyecske, menyecskének már öreg egy kicsit. Kuthen vezér leginkább csak markotányosnőnek váltatná már. Pedig amúgy nagyon illendőségtudó. nem pillog a legényre, szemlesütve simit egyet-egyet a selyemkötöjén, mert igy való az, mikor az ember törvényben van. — Hát hogy volt az, atyus? — kérdezi Mátyást a hivatalos ember. — Hát az ugy volt, kérőm, hogy nem lőtt volna itten sőmmi baj az égvilágon, ha rosszkor nem möntem volna haza, — mondja Mátyás megfontoltan. de itt aztán meg is áll. Utóvégre azért fizetik a birót, hoov ő kérdezz*" Kérdez is. — Hát mért ment kend haza rosszkor? — Mert éppen a kukoricát kerültem, oszt észrevöttem, hogy otthonfelejtöttem az acskót. — Tudom, tudom, de mért mondja kend. hogy rosszkor ment haza? — Hát csak azért, hogy éppen akkor volt ott a Tóni is, ni. Az asszonynak az izéje... — Mizéje no? Csak mondja kend ki bátran! — Hát azt mán ük tudják jobban, hogy micsodája. Én csak ugy mondom, hogy az izéje. Az asszony egy kicsit lejebb húzza a szemére a fejkendőt, a sárga cipő pedig roppan egyet a padlón. — Ángyikám nékőm ez az asszony, kérőm. — mondja Tónis mert a sárga cipővel vele jár a gavallérság. — Osztán lepkődik azt más szomszédok is, tőszóm azt... A hivatalos etnbör azt mondja Tóninak, hogy ne járjon a szája, ezt nem kérdezte senki, — aztán nyájasan int Mátyásnak, hogy mondja tovább. Mi lett aztán abból, hosrv éppen ott érte az izét* — Az lőtt, kérőm, hogy a Tóni mingyárt as ereszet alatt két kézre kapott, oszt ugy mőgrakott, hogy három hétig hordtam a kékjit Mátyás ezt némi derűvel mondja. Egyrészt, mert kellemes az elmúlt bajoknak emléke, másrészt, mert jólesik az embernek, ha az ellenségét lecsökkentik és az ő szavát akarják hallani az uri népek. — Kézzel verte kendet? — Lőhet, hogy kézzel is vert, de az agykoponyámat mög zsindőllvel ütötte. Azt mőgmondhatl az asszony is, mert ha ü ki nem szabadit a keze közül, tán agyon is vert volna. — Hogy.hogy? — mosolyodik el a biró. — Hát akkor mégis csak kendhez huz az asszony, ha ő mentette meg? — Az ü kötelessége volt, mert ü szőrözte a b a j t, — vonja föl Mátyás magyarázatul a vállát, Amiben az is benne foglaltatik, hogy lám. mégis csak értétlenek ezek a városi népek. Ugy kell lenni, hogy a biró elértette a kritikát, mert most már elkomolyodva adja fel a szót. — Tehát azért panaszolja be kend a Tónit, mert megverte kendet a saját házában? — Dehogy azért! — legyint Mátyás az öreg kezeivel. — Hanem ami borzasztó nagy kárt töttj az asszony miatt... — Értem, — mondja a biró és fölkászalódík az asztaltól. — Kend el akar válni az asszonytól. Csakhogy abban én nem vagyok illetékes, ax más bíróhoz tartozik. Mátyás most már megmérgesedik és nekivörösödve hadonáz a kezivel.