Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-28 / 292. szám

ELŐFIZETÉS : Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-ÖO, uUIfUIdttn 6-40 pengd. ^ Cgye» sziSm Ara hétköz­nap 16, vníAr- ét Ünnepnap >111. Hír» detések fel-vétele tarifa szerint. Megje­lenik néttö kivételével naponta regge RZCOED. Szeri(eSEtOt6« »omogyl ucoa »a- L em. Teleion - 21-J3. - l< todOhlrnlnl, kOletSnkanyvHAi és lenyirodB : Aradi ncca 8. Telefon: 13-Oö. - Nyomda j LBw Upól ucoa 19. Telefon : 2H-34. TAvlratl te levélcím < Délmagyarortzdg Szeged. Vasárnap, 1930 december 28 Ara 24 fillér 2, VI. évfolyam, szám Nagy gyerekek karácsonya Elmúlt ez a karácsony is. Fehéren kezdődött és sárba fulladt, — mintha szim­bólum lenne, keserű tanulság, gyászos ta­pasztalat, az illúziók sorsápak példázata, melyek szállnak alá, mint a fehér hó­pehely s ragadós, csatakos sárrá olvadnak meg. Itt volt megint az alkalom, hogy meg­nyilatkozzanak azok a gondolatok, tervek, szándékok, melyeket sorsunk ural s me­lyek a mi sorsunkat akarják vezetni. A politikusok és bankvezérek, a társadalom vezetői, a művészet reprezentánsai egy­más után nyilatkoztak meg s egymás után nem mondíak semmit. Tanulságos lenne rövid beszámolót tartani a magyar lapok karácsonyi számairól s megirni mindazt, amit a karácsonyi számok tartalmaznak, de megirni azt is mind, ami belőlük ki­maradt. Nyilvánosság nincs, parlameníá­rizmus csak csökevényében tengeti életét, a magyar törvényhozásban csak nagy­ritkán szólalnak meg azok, akik sorsunkat és életűnket valósággal is kormányozzák, — legalább a mindenkit megszólaltató, legalább a mindenki nyilatkozatát kérő karácsonyi számokban mondanák el mindazt, aminek kinyilvánítására se a törvényhozásnak, se a magyar közéletnek nyilvánossága nem szolgáltat alkalmat, vagy nem szerez kedvet. Arról kaptunk elég felvilágosítást, hogy hogyan kezdődött, mi volt az első könyv, amit olvastak, mikor voltak először szin­házban és képviselőházban, mikor gon­doltak először arra, hogy poliiikusok lesz­nek, mik szeretnének lenni, ha nem len­nének poliiikusok, mit csinálnának, ha megnyernék a főnyereményt, mik szeret­nének lenni, ha nem lennének azok. amik, mi a három legfontosabb kívánságuk, sportnak tartják-e a bridget, VclgV j ex ték­nak, kit tartanak a tiz legnagyobb em­bernek s ha uj vizözön jönne, melyik tiz könyvet vinnék be a bárkába, — minder­ről a szenzációsan érdekes és aktuális kérdésről hallottuk azok véleményét, akik megszabják közterheink mértekét, akik a szabadságjogok kiterjesztését a jövendő feladatai közé sorolják, akik a Társada­lombiztosító mai szervezetének megalko­tásában közreműködtek, akik könnyed kézzel módositgatják az igazságszolgálta­tás gépezetét, akik az élet, jog és szabad­ság mértékét, jogcímeit és szabályait al­^-oiiák meg a számunkra. Természetesen bennünket ezek a nvi­fatkozalok is szerfelett érdekelne!;. Illő tisztelettel fogadjuk azt a kijelentést, hogy mi lenne, ha nem az volna, ami, — s en­nek a tiszteletünknek őszinteségét, mélysé­gét és gyökerességét talán nem is csor­bítja az a nyugtalanság, amit a körkér­dések körvadászatai — újságírók a haj­tók és a közéleti férfiak a vadak — után is megmaradnak: talán az ország népe nem is ezekre a kérdésekre s talán nem is mindig ezekre a válaszokra kíváncsi s talán nem is arra szeretne választ hal­lani, liogv mi lenne öhatalmasságából, ha nem öhalalmassága lenne, hanem in­kább, hogy mi lesz ebből az országból « ebben az országban mi lesz vele és mi lesz a gyerekeiből? Ha a szavak narkotikumát akarták vol­na csak nyújtani ennek a lázbeteg ország­nak s ennek a lázbeteg népnek, hogy legalább karácsonykor ne gyötörjön sen­kit a reménytelenség s akit a gond tép is, ne szagassa a kilátástalanság fájdalma: akkor talán nem is tehettek másként, mint ahogy tettek. Ehez kellett ez a szin­háziujság-nivó, ez a divatujság-mélyséc, ez a közéleti intimpistáskodás s ennek az előszobakiváncsiságnak mesterséges ki­termelése. A gondokat egy pillanatra talán el lehet hallgattatni, de el lehet-e űzni akárcsak három-négy napnak messzesé­ére s ki lehet-e simítani a gondok és étségek felszánlotta homlokot? Akinek nincs kenyere, akinek nincs fája befűteni a rideg szobát, az iparos, akire nem nyitja rá az ajtót a megrendelő, a kereskedő, aki nem tudja a boltbérét fizetni, a gazda, akinek nem termi ki földje a bankkama­tot, a tisztviselő, aki fizetésrendezés he­lyett kereseti adópótlékot s előlépés he­lyeit a kihalás rendszerét kapta, nem azt szeretné tudni, hogy öszépsógc mikor volt először színházba, őhafaJmassága mikor (Budapesti tudósítónk lelcfonjelenlése.) Az állami tisztviselők körében nagy izgalom­mal tárgyalják azt a hirt, hogy a kormány nagyszabású tisztviselői reformra készül. Az elterjedt hírek szerint a reform két részből áll, az egyik a tisztviselői kodi'ikációs törvényt vállozlatná merj bizonyos vonatkozásokban, a másik rész pedig lehetővé tenné az állami al­kalmazottaknak egyik tárca köréből a má­sikba való áthelyezését. Jól informált helyen ugv tudják, hogy első­sorban egy kormányrendeletről van szó, ame­lyet a belügyminiszter készit elő és a rendelet be akarja hozni a közigazgatási gyakorlati szakvizsga intézményét. Minden közigazgatási (Budapesti tudósítónk telefonjelentéss.) Parisból jelentik: A francia fővárosban szom­baton délben futó tűzként terjedt el az a hír, hogy a 72 éves Joffre tábornagy halálán van. A kora délutáni órákban kiadott orvosi bulle­tiné szerint a tábornagy állapota aggasztó. gondolt először a politikára s öbölcsesége mire költené a pénzét, ha megnyerné a főnyereményt, hanem olyan unott, olyan rideg, olyan köznapi kérdésekre szeretne már választ hallani, hogy fogják-e csök­kenteni az adót, mikor vetnek véget an­nak a rendszernek, amelyik nem a köz­terheket szállítja le, hanem a fogyasztó­képességét, okos, körültekintő s a protek­cionalizmustól megtisztult vámpolitikával mikor enyhítik a gazdasági válság súlyát s a gazdasági válság haszonlesőit mikor fogja már megfékezni erélyes és okos karteltörvény? Lehet, hogy ezekre a kérdésekre adott válaszok kevésbé szenzációsak lettek vol­na. de egész bizonyosan sokkal érdekeseb­bek s sokkal közelebb estek volna a mai kor problémiához. öhatalmasságaik azon­ban talán már azt is gondolják, hogy a misera plebset jobban foglalkoztatják Ma­gasságos személyeik testi kondíciójának változásai s pihent szellemük játékai, mint az élet gondjai és kötelességei. S talán ez a hit volt a leggvermekibb karácsonyi öröm ebben a fehérnek induló, sárosan végződő nagy ünnepen. tisztviselő, mielőtt a fogalmazási karba be­kerülne, tartozna a szakvizsgát letenni. Nem egyszerű, színtelen vizsgáról lenne szó, hanem egy olyan előkészületről, amely az állami al­kalmazottat a gyakorlattal szoros kapcsolatba hozná és megtanítaná egyrészt a közönség­gel való bánásmódra, másrészt az ügyinté­zésnek olyan kérdéseire, amelyek eddig a tisztviselői kar előtt úgyszólván teljesen isme­retlenek voltak. Más forrásból származó információk sze­rint a tervezett kormányrendeleten kívül egy nagyobb törvényfavaslat is előkészület alatt áll. Joffre tábornagyot két héttel ezelőtt súlyos artéria bántalmak következtében meg kel­lett operálni. A tábornagy állapota azóta rosz­szabbodott. Pénteken ismét megoperálták, ez­úttal már firnvulálni kellett egyik lábát. A párisi Oustric-bank botránya ügyében a parlamenti vizsgálóbizottság kihallgatásra idézi Briand~l Ujabb bonyodalmak a botrány körül (Budapesti tudósítónk lelefor.jrlenlése.) Párisból jelentik: Az Oustric-bank botránya napról-napra bonyolódik. Az eddigi vizsgálat adatai szerint az Oustric-bank ügyében egész sereg francia poli'.ikusl és főtisztviselői vesz­tegettek meg. Párisi politikai körökben nagy feltűnést keltett az a hir, hogy az Oustric­ügy kivizsgálása végett kiküldött parlamenti bizottság legutóbbi ülésen elhatározta, hogy kihallgatásra idézi Briand külügyminisztert, Jofíre tábornagy §al<3okliK Amputálni Kellett egyik lábát Nagyszabású tisztviselő reformot készítenek elő ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom