Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-18 / 285. szám

T530 december 18. DlíLMAGYARORSZAfl Kevés pénzébe kerül és mégis Nagy örömet okoz siereielteinek ha karácsonyi ajándékát cikkeimből választja: 3 pár Yiskosa selyemSiarisnya karácsonyi dobozban. . 5"9§ 6 drb Férfi zsebkendő ajurral, egész finom, karácsonyi dobozban 12 drb Férfi zsebkendő finom, gyönyörű minták .... I. üilaszcsikos selyemnadrág nehéz minőség, hibátlan . 1-98 Selymezett Isolyiios női nadrág 3*18 Női bőr bélelt keztyü pécsi gyártmány 7"@© Nyakkendők íeszáiütott egységárban 3'«, 1'SO, -B90 Boros Miksai Csak Sjtéctkenyi tér 13. Csak Fióküzletem nincs. • ím Nézze meg szenzáeüs kirakatom s csoda olosá áraim! % agyar 11 Imi •• •• uro arno jría: ő józseí 6 — Pedig ő talán boldog is... Ahogyan irta: . ..szalmás Szűk kalyibában, Kis tüze mellett Rágja kemény kenyerét, Érzi, hogy édes Élete neki... — Kazinczy mondta: ő a magyar Hora­tius... Dühös hang reccsent bele a beszélgetésbe: — Igen: ő Horatius a verseiben! Sőt tus­cnlanuma is van: a Ráczváros, ha nem is tud már többé annyira otthon lenni benne, mint a tűzvész előtt... De Maeoenas? Hol rejtőzik az ő Maeoenasa?... Minden földi ja­vakból nem jutott neki több, mint a papi j nyugdíj, a nyomorult háromszáz papirforint! • Az öregúr letette a tollait. Ugy érezte, hogy valami láthatatlan marok görcsösen fogja össze a torkát. Reszkető kezekkel gombolta ki a szűk papi mellényt. Felkelt az asztaltól és fel-alá kez­dett járkálni a szobában. A szoba egyik sar- í kából két fényes szempár villogott feléje: [ a kutya és a macska... A leghívebb barátai, j Visszaült az asztalhoz. A feje kétségbeejtő i nehezen billent előre. — Elmúlik... Mindjárt elmúlik... Ha dol- | gozom, elfeledkezem az egészről! Kezébe vette a tollat és irni kezdte: »Ferdinandus király...« ...Sehogyan se indult a munka. A kegyet- j len, láthatatlan marok percre se tágitött a j torkáról. j — Lefekszem! — határozta el végre magát. Gyors, kusza vonásokkal még néhány jegy­zetet vetett a papirra s felkelt az asztaltól. Néhány lépést tett az ágya felé, hirtelen meg­állt, két kezével meg akart kapaszkodni a levegőben... Nehéz zuhanással esett le a földre, A szoba sarkában fájdalmasan vonitott fef a kutya. Az öregúr még egy utolsó simoga­tásra nyújtotta feléje a kezét, de görcsösen huzódó ujjai már csak a levegőt markolták. * Rosszkedvű ember kopogtatott be a fia­tal Toldyhoz. Lassú aprólékossággal porozta le kabát járói a havat, csak hogy ne kelljen rögtön megszólalnia. — Kedvetlennek látszol... Rekedten reccsent elő a válasz: — Virág Benedek meghalt ...Csak nagysokára mesélte tovább: — A szobája be sem volt fűtve... Ember se volt mellette... Senki... Csak reggel ta­láltak rá: elnyúlva feküdt a padlón... A kutyája ott ült a fejénél, a macskája rajta járkált... Mellette egy összerágott cinkanál hevert, — talán orvosságot akart bevenni... A debreceni Költő Izgatott szavak hangját verték vissza és sokszorozták meg a kollégium ódon kőfalai. A hálótermekben csak nem akart elcsende­sedni az élet, pedig már régen elkiáltotta az éjfélt a bakter. A vitázók sorában ott voltak' a szobafőnökök is, akik máskor oly félté­kenyen vigyáztak a csöndre s az éjszakai nyugalomra. — Kicsapják", persze, hogy kicsapják! —« erősítgette dühösen egy tagbaszakadt teoló­gus, akinek buzgó érvelését minduntalan meg­szakították a közbeszólók, — a Tulka PerzsI versét csak elnézhették még, de azt már tisz­telendő Kotsi Sebestyén István so veszi la róla, hogy Pesten elmulatta a kollégium péa­zét, amit legációban szedett össze... — Nem is kell levenni róla semmit! Ha elmulatta a pénzt, vissza is fizette, a kollé­giumot nem érte károsodás... — Nem prédikátornak való az ilyen: éccaka verseket firkál, reggel meg akkor is alszik, mikor már templomba kellene menni... A! tetejében meg még a Vénuszról irkálja a verseket! — Kend csak ne szenteskedjék: belesik' maga is a szépasszonyok ablakán, ha teheti! Azt mondják, maga ölelgette meg tiszteletes Nagy Gerson uram cselédjét is, akinek ugy gömbölyödik a hasa... A vágás félretalált, mert a nagydarab legény elégedetten pöndörintett egyet a bal­szán s nagyot yigyorgott: — Hásze' ölelgetni csak' ölelget az ember, de nem dalolja meg... Gonoszkodó hang vijjogott elő a szoba sötét­jéből: — Van is lyán, aki meg hagyná ölelni magát az olyan hektikástól, az csak örüljön, ha a múzsa csókolgatja... — Nono, nem kell ugy haragudni, merf egyszer megtréfálta a Miska. Akkor, mikor az egyik diákját borbélylegénynek öltöztetve küldte el kendhez — s ez aztán kulimásszal kente be a képét szappan helyett... Viháncoló kacajok emlékeztek a tréfára és hirtelen zuhataggal indult meg az emlékezések lavinája. Régi tréfák, csínyek elevenedtek! meg: mindnek a hőse a kollégium legendás­hírű Miskája volt — Az volt az igazi, mikor karéneket ren­dezett a nagyerdei csőszház előtt tiszteletes Szilágyi Gábor uramnak... Egyre szélesebb vigyor okra húzódtak a szájak. A nagy hálóteremben egyszerre hár­man is dúdolni kezdték a hiressé lett gúny­dalt: Kígyók, békák', viperák, Pokolbeli fúriák! Kisérjetek az égbe, Jutka Perzsi ölébe! — Hát mikor a bégányi csapIároSnáT volt a dalidó! A Bacchus temetései — S amikor Somogyiné asszonynak a szemébe mondta, hogy mindig elhagymázza a nyavalyás vetrecéjét! (Folyt k-öv.)! Olcsó nyakkendő újdonságok _____ érkeztek! Wagner F. A . éS Fl'a céghez A régieket csöukentctt érőn kiárusítják. 74 Angol gyártás! Angol minőség! Arainkat 24°/0-kal leszállítottuk! Ajánlatot és technikát Ismertetést készséggel küld a Dunlop Rubber Co. Ltd. London S. W. i. vezérképviselete: ATLAS Gépkereskedelmi Részvénytársaság Budapest, V, Szabadság tér 18. (Tőzsdepalota) Telefon: 149 39.

Next

/
Oldalképek
Tartalom