Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-18 / 285. szám

Csütörtök, 1930 december IS Ara 16 fillér t. VI. évfolyam, 283w sz&m aram ELŐFIZETÉS: Havonta helyben V2(t vldéxen és Budapesten 3-60, KUIfttldtfn •-40 pengfi. — Egye* uAm Ara hélkiiz­nnp 16, vetar- Ünnepnap llll. Hir­detések (elvétele tartta szerint. Megje­lenik ^étin kivételével naponta reggei SZEDED, «zerkesztoséa: Somogyi ucca 22. L em. Teleion 2 3~ 33. Kiadóhivatal, kiilcsOnkltnyvtAr és (egylroda • Aradi ucca 8. Teleion: Í3-OÖ. - Nyomda : t«w Lipót ucca 1«. Telefon - 2A-34. TAvlratl és levélcím: DélmaaynrorszAg Szeged. A városi adóhivatalok ecjyesiíése A debreceni városi adóhivatal vezetői . nemrégiben Szegeden jártak a szegedi adóhivatali adminisztráció tanulmányo­zására. Debrecen városa ugyanis elége­detlen a városi adókezeléssel s arra tö­rekszik. hogy egyszerűbbé, gyorsabbá és olcsóbbá tegye az adóhivatali admi­nisztrációt. A debreceni városi adóhiva­tal vezetői alaposan megnézték a szegedi városi adóhivatal munkáját s most elké­szült jelentésükben be is számolnak arról, hogy milyen kitűnő — a debreceni adó­hivatal működése. A Délmagyarorsiág keddi száma kö­zöl a jelentésből egy-két adatot, amiből többet tanulhatunk mi, mint a debrece­niek. A jelentés szerint nyolcmillió pen­gőn felül van az adóhivatal bevétele ugv Debrecenben, mint Szegeden, de amíg Debrecenben a személyi és dologi kiadás az összforgalomnak hat és félszázalékát sem teszi ki, addig Szegeden a nyolc százalékot is eléri. Debrecenben majd­nem ugyanazon összforgalom mellett a személyi és dologi kiadások alig halad­ják meg az ötszázezer pengőt, mig Sze­geden ezek a kiadások körülbelül hat­százötvenezer pengőre rúgnak. A városi adóhivatalunk rendkívül drá­gán adminisztrálja az adószedést. Ha el­tekintünk minden összehasonlítástól s csak a számadatokat nézzük, akkor is meg kell állapitanunk, liogv nem tartható fenn a mai viszonyok között az a rend­szer, amelyik a bevételnek nyolc százalé­kát költi el kezelési költségre. Ha a deb­receniek befejezték szegedi tanulmányut­jukat, azt szeretnénk, ha a szegediek vi­szonoznák a debreceniek látogatását s el­mennének Debrecenbe megtanulni azt, hogy az összforgalom hat és félszázalé­kán aluli rezsiköltséggel hogyan lehet el­adminisztrálni azokat a teendőket, ami Szegednek az összforgalom nyolc százalé­kába kerül. Ez a szemléltető példa talán felhívja majd a figyelmet azokra a feladatokra, melyeknek elvégzését sokáig halogatni már nem lehel. Olcsóbbá kell tenni a városi adminisztrációt, olcsóbbá kell ten­ni, gyorsabbá és egyszerűbbé. A városi közigazgatás egész szervezetéről mos? nem is akarunk beszélni, a debreceni példa s a debreceniek tanulsága most csak az adóhivatali adminisztrációval való foglal­kozást teszi aktuálissá. Már pedig itt is éppen elég a teendő s éppen elég feladat vár megoldásra. A mai viszonyok között nem tartható fenn az az állapot, hogy külön városi pénztárak és külön városi pénztári ellen­őrök végezzék el azt a munkát, amit egye­silett pénztári kezelés és egyesitett ellen­őrzés mellett egyrészt sokkal kevesebb tisztviselő végezhetne el, másrészt a felek kényelmét is sokkal jobban szolgálnák. Bejön a tanyai haszonbérlő a városba és órákig kell neki várni a főpénztár előtt, amig le tudja fizetni haszonbérét, órákig kell várnia az adóhivatalban, amig le tudja fizetni adóját, órákig kell várni a javadalmi hivatalban, ha a borfogyasztási adóját is intézni kell s várakoznia kell a forgalmi adóhivatalban, ha történetcsen ott is akad fizetni valója. Mi szükség van arra, hogy ez a széttagoltság fentarias­sék továbbra is? Mi szükség van arra, hogy legyen külön városi főpénztár s hogv a haszonbérlők is ott fizessék a haszonbért s legyen külön adóhivatali pénztár, kü­lön javadalmi hivatali pénztár, külön for­galmi adóhivatali pénztár, amikor ezek­nek a teendőknek legnagyobb részét egye­síteni lehetne s ezzel egyesíteni lehetne a szétszórtan működő s szétszórtan ugyan­azt a munkát végző pénztári és ellenőri tisztségeket is. Ezzel az egyesítéssel ter­mészetesen a felek várakozási idejét, a tét­len dángobálásnak s oktalan ácsorgások­nak félnapjait is le lehetne tetemes mer­tékben redukálni. Még az általános adminisztráció ellen­őrzése szempontjából is helyes lenne, ha a javadalmi hivatal s a forgalmi adóhi­vatal nem