Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-14 / 282. szám

te Of f Mir,V APOnC7<C f930 december ÏT" 13 Pengő havi részletre Standard n » Kerékpárok. » Philips ! Hálózati Rádiók Varrógépek Gramofonok ctekély részlciílzelósre ifi nAo^r /«¿nArilKá'V Gramofonlemez u|don«Agok. l»Cry OCptXI UIUClZ.. Nagy fa-vllo mUhely. M agyar • • 4•• iniaturok |ría: Jamó József \ mesemondó Nagyot zökkenve rázódott a rossz parasztszekér. Az országút földjét jíödrösre verte a négynapos eső s a keshedl ló már alig győzte a munkát kátyútól kátyúig. A szekér derekában két feketeruhás fiatalember szomorkodott versenyt a vigasztalan őszutóval. Testükről gyűrötten lógott a német prédikátorok furcsavágásu ruhája s arcuk fáradtságán is látszott, hog^ soknapos ut van már mögöttük. ...Szokottnál is nagyobba ¿ökkent a szekér és a kerékről fel vei őrlő sárból bőven jutott az utasokra is. Az egyikből előtört a panasz: — Az istenfáját! Wittemberga táján jobb utak vannakt — Gazdagabb nép az, — igyekezett a hazai utat menteni a másik. Megint hallgattak egyet. A német városra gondoltak mind a ketten. Az egyetemre, melynek falai kőzött mohó igyekezettel szivták magukba a tudást. Az uj vallásra, melyet tüzes hittel és lángoló szavakkal hirdetett Melanchton. A polgárokra, kiknek házában már megszokottá lett az uj csoda: a nyomtatott könyv. Prédikátorok voltak'. Magyarok. A' német egyetemről jöttek s a testükön már a prédikátorok ruhája volt. A cókmókjukba rejtve elhozták a kincset, a németnyelvű, nyomtatott bibliát Elhozták magukat, a nagy, tüzes hitet is és sok, sok akarást. ...S Magyarországon döcögött a szekér. Előttük volt a végtelen rónaság, a föld, melyet vigasztalan munkával vert bőventermővé a robotra hajtott, baromi paraszt. — Gáspár, — szólalt meg megint a fiatalabbik, — nézd... Kinyújtott karjával a messzeségbe mulatott. ...Fáradt, munkától elgyötört parasztok jöttek szembe velük. Az útszéli feszület előtt mindannyian megálltak, roggyanó térdüket beleeresztették a cuppanó sárba, keresztet vetettek, majd nehézkesen felcihelődve továbbfolytatták utjokat a falu felé, mely riadtan húzódott meg a fallal kerített kastély-vár alatt — Bálványimádók 1 — tüzelt a fiatalember, — képet csináltak maguknak s alázatosan térdepelnek eléje, mintha csakugyan ez a redves fa lenne az Isteni A társa szeliden legyintett: — Ne bántsd őket, amice. Szegény, fáradt nép ez,.. — De megmásultál, Gáspár! Wittembergában hangosabb szóval Ítélted a pápistákat! — Azok tévelygők voltak, vagy képmutató gyalázatosak. De mit tudják ezek itt, hogy micsoda az Isten... A nagyapjuk letérdelt a feszület előtt, az apjuk is, — eszükbe se jut hogy ők másként tehetnék... Itt nem vitázni kell, de tanítani... A' feszülethez érkezett a szekér. A bakon ülő paraszt széles mozdulattal vetett keresztet. A fiatalabb prédikátor dacosan mérte végi)? az Iscnember képét, aztán a kalapjához nyúlt s — mégjobban behúzta a homlokába. Azértis! • Iíofgreff György uram házában lelkes társaság ülte körül a nagy tölgyfaasztalt. Komolyképü, szelidtekintetü ember vitte a szót: a kolozsvári prédikátor. — Nem azért jártunk idegenben, hogy megtanuljunk kenetesen papolni, — ezt Nagyszombatban is jól megtanulják a pápista papok. Nekünk mást kellett tanulni, másokért kellett tanulni. Odakint élet van... — Itt pedig a török, — vetette közbe egy fáradtképü ember. A prédikátor újra beszélni kezdett: — Én pedig azt mondom, hogy mi is fogunk élni, — ha százszor nyakunkon ül is a török. A mi hitünkben az élet ereje van "és Wittembergában a hit tudományán kivül azt is megtanultam, hogy hogyan kell élni. Tanulnunk kell, hogy tanítani tudjunk. Mert mi ez az ország: néhány ezer ur és millió baromi paraszt... A paraszt