Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-18 / 14. szám

1931 nftT.MACY\ROHSZAO képesített újságíró Irta ToneHI S-n-Ior. Egy nagyon tiszteletreméltó konzervatív folyóiratban olvasom a következő sorokat: »Az újságírásnál sokkal veszélytelenebb üzemek is képesítéshez vannak kötve Magyarországon, de hírlapot irni, a milliófejü társadalom han­gulatával játszani és közvéleményt irányítani, minden előképzettség nélkül, bárkinek sza­bad... Legfőbb ideje volna az újságírás mes­terségét az ujságirás tudományának' rangjára emelni és ezen komoly hivatást, komoly elő­képzettséghez kötni.« Ha képesilik az építő­mestert, a szabót és a szülésznőt, miért ne képesítsék az újságírót is? A fogalmak mellett, amelyek a közönség egy részében el vannak terjedve az újságírás­ról, de még inkább a hangulat mellett, ame­lyet a közönség egy része táplál az ujságirás iránt, bizonyára akadnak hívei ennek a ter­mékeny ötletnek. Hiszen magam is, Közéleti emberekkel való beszélgetés közben nagyon sok esetben tapasztaltam azt a leplezett, de nyilvánítani nem mert érzést, amellyel az ujságirás mestersége ellen viseltetnek. A for­rása pedig ennek az érzésnek majdnem min­dig az, hogy az újság a működésűket, az ő működésüket meg merte kritizálni. A mások működésének kritikája sohasem fáj: az újság­író mindig akkor téved illetéktelen területekre, akkor lépi tul hivatásának jogos határait és akkor hiányzik a kellő előképzettsége és hoz­záértése, mikor valaki egyénileg kerül az új­ság bírálatának reflektorfényébe. Igen tisztelt törvényhatósági bizottsági tag ur, ügyvéd ur, tanár ur, bőrgyáros ur, textil­kereskedő ur, országgyűlési képviselő ur, vagy nem tudom én micsoda ur, aki időről-időre fel szokott háborodni az újság és az ujságiró ellen, vájjon gondolkozott-e valaha azon, hogy az önével összehasonlítva, mi'ven az ujságiró mestersége, milyen előfeltételek' mellett dol­gozik' ön és milyen előfeltételek mellett az ujságiró? Ha önnek a vas, vagy a műtrágya a szakmája, akkor rendszerint mindi* vas­ban és műtrágyában dolgozik'. Egész lénye és egyénisége állandóan ugyanarra a dologra van beidegezve. Ha egy nagyobb ügye akad, akkor gondosan mérlegel minden eshetűséget. megbeszéli az esetet cégvezetőjével, vért­jével, esetleg még egy-két hasonló ftondolat­és foglalkozáskörben működő barátjával és azután kellő megfontolás után határozza el magát cselekvésre. Ha ügyvéd, akkor a tárgya­lás előtt áttanulmányozza a törvényt, a bírói döntvényeket, tanácsot kér egy-két szakkönyv­től, melyekben tapasztaltabb kollégái tanácsai­kat és tudományukat csokorba gyűjtötték, Inpem telefonálhat fáért szénért fatelepre, au'omata 11—26, a be­szélgetés d^ fái Y:sszatérit|Ok. 88 A Szegedi Zsidó Hitközség elöljárósága meghívja a hitközség minden tagját g dr. S3t.@ERFELD JAKAB békéscsabai főrabbi urnák 1931. évi január 18-án, vasárnap délelőtt >/«11 órakor a hitközségi székház dísztermében „A cionizmus viszonya a külön­böző világnézetekhez" címen megtartandó előadására. Beléptidij nincs. hogy ön is felhasználhassa őket. Ha tanár, van ideje, hogy gondosan készüljön minden elő­adására, ha tankönyvet ir, ön előtt fekszik a régebbi tankönyvek és segédeszközök tömege, ha felolvasást tart, válogathat a felhaszná­landó szerzők', bölcs mondások és előadását tarkító, előadását élvezetessé tevő, szellemes idézetek' között. Bármelyikükről van szó, a legritkább esetben történik meg, hogy amit cselekszik, idegen legyen évek, évtizedek óta űzött, megszokott rendes foglalkozásának köré­től. Mindig fel tudja használni azt a képesí­tést, melyet a boltban, a műhelyben, az isko­lában, az egyetemen szerzett és saját praxi­sában kiegészített, megszaporított És az ujságiró? Foglalkozása állandóan vál­tozó, a váratlanságok, meglepetések sorozata. Sohasem tudja előre, hogy miről kell neki irni, milyen eseményeket kell mások számára érthető és elfogadható módon megmagyarázni és kommentálni. Pillanatok alatt kell ese­ményeket lemérlegelni és negyedórák alatt kell cikkeket megirni Valósággal hatodik érzékkel kell neki összefüggéseket felfedezni, a következményeket megsejteni és mindazt kitalálni, amit együttvéve önök, tisztelt közön­ség, ha részesei voltak az eseményeknek, el­kendőzni, elrejteni és a maguk szempont­jainak megfelelő kedvező világításba helyezni