Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-25 / 291. szám

1930 december 25, Jlf.F.M A fiVTír • '" Afi 19 I vidéki hitelélet és a gazdasági válság Irta Kozma Fercnc, a Szeged Csongrádi Takarékpénztár vezérigazgatója A közgazdasági viszonyok vidékünkön körül­belül ugyanolyanok, mint a fővárosban és az ország más vidékein. Miután a vállalkozási kedv az egész vonalon alábbhanyatlott, a pénzintézetek forgalma is csökkenő irányzatot mutat. Az ingat­lanforgalom elmaradása és az építkezési tevékeny­ség teljes szünetelése, az ipar és kereskedelem pangása a vidéki pénzintézetek mérlegeiben sajnos ez év végén erősen kifejezésre fog jutni. Természe­tesen a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem mai helyzete nem alkalmas arra, hogy az annyira kívánatos belföldi tőkeképzí'lést előmozdítsa. A vidéki pénzintézetek legfőbb kötelességüknek tart­ják az ilyen nehéz gazdasági viszonyok között ügyfeleik állandó támogatását, abban a reményben, hogy a most kővetkező uj esztendő gazdasági téren javulást hoz, amire igen sok jelenség meg­figyelése alapján komolyan számítani lehet. A ma­gyar vidéki pénzintézetek, melyek a régi Nagy­Magyarországnak talán legjobb organizációi vol­tak, ma is ismerik kötelességüket és ezt a sok igaz­ságtalan gáncsoskodás és mellőzés dacára is ön­tudatosan teljesitik. A kötelességteljesítés terén nem kedvetlrniti el a vidéki takarékpénztárakat az a jogosulatlan protekcionizmus, melyet már hitel­szervezetek élveznek, mert tudatában vannak an­nak, bogy a vidéki takarékpénztárakban rejlő ha­talmas erőt és szervezettséget az ország sorsának irányítására hivatott legfőbb faktorok előbb-utóbb felismerik és ezt a ma is kitűnő szervezetet foko­zottabb pénzbeli és másnemű támogatással meg fogják erősíteni a nemzet egyetemének boldógul­hatása és fejlődése érdekében. Sokat irnak és még többet beszélnek hivatottak és nem hivatottak a «mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem válságáról. Merem állítani, hogy az emberek tudományosan keserítik egymást és ahe­lyett, bogy komoly összefogással a nemzet ösz­szes erőinek koncentrálását segítenék elő, az em­berek lelkéből a bizalmat, a jobb jövőbe vetett hitet valósággal kiölik. Országunkat gazdaságilag is ugyanolyan fajta mentalitás jellemzi, mint poli­tikánkat és társadalmunkat. Könnyen lelkesülünk és könnyen csüggedünk, mert hiányzik belőlünk a nyugateurópai és amerikai nemzetek önbizalma és hiányzik az abszolút elszántság, hogy a bajokat le akarjuk és le tudjuk küzdeni. Megfigyelésem szerint ez a nyugateurópai elszántság és önbiza­lom talán még leginkább a pénzintézeti vezetőkben van meg, akik félrevonulva társadalmi, politikai és közéleti szerepléstől, minden idejüket és figyelmü­ket a reájuk bizott nagy érdekek gondozására for­dítják. A nemzetnek ezek a zajtalanul dolgozó munkásai, mindegyik a maga vidékén, gondosan ügyelnek arra, hogy a vidék gazdasági életét na­gyobb bajok ne érjék és hogy a gazdasági egyedek el ne essenek. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a mezőgazdasáp sőt az ipar egyik legnagyobb problémája az olcs-' tőrlesztéses kölcsönök hiánya. De tévedés lenni azt hinni, hogy csak tőrlesztéses kölcsönnel lehe' a gazdasági bajokon segíteni. Az állandóan emel­kedő közterhek és a termékek alacsony ára sokkal nagyobb bajt okozott a magyar gazdasági életben, mint az egy-két százalékos kamattöblet, amelyet normális termés és megfelelő árak mellett a mező­gazdasági és ipari termelő alig érezne meg. Hazánk gazdasági életében most jelentkezik csak az a körülmény, hogy egy nagy birodalomnak része voltunk és hogy gazdasági kulturánkat az utojsó ötven esztendőben teljesen elhanyagoltuk. Az osztrák-magyar monarchiában a mezőgazdasági termelés értékesítése nem volt probléma és az ipari produkció elhelyezésére nagy földterület lakossága állott rendelkezésre. Ma, amikor a magyar mező­gazdaságot nyugatról az amerikai verseny, keletről a szovjetexport szorítja, ma érezhető csak az, hogy az egész magyar mezőgazdaság kellő időben való átszervezéséről lekéstünk­Vidékünket a folyó évben erősen sújtja az a körülmény, hogy a forró nyár miatt a tengeri ter­més és a kapásnövények hozama elmaradt. Ennek dacára bámulatos, hogy az igényeit erősen redu­kálni tudó lakosság milyen szorgalmasan tett ele­get a pénzintézetekkel szemben fennálló kötele­zettségeinek. A bajok közepette szerencsés hely­zetnek mondhatom azt, hogy pénzhiány nincs, mert a Szeged és környéki intézetek kedvező ka­matfe'tételek mellett elégítenek ki minden jogo­sult mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és vállal­kozói igényt. A Szegeden és környékén működő önálló intézetek és bankfiókok kivétel nélkül mé­lyen átérzik a nehéz gazdasági helyzetet és mél­tányos eljárással szolgálják a lakosság gazdasági érdekeit. A változásnak a jövő év eleién be kell követ­keznie. A világ nagy gazdasági bajait átérzik és tudják azok a faktorok, akik a világ nagy pénz­készletei felett diszponálnak. Az a körülmény, hogy a newyorki, londoni és párisi jegybankok vezetői állandó megbeszéléseket folytatnak a nagy­tőkék elosztásáról és az a körülmény, hogy a Nem­zetkőzi Fizetések Bankja megkezdte működését, kell, hogy nemsokára éreztesse "hatását egész Euró­pában. Lehetetlennek tartom, hogy Amerikában és Európa nyugati államaiban a pénzek másfél szá­zaléknál többet ne jövedelmezzenek, amikor ko­Luiztiglmre harisnya- és kötöttáru üzletében Széchenyi tér 2, sz. 14(1 moly lehetőség van arra. hogy ezek a tőkék 7—8 százalékos gyümölcsözés mellett legyenek elhelyez­hetők Európa keleti államaiban. A 1.5 százalé­kos kamatozásnak és a 7—8 százalékos kamato­zásnak előbb-utóbb találkoznia kell egy közepes kamatbázison, amelyen záloglevelek elhelyezését látom és várom. Természetesen a nyugati piacokat nemcsak Magyarország problémái foglalkoztatják, hanem a nagy világproblémák, amelyeknek meg­oldása kétségkívül fontosabb érdeke Newyorknak, Londonnak és Párisnak, mint a magyar probléma. Türelemre, kitartásra és fanatikus hitre van szűk­ségünk, biznunk kell önmagunkban, bíznunk kell intézményeinkben és nem szabad hitünket elvesz­tenünk országunkban, amelynek megbecsülését Je­lenti az a hárommillió fontos küicsönelőleg, "ame­lyet a kormánynak Londonban iekötnie sikerült. Biznunk kell a Magyar Nemzeti Bankban épugy, mint a nagy nyugati jegybankok bíznak ebben a nagyszerű intézményben. Minden okunk meg van arra, hogy bízzunk a magyar pengőben, mely 1924 óta az egyetlen igazán stabil vagyontétel. A há­ború után súlyos veszteségek érték az embereket azért, mert biztak a magyar koronálxin. Most pe­dig akkor érhetnék veszteségek a közönséget, ha a mi kétségtelen stabil pengőnkben nem bíznának. Szilárdan hiszek országunk fővőjében és szi­lárdan hiszek az egész magyar gazdasági orga­nizáció erkölcsi és pénzügyi erejében és biztosra veszem, hogy a jövő esztendő minden téren uj lehetőségeket fog teremteni. Karácsonyi ás ulévi ingyen fénykénnagyifási akció! Aki december hónapban 6 rlrb niflT«sil kMt»lfl fénylcéplctfolerflapot rendel A pengőéit. az e 1Sx24-o mllvíwl nocjyllAst diifalanuS kap. Irltz Rudolf Bomogyl n. 24. Tel. Aut. 81-26. kívánok és egyben megköszönöm önnek sszives támo­gatását s así továbbra is kérem, melyei asssal visszon­sok, &ogy mindig, mini eddig is, a legfőbb árui a le&eiö legolcsóbb áron fogom adni. BOROS MIKSA CSAK Széchenyi tér 15. (Blan László mellett.) FIóKii«lelem nincs! Figyeljünk a fehér cégtáblára I ~m CSAK

Next

/
Oldalképek
Tartalom