fizet, az ur harcol, — ez jó is addig, amíg ellenség nincsen... De, ha tatár jön, vagy törők, akkor elesik az ország: a baromi ember nem tud egyébhez, — dolgozik és fizet... Tanitani kell! — hogy csupa ember éljen ezen a földön. Csupa hitében és tudásában erős, egészséges ember... — Igaz beszéd ez, — bólogatott a házigazda, Hofgreff György uram. — A pápisták csak bolondították' a népet, — folytatja a prédikátor, — papoltak nekik és tiz véka búzáért megígérték a mennyországot. Most tanitani kell. A németek kitalálták a könyvcsinálást, — ott már sok parasztnak van bibliája... A szent könyvekből maga olvassa az ember, hogy mit kell hinnie és mint kell élnie. Nekünk is igy kéne tennünk... El kell hozni a bibliát, meg más könyveket is, a nép közé... — Nem érti azt a nép, csak az urak tudnak latinul... Akinek kapálni kell, annak nincs érkezése megtanulni a deákotI — A németek se latin bibliát adnak a népnek, hanem németet Ott se tudós a paraszt! — De magyar biblia nincsen. — Kell csinálni! Én magam vállalkozom rá. hogy átteszem magyarra az egész bibliát, — csak ember akadjon, aki kinyomatja^.. — Akad, — szólalt meg csendesen, de nagyon határozott hangon a házigazda, — kinyomatom én. A prédikátor felugrott az asztal mellől é$ vérvörösre vált arccal figyelt a beszélőre. — Kinyomatja? — Ki én. Már régen forgatom a fejemben a dolgot. Mikor először hallottam prédikátor uramtól a betümasináról, — rögtön keveset aludtam az éjszaka. Nagyon belémkapott ez a dolog. Hát csinálunk egy nyomdát, itt Kolozsvárott, — amit a németek tudnak, azt tudjuk mi is, hiszen egy kissé még úgyis németek vagyunk... Hát megcsináljuk a: a nyomdát, prédikátor uram? Heltai Gáspár ugy érezte, hogy a lábai alatt megmozdul a föld. Szószéken edzett, papos hangja bizonytalanná vált: — Kinyomtatjuk a magyar bibliát... A' kolozsvári prédikátor Sokáig nem tudott elaludni. A gondolatok rajzottak a fejében, — Hofgreff György uram csendes, határozott szavai nem hagyták aludni. — Magyar biblia, — morogta maga elé, — a paraszt is olvasni fogja az írást... De vájjon megérti-e majd? Meg fogja-e érteni a baromi paraszt az Istenember betűkbe ölt szavát? Uj feladatot érzett maga előtt. Luther tanítása ötlött az eszébe: — Mesélni kell a népnek, — mesével Kell tanitarrfü . . . össze kell gyűjteni, magyar nyelvre kell tenni a sok szép fabulát, a régieket és az ujakat Magyarázatot kell irni ho®. zájuk, hogy mindenki megérthesse őket... Vezetni kell a népet s vezetni kell az urakat is, — akkor erős lesz majd ez a nép is itt... És élni fog... Hiszen volt már idő, amikor élt... ...A király jutott most az eszébe: nem! Ferdinánd, az élő, de Mátyás, a halott. — Igen, akkor élei volt, — ma már kevesen tudják. De erre is meg kellene tanitani a népet, — talán az urakat is. Meg kellene irni a magyarok históriáját, — hadd okuljanak belőle... És magyarul kell megirni! — Ha latinul irom, csak papok olvashatják", én pedig nem a papoknak akarok könyveket adni! (Folyt, kőv.) Zssbkeitáők és asztalneműk karácsonyi ajándékul legilahb. legolcsóbb érakon WA ONER-cégnéL ii V&GYONI SZEREZ mmm i HEITEIÖOÉPPEI, ha baromfitenyés7t£ssel foglalkozik. A legmodernebb gyártmány, legkitűnőbb kivitel! Gravitációs központi melegvízfűtés! Automatikus melegszabályozás, párologtatás és szellőztetés. Amalith aszbesztpala belső burkolattal. Nem vetemedik, kitűnő hőszigetelő! Elpusztíthatatlan. Tojások forgatása kívülről egy pillanat alatt! Magyar Radlátorgyár r.-i Budapest Gyár: X.9 Gyövnrői-ut 76—78. Városi iroda és mintaraktár: V.9 Kálmán-ucca 18. ^ Telefon: 197—08. Müanyák, téli csibenevelőkeírecek (battériák), ólak, baromfitenyésztés! eszközök. Alacsony árak! Kedvező fizetési feltételek! Szakszerű cktafás! u. 5