Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-25 / 291. szám

ift fiT.i.M \t, . mi 1330 derémDér 25. A baromfitenyésztés és tojástermelés (okozásának uf utjai Irta rtr. Ornsteln Lipót. Az ország pénzügyi stabilizációja után a nemzet­gazdasági válság első jelensége a külkereskedelmi mérleg passzivitása volt, ezt követte sorrendben a kereskedelemnek, majd a mezőgazdaságnak nap­jainkban is tartó válsága. A külkereskedelmi mérleg passzivitásának vizs­gálatára összes közgazdasági köreink évek óta ankéteket és előadássorozatokat rendeznek, me­lyeknek során úgyszólván egyhangúlag szűrődött le az a megállapítás, hogy a baromfiak és termi­keinek exportja a mérleg legrugalmasabb tétele 4a tgy a legalkalmasabb arra, hogy szerte az or­szágban százezrek létminimumának feljavítása melleit a fokozható export révén külkereskedelmi mérlegünkre is kedvezően hassoni \ baromfinak és termékeinek közgazdasági Jelen­tőségét ma már felesleges részletesen taglalni. Ide­vágó exportunk jelentőségét széltében-hosszában eli' merték már. Az összes baromfitermékek exportált mennyi­ségének egybevonása 1925-től 1927— 28-ig egy kis Javulást mutat, aminek fokmérője az, hogy • toll­export értékben, majd mennyiségben fokozódott, ez viszont arra vezethető vissza, hogy ha a baromfi és tojás exportja ne"m is emelkedett az egész vona­lon, a baromfitermelés mégis 'növekedett az or­szágban, de termelésének egy részével ff fokotódó betsti fogyasztást elégítette ki Ez az emelkedés korántsem kielégítő; minden figyelmünknek az export felé kell Irányulnia és mindent el kell követnünk, hogy a külföldi piaco­kon komoly helyet biztosítsunk a magunk szá­már« A helyzet ma az, hogy a togyasxtó orszá­gok szükséglete igen nagy és a tőbbtermelés aka­dálytalanul elhelyezhető, ha az árak tekinteté­ben versenyképesek vagyunk Anglia tojásimportja körülbelül 3000 millió darab, ebből Magyaror­szágra semmi sem esik, holott a háború előtt jelen­tékeny bevitelünk volt, Németországé 2500 mil­lió darab, amelyben Magyarország az 1928 évi 75 millió tojással szemben 1929-ben mér csak 51 millió tojással vett részt és az importot ellátó or­szágok kőzött sorrendben a tizedik helyen áll. 1930-ban a helyzet javult. A baromfi- és tojástermelés közgazdaságunk leg­rugalmasabb tényezője. A baromfitermelés rugal­masságának legeklatánsabb példája a belga ba­romfiexport statisztikája; ez a kis ország a háború előtt egyike volt még a legktmondottahb import­államoknak, a háború óta pedig, nevezetesen az utolsó 5 évben tojástermelése megháromszoro­zódott és az ország egyik legfontosabb nemzetgaz­dasági vagyon lételévé vált. "elen ismertetésem keretében nem a baromfi­fajoknak és maguknak a tenyésztési formáknak kérdésével óhajtok foglalkozni, hanem a több­termelésnek és a tojás feljavításának problémáját kívánom feltárni. Csonka-Magyarország baromfiállománya az 19"5 évi számlálás szerint 28—29 millió darabot rep­rezentál. melynek 90—95 ^százaléka kisemberek kezében van A kisemberek kezében lévő állomány magyar parlagi, amelyről tudjuk, hogy hus szem­pontjából ió minőségű, tojás tekintetében azon­ban nem bírja el a kritikát, mert az idevoratkozó «•tatiszlikal adatok szerint évi átlaghozama 60— 80 darab, nagysága pedii» alÍT 50 grammon felüli, t kisemberek és nincstelenek kezében lévő AVo-. máng adja méqis az export 99 százalékát. A faj­Irnyésztők, tiszta vérben tenyésztők, vagy pláne iparszerüen vezetett baromfitelepek száma orszá­gos arányban minimális, ezeknek termelése az exportban csak mtnt tenvésztési anyag vesz részt és messze van mé« az az idő, amikor fajtelepeink mellett iparszerű kereskedelmi farmok is létesül­hetnek fez a rövid vázlat macában foglalja az ország barom '¡állományának struktúrá ját és ez naüyon fontos momentum, melvet szem elől tévesz­teni snhs. ejv percre sem szthad. Amikor tehát az ország baromfiállományának rekonstrukcióját tűzzük ki célul, sohase feledink azt. hogg a tömeg­termelési a 1-isemberek. nincstelenek, kisgazdák, zsellérek végzik. A ma avar kereskedelem érdeme az, hogy kül­kereskedelmi mérlegünkben ez az export az őssz­kMtel 10 százaléka körül mozou. holott ugyanak­kor buzaklvitelünk 10—11 százalék, ltsztexpertunk 4—6 százalék, szarvasmarha kivitelünk ugyanennvi. 1.5-2 százalékkal szereplő lókivltelünk előtt pedig hosszakkal vezet. Ha már most a felsorolt export­tételek bármelyikét kiragadjuk, akkor azt látjuk, hogy például a lisztkivitel mögött hatalmas mal­mok állanak, nagyarányú kísérletek folynak • si­ker és egyéb fajok kiválogatására, a marhaexport ugyancsak sok millió pengőnyi beruházást invol­vál és apaállatok kiosztása, tejszövetkezetek mil­liós támogatása, vágóhidak létesítésének elenged­hetetlen szükségessége folytán további sok millió hozzájárulást Igényel, pedig kiviteli értéke alig teszi a baromfi és baromfitermékek exportőssze­gének felét. Talán még kirívóbb az aránytalanság, ha régi, hires lótenyésztésünket állítjuk szembe a baromfiexporttal. Hatalmas állami ménesek, mér­hetetlen Immobil tőkét elnyelő nagy beruházások állanak itt a baromfitenyésztésre fordított fillé­rekkel szemben és mégis csekély az eredmény, mig a baromfinál nincs szükség immobil tőkére, itt az egész pénz dolgozik és jóakarattal minden fillér pengővé dagad, mert a baromfinál jobban és gyorsabban nem fizet semmi. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy amikor a magyar ba­romfitenyésztés felsegitisére indulunk, más érde­kekkel és kívánságokkal találkozunk a nincstelen százezrek, a tömegtermelők, mint a farmerek, tisztavérü farmtenyésztők risztről. De ezek az érdekek mégsem ellentétesek, sőt egymásba kap­csolódnak, csupán más és másfajta támogatást kí­vánnak. A magyar baromfikereskedők különös rátermett­ségének érdeme, hogy az annyira agyonkritlzált parlagi baromfiból kihozzák azt az exportot, amelynek adatai ismeretesek. Azt is állithatom, hogy a mai magyar baromfikereskedők által ex­portált áru »márka, ugy a berlini, mint a londoni és svájci piacokon, vagyis megbízható, közked­velt és mindig jó vevőre talál, de a legális keres­kedőket ne bolygassák, ne zaklassák munkájuk­ban és fordítsák a különfile intézményeknek adott ősszegeket a termelés fokozására. Javításra szoruló hiba, hogy tojásunk alig 50 —52 grammos. Ezt a hibát lesz hivatva javítani a farmoknak és tenyésztelepeknek az ország kőzte­nyé-ztésébe való bekapcsolódása a későbbiek sze­rint. Most, hogy ezt a kérdéskomplexumot némileg feltártam és' rámuti'tam arra, hogy a tenyésztés felsegitésének módja más a tisztavérü tenyésztők­nél és más a kisudvarban, igyekezni fogok meg­jelölni az utat, hogyan és miképpen lehet is kell a baromfitermetés javításához és fokozásához hoz­tátogni, s van-e farm-, tenyésztő- és tenvészértéke­sltő válság? Az ország költségvetésében pénzügyi nehézsé­gűink ellenére is sikerült végre egy kisebb, alig 1.5 millió pengőt kitevő összeget a baromfitenyészl tés szolgálatába állítani. Ez az ősszeg az úgyne­vezett állami ellenőrzés alatt álló farmokhoz ke­rült azzal a rendeltetéssel, hogy tisztavérü tengi• szcf'ret létesítsenek. Ezek a telepek nagy beru­házásokkal fogtak a dologhoz, de vezetőik helyen­ként ugy a tenyésztésben, mint még inkább a kerrskedelmi életben járatlanok voltak és ma már ott tartunk, hogy rövidesen a legszakszerűbben veze!"tt telepek is kommerciálisán passzívak, de legalább is küzdenek a jövedelmezőségért. Mi en­nek az oka? Erre ft kérdésre pontosan válaszolni nem lehel és ugy kísérlem meg a magyarázatot, hogv -öviden szemléltetem egy ilyen primtenvésze­let folytató farm itiűködését, illetve működésének alapkellékeit. Ha • farrpgezdálkodáshoz szükséges terűlet. ke­rítések. épületek és víz megvannak, ugy megindu­lásakor a termelni kívánt fajban ki kell választani a legjobb egyedeket, tenyésztyukonként 30—50 pen­¡»ő ArVan, csap^fészekrendszerre berendezett ólakat kell építeni, drága, pedigrés kakasok révén folyton­folyvást friss vérre', kell ellátni a telepet a higié­nére nagy gondot kell fordítani, betegségek ellen oltások révén már jóelőre kell "édekezni. Mind­ezekhez járulnak a fehérhasmenés, gümökor vizsgá­latok, aminek következtében még a legdrágább törzstyukokból is kl*slk néhány százalék és leg­feljebb csak husn értékesíthető. Tartani kell egy intelligens vezetőt, akinek 1—2 gyerek, vagy nap­számos segédkezik. Számolni kell még a telep kar­bantartásával és az elemi csapásokkal, nemkülön­ben a járványos betegségekkel. Ez a rövid felsoro­lás érthetővé teszi, hogy a farmok nem lehetnek jóvedelmezőek és mégis nélkülözhetetlenek, nél­külözhetetlenek pedig azért, mert a magyar par­lagi baromfi minden hibáját a beltenyésztésre vezethetjük vissza. A magyar parlagiba talán évtizedek óta nem került friss vér, a kisgazda nincstelen, a baromfi­tenyésztés érdekében hozott áldozata legjobb eset­ben annyi, hogy a leggangosabb kakast hagyja meg fajlestvirei közül. A hiányos takarmányo­zás mellett ebben látom a minimális tojásterme­lés okát. Pár száz, vagy ezer kakas kiosztása akkor, amikor százezrekre volna szükség, semmit se nyom a latba. A príma tenyészetek közszük­ségleti célokat szolgálnak és magasabb altruisz­tlkus feladataik vannak, ami egymagában Is meg­magyarázza azt, hoí»- kereskedelmi értelemben nem lehetnek jövedelmezőek. Ilyen tenyészetek létesítése az állam, városok, közületek feladata, lehet egyes rajongók akciója is, de jövedelmező sohasem lesz, mert nem lehet. Ha a mezőhegyes!, bábolnai, vagy kisbéri méntelepek rentabilitását vízsgálnók, ugy csak passzívumokkal találkoznánk éí mégsem szabad ezek létjogosultságát tagadásba venni. Ugyanez áll a baromfitenyészfarmokra is és ha egyesek szorgalmukkal és szerény tőkéjűk­kel belekapcsolódtak már ebbe a problémába. eze­ket elpusztulni hagyni nem szabad, mert a ba­romfi-többtermelés épülete rombadől nélkülük. I Azt hiszem, fentiekkel sikerült rávilágítanom * tenyésztelepek fontosságára és e helyen megval­lom azt is, hogy érthetőnek találom, ha a farmer vérző sziwel adja tovább azt n tojást, amely neki a kereskedelmi áru értékének többszörösébe került és a kereskedőre neheztel, hogy nem fizet neki 20 fillért mdttf akkor is, amikor a piaci tojás ára 10—12—15, vagy pláne tavasszal 8—7 fillér, Ezért elégedetlen a farmer, ezért není ren­tábilis a telepe és ez kényszeríti arra, hogy héza­gos, nem minden követelménynek megfelelő muo« káva! kibúvót és bűnbakot keressen ott Is, ahol nincs rá ok. fin az állami felügyelet alatt áll6 tenyésztele­peket hatósági üzemekké fejleszteném, állami és közületi beavatkozással biztosítanám szerény jöve­delmezőségűket és kötelességükké tenném egy-egy országrész, vagy vidék tenyészanvagának feljaví­tását. Ez a vérfrissítés javítani fogja a parlagi tyúkot és ha csak annyit érünk el, hogy az átlagos tojáshozam 60—80 darabról 80—100 da­rabra emelkedik, nemzetgazdasági szempontból máris nagy lépést tettünk a haladás felé. A másik cél az volna, hogy mindazokba az udvarokba és tanyákba, ahol még nincs baromfi, akár csak 1—1 törzset telepítsünk és egy további lépés le­hetne, hogy mindazokon a helyeken, 'ahol meg­felelő megértésre számithatunk, igy tanítók, vas­utasok. rendőrök stb. udvaraiban, kísérletezzünk 1—1 tisztavérü törzzsel, bár az a véleményem, hogy nekünk a magyar parlagiból kell príma tojó, jó középi esti), sár na husu. sárga lábu magyar tyúkot kitermelnünk. Hiszen a Leghorn sem egyéb, mint az olasz parlagi tyúkból kitenyésztett príma anyag. Ez azonban a majdan létesítendő állami mintatenyészetek feladata már. összegezve a baromfitenyészetrőt kifejtett Vé­leményemet, én azokat a mai állami ménesbir­tokok és tenyészgazdaságok százszámra szétszórt fióktelepeinek képzelem el, ahol szakszerű gazdál­kodás folyik, ahol az Illető vidéknek megfelelő, vérfrissítésre alkalmas napos Csibével, jércével, kakassal látják el a gazdákat, ahol a lehetőséghez képest tojások kiosztásával segítik elő az állo­mány szaporodását, ahol keltetőgépek és baromfi­gazdálkodás legmodernebb eszközei állnak rendel­kezésre. ahol oltóanyagot és segítséget kaphat a termelő és mindezt a legalacsonyabb napi keres­kedelmi áron. mig a hiányt bizonyos előre meg­határozott kulcs szerint az állam és közület (város, gazdasági egyesület) pótolná. A telepek feladata volna természetesen a gazdáknál figyelemmel kí­sérni a kiosztott anyagok sorsát, hogy a tenyésztés módja, esetleg egész iránya, ha szükséges, vál­toztatható legyen. Összefügg ezzel a felvilágosító munka, udvarok ellenőrzése, ólépitési jutalom stb. Ilyen feltételek mellett a tenyésztelepek anyagi sorsa es megbízhatósága biztosítható volna, de a kisemberek és kisgazdák szociális Igényei is klelétjűlási nyernének és mindenekfelett megvet­hetnénk a több, jobb és olcsóbb baromfitermelés alapját. m- megnyílt tw » níró .Vleik* ooeni 290 Hölcjyíodrász üzlet. TMMatMl OOT TSC HALL JÁNOS. Dozzi-szalámi világmárka Mindenütt kapható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom