Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-14 / 282. szám

I53KT erecemDer IC DPLMAGYARORSZAG 3 Várhelyi prelátus ötven éve .Legnagyobb örömem ötvenéves pályámon híveim és embertársaim szeretete volt' Varhelyi József (A Délmagyarország munkatársától.) Hetven esztendővel ezelőtt, 1860 augusztusában, lelkes, nagyjelentőségű tüntetés zajlott le Szegeden. Ehhen az esztendőben már merészen lázadoztak a lelkek az abszolutizmus ellen és hiábavaló volt a reakció minden erőlködése, kapkodása, az elnyomott tömeg lelkében erősen élt a felszabadulás vágya. Tudta, érezte mindenki, hogy rövidesen összeomlik Bach miniszter nagy gonddal kiépített kegyetlen rendszere, amely megdermesztette a lelkeket és még a titkos gondolatokra is kiterjesztette a cenzúrát. A rendszer lakájai erőlködtek még, nagy buzgalommal ragasztgatták össze az alapnélküli épület természetes repedéseit, üldöztek, kellemetlenkedtek, ahol csak lehetett, de a közvélemény már felbátorodott és egyre sűrűbben mert magyar lenni. A város akkori hatósága, tehetségtelen, de szolgálatkész Bach-huszárok, erélyes rendszabályokkal. börtönnel, Kufsteinnel, letartóztatásokkal fenyegetőzött, de az elkeseredett és felbátorodott szegediek minden alkalmat felhasználtak, hogy tüntessenek ellene és rajta keresztül az egész rendszer ellen. Ilyen alkalom adódott akkor is, amikor Oltványi István csanádi nagyprépost Szeged város szülötte és jótevője, aranymiséjét tartotta az alsóvárosi barátok templomában 1S60 augusztus 20 án. A hatóság nem engedte meg, hogy a nép megünepetje Szent István napját, a szegediek a magyarok nagy ünnepét ennek az aranymisének' a keretében ünnepelték meg. A tüntető ünneplésre hetekig készültek, szervezkedtek. Olyan erős volt a közhangulat nyomása, hogy a reakciós lakáj-hatóság kénytelen volt a város díszpolgárává választani az aranvmisés főpapot, ami hihetetlenül nagy eredmény volt, mert hiszen néhány évvel előbb ugyanaz a hatóság a Bach-rendszer exponenseit és megteremtőit ruházta föl ezzel a dekórummal a szabad város annaleszeinek örök szégyenére. Augusztus 20-án pedig az aranymiséiére induló főpapot, a város legújabb díszpolgárát, hatalmas, lelkes tömeg kisérte az alsóvárosi templomba s az aranymise után a tömeg, amelynek élén diszruhás, diszmagvaros urak és hölgyek haladtak, zárt sorokban vonult végig a városon és az akkori idők legtilosabb dalát, a Szózatot énekelte. így tüntettek a szegediek egy díszpolgárrá választott magyar főpap aranymiséjének alkalmából hetven esztendővel ezelőtt a tizenegy évvel előbb elorzott magyar szabadság mellett. • Szeged város népe most ismét tüntetésre készül. Impozáns, bátor tüntetésre. Az alkalom hasonló a hetven év előttibe'. Most is aranymiséjét tartja egy szegedi főpap.- az aranvmisés Várhelyi Józsefei hétfőn vezrti a fogadalmi templom oltára elé a csanádi megyésfőpásztor. A tüntetőkre azonban most nem merednek majd a szegedi vár faláról az osztrák helyőrség élesre töltött fegyverei, a tüntetők most láthatatlan fegyverek előtt vonulnak el, a gyűlölködés, a széthúzás, a békétlenkedés, a szeretetlenség alattomos, elbujtatott fegyverei előtt. A szegediek most nem az osztrák önkényuralom ellen vonulnak majd fel tüntető menetben, hanem a társadalmi béke, a krisztusi szeretet, a megértés mellett. A szegediek ezzel a tüntetéssel ünneplik az aranymisés Várhelyi prelátust, aki ötven évvel ezelőtt tartotta első miséjét és aki szerényen, jó szívvel harcolt, dolgozott a szeretet uralmáért ebben az ellenséges indulatokkal telitett világban. Várhelyi József élete a legszebb, a legtisztább papi élet. Fél évszázad óta hordja Krisztus szolgáinak fölszentelt ruháját és ebből az ötven esztendőből negyvenhármat a kegyúr Szeged város szolgálatában töltött el. Várhelyi József a katolikus egyház papja, de ezzel a leszolgált ötven esztendővel kiérdemelte, hogy papjának, lelkipásztorának érezze a város minden polgára felekezetre való tekintet nélkül. Mert soha, egyetlen egyszer sem tett különbséget ember és ember között, spha nem törődött azzal, hogy ki milyen oltár előtt imádkozik, mindig a szeretetet hirdette és példát adott a legigazabb, legtisztább felebaráti szeretetre. — Legnagyobb örömem pált/ámon híveim és embertársaim szeretete volt, — mondja most elgondolkozva, mosolygó tekintettel a nevezetes évforduló küszöbén — igazi, őszinte szeretettel vettek körül mindig. Kimondhatatlanul nagy boldogsággal tölt el az a tudat, az az érzés, hogy még a szociálista munkások is szeretnek. Én is szerelek mindenkit, segítettem és segítek mindenkin, aki hozzám fordul, nem néztem és nem nézem soha, hogy ki milyen vallású. • Elhivatottságot érzett már gyermekkorában a papi • pályára. Édesapja, akit korán, alig nyolc esztendős korában vesztett el, megvei esküdt volt, olyan szolgabíró féle, előbb Gyulán, később Békésen, ö volt a harmadik gyerek, a legidősebb néhány évvel ezelőtt halt meg Szegeden, az utánakövetkező leánytestvér már régebben elhalt. A legkisebb, Várhelyi János szintén Szeged város szolgálatában áll, főgépésze a szivattyútelepnek. A négy gyereket özvegy édesanyjuk nevelte föl. Amikor szárnyrakellek a gyerekek, odaköltözött papfiához. — Én pap akarok lenni, — mondogatta kisgyerek korában Várhelyi József — és ha pap leszek, anya mindig nálam lesz, fekete selyemruhát fog viselni és nagy karosszékben üldögél majd a meleg kályha mellett. A rajongásig szerette édesanyját, aki vele is maradt haláláig. Aranyszívű, jóságos lelkű matróna volt, a sírja ott van a belvárosi temető bejáratához közel. Akik ismerték, mondják, hogy csudálatos asszony volt. Fiatalon maradt özvegy és négy kis gyerekről kellett gondoskodnia. Alig negyven korona nyugdijat kapott fórje után és ebből nevelte emberré,ebből taníttatta ki mind a négy gyermekét. (A legidősebb fin főjegy1 Ma utoljára VArkonys Mihály Corínne Griffítb parádés alakításával a A Irafalgár! oi oszlán történelmi dráma a Belvárosi Moziban. 1 Előadások kezdete 5, 7, 9, vasár- és ünnepnap 8, 5. 7, 0 Arakor utoljára Milton Sílls «• Korda Mária lejrszebb szerelmi drámája: Az ördög és a szerelem (A lagúnák leánya) a Korzó Moziban. Előadások kezdete 5, 7 9, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7, 9 érakor Belvárosi Mosl Hétfőn, kedden és szerdán VlpJftléU <-stén ! Wll.'am H Ines sel A FFLE«! EGES EMBER. Kari Lane és Georoe K. Arlbur-ral A FOGHÁZ ANGYALA. A legpazarabb vígjátékok. Előadások kezdte 5, 7, 9, vaBár- és ünnepnap 3, 5, 7, 9 órakor Korxó Mozi Hétfőn, kedden és szerdán 1 Wllllam Halneí és Anita Page főszereplésével: 1 Az a huncut Ámor J hangos vígjáték 8 felvonásban. És a Kísérö mtlsor. 1 Előadások kezdete 5, 7. 9, vasár- és ünnepnap 8, 5, 7, 9 órakor | ző volt Békésmegyében.) — Már kisdiák koromban elfogott a vágyakozás a papi pálya iránt, — mondja visszaemlékezve Várhelyi József — akkor voltam boldog, ha ministrálhattam, ha meghúzhattam a békési templom harangját • A gimnáziumot Békésen kezdte, de niivel a békési gimnáziumnak akkortájt még csak hat osztálya volt, a hetediket és a nyolcadikat a nagyváradi premontreiek hires gimnáziumában járta ki. Ott is érettségizett. Érettségi után a temesvári teológiára iratkozott be és ekkor teljesült gyerekkori álma, felölthette a kispapok formaruháját. A lelke áhítattal telt meg, amikor 1880 december 15-én, — hétfőn lesz ötven esztendeje — Németh fölszentelt püspök, mint felszentelendő kispapot a békési templom oltárához vezette. Négy nap múlva, december 19-én azután bemutatta első szentmise áldozatát. Felszentelése után Szajánba került káplánnak. Első principálisa Kristóffy János Kristóffy József darabont-belügyminiszter" nagybátyja volt. Szajánból később Törökbecsére helyezték át a neves történetíró, dr. Szentkláray Jenő plébániájára. Következő állomása Apátfalva volt, ahová időközben Kristóffy Jánost nevezték ki plébánossá és igy ismét összekerült első principálisával. Kristóffy kérle ki a fiatal káplánt a megyéspüspökétől. 1888-ban nevezték ki a szeged-rókusi plébániára a képviselővé választott Ivánkovies János plébános, a későbbi rozsnyói püspök helyettesévé. Öt évig helyettesitette a plébánia élén Ivánkovicsot, amikor megválasztották Felsőközpontra plébánosnak. — Nagy dolog volt ez a választás, — mondja szelid büszkeséggel —, mert én Voltam az első plébános Szeged város területén, aki nem Szegeden született. Sem azelőtt, sem azóta soha nem választották mást, csak szegedi születésűt. Ez szinte törvényerejű szokás volt, ugy, hogy a szegedi plébániákra a nem szegediek pályázni sem mertek, mert tudták, hogy szóba sem állnak velük. Engem azonban biztattak és az újonnan szervezett felsőközponti plébániát három szegedi pályázóval szemben én kaptam meg 1893-ban. öt évi szegedi működése után már szegedinek tekintették a szegediek. Nem is csalódtak benne. Híveinek nemcsak jó papja tolt, hanem érdekképviselője, tanácsadója is. Felsőtanyán, mihelyt álvette a plébániát, megkezdte a szociális bajok orvoslását. Megalakította a Gazdasági Egyesületet, szaktanfolyamokat rendezett a gazdák számára, megtaníttatta őket a modern gazdálkodásra. Olyan szép eredménnyel dolgozott, hogy hire ment az egész országban és az egyesület egyik kiállítását Darányi Ignác fölrbnivelésügyi miniszter meg is látogatta. A miniszter ettől kezdve haláláig melegszívű barátja maradt a fiatal papnak. akire azért is büszkék voltak a felső-