Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-13 / 9. szám

SZEGED. Slcrdesrlöíég: Somogyi ucca U. L cm. Teleton: 2 3-33. ^ lUadóhlvotal, kUlotUnfcOnyvtar és legylroda Aradi ucca 8. Teleion: 13-OG. ^ Nyomda : L«w Lipót ucca 1». Telefon 2ö-34. TAvIratl él levélcím; Délmagyaronz&g Szeged. 6000 pengő esy operaelőadásért Jól tessék idefigyelni, A vidéki színészet megmentése érdekében jó néhány évtizede akcióznak a legkülönbözőbb közéleti, újságírói és szinészeti tényezők. Ezek az akciózások tagadhatatlanul mu-' tathatnak föl sikereket. Itt van például Szeged. Nem annjára a házikezelés, mint az a jóval több mint félmillió pengő, amelyet a város a házikezelés alatt a szinházra elköltött. Leirni is, kimondani is rettenetes. Kint magasodik a hó, állandósul a hideg. Nincs orvosság a munkanélküliség ellen s ha az inségmunka során néhány hétre munkához jut is a munkás, ne adj Isten, hogy többet kereshessen, mint napi két pengőt. Egyszerűen nincs több. De nincs pénz uccakövezésre, vizre, lakásra, piacra, orvosra s a városi élet még sok, sok legelsőrendü követelményének az előteremtésére. Ellenbén volt pénz, van pénz és legyen pénz, mondják, hála Istennek, most már csak nagyon kevesen, — szinházra. A vidéki színészet megmentése érdekében folytatott évtizedes akciózások további eredménye, hogy a vidéki színészet nem fejlődött. Harminc évvel ezelőtt Makó Lajos játszott Szegeden. Jobb a mostani társulat, mint az akkori volt? Táray kitűnő szinész, de ki nem emlékszik a fiafái Pethes Imrére, Csortos Gyula mellett a legszínesebb és legragyogóbb magyar színészi tehetségre? Senki és semmi nem csinálhatott Elek Icának olyan nagyszerű reklámot, mint amilyet a példátlanul balkezes igazgatóságtól kapott. De reklám és színésznő fölérnek-e együttesen az akkori primadonnával? Egy téren határozottan van fejlődés. Harminc évvel ezelőtt kardalosok olyan frakkban is kijöttek a színpadra, amely rikitott a tisztító intézetért, olyan ingben Ls, amely átvasalás előtt kis szappant is elviselt volna még és olyan cipőben is, amely találóan reprezentálta előadás alatt a szinésztársadalom szociális problémáit. Ma a frakk is, a cipő is, az ing is olyan, hogy az öltözködéshez a legjobban értő és a legtöbb kellékkel rendelkező társaságban sem merülhet fel ellenük kifogás. De ki mondja meg, hogy honnan veszik ezekhez a kellékekhez az egyéb kellékeket azok a kardalosok, akiknek 150—160 pengő havi fizetésük van? Ki hiszi, hogy a színészek és a színészet minden problémái ezzel elintézést nyertek? S ki vitathatja el, hogy a külsőségekben való javulás megkezdődött jóval a házikezelés előtt? Az ujitó ezen a téren is Andor Zsigmond volt. A házikezelés csak hátránnyal járt. A financiális meggondoláshoz még csak egyetlen egy szempontot. A milliárdos költségvetéssel dolgozó állam az egész ország pénzéből évi 800 ezer pengőt köllött a Nemzeti Szinházra. A kormány ezt is sokalla. Megkezdődött a leépítés. Szeged költségvetése, kerek számokban beszélve, századrésze az állami költségvetésnek és Szeged lakosainak száma hatvanadrésze az ország lakosai számának. S Szeged elkölt a szinházra az idén, mondják, 200 ezer pengőt, tehát a negyedét annak, amit az állam a Nemzeti Szinházra költ. Emlékezetbe kell-e idézni, hogy miként gazdálkodnak egyes reszortokban állami pénzekkel?De mi mindez és mindaz ahoz képest, hogy Szeged 200 ezer pengőt fordit egy évadban szinházra és ahoz a kívánsághoz képest, hogy a házikezelést mégis tartsák fönn! Ezt a kiváncfrrrt f fíc- 1-OTlnlv VoT^lpfl Kedd, 1931 fanuár 13 Ara 16 fillér VII. évfolyam, 9. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken é« Budapesten 3-OO. icUiraidHn ft*40 pengő. — Egye* izAm Ara hétköznap 16, vatér- és Ünnepnap IIII. Hirdetéseit felvétele tarifa szerint. Megjelentbe *»étlö kivételével naponta reggel Indiai ismét forrong Zavargások, uccai harcok, barrlkádok, sztrájkok mindenütt (Budapesti tudósilónk telefon jelentése.) Londonból jelentik: Egész India újból forrong Poonában hétfőn kivégeztek négy hindut. okik a mult év májusában résztvettek az emlékezetes solapuri zavargásokban és meggyilkollak több rendőrt. A Solapurban dolgozó hindu munkásság zavarog és mindenütt sztrájkba lépett. A hangulat a városban rendkívül izgatott. Bombayban súlyos zavargások' törtek ld, amelyeknek 150 sebesültjük van. A tüntetők megállították" a villamoskocsikat, autókat 'és kőzáport zúdítottak rájuk. Amikor a rendőrség szét akarta oszlatni a zavargókat, barrikádokat emeltek. A forgalom Bombay uccáin teljesen megbénult. A rendőrség a barrikádokat csak rohammal tudta bevenni. Hasonló zavargások voltak Corachéban, ahol