Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-10 / 278. szám

1930 december 14. DÊLMAGYARORSZAG 10 Hz igazoló választmány igazolta valamennyi szociáldemokrata városatya mandátumát (A Délmagyarország munkatársától.) A törvényhatósági bizottság igazoló választmá­nya kedden délben összeült, hogy végérvénye­sen döntsön azoknak a törvényhatósági man­dátumoknak az igazolása ügyében, amelyek ellen a választások után különböző politikai kifogásokat emeltek. A választmány, amelynek ülésén dr. Aigner Károly főispán elnökölt, tizenkét órakor kezdte meg tanácskozását zárt ajtók mögött és két óra előtt néhány perccel ért csak véget az ülés. A választmány elsősorban a szociáldemok­rata városatyák mandátumát birálta el. Mint emlékezetes, a választás után, amikor először ült össze az igazoló választmány, hogy a városatyák mandátumát igazolja, néhány szo­ciáldemokrata városatya ellen különböző kom­munista yádak hangzottak el. így megvá­dolták Olejngik Józsefet, Lájer Dezsőt, Taus­sig Ármint és a külvárosipárti Ablaka Györ­gyöt azzal, hogy a proletárdiktatúra alatt poli­tikai szerepe volt és igy mandátuma nem iga­zolható. Mivel az igazoló választmány ezekre a vádakra akkor konkrét bizonyítékokat nem kapott, a mandátumok igazolását függőben tartotta a bizonyítékok beszerzéséig. Most azután kiderült, hogy a vádak alaptalanok voltak, a vádaskodók egyetlen elfogadható bi­zonyítékot sem tudtak beszerezni. Ezért az igazoló választmány a függőben tartott man­dátumokat véglegesen igazolta. Hasonló vádakat emeltek annak idején dr. Dettre János ellen, akinek mandátumát az igazoló választmány annak idején nem iga­zolta. Dettre a választmány határozatát meg­fellebbezte a közigazgatási bírósághoz, amely tudvalevőleg kimondotta, hogy a vádak alap­talanok és mandátumának igazolása ellen egyetlen komoly indok sem hozható fel, ezért elrendelte a mandátum igazolását. A közigaz­gatási bíróság döntését bejelentették az iga­zoló választmány keddi ülésén és a választ­mány igy végérvényesen igazoltnak minősí­tette Dettre mandátumát. Nagyobb vita volt a belvárosi katolikus plé­bánia közgyűlési képviseletének kérdése kö­rül. Várhelyi József pápai prelátus, belvá­rosi plébánost, aki a közigazgatási törvény szerint hivatalból képviselője a közgyűlésen a belvárosi plébániának, a választás után a köz­gyűlés örökös taggá választolta. Sokan ugy vélték, hogy igy a belvárosi plébánia képvi­selet nélkül maradt és ezért mozgalmat in­dítottak dr. Balogh Istvánnak a behívása ér­dekében. Dr. Somogyi Szilveszter polgármes­ter ellenezte a választmány ülésén dr. Balogh behívását, azzal érvelt, hogy a törvény ren­delkezései szerint a plébániát csakis a ve­zető lelkész képviselheti a közgyűlésen és igy j még akkor sincs mód és lehetőség Balogh Ist­ván behívására, ha az egyházi hatóság Ba­loghot a vezető plébános helyettesítésével meg is bizta. Ez a megbízatás ugyanis csak a plébánia belső ügyeinek intézésére vonatkoz­hatik. Hosszú vita után az igazoló választmány szótöbbséggel a polgármester álláspontját fo­gadta el és kimondotta, hogy a plébániát nem képviselheti más a törvényhatósági bizottság­ban, csak a plébános. A színház prímadonna-botránya Azonnali állásvesztésre »élték Elek Icái — A SzinészegyesQfet fegyelmi fanácsa 15-ére kiiGzle a fellebbezés tárgyalását (A Délmagyarorszáq munkatársától) Az -egész városban feltűnést kellett az a botrány, amelybe Elek Ica primadonna ismeretes ügyé­vel kapcsolatban a szegedi színház került. A színházi törvényszék, amely normális körül­mények között a próbákról elkéső, a rendezői, vagy ügyelői instrukciókat megsértő színészek fölött ítélkezik és tiz-huszpengős l irságokat ró ki, mint ismeretes, Kürthy György színigaz­gató vádjai alapján Elek Icát a lehető legsú­lyosabb büntetésre, állásvesztésre ítélte. A meglepően súlyos ítélettel kapcsolatbaa dr. Pálfy József, intendáns a következőket mondotta: — Ebbe az ügybe nem kívánok semmiféle formában sem beleavatkozni, hagyom, hogy menjen minden a maga utján. Ugy tudom, hogy a színházi törvényszék Ítélete éppen sú­lyossága miatt hivatalból is felkerül a Szinész­egyesület igazgató-tanácsa elé, de odakerül Elek Ica fellebbezése alapján is. Addig tehát, amig az ítélet sorsa el nem dől, amig a Szi­nészegyesület igazgató-tanácsa nem dönt, sem­miféle intézkedésnek helye nincsen. Ha azon­ban az ítélet jogerőre emelkedne, aktuálissá válik aszezon hátralévő idejére a primadonna­kérdés megoldása. Kétféle megoldás lehetsé­ges, vagy uj primadonnát szerződtetünk a szezon hátralévő idejére, vagy pedig — és szerintem ez lenne a helyesebb — vendég­szereplésekkel oldjuk meg a primadonna­kérdést. Ebben az esetben az egyes szere­pekre hoznánk vendégpimadonnát. Minden­esetre előbb be kell várni a fellebbezési fó­rum