lennének külön elhelyezve s ha ez a két hivatal a városi adóhivatal épületében nyerne elhelyezést. A legna­gyobb könnyedséggel lehetne eleget tenni ennek a követelménynek is, a városi adó­hivatal épületének földszintjén kellene el­(Budapesti tudósítónk telefonjelentése Fábián Bélának a képviselőházban tett meg­döbbentő leleplezése pártkülönbség nélkül bombaként hatott és a parlament folyoóőin másról sem beszéltek, mint Fábián adatairól. Az egységespárti képriselők közül is többen elismerték, hogy nemcsak a: igaz. ami! Fábián elmondott, hanem még több is. Az egyik csoportnál egy újságíró felvetette azt a kérdést, hogy mi fog történni azokkal, akik ezeket a súlyos visszaéléseket elkövették. — Én azt hiszem — mondotta Ugrón Gá­bor —, hogy be fognak menni a börtönbe. Ezt a fekélyt fel kell vágni és fel kell az egészet robbantani! Közben Pakots József lépett a csoporthoz és elmondotta, hogy a népjóléti minisztérium egyik tisztviselője 80 pengőt számolt el, mert barátnőjének, akit a Társadalombiztosítóban helyezett el, csokrot küldött. Pakots nem em­lítette, hogy kiről van szó, de mindenki tudta, hogy Hankó Elemérről. Forster Elek is bekapcsolódott a beszélgetés­be és azt mondotta, hogy az OTl-nál szomorú dolgok történtek és az anyagbeszerzésnél egy ur megkárosította az intézetet. — A legveszedelmesebb hatása ezeknek a leleplezéseknek a falun lesz — mondotta Fors­ter Elek. A legszikrázóbb elkeseredés van a rokkantügyek igazságtalan, sőt embertelen el­intézése miatt. A kereszténypárti képviselők nyiltan han­goztatták a folyosón, hogy Ernszt többé nem akarja betenni a lábát a népjóléti miniszté­riumba, mert az ott leleplezett eseménuek tel­iesen elkedvetlenítették. helyezni a javadalmi hivatalt s a forgalmi adóhivatalt, a munkaközvetítőt el lehetne helyezni a forgalmi adóhivatal mai he­lyiségeiben s talán csak a városi adó­hivatal Tábor-uccai frontján lévő üzlethe­lyiségekel kellene a munkaközvetítő mai helyiségeihez csatolni ahoz, hogy egy épü­letben helyezhessék el a forgalmi adó­hivatalt és javadalmi hivatalt a városi adóhivatallal. Felesleges vezetői állásokat lehetne ily módon megszüntetni, ha kö­zös vezetés és közös ellenőrzés alá kerül­nének ezek az összetartozó hivatalok s amennyire a törvény módot nyújt rá, egyesíteni kellene a pénztári és ellenőrzési szolgálatot is. Ezek a reformok gyorsabbá és olcsóbbá tennék egy csapásra az adóadminisztrá­ciót s ha ezeket a változtatásokat áz adó­kezelés megvalósítható egyszerűsítése is követné, akkor elmondhatnánk, hogy a debreceniek tanulmánvutjából mi szege­diek tanultunk. S ha igaza van a közmon­dásnak, hogy boldog, ki más kárán tanul, elégedettek is lehetünk a debreceniek költségén szerzett szegedi tapasztalatok­kal. — Hetek, sőt hónapok óta tudom, hogy itt mi folyik, — jelentette ki nagy feltűnést keltve Wolf Károly. Véleményem szerint itt nem elegendő lefolytatni az eljárást, ezek az ügyek hangosan kiáltanak az ügyész után! A folyosói beszélgetések során pattant ki az a hir, hogy Ernszt Sándor népjóléti miniszter be­jelentette Bethlen István miniszterel­nöknek, hogy megválik a néviólétl tárcától. Bethlen meglátogatta Ernszt Sándoit rkit arra kért, hogy a népjóléti miniszfériumban folyó vizsgálatok befejezéséig maradjon meg a mi­nisztérium élén, amit Ernszt meg is igérl Bethlennek. A kereszténypárt vezetői Ernszt elhatáro­zása következtében hosszasan tanácskoztak er­ről a kérdésről és Wolff Károly a legéleseb­ben hangoztatta azt az álláspontját, hogy a népjóléti minisztériumban történteket sem Ernszt Sándor, sem a kereszténypárt nem fe­dezheti és ő nem lát más megoldást, mint­hogy Ernszt távozzék a népjóléti tárca éléről. Politikai körökben általános az a meggyő­ződés, hogy a népjóléti minisztériummal kap­csolatban kirobbant botránynak nemcsak po­litikai következményei tesznek és hogy az ügynek további szenzációs fejleményei vár­hatók. Természetesen az ügy szerdán este szóba­került az egységes pártban is. ahol általános volt az a felfogás hogy a Óriási feltűnési kelteitek Fábián Méla leleplezései Emszt Sándor meg akai válni a népjóléti tárcától — Bet&len kérésére a vizsgálói befejezéséig elhalasztja lemondását „Kem elég lefolytatni az elfárást, ezek az ügyek az ügyész után kiáltanak" — mondotta Wolff Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom