Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)
1930-12-07 / 277. szám
A DÊLMAGYARORSZAG 1930 flecember S.4 , „A kérelmexö sszemélyében rejlő ok44 és „a káros befolyások elhárítása" Egy különns miniszteri rendelei, amelynek alapján Üzleteket leQet bezáratni Irta: Dr. Landesberg Jenő. A közeli napokban ipari közigazgatási jogunkban az ibolya szerénységével igyekezett helyet szorilani maginak a kereskedelemügyi miniszternek egy rendelete. A száma 150.041—1930. XI.r címe pedig: »Az üzlethelyiségek létesítése alkalmával a káros befolyások elhárítása«. * kereskedelemügyi miniszter rendeletét bevezető indokolásában azt mondja: »szükségesnek jelezték előttem, hogy az élelmiszerüzleteket az iparjogositvóny kiadása előtt a hatóság megvizsgálhassa és amennyiben az üzlethelyiség a közegészségi, tűzrendésze i é • egyéb kőzszempontokból támasztható követelményeknek nem felelne meg, a kérdéses üzlethelyiség használatba vételét megtilthassa«. Bár e rendelet szakértőket érdeklő intézkedésnek látszik, mégis sokkal több annál és még a soknál is több. Legalább is annyira, hogy a miniszter rendelete a színfalak mögé is betekinteni szerető figyelő részére, gondolkodásra és némi következtetésre is alkalmas anyagot nyújtson. Hogy a kérdést a közönség számára is értnetővé és hozzáférhetővé tegyem, a következőket tartom szükségesnek megemlíteni. A gyakorlatban lévő ipartőrvény bizonyos üzemekre nézve kőtelezően előírja az úgynevezett telepengedélyezési eljárás lefolytatását. E rendelkezést a törvény igen helyesen közszempontokkal indokolja. Nevezetesen — igy szól a vonatkozó törvényhely —, ha valamely iparág gyakorlása oly üzlettelcpek felállításával jár, melyek fekvésük, vagy az üzlet minősége által a szomszéd birtokosokat vagy lakókat, vagy egyáltalában a közönséget háborgatják, megkárosíthatják. vagy veszélyeztethetik, ily telepe t a körülírt eljárás mellett csak iparhatósági telepengedély alapján állíttathatnak fel. Ez a rendelkezés eddig igen helyes. És helyes a törvénynek az a rendelkezése is, mely azt mondja, hogy ha valamely üzlet az egészségre ártalmas, vagy egyébként a közönségre hátrányos vagy ve. szélyes hatást gyakorol, vagy ha népesebb uccákban nagyobb mennyiségű gyuanyaggai működvén, vagy ilyet készítvén, könnyen tűzveszélyt okozhatnak: az, ha a káros befolyás máskép el nem távolitható, még az esetben is, ha az a törvény alapján engedélyezett ipartelepen gyakorlatba vétetett: teljes kárpótlás mellett kisajátítás utján megszűntethető. A »gyakorol«, a »működvén«, a »készítvén« szavakat szándékosan húztam alá, mivel e szavaknak az elmondandókban szerepe van. A szóbanlévő miniszteri rendelet ugyanis szokatlan bőbeszédüséggel szükségesnek tartja rendeletét indokolással, magyarázattal is kikérni, hogy azután — megítélésem szerint — teljesen helytelen és a törvénnyel ellentétes megállapításra jusson. Azt mondja ugyanis a rendelet, Iwgy kaemcss'í a telepengedélyhez kötött iparoknál, hanem azoknál az iparoknál is, melyeknek gyakorlásához telepengedély nem szükséges, joga és illetve köteles sége a hatóságnak vizsgálat tárgyává tenni, hogy az üzlethelyiség létesítése a közszempontokból támasztandó követelményeknek megfelel-e«. Ennélfogva — mondia tovább a rendelet — »az ipar hatóságnak már az üzlet felállítása, illetve az ipar gyakorlásának megkezdése előtt is jogában, illetőleg kötelességében áll vizsgálat tárgyává tenni, hogy a kérdéses üzlet felállításával nem jár-e a. törvényben említett hátrány. Igenlő esetben a hatóság a fenyegetett közérdek megóvása céljából elrendelheti azon Óvintézkedéseknek megtételét, amelyek a káros befolyás megelőzésére alkalmasak, azokban az esetekben pedig, ha az előrelátható káros befolyást óvintézkedésekkel megelőzni nem lehet, avagy az üzlettulajdonos az elrendelt óvintézkedéseket foganatosítani vonakodik, az üzletnek az illető helyen való felállítását meg is tilthatja«. Figyelemreméltó, hogy bár a rendelet bevezető szavaiban csupán élelmiszerüzletekről tesz említést, további részében már egyéb üzleteket is hatálya alá von és kimondja, hogy »az iparhatóságnak ezidőszerint (?) is módjában áll a közegészségügyi, közbiztonsági és egyéb közszempontokat a telepengedélyhez kötött üzemek létesítésén kívül azoknak az üzemeknek, élelmiszerüzemeknek és eggéb üzemeknek felállításánál is érvényesíteni, amelyeknek létesítése nincsen telepengedély megszerzéséhez kötve«. Amennyiben pedig — hangsúlyozza a rendelet — »az előrelátható káros hatások máskép megelőzhetők nem lennének, nem marad más. hátra, minthogy az iparhatóság az ipar gyakorlásának színhelyére vonatkozó bejelentés tudomásulvételét megtagadja, illetőleg a kér. dé.ies üzlethelyiség használatba vételét eggenesen megtiltsa«. Itt érkeztem el oda, hogy feltegyem a kérdést, határozás, amelyet a miniszter rendeletében leszögez, mennyire veszélyes és mennyire tág terét adhatja a széleskörű magyarázatoknak és további elhatározásoknak, arra tanulságul szolgálhat a háború alkalmával kiadott alábbi intézkedés. tA közszükségleti cikkek forgalombahozatalánál előforduló visszaélések meggátlásáról« kiadott háborús miniszteri rendelet egy helyén azt mondotta ki, hogy nem köteles az iparhatóság az engedélyt még a törvény szerint megkívánt kellékek meglétében is kiadni, ha megadása »a kérelmező személyében« vagy a háború és gazdasági viszonyokban rejlő ok miatt közérdekből nem kívánatos. Nem telt el még annyi idő, hogy elfelejtettük volna azt, hogy ez a háborús rendelkezés miként vált be a gyakorlatban és hogy az iparhatóságok, bizonyára általuk annak tartott kőzszempontoktól vezéreltetve, tagadták meg a hatósági engedélyt »a kérelmező személyében rejlő okból«. A miniszteri rendelet még jóformán napvilágot sem látott, amikor már úttörőkként jelentkezett egy vidéki iparhatóság, amely tiszti orvosi vélemény dacára is, közegészségügyi szempontból hatóságilag lezáratott egy üzlethelyiséget, mert azt annak tulajdonosa — nem megjelelő időközön' kint locsolta fel. Több esetet is fel lehetne sorolni, miként fest a gyakorlatban egyes iparható. Ságoknak általuk — újból hangsúlyozom — közszempontként felismert gyakorlata. Nem lehet-e tartani attól, hogy a jövőben — mondjuk — közszempontból nem lesz kívánatos egy üzlethelyiségnek felállítása valamely községben pl a — Hangya szövetkezet mellett. Más példa is kívánkozna ugyan az elmondásra, annak elgondolását azonban az olvasóra bizom. Nem lehet-e tartani attól, hogy a rendelet rövidesen egy lépéssel tovább megy és meglévő és működő üzemeket és üzleteket enged felülvizsgáltatni »közegészségi, biztonsági és egyéb kőzszempontok«-bóL Ha a rendelet csak azt célozná, hogy a kétségvajjoi. honnan meríti a rendeletet kibocsájtó mi- telenül felesleges módon létesült, avagy létesitenniszter azt a tőrvénymagyarázatot, amellyel az iparhatóságokat feljogosítani óhajtja arra, hogy »kőzegészségi, közbiztonsági és egyéb kőzszempontokból« bármely üzletnyitást eleve megakadályozzon A vonatkozó törvényhely említésénél aláhuzotían hangsúlyoztam ugyanis, hogy a hatóságnak valamely üzem működésébe közszempontokból akkor van joga beavatkozni, ha ez a közönségre, hátrányos vagy veszélyes hatást gyakorol, stb. nem I pedig akkor, ha ez az üzem esetleg majd csak a jövőben fog ily hatást kifejteni. Hogy ez az eldő eleve életképtelennek tartozott üzletek számát, mit azonban arra hivatott közgazdasági tényezők állapítanak meg, a lehetőség szerint csökkentse, u'gy talán nem is lehetne a rendelet ellen kifogást emelni. De a rendelet, megítélésem szerint, mást céloz és ez nem egyéb, mint a gazdasági életnek senmiképen sem kívánatos ujabbi korlátozását. Ez pedig nem lehet célja sem a kormányzatnak, legkevésbé azonban a gazdasági életnek, mely a reá bízott feladatoknak csak a teljes szabadság birtokában tud ele.get tenni. Uccember hó 11-ikl hangversenyének legyei a Délmagyarország jegyirodájában (Aradi ucca 8) 2 pengőtől. Cipíia® való papucskák. harisnyák éi iábtyük vadászok és korcsolyázók rn- '394 szére Waaner céanél. SZEGE?!GYEREKEK GALÉRIÁJA Kiss-testvérek Ábrámovics Irén Budai Jancsi Dékáni/ Mária