igyekeztek. Ne csodálkozzanak, ha az ujságiró munkájában ilyen körülmények között, hibák, tévedések, elírások fordulhatnak elő. De vájjon használhat-e ezek' ellen, ha képe­sítéshez kőlik az újságírást? Vájjon lehet-e papirbizonyitványokkal embereket újságírókká avatni és remélhető-e, hogy ezek a képesített újságírók különb művelői lesznek a mestersé­güknek, mint akiket csak a saját egyéni el­hivatottságuk állított a legszélesebbkörü nyil­vánosság szolgálatába? És mit képzelnek azok a naiv lelkek, akik az újságírásnak képesítés­hez kötéséről beszélnek: lesz majd egy újság­írói akadémia, vagy fakultás, amelyen más­különben bölcs és okos professzorok osztá­lyozni fognak' és osztályozásuk szerint lesz­nek jeles, jó és elégséges újságírók? Eszembe jut a saját újságírói működésem­nek a legkezdete. Tizennyolc esztendős voltam és M írásbeli és szóbeli érettségi közötti három héten kisérletképen bent ültem a régi Magyarország szerkesztőségében. Az első mun­káim egyike az volt, hogy egy nagynevű mű­egyetemi tanárnak németországi és svéd­országi tanulmányútjáról írott cikkét kellett megkefélnem, vagyis elfogadható formába öl­töztetni az olvasóközönség számára. A tanár ur ugyanis lehetett igen kiváló szakember, de irni egyáltalán nem tudott Feltételezem azon­ban, hogy egy esetleg felállítandó újságírói akadémián ő lett volna a technikai ismeretek előadója és e minőségében ő is hozzájárult volna annak elbírálásához, hogy kiből lehet ujságiró és kiből nem. Akkoriban nekem a tizennyolc esztendős kölyőkönérzetem hal­latlanul megduzzadt, mikor a professzor ur cikkét átdolgoztam; ma már látom, hogy ez nem a mi kettőnk dolga volt, hanem csak pillanatnyi felvillanása a lényegnek', amely az ujságiró munkáját minden más munkától elválasztja. Az átlagosan müveit ember azt szokta hinni magáról, hogy tud irni. Pedig dehogy. A leg­Gramofon Fonyó Soma Kölcsey ucca. 4. »z. Készfllék és lemet kölcsönzés. Használt lemezek 1*— pengötíl. készülékek és le­mez újdonságok óriási választék­ban érkeztek többje csak nehézkessen, alig érthetően tud írásban elmondani valamit. Ahhoz, hogy meg­világítson, száz és ezer ember számára igazán érthetővé tegyen valamit, nem ért, akármenv­nyire tudja is máskülönben a saját mester­ségét Ez az, amit megtanítani, papirbizonyit­ványos alapon osztályozni, képesítéshez kötni nem lehet A másik dolog, amit képesitéses alapon elsajátítani nem lehet, a dolgok' össze­függéseinek meglátása, a lényegesnek a lényeg­telentől való elválasztása és annak felérzéke­lése, ami a közönséget érdekelni tudja, vagy nem. Ez is egy egészen különleges, sajátságos tehetség, amely független minden más mester­ségtől. És mert ez a tehetség nincs meg mindenkiben, lehetnek máskülönben nagy­szerű bank-szakemberek, lehetnek nagy köz­gazdasági kapacitások, kiváló politikusok, első­rangú mérnökök, akik a saját mesterségüket mindenkinél jobban értik, de a tulajdon mes­terségük egyes kérdéseinek megmagyarázásá­ban elmaradnak a névtelen ujságiró mögött, sőt gyakran az utóbbinak írásából tudják meg, hogy mi ls volt az, amit ők' tulajdonképen csináltak. Azt még talán el tudnám képzelni, hogy szervezzenek' valami kurzus-félét amelyen szakemberek előadásokat tartanak világpoli­tikai, közgazdasági, technikai és egyéb kér­désekről ujságirők, vagy olyanok számára, akik az újságírásra hivatottságot éreznek magukban, hogy ezeket az ismereteket mes­terségük gyakorlása közben felhasználják, dc minden egyéb, ami már a képesítés körébe, vág, olyan képtelenség, mintha képesítéshez akarnák l^ötni a versírást, a regényírást, a szinmü vészetet, a szobrászatot és festészetet. Ezekben a mesterségekben is vannak iskolák, de ezeknél is a szelektálást nem az iskola, ha­nem a tehetség és elhivatottság végzi el. Nyugodjanak meg és hallgassanak el azok, akik az újságírást képesitéses alapon szeret­nék' negreformálni. Nem fog sikerülni nekik. De nem is ajánlom, hogy csináljanak egy ilyen képesítést nyújtó iskolá1, mert abban tömegesen és rohamosan buknának meg a — professzorok. Értesítem nagyrabecsült vevőimet, hogy alkalmi árusításom harisnya, hezíyü, hfftSttáruk = nagyarányú árleszállítással kezdetét vette. Csakis közismert fóminö­ségU anyagot árusítok. Luiztig Imre Széchenyi tér 2. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom