Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-25 / 291. szám

% !>fIV«r.X * wn{с, 1930 december 25. Standard Ja 5*1 CXÖYEÍ HÁLÓZATI RÁDIÓ! A Januári közgyűlés dönt a házikezeléses szinház sorsáról „Most már a polgármester Is belenyugszik a bérbeadás gondolatába" Magas lesz az idei szezon deficitje? i Szemüvegek legmegbízhatóbbak « Sondherű Henriknél. Vfévi afándéUoh; kénye^mer rí«*!e!f 7*é«Te!«. «ikíillk „Hli Hasiara" gre> mofonok 12 háti részeire. А В. C. twzené* IM Tóth órAanAI, Kölcsey ucca 7. (A Délmagyarország munkatársától.) Hódmezővásárhely szinügyi bizottságának, amikor a nyári színkör bérletére beadott ajánlatokat bírálta el, a szegedi szinház ellen többek kőzött az volt az egyik kifogása, hogy — bizonytalan a jövője. A szegedi közgyűlés a mostani szezon előtt kimondotta, hogy ez lesz az utolsó házikezeléses szezon. Szeptemberben tehát megszűnik a házikezelés és a vásárhelyiek még e szegedieknél is kevésbé tudhatják, hogy mi lesz azután, lesz-« társulat, amely a vásárhelyi nyári szezont is befejezi. A szinház jövendő sorsáról érdeklődtünk dr. Pálfy József polgármesterhelyettesnél, a szinház intendánsánál, aki a kővetkezőket mondotta: — A vásárhelyi színkör ügyében tudomásom szerint dr. Soós István polgármester még nem hozta meg döntését. A vásárhelyiek elsősorban a teljes nyári szezon biztosítását kívánják Szegedtől. Ez meg fog történni akkor is, ha megmarad a házikezelés, akkor is, ha megszűnik szeptemberben. Most már nagyon kevés valószínűsége van annak, hogy a város fenntartsa továbbra is a házikezelés rendszerét, иду tudom, hogy már a polgármester is belenyugszik a szinház bérbeadásának gondolatába. Ebben az ügyben különben a januári közgyűlés dönt, hogy elegendő idő legyen a kővetkező szezon megszervezésére. A döntés szerintem nem lehet vitás. A közgyűlés semmi esetre sem járul hozzá a házikezelés meghosszabbításához és így valószínűleg még januárban kiírják a pályázatot a szinház bérletére. Meg vagyok győződve arról, hogy kapunk megfelelő ajánlatokat és így lesz választék bőven. Amikor a szezon elején arról volt sző, hogy bérbeadjuk a szinházat, a két legkomolyabb érdeklődő a Vígszínház és a Király Szinház volt. Ez a két nagy szinház csak azért nem tett konkrét ajánlatot akkor, mert már nem lett volna ideje az itteni szezon megszervezésére. Most azonban, ha januirban, vagy februárban meghozza a vár« a döntést, szeptemberig elegendő idő áll rendelkezésükre. Erősen hiszem, hogy ez a két pesti szinház most benyújtja ajánlatát. — Akármint is alakul a helyzet, a vásárhelyiek aggodalma alaptalan, mert az uj szezon igazgatójával ugy kötjük meg a szerződést, hogy köteles befejezni a nyári szezont Vásárhelyen. Megkérdeztük ezután Pálfy Józsefet, hogy a szinház mostani szezonjának mekkora lesz a deficitje. — Ezt előre nem lehet megmondani — válaszolta az intendáns —, a dolog ugy áll, hogy a jövő évi költségvetésben előirányzott nyolcvanezer pengőből, amelynek szeptemberig kellene tartania, már elköltöttünk néhány ezer pengőt Azt hiszem, hogy nem sokkal több marad a jövő évre eső félszezonra 1negyvenezer pengőnél. Szemüvegek színházi látcsövek Liebmann latszerésxnel. Kelemen асе a. SZŐNYEGEKET 385 legolcsóbban vásárolhat „GÁBOR" Szőnyegüzemben Szeged, Kárász ucca 8. szám. Don Mohabim három veje Irta Móra Ferenc. Háromszáz egynéhány esztendővel ezelőtt egy Don Mohabim nevezetű kikeresztelkedett mór kalmár volt Andalúzia leggazdagabb embere. AbMl i '•>( '¡való. miiven gazdag lehetett, hogy mikor a moriszkókat kikergették az országból, őrá törtek először kórót a törvénykező emberek. Ki volt adva az ordré a sevillai alcadénak, hogy legelőbb az ő talpára kössön utilaput. Don Mohabim azonban nemcsak földi javakban duskálkodotl, hanem minden világi dolgokban is nagyon ex pert us férfiú volt. Az arabok mindig híres kuruzslók voltak s az andalúziai kalmár & kincsein kívül valami különös orvosi titkot Is örökölhetett az őseitől. Ugy beszélték, olyan csodálatos kenőcs van a birtokában, hogy al:inek a markát azzal megkeni, az se hall, se Iát többet s olyan hullajtós lesz az esze, mint a kilyukadt mákfej. Mi volt az igaz belőle, mi se, azt most már nehéz volna megállapítani. — az bizonyos, hogy Don Mohabimnak sohase kézbesítették ki a kilakoltatásl végzést. Fajrokonait már rég világgá kergették a jám Bor spanyolok, aki nem akart menni, azt kegyes énekszó mellett megsütőgették, neki azosban a hajaszála se görbült. Ménesei, gulyái szaporidtak, csűreiben aranyducokat lapátoltak s ami ezüstocsu kicsorgott az uccára, azt otthagyatta a szegényeknek. Nem is lett volna semmi baj se, ha a spanyol gályák ki nem hurcolnak az újvilágból valami förtelmes nyavalyát, ami ugy ráijesztett a népekre, hogy méd a osókolódsástól la «imént a kedvük. Az orvosok kapkodtak fühöz-fához, a nagy inkvizítor pedig fölment a királyhoz. — Uram, én megmondom neked, mért haragszik ránk az Isten. Kapzsi szolgáid elvontak az igazságszolgáltatás elől egv átkozott eretneket. Látomás tudatta velem az éjszaka, hogy az ég haragját csak Don Mohabim tűzhalálával lehet megengesztelni. A király hivatta miniszterét, I.erma herceget és tudatta vele a nagy-inkvizitor jámbor óhaját. A herceg meghajtotta magát, gyors Intézkedést igért, pár nap múlva azonban zavart hajlongással állított be a királyhoz. — Baj van, felség. Az utolsó moriszkónak nagyon magas protektora akadt. Álmomban megjelent egy nagyszakállú ősz, öreg ember... A király közbenevetett, — Ugyan ne beszéljen herceg! Hát magának Is megjelent? És mondja, mit felejtett magánál? Mert nézze nekem ezt a bőrzacskót hagyta itt, nézze, látott-e már ilyent? Kifordította a zacskót és a herceg káprázó szeme elé kapta a kezét Gyémánt-mogyorók, zaflr.dlók rubinból való gránátalmák szikráztak az asztalon. -• Az utolsó mór királyok elrejtett kincsei, amiket száz évig hiába kerestünk. Hát kívánhatok én magamnak igazhitűbb alattvalót ennél a moriszkónál? Nem vagyok bolond, hogy megsüssem a karbunkulustojó tyúkot. Közölje kérem, a nagyinkvizitorral, hogyha eretnek kell neki, keressen magának három izgága grandot, de ezt a becsületes arabot nem adjuk« Igv mentette meg Don Mohabimot a máglyától a király embersége, ami bizony elég elhamarkodott dolog volt. Az utolsó morjszkó nemcsak mint eretnek érdemelte volna meg a tüzhalált, hanem mini hazaáruló js_. Akármilyen igaz kereszténynek játszotta meg magát a vil^g előtt, titokban a mohamedán szentekkel szűrte össze a levet és mindig azon törte a fejét, hogy az ő segítségeivel hogyan lehetne a spanyol földet viszszajuttatni Allah impériuma alá. És addig főzte a taplót, hogy egyszer neki Is megjelent álmában a nagyszakállú, ősz, öreg ember, csakhogy persze ő mindjárt tudta róla, hogy az senki mát, mint maga a próféta. Aminthogy az is volt, ami abból is megtetszik, hogy Allah üzenetét közölte a kalmárral. — Édes fiam, csak te rajtad áll, hogy a Glralda erkélyéről megint Müezzin énekelje a világba a sz urát. A szegény emberek ugy is mind téged szolgálnak, mindenféle mesterek és árusok neked fizetik a sarcot. Most már csak az van hátra, hogy a spanyol büszkeséget Is megalázd. Mihelyst a" spanyol vitézség, a spanyol költészet és a spanyol tudomány is beáll a te szolgálatodba, abban a percben elviszi az iblisz a gyaurokat és megint mink leszünk az urak. Gibraltártól Iránig. — Dehát hogy csinálhatnám én azt Uram, »regény tudatlan ember létemre? — fohászkodott a kalmár, — Azért adta neked Allah a lányaidat, hogy az ő szemükkel hódítsd meg azt, amit a kincseiden meg nem vásárolhatsz, — csattantotta össze a papucsát a próféta és visszautazott a tubafa alá. Három lánya volt Don Mohabimnak, az egyiket hívták Mtrandolának, a másikat Sonorának, a harmadikat Conseullának. Ez volt a legkisebb, olyan, mint a hold ezüst sarlója; Sonora olyan félhold korú volt, Mirandola azonban már a valóságos teliholdnak felelt meg. ő járt minden esthajnalon ezüst korsóval a márvány kútra, amit még az arabok hagytak ott a katedrális udvarán aőt rajzotta ott körül a legtöbb széptevő, szender pillék az oleander virágot. Mind azon könyörgött, hogy ő vihesse haza a megmentett ezüstkorsót, de Mirandola mindenkinek csak azzal tejelt, hogy vont egyet a gömbölyű vállán, — Mit érnétek vele, ha a kapuig elkísérhetnétek? Azon úgyse engedne be benneteket az édesapám. /•lúra £vt*no