Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-15 / 11. szám

SZtUEU. SzeTHeutösea: somogyi ucca 22. L em. Telelőn Kiadóhivatal, )(01c«ank«nrWAr 69 leqylroda • Aradi ucca 8. Teleion; 13-OG. -- Nyomda ; L»w Upól ucca IO. Telefon 2S-34. Tóvlrnll <t levélcím: Dílmmynroortq Sieged. Csiiiöríök, 1931 fanuár 15 Ara 16 fillér VII. évfolyam, 11. szám EI-ŐFItETtS: Havonta helyben 3-20 vidéken é» Budapesten 3-60, kUlldldttn 0--40 pengO. - Egye* l«im Ara hétktlznnn IO, val&r- és Ünnepnap 2-4 Ull. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hé«ö Utvételével naponta reggel Kinek keli a csatorna-terv! A város, ugy látszik, mégis elkészítteti a csatornázási terveket. A tervek elkészítése, ha minden jól megy, bele fog kerülni ötvenezer pengőbe. Ez az ötvenezerpengős kalkuláció azonban csak az elindulás, mert hogy mibe fognak kerülni a tervek, amikorra elkészülnek, azt a legbővebb fantáziával rendelkező színházi számvevő sem tudja megmondani. Ne legyen közöttünk félreértés: a városnak elsőrendű kötelessége, hogy a csatornázást elkészítse, hogy a vízvezetéki hálózatot kiterjessze az egész város területére s hogy megszüntesse azt a bántó, azt az igazságtalan különbséget, ami a E

alotás belváros s a sárnak, pornak és etegségeknek külvárosa között tátong. Senki nem tagadhatja, de senki nem is tagadja, hogy a kövezetlen uccáknak burkolattal való ellátása is legelsőrendü városi feladat s amig a városnak kétszázhatvan kövezetlen uccája van, addig a város a városiasság látszatával rendelkezhetik csak, nem pedig a városiasság komoly és valóságos tényezőivel. A külvárosrészek rendezése annyira átérzett feladat, annyira elhanyagolhatatlan kötelesség, hogy egy könnyű sikereket hajszoló politikai párt a küívárosrészek rendezésének programjával alakult meg s bár nincs senki ebben a városban, akivel szemben ki kellene harcolni a külvárosrészek követelését s nincs senki, akivel szemben el kellene ismertetni a kül-' városrészek rendezésének szükségességét, a párt mégis megalakult, agitál, szervezkedik, propagandát folytat, gyűléseket tart, éppen csak a — külvárosrészek rendezéséért nem tesz semmit. A csatornázási tervek elkészítése e párt kedvéért történik. Ha ezeknek a terveknek elkészítése csak egy gyereklépéssel vinné előre a csatornázás ügyét, magunk is a legnagyobb melegséggel köszöntencnk a tervek elkészíttetését. De a mai viszonyok között lehet-e megszabni annak a munkának terjedelmét, módját, mértékét, lehet-e megállapítani annak a munkának terveit, mely a város végleges rendezésének megvalósítására hivatott, ötvenhatvanmillió pengők röpködnek a levegőben, ahogy erről a kérdésről csak a legkevésbé tájékozott is beszélni kezd. De ezek a számok csillagászati számok, komolytalan álmodozások lottófőnyereményszámai, reskontójátékpapirok számai, minden csak nem komoly, érett és határozott, a viszonyokkal számoló tervezgetések számvetéseinek eredményei. Ki tudja, mennyit fog még fejlődni a városépítés tudománya, amig ezekből a tervekből valóság válik, hány problémának fogjuk ismerni olcsóbb s épp olyan biztonságot szolgáló megoldási módját, a tapasztalat s az ismeretek fejlődése menynyi uj módot, uj megoldási lehetőséget fognak teremleni a ma ismert s ma jónak tartott rendszerek helyett. Mi értelme van annak, hogy most elköltsünk negyven, vagy ötvenezer pengőt, olyan tervek elkészítésére, melyekből talán soha nem lesz semmi s ha lesz is belőlük valaha eleven valóság, ki tudja annak idejét ma előre csak megsejteni is? Ma az a városi feladat, hogy elég munkást tudjunk foglalkoztatni a hólapátolásra, ma nincs a városnak annyi pénze, hogy kellő számú hólapátoló munkást tudjon "foglalkoztatni, szabad-e ma negyven, vagy ötvenezer pengőt csak azért elkölteni, felesleges, haszonnélküli, idő előtti célra csak azért, hogy egyesek téglával verhessék a mellüket: ime mennvit tesznek a külváros érdekében. Mi kifogásoljuk a legkevésbé azoknak munkásságát, akik a közért fáradoznak. Mindenkinek nemcsak joga, de kötelessége is, hogy fáradozzon, dolgozzon és áldozzon a közért. De a közért mindenki csak a magáéból áldozhat. A városnak nem ér meg negyven-ötvenezer pengőt a fel nem használható tervek elkészítése s főként nem negyven-ötvenezer pengőt, de négy-öt pengőt sem ér meg az, hogy egyesek a semmittevést lázas tevékenységgé szeretnék dekorálni. Mit ér a városnak az az intranzigencia, amelyik minden kölcsönfelvételnél kijelentette, hogy ez az utolsó kölcsön s többet nem szavaz meg addig, amig a külvárosrészek rendezetlenek. Azután jött ujabb kölcsön s jött ujabb kijelentés, hogy ez az utolsó. S azután ahány kölcsön jött, mind az utolsó lett. Ez a kínt hideg, bent meleg módszer, ez a kint farkas, bent bárány-temperamentum követeli most, hogy valami történjék, valami látszat teremtődjék, amire majd hivatkozni lehet a választók előtt, ha egyszer, nemsokára számon kérik, hogy mit tettek a külvárosrészek nagy pártfogói a külvárosrészekért azonkivül, hogy megszavaztak kölcsönt, adót, életdrágitást, kenyérdrágitást, mindent. Ezért kell ez a negyven-ötvenezerpengős kiadás akkor, amikor a város pénzhiány miatt nem tud elég hólapátoló munkást foglalkoztatni s amikor tizedszer is hiába sürgetik a minisztertanács által megszavazott összegek folyósítását. A városnak olyan szüksége van most a csatornatervre, mint a hideglelésre s akiknek szükségük van rá, azok most a város pénzén szereznek jogcímet és igazolást a meg nem szerzett érdem és el nem végzett feladat bizonyítására. ^ A szociáldemokrata párt országos választmánya további munkára kéri Garami Ernfft Éjfélig tárgyalták Garami memorandumának ügyét (Budapesti tudósítónk telefonj"lentése.) A szociáldemokrata párt országos választmánya szerdán délután 5 órakor ült össze a vasasok otthonában, hogy megtárgyalja Garami Ernő ismeretes memorandumának ügyét. Garami — mint ismeretes — bejelentette, hogy a jövőben nem vesz részt a pártvezetőség ülésein, mert nem helyesli a párt taktikáját. A vezetőség a mult héten tartott ülésén nem vette tudomásul Garami visszavonulását és az ügyet az országos választmány elé terjesztette. Az ülésen, amely éjfél utánig húzódott el, Garami nem vett részt. Memorandumát Pajor Rudolf olvasta fel, majd a pártvezetőség álláspontját Weltner Jakab ismertette másfélórás referátum során. Weltner a vezetőség nevében indítványozta, hogy az országos pártválasztmány helyesléssel vegye tudomásul a vezetőségnek január 9-én a párt politikai taktikája és irányítása ügyében hozott határozatát. Ez a határozat megfelel az országos pártkongresszuson lefektetett alapelveknek. Weltner ezután megállapította, hogy a szociáldemokráciáért folytatott harcban nincs áthidalhatatlan ellentét a vezetőség és Garami Ernő kőzött. Felhívja Garamit, hogy továbbra is dolgozzon a szociáldemokrata célkitűzésekért, mert éppen a demokrácia elvéből folyik, hogy a többség akaratának akkor is deferálni kell, ha az nem fedi mindenben az egyén véleményét. Az előterjesztés után széles vita fejlődött ki, amely éjfél utánig tartott. A felszólalások után az országos pártválasztmánu Weltner indítványát elfogadta. Bethlen a választásokról éf a közélet tisztaságáról (Jlérl üdvözlés az egységes pártban »Sem a kormánynak, sem az országnak nem érdeke, hogy siettesse a választásokai* — »A párt szórja ki az Ingadozókat, mert nem valók a pártba olyanok, akik az ellenséggel kokettálnak« (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Az egységes pártban szerdán este tartották meg a szokásos újévi üdvözlést. A pártértekezleten Bessenvey Zénó üdvözölte Bethlen miniszterelnököt, akit a párt bizalmáról és hálájáról biztosított, Az üdvözlés után gróf Bethlen István mondott beszédet. Beszédét azzal kezdte, hogy a politikai újév a választások árnyékát v«ti előre, jóllehet mindenki tudja, hogy sem a kormánynak, sem a* országnak semmi érdeke íem fűződik ahoz, hogy siettesse a válaszotokat. A miniszterelnök ezután a magyar társadalomhoz, elsősorban a kisgazdatársadalomhoz fordult, hangsúlyozva, hogy mindeddig becsülettel állotta azt, amit annak idején Nagyatádi Szabó Istvánnal együtt vállaltak. A kisgazdatársadalom érezze át — mondotta —, hogy erőt jelent számára, ha képviselete van a kormányban. Ekörül kell tömörülnie a kisgazdatársadalomnak, mert ha szétbomllk, elveszti eddigi súlyát, csak annak a társadalomnak van ereje, amely egységesen tud állást foglalni. — Ne hirdessen senki — folytatta Bethlen — sem belpolitikai, sem külpolitikai téren lemondást óhajtani a revíziót és ugyanakkor lemondást hir detni, nem fér össze egymással. — Ma mindenki a közélet tisztaságáról szónokol A közétet tisztasága nem lehel ugródeszka egy?