Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-14 / 282. szám

1930 december 14. Asz olvasó rovata KiálíáS Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Nagyon kérem, ha lehetséges, levelem szíves leközlését. Nemcsak a magam nevében kérem, hanem az enyémhez ha­sonló fiatal munkatársaim nevében is, mert pana­szommal a mai munkásfiatalság fájdalmát szeret­ném kifejezni. Huszonnyolc éves vagyok, kilenc évvel ezelőtt szabadultam fel az asztalos szakmában. Eleinte volt mesterem adott munkát, később több szegedi, majd pesti műhelyben dolgoztam, most azonban, több mint két esztendeje, az életem már csak kétségbeesett és reménytelen vegetálás, meddő küz­kődés az elérhetetlenné vált mindennapi kenyér­ért Huszonnyolc éves vagyok, de emberbaráti jó­sággal még nem találkoztam. Nem kívánok én sokat az élettől, nem gondolok mulatozásra, szó­rakozásra, csak a tisztességes megélhetés után vágyakozom, csak a jövőm biztosítását kívánom. Ugy tudom, hogy valamikor a velem egykorú fiatalemberek már nősülésre, családalapításra gon­dolhattak. Az én számomra és a velem egysorsu társaim számára a házasodás lehetősége megszűnt. Két év óta munkanélkül tengődöm, nagvnéha jut­hatok csak néhánynapi munka sovány, bizonytalan keresetéhez, erre pedig lelkiismeretes ember nem alapit családot. Nem vállalhat felelősséget az asszonyért is, a családért is, amikor képtelen viselni azt a felelősséget is, ami önmagával szem­ben kötelezné. A város szükségmunlcával igyekszik segíteni a 'mérhetetlen nyomorúságon. A kétpengős napszám is jól esik, de sokan vagyunk, akik még ennek a segítségnek az igénybevételére sem vagyunk ké­pesek Nincsen ruhánk, hogy beálljunk a föld­munkások közé, vigyáznunk kell arra a fosz­ladozó egyetlenre, maholnap már ebben sem me­hetünk ki az uccára. Nem kívánunk mi sokat. Boldogok lennénk, ha hetenkint husz pengői kereshetnénk, de min­den héten megkereshetnénk ezt a husz pengőt. Ez talán megteremtené számunkra is a család­alapítás lehetőségét. Tisztelettel: Egy fialat asztalossegéd. . DÊLMAGYARORSZAG 725 Ml*1! ti' 'PfFiTülT' 7'" ÉN'lt V RADIOC tÖ VET KEREK Alsónyoméssori kép Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Régen készülök levelem megírására, de sokszor elfoglaltsá­gom. sokszor optimizmusom gátolt meg abbnn. Azt gondoltam ugyanis, hogy egyszer majd­csak arravetődik felénk egv illetékes és fel­háborodva siet a közgyűlésbe és bajunkon már másnap segíteni fognak. De hát ugy látszik, sok a dolga az illetékesnek és nincs ideje arra járni. Vagy esős időben nem jár arra. Az Alsónyomássor kövezéséről lenne szó. Nem kocsiút kövezésről (hiszen a napokban már elutasított a polgármester ur egy ilyen irányú kérelmet\ hanem gynlorjjáráröl Az Alsónyomássor gyalogjárójának elkészítését szeretném valamiképen az illetékesek Hevei­mébe ajánlani. Az Alsónvomássor a Petőfi Sándor-sugárut folytalásaképen a Vám-térről nyúlik déli irányba a tanítói kiskericket érint­ve a Rendező-pályaudvarig. Egyik oldalán házsor, a másik oldalán a nyitóit temetőárok határolja. Itt bonyolódik le a Klebelsberg­és TanRótelep, valamint Alsóváros tekintélyes részének forgalma. Az említett útvonal járdá'a esős időben oly járhatatlan, hogy aki teheti, hosszabb utat választ, csakhogy célját °lérje. Ma, amikor az idő pénz, kénytelen vagypk ezt a tűrhetetlen állapotot nyilvánosságra hozni. Az útvonal járdája a legkülönbözőbb. Egvik helven a tégladarabokat sár borítja. A másik helyen félig salak, félig sár. a harmadikon csak sár, a negyediknél a sár egy szál léc­cel van betekarva. Még a sár elviselhető lenne, ha csak a cipőre ragadna, de olyan lejtős az ut. hogv nem egyszer elcsúszik a járókelő és nemcsak, hogy ruhája lesz sáros, de meg is sérülhet. A' járdák kijavíttatása nem kerülne sokba. Négvzetméterenkint 2.30 pengőírt uj járdát készitenek. Házankint kb. 21—30 pengőt je­lentene az uj gyalogjáró elkészítése. Lehet, hogy vannak háztulajdonosok, akik egyszerre nem tudnák ezt az összeget sem kifizetni, de bizonyára találna a város módot valamilyen rövid hitelezésre. Ha ezen munkálatok elvégzését a város elrendelné, eltekintve attól, hogy munkaalkal­mat teremtene, városrendezést is végezne (ez most úgyis szépen hangzik!) és igen nagy szolgálatot tenne az arrajáróknak, akiknek a kijavított uton jártukban eszükbe sem jutna valaki másnak kivánni a mostani sáros, csu­szamlós uton való járást. Arról, hogv a nyitott temetőárokba dobolt élő- és dögállatok, szemetek hogyan fertőzik a környék levegőjét és hogy nem engedik' az alsónyomássori lakosokat szellőztetni, arról most nemirok bővebben. Tisztelettel: (aláírás ) RÉGI SZEGEDI CSALÁDOK Irta; dr. Szabó László 54 Dege. L. Deke. Degi. Deutsch Leopold szegedi lakos 1897­ben nevét Decji-re változtatta. Deim. Szabó Rudolf felsővárosi lakatosmes­ternek 1895-ben Deírn Borbála volt a fele­sége. Deis7ler. Egy ilyen nevü kereskedő család élt itt a mult században. Deiszler István 1851­ben tagja volt a szegedi kereskedő testületnek. Deke, másként Dege, Jászai plébános köny­ve szerint ma is élő nemes család Rókuson. Deke János 1849-ben, mint honvéd harcolt a III. honvéd zászlóaljban. Delelia. Szerb család, de lehet, hogy törők eredetű. Delelia Jankó 1720-ban huszár volt az itteni határőrség kötelékében. De'i. Az 1879-iki árvíz alkalmával a tölte­sok keleti szakaszának védelmét Deli Lajos állami mérnök végezte. Az árviz éjszakáján egy vasúti bakterház tetején rekedt, megfázott és meghall. Deme. Rókuson ez a család már 1810 előtt szerepel az anyakönyvekben. Demechy. Az 1522-iki egyházi tizedlajstrom­ban szerepel Demechy Benedek Szent Deme­ter-utcai és Demechy Máté Lysa-utcai lakos. Mind a ketten juhászattal is foglalkoztak. Ugyanekkor Demechy Ferenc a Szent Deme­ter-utcában lakott. Demeter. 1522-ben Demeter László a tized­jegyzék szerint, a Kőégető-ulcában s Demether Lőrinc ugyanabban az utcában lakott. Demián, másként Dcmján. Sza"bó Pál felső­városi lakosnak 1856 körül Demián Teréz volt a felesége. Dercsényi. Szegeden a gyáripar megalakí­tása a Dercsényi család nevéhez fűződik, de ma már kevesen tudják, kik voltak a Der­csényiek? A család eredete homályos. Mint a legtöbb meggazdagodott családról, ugy erről is ki akarták deríteni, hogy ősnemesi eredetű. Ál­lítólag Szent László idejében költözött az Al­földről a Szepességbe, ez azonban mese. Nem megbízható az az adat sem, hogy ez a család annak a Weiss-nak a leszármazottja, aki 1687 szeptember 27-én nemességet kapott I. Lipót« tói. Az azonban tény, hogy a Dercsényiek Weiss Jánostól származnak, aki a mult század elején orvos volt Sátoraljaújhelyen. Ez a Weisz János növényeket és ásványokat gyűj­tött és véletlenül timsót talált Beregmegvc­ben. Ebből a timsóbányából annyira meggaz­dagodott, hogy királyi »adomány« gyanánt megszerezte a beregm egyei Dercsény közsé­get, amivel együtt járt a nemesség is és nevét Dercsényire változtatta változtatta. Dercsényi Jánosnak, aki 1837-ben halt meg, a fiai kerül­tek Szegedre, csak egy pár esztendőre, de a város történetében e rövid idő alatt is nyomot hagytak. Dercsényi (Weiss) Jánosnak 1785­ben Kazinczy Júliával (Ferenc testvérével) kötött házasságából gyermekei: 1. Pál, sz. 1797 április 9-én. Egy gazdag bécsi bankárnak a leányát, Geymüller Hen­rika bárónői vette nőül 1824 október 9-én. Értesitem nagyrabecsült vevőimet, hogy ' karácsonyi árusitásom harisnya, kezlyO, kötöttáruk nagyarányú árleszállítással december 1-én g veszi kezdetét. Csakis közismert fómlnő­ségü anyagot árusítok. Luiztig Imre Sí'i™::;

Next

/
Oldalképek
Tartalom