döntését. A botrány mindenütt feltűnést keltett Szom­TRETORN HÓCIPŐ világhirü baton még az volt a helyzet, hogy a színházi törvényszék 3300 pengő büntetésre, vagy szer­ződésbontásra itélte a primadonnát, mig teg­nap, nem tudni milyen körülmények között, uj Ítéletben Elek Icát minden további nélkül állásának azonnali elvesztésére Ítélték. Az íté­letet Kürthy György levélben adta tudtára Elek Icának, aki a levél kézhez vétele után a kórházban ujabb ideg rohamot kepott. Elek Ica egyébként nemcsak megfellebbezte a színházi törvényszék Ítéletét a Szinészegye­sület fegyelmi tanácsához, hanem feljelentést is adott be a színházi tör­vényszék ellen, mert szerinte az íté­letet szabálytalanul hozták meg. Értesülésünk szerint a fegyelmi tanács a fel­lebbezés tárgyalását december 15-ére már ki is tűzte. A botrány ügyében Kürthy yörgy is nyilatkozott. Nyilatkozatában azt mondja, hogy négy vádpontot emelt Elek Ica ellen. Nem kellett volna neki — úgymond — a szín­házi törvényszék ítéletére várni, mert már előbb saját hatáskörében is elbocsájthatta volna a primadonnát, ö azonban az ügyet a színházi törvényszékre bizta. Elek Ica még kedden sem hagyhatta el kórházi beteg­szobáját. Kedden déiután a következő nyilat­kozatot tette az ügyről: — Miután a szinház igazgatójának hétfői nyi­latkozata a színházi törvényszék előtt lefolyt ügye­met nyilván hivatalosan is a nyilvánosság elé vitte, bizonyára nem vétek a színházi törvénnyel szemben, amely szerint a szinház belügyeit a nyil­vánosság elé vinni fegyelmi vétség. Nem pedig azért, mert az igazgató nyilatkozata engem exisz­tenciális érdekeimben és művészi reputációmban oly mélyqn sért, hogy ez ellen isteni és emberi tőr. vények szerint védekezni nemcsak jogom, de ön­magammal szemben kötelességem is. . Az Idény legszebb nagy k'állliisu látványos mm filmje az r (Lagúnák lánya) MILTON S1LS- Korda Mária ragyog« aloHtáséval csüiörtöV, Korzó. — Az ellenem emelt vádak hasonlítanak ahoz a szúnyoghoz, melyet elefánttá növeszt a fantázia és a rosszakarat. Az ítélet pedig, mellyel sújtat­tam, annyira példátlan a színészet történetében, hogy becsületes hittel semmi kétségem aziránt, hogy ezt az Ítéletet meg fogják semmisiteni. — Nem akarok kitérni az engem ért igazság­talanságok sorozatára, csupán az egyes vádakban kierőszakolt tényállás ismertetésére szorítkozom, annak hangsúlyozásával, hogy még a kierőszakolt tényállás súlyát is a legnagyobb nyugalommal bizom a közönség Ítéletére. 1. Tény az, hogy kollégáim előtt keservesen panaszkodtam amiatt, hogy egy, a köztem és az igazgató között lefolyt incidens befejezése alkalmá­val az igazgató, becsapva az öltöző ajtóját, azt kiáltotta vissza végül »kuss!«. Az igazgató tagadta, hogy ezt a kifejezést használta volna, azt állítván, hogy azzal fejezte be a vitát, hogy vsluss«, egyben azt a tényt, hogy én őróla ezt állítottam, rágal­mazásnak minősítette és ez volt az egyik bűnöm. Ki kell jelentenem, hogy amikor az igazgató cáfo­latáról értesültem, azonnal a legnagyobb lojalitás sal jelentettem ki, hogy az előadást elfogadom. Vájjon ez a panaszom, amely legalább is jó­hiszemű volt, olyan sulyos-e, hogy ilyen drákói szigor indokolt? Különösen akkor, amikor nem vitás az igazgató azon ténye, hogy öltözöm ajtóját szinte magánkívül becsapta, amellyel már emberi és női méltóságomat is mélyen sértette. 2. Valótlan az, hogy a szinház belügyeid a nyil­vánosságra kivittem. A való tényállás az, hogy külön öltözőm ügyében panasszal a szinügyi bi­zottság eggik tagjához, majd közvetlenül az in tendáns ur őméltóságához fordultam. Tehát ezek az urak az illetéktelen elemek? — Én a legnagyobb jóhiszeműséggel eleinte az igazgatót ostromoltam kéréseimmel, aki a szerző­désem megkötésekor erre határozott ígéretet Is tett, — ő azonban azzal tért ki, hogy ebben a kérdésben csak az intendáns ur dönthet Ilyen előzmények után fordultam a szinügyi bizottság egyik tagjának a közvetítésével az intendáns úr­hoz. Az intendáns ur belátva indokaim komoly­ságát, cl is rendelte az egyik öltöző átalakítását Még csak annyit, hogy kívánságom azon jogos igényen alapult — amit elődeim is élveztek —, hogy a primadonnát szerepei olyan nagyszabású öltözködésre késztetik, hogy a ruhák elhelyezése és értékei megóvása a külön öltözőt szinte nélkü­lözhetetlenné teszik. Vaj ion ez a vádpont is olyan komoly-e, amelynek alapján csak bűnösségemet Is meg lehetett volna-e állapítani?! 3. Azon vádpont, hogy egy előadást 20 perccel később kellett kezdeni, mert én Ács Rózsit nem engedtem volna be az öltözőmbe, éppoly alap­talan, mint a többi. Ács Rózsit Görög titkár ur. hivatkozva az igazgató utasítására, személyesen Olclc • r azio: ii i Lusztig Imre harisnya- és kötöttáru üzletében tér 2. sz. 140

Next

/
Oldalképek
Tartalom