Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-18 / 14. szám

SZEGED. SzerhesKiöaég: somogyi ucca SJC. L em. Telc'on- 2"i- 33. ^ KlndóWvnlnl, k01o*(ink0nyv<Ar 6s leiytroda Aradi ucca 8. Telefon t Í3-OÖ. - Nyomda ; Löw tlpAI ucca Itt. Telefon Z8-34. TAvlrntl ét levélcím: DélmoqynroraiAg Sieged. Remények nélkül Reménytelenül esik a havaseső, a nyirkos hideg belopózik a csontokba s szállást csinál a csuznak. Szürke, piszkos ködbe fullad minden, ami tegnap még szikrázó hó volt, mára ticcaszennyé vált, tegnap még haraptuk a levegőt. s csikorgott talpunk alatt a hó, ma esernyővel, sárcipővel, duplán horgolt nyakbavalóval és kézi lámpával fegyverkezünk fel, ha a kötelesség kiparancsol az uccára. Reménytelen időjárás, reménytelen idő. Van ebben a szennyé vált szépségben, ebben a betegségek rémeivel felzaklatott egészségben, ebben a melankóliát terjesztő havas esőben valami stilus; minden stilus helytállás, olvastuk az uj magyar Kazinczy haláltól megmentett sorai között, — mintha az időjárás helyt akarna állni az időkért, minek süssön a nap a ma embereire, minek nyíljon virág, minek szikrázzon a hó, minek érjen a gyümölcs a ma embere számára. Az illúziók játékbabáiból véres és verejtékes rögök hullanak ki, a kenyérgond, mint a Nílus vize, ellepik a régi jólét tartományait, csak nem termékenyítő, de gyilkoló sár marad utána. A szűz hónak is csak azért örültünk, hogy pár száz ember kezébe veheti majd a lapátot, mai sorsunk nem tagadta meg magát most sem: jégesőt küldött a szőlőkre és lágy esőt a hómezőkre, amikor meleg kellett, jég verte el a termést s amikor a hideg adna kenyeret s hó adna munkát, gonosz langyosság veszi ki a sovány kezekből a sovány kenyeret. Várhatunk még valamit azoktól a napoktól, amikor *a nap-posta tavaszt hoz«, lesz-e még cimzett, akit megtalál ez a küldemény? Amerre nézünk, szakad a part. Hol az a készülődés, aminek sikerében lehetne még bizni, hol az a hang, amire merhetnénk még figyelni, kiben lakik a gondolat, a reménytkel :ő és világító, amelyik véget parancsolna minden kába és véres kísérletezésnek s végre fabula rasa-t csinálna az eddigi bölcseségek és kontárkodások nagy számvetésében. Olykor még vitatkozunk, hogy kinek mi jutott az egykor dúsan teritett asztal morzsáiból s kinek mit kell viselnie a terhekből, amit már összerakott erővel se tudunk tovább hordozni. Olykor még megpróbálunk valamit »orvosolnit, megkíséreljük tamponálni a patakzó vért, i> vérből golfi úram«, olykor még fellángol bennünk a jóság s mankót adunk a megrokkantnak vigyázva és érdeklődve: tudja-e járni azt az utat, amiről bennünket lesodort ez az állva tespedő, ez a mozdulatlan vihar, ez az egy helyben veszteglő számum, amit világgazdasági válságnak neveztek el a szép és hosszú szavak kedvelői. De mit ér már mindez? Másnak prédikáljuk még, hogy helyt kell csak állni, nem szabad magunkat átengedni a gonosz kétségbeesésnek, nem szabad megengedni, hogy az öngyilkoló közömbösség legyen úrrá feleltünk, olykor még szavalunk és dalolunk, szines és hímes szavak lufiballonjait eregetjük a magasba, mintha csak látni akarnánk, hogy rezdül-e már a szellő az élet Holt-tengere felett? Az oplimizmus akrobatája mindenki, aki ma él. Minél nehezebb az élet, minél több mesterséges akadályt gördítenek a mások élete elé, annál több optimizmus, a heroizmusnak annál forróbb megszállói tsága kell ennek az életnek folytalásához. Ami érték volt és igazság volt, ami szépség volt és erény volt, amire Vasárnap, 1931 Január 18 Ara 24 fillér VII. évfolyam, 14. szám ugy hivatkoztunk önelégült gőggel, mint az evolúció életet élni érdemessé tevő sikereire, az romokban hever, kifordult béllel fetrengve a vériszapos sárban. Az optimizmus az a ködoszlop, ami vezeti a sivatagban tévelygőket, az optimizmus az a mennyei manna, ami az égből hull alá az éhezők számára, hogy amikor minden elfogyott s kicsúszott lábunk alól a talaj ebben a földrengéses és égszakadlsos időben, legalább a remény táplálja a reménytvesztetteket. Talán az optimizmus coueista módszerét kellene megtanulnunk s ami a hangszálaink el nem nyűnek, addig kellene mondogatni magunknak s ordítozni a felebarátunk fülébe, hogy ne hagyd el magad, biznod kell, lesz még fehér kenyér és lesz még gondtalan munka és lesz még értelme és értéke az életnek. CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.') Londonból jelentik: A Iancashirei kerületben szombaton délután megtörtént az aggodalommal várt nagy munkáskizárás. A textilgyárak közel negyedmillió munkást zárlak ki. 700 ezer orsó állt meg. A kizárást azzal indokolják, hogy a napok óta folyó tárgyalások a munkások és a munkaadók között szombaton megszakadlak. A nagyarányú munkáskizárás (Budapesti tudósítónk tele fon jelentéseGenfből jelentik: A népszövetségi ülés első szenzációja, hogy Brüning német kancellár és Carlius külügyminiszter februárban látogatást ,\>c/nak tenni Bécsben. Schober ma délelőtt adta át az osztrák kormány meghívását Az európai államok értekezletén a délutáni vita során sem tudtak dönteni abban a kérdésben, hogy Oroszországot és Törökországot mcghwják-e az értekezletre. A régi sablonoknak megfelelően erre egy szövegező albizottságot küldtek ki, hogy az elhangzott vélemények alapján dolgozzon ki (Budapesti tudósilónk telefonjelenlése.) Szombaton este a Kinizsi uccai autógarázsban pontosan megismétlődött az az amerikai izii rablólámadás, amely tegnap a Gubncsi-uti postahivatalban játszódott le. Pontosan 7 órakor két álarcos férfi hatolt be a garázs irodájába és az ott tartózkodó két hivatalnoklányt revolverrel kényszeritette a Werllieim-kassza tartalmának átadására. A garázs igazgatója, Wenger Andor néhány ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken é* Budapesten 3-60. uUlfilldMn ©•40 pengO. — Egyes tzám Ara hélktlz< nap ÍO, vatér- é* Unnepnr.p mi. Hirdetéseit felvétele tarifa szerint. Megjelenik héllfl Kivételével nanonta reggel Várjuk a földi csudákat és várjuk az égi jeleket, várjuk a vessző kivirágzását, vagy az egek kárpitjának megrepedését: valami mást várunk, mint amiben eddig részünk volt. Más szavakat és más igazságokat, más evezőket a régi vizekre, talán uj vizeket is a régi medrekbe, sokszor bizony azt akarjuk: legyenek a medrek is ujak, mert csak egy »nagy, szent ujulás* igér »uj világot s régi helyébe*, igér füstölgő kéményt és daloló ajkat s igérí végét ennek az uj jégkorszaknak. Lehet, hogy egy uj korszak körvonalai bontakoznak ki előttünk s amint volt vaskorszak és bronzkorszak, most a nélkülözésnek, az elszegényedésnek korszaka előtt lebben föl a történelem kárpitja. Mit fognak a mi szenvedéseink époszáról dalolni a megmenekült nemzedék boldog ivadékai? következményei egyelőre beláthatatlanok. Ha a kizárás több napig tart, a rokoniparágakkal együtt félmillió munkás marad kenyér nélkül. Londonból jelentik: A déhvalesi bányászok szövetségének konferenciája ma Cardiffben 169 szavazattal 72 ellenében elfogadta az egyességi ajánlatot és elrendelte a munkafelvételt hétfő reggelre. határozati javaslatot. Ezzel egyelőre befejezték az orosz—török vitát. Az értekezlet ezután áttért a gazdasági vitára, amelyben Henderson és Marinkovics szólaltak fel. Károlyi Gyula tárgyalásai Genfből jelentik: Gróf Károlyi Gyula külügy miniszter tegnap este Klügl genfi osztrák követnél volt vacsorán, ahol Schober osztrák kancellárral találkozott és vele hosszabb megbeszélést folytatott. A külügyminiszter ma reggel felkereste Briandt, majd délben résztvett azou a dezsönén. amelyet Briand, mint az európai konferencia elnöke adott. perccel előbb távozott el az irodából, a két lány, Lifter Jolán és Kerekes Erzsi is éppen haza készültek, a két álarcos ember megjeleni. Az egyik átkarolta Kerekes Erzsit, a másik revolvert szegezett Lifter Jolánra. Kerekes dulakodni kezdett a támadójával, de amikor lelövéssel fenyegették meg, kénytelenek voltak kinyitni a Werthcim-szekrényt és a kézipénztár tartalmát, 2500 pengőt átadták a rablóknak. Az álarcos rablók ezután a garázs előtt Szombaton este ujabb vakmerő rablótámadást követtek el Budapesten Álarcos, revolveres rablök kifosztották egy garázs Irodáját, mafd autón elmeneküllek 250 ezer munkást záriak ki szombaton az angol íextlIgyárakból Jl nemet Kancellár februárban látogatást tessz Bécsben Genfben nem tudtak, dönteni az orosz—török kérdésben