a rendőrfőnök is megsebesült. Poonában, ahol a kivégzések voltak, a tüntető tömeg el akarta foglalni a törvényszék épületét. Csak lovasrendőrattakkal sikerült a tüntetőket szétszórni. Nyomtalanul eltűnt Miss Hart Mac Varren repülőgépe (Budapesti tudósítónk tele fon jelentése.") Newyorkból jelentik: Miss Berryl Hart és Mac Varren ugy látszik elpusztultak. A repülőgép, amely szombaton startolt a Bermudaszigetekről, nyomtalanul eltűnt és a nyilt tengeren közlekedő hajók közül szombaton dél óta egyetlen egy sem kapott drótnélküli táviratot és egyetlen egy sem látott repülőgépet. Az Azori-szigetek fővárosában, Hortában sem tudnak semmi hírt a gépről. Ugy látszik alig van remény arra, hogy a két vakmerő repülőt éleiben találják. ző ma már abban az esetben sem honorálhatnák, ha a házikezelés mellett számottevő művészi eredményekkel lehetne érvelni. De hogy állunk ezekkel az — eredményekkel? Harminc évvel ezelőtt egy-két ismert és szokványos operát játszottak a szegedi színpadon. Operatársulat nem volt. A tenorszerepet az operettbonviván énekelte, a baritonszerepekre pedig az az ur vállalkozott, aki a népszínművek és operettek baritonszerepeit betöliötte. Karmester egy volt. Nem tartottak az operák részére külön primadonnákat se. Huszonhat év alatt ezen a téren volt valami fejlődés. Nagyszerű zeneélet kezdett kibontakozni. Megalakult a filharmonikus társulat. Főlvirágzott a városi zeneiskola, sőt létesült magánzeneiskola. A hangversenyélet rendszeressé. vált. Ma már élénk és szép hangversenyszezonjaink vannak. Kiderült, hogy Szegeden az operakultusz hatalmas tábora él. Igaz, hogy Palágvi Lajos le akarta épiteni az operát. De a hatóság nem engedte és kevés hatósági intézkedés találkozott anynyira a közhangulattal, mint az, amely inkább Palágyit építette le, mint a szinház biztatóan fejlődő operakultuseát. Andor Zsigmond alatt a legvárakozásteljesebb, legsikeresebb, legzajosabb, legszebb, legművészibb és legzsufoltháznsabb esték azok voltak, amelyeken operát mutatVak be, újítottak fel vagy amelyeken operaénekest vendégszerepeltetek. Egyik-másik ilver. előadásunkért az egész ország figyelme felénk fordult. De jött a házikczclés és a házikezelés mindjárt kezdetben mostohaként kezelte az operál. A házikezelés mostani, remélhetőleg utolsó évében pedig nincs az operák részére olyan baritonistánk, amilyen harminc évvel ezelőtt az operettek részére volt. A házikezelés négy esztendeje alatt fokozatosan leépítették azt az operakultuszt, amelyei a magánvállalkozás harminc esztendeje alalt kifejlesztetlek. Az operatagok pihennek, ellenben a Teve áraszt illatot a színpadról. Ez a házikezelés egyik művészi rrTlménvr. A másik művészi eredmény az a valóban művészi ajánlat, amelynek megtételére a budapesti Operaház igazgatója készül. A terv. kitűnő esetleg az Operaház, esetleg az operaházi tagok, esetleg mindkettőjük szempontjából. De Szegedre nézve — kiskorusitő. Egész évben 6—7 operaelőadást kapna. Igaz, az Operaház tagjaival és zenekarával. A Máv. igazgatósága »kilátásba helyezte*, hogy különvonatot ad. A városnak »csak a színházat kell rendelkezésre bocsájtani«. De azt a csekély 2000 pengőt, amelyet a vasút a különvonatért felszámit, szintén a városnak kellene, adni. A városnak kellene adni 1000 pengőt a társulat vacsorájára. S a város engedné át a százszázalékosan fölemelt helyárakból származó minden bevételt. Mást nem kellene a városnak adni. Nem beszélünk most ennek az elgondolásnak olyan hibáiról, hogy nem mentesítené a várost az operatársulat fentartásának gondjaitól, hogy nem sokkal kerül többe egy jól funkcionáló teljes operatársulat, mint amennyit a néhány előadásért kellene áldozni, hogy ennek az elgondolásnak megvalósítása az első lépés lenne a zenei önállóság teljes föladása felé, ami országos viszonylatban is kár és visszafejlődés és hogy ez a koncepció lehetetlenné teszi a legművészibb teljesítményekre is képes nagy polgári zenekar megalakítását abban az esetben is, ha többszörösen javított kiadásban valósítják meg. Rá kell azonban arra mutatnunk, hogy ilyen koncepció soha meg nem születik, ha nem ludják országszerte, hogy Szeged százezreket áldoz a — házikezelésre. A kormány egyetlen garast se adjon az országos operakultura költségeire. A Máv.-tól fogadjuk kegy gyanánt, hogy 2000 pengőért különvonatot ad. A színészek és a zenészek megkapják a föllépési dijat. Az Operaház gyarapszik', erősödik. Csak a város fizessen. A vidéki város. A százszázalékos belépődijakon fölül, ami szintén 3000 pengő, esténkint 3000 pengőt. 6000 pengő egy operaelőadásért. Ez a házik'o/rléc másik nn<*v művészi enpdménve