Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)
1930-12-14 / 282. szám
2 séveí, a béke fenfartása a biztonság megóvásával, az állami pénzügyek egyensúlyának biztosítása és a gazdasági tevékenység előmozdítása a társadalmi haladás egyidejű munkáBiga, december 13. Riga és Libau közt a | személyvonat ma reggel nem messze Rudbarentől merénylet folytán kisiklott. Minthogy a szerencsétlenség helyén a vonat. az erös kapaszkodó miatt lassan haladt, a kocsik nem ruzódlak össze, csak néhány utas sebesült meg. A sinckei 25 méter hosszban leszedték a talpnft.M ^ HY ARORSZAG Iásával. A radikális képviselők ma értekezletet tartottak, amelyen kimondották, hogy minden erejükből támogatják a kormányt i fákról és csak lazán helyezték vissza. A merénylők valószínűleg az ellenkező irányból jövő vonatot akarták kisiklatni, ami sokkal nagyobb katasztrófát idézett volna elő, mert a pályán lefelé nagyobb sebességgel halad a vonat f330 december IC szlvbántalom, Idegesség, rehedíseg, álmatlanság gijötrl a SOK dohánuzás miatt. n Szívjon Nlkoteiet és minden Dala elmullh. Valamennyi traflHban Tcapfyaió már nlleoílnmeniesiteíl dofrányám. Polgármestert választ Kispest Kispest, december 13. Ma délben érkezett meg a« alispáni döntés a polgármesterválasztás határideje tárgyában. Ennek értelmében kedden délután 5 órakor tartják meg a választást amelyig dr. Vitéz Vátya Gyula jelenlegi polgármester, dr. Molnár József rendőrkapitány és dr. Mészáros Imre vármegyei aljegyző a jelöltek. JZESSS Szemüvegek S^lj^íft^fo legmegbízhatóbbak H Sandberg Henriknél. lakás- és Iparművészet Reiíxerné H. fsi e 11 y Szeged, Aradi ucca O. izám. 8 Legszebb ajándéktárgyak kiállításai Valódi csipkék, kézimunka, modern párnák, művészi kerámiák, pergamen lámpaernyők, modern kaktuszállványok olosó áron. 280 Karácsonyi afándélcoR kényelmes résztélf zeétrels. Evőeszközeit „Hls Hasters" gramofonok 12 ha vt részletre. A. B. C. beszerzés in Tóth örásnál, Kölcsey uccn 7. Fűzők. haskötök orvMl rendelés azerlnl legmodernebb, legolcsóbb 20 Stelnernénál, KÖIcsey-uccn 12. tz. Klebelsberg-párttá alakul át a Nagyszeged-párt Szervezkedik az egységes párt (A Délmagyarország munkatársától.) A Nagyszeged-párt tőrvényhatósági frakciója szombaton este pártvacsorát és ezt követőleg értekezletet tartott a Baross Szövetség helyiségében. Az értekezleten, amelyen megjelent a főispán és a polgármester is, mintegy 50 törvényhatósági bizottsági tag vett részt. A felszólalások lényege ugyanaz volt: felvenni a harcot a baloldali pártok ellen és megalakítani a Klebelsberg-pártot. Az értekezleten hegavári Back Bernát elnökölt, aki megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy meg kell indulni a pártszervezkedésnek, mert a baloldalon is folyik a munka. Czigler Arnold felszólalásában helyeselte, hogy azok, akik a jobboldalhoz tartoznak, egy közös pártban találkozzanak". Dr. Szlvessy Lehel szintén szükségesnek itélle a szervezkedést A Nagyszeged-pártnak kell irányítania ugy a városi, mint az országos politikában; itt Klebelsberg Kunót, amott dr. Aigner Károlyt kell követni. Török Béla és dr. Winkler Elemér után dr. Dobay Gyula szólalt fel és élesen kifakadt a haloldali párA raktár túlzsúfoltsága miatt renáíctvtll olcsón festmények, képkeretek Frelmannál, Takaréktár ucca 8. szám 182 tok ellen. Erdélyi András arról beszélt, hogy az iparosság eddig nem tudta, merrefelé kell orientálódnia, de most már megtalálta a helyes utat Dr. Aigner Károly válaszolt ezután a felszólalásokra. Arról beszélt, hogy annak idején a polgári gondolat jegyében egyesültek a liberálisokkal. Sikerült is a paktum alapján a tőrvényhatósági bizottsági választásoknál a Nagyszeged-pártnak előkelő pozíciót biztosítania. Később a liberálisok eltávolodtak és végül most egyesültek a baloldaliakkal. Előre látható volt — mondotta a főispán —, hogy ez be fog következni, a liberálisok is megmondják, hogy a törvényhatósági választásoknál csak taktikáztak. A főispán ezután azt mondotta, hogy le fogják hengerelni a szélsőségeket, mert a pártnak meg kell szerezni a hegemóniát. A szervezkedés ideje elérkezett. Annak a nevében kell elindulni — mondotta —, aki után mindenkinek mennie kell: gróf Klebelsberg Kunó nevében. Az ezt kővető tanácskozáson megbeszélték, hogy ezután mint ^Klebelsberg-párt« fognak működni és ezzel a párttal indulnak majd a választási küzdelembe. Elhatározták, hogy a párt irodája a Baross Szövetségben lesz, innen irányítják majd a szervezkedést Merényletet kíséreltek meg a rlga-llbaul személyvonat ellen József báró Irta: Móra Ferenc. Ásatás ügyében jártam a szomszédban, nem értem otthon a gazdát, akinek a földjében a hiteles Atilla tartózkodik, — a kostól származó zacskóját már kikaparta a kutya, A és K betűk vannak belehimezve, középütt a magvar korona, hát ez nem lehet más, csak Atilla király őfelsége holmija. — Hát hol a gazda? — Kint van a lóvásárban. Arról megismerheti, hogy kódmönben van, meg olyan kemény kalapban, mint maga, — No, erre különös divat van. — Nem divat ez, csak neki ilyen a törvénye. No, ha tőrvény, azt ne kritizáljuk, hanem tiszteljük és gyerünk a lóvásárba hiányos hippolőCiai ismereteinket tökéletesíteniA lóvásár nem emlékeztetett Nizsni-Nowgorodra. (Ifjú fejjel végzett Verne stúdiumaimból ugy emlékszem, ott voltak hajdanában a legnagyobb lóbörzék.) Körülbelül több volt az ember, mint a ló, de leginkább csak magamformáju .szájatátó városiak. A cédulaház előtt, amelyikben egy városi irnok átírja a vevőre az ablakon benvuj fogatott passzusokat, semmi tolalaoclás. Az irnok ur egész nyugodtan kialhatja a két ünnepesti krapnláját. — Ez se ugy van már, kérem, — mint ezelőtt — legyint kelletlenül régi jó barátom, a vásárkapitány. — Valamikor másképp állt a rend. Ha a régi rend véletlenül elmenne a mostani rend mellett, nem is köszönne neki. Ez így igaz, mert régebben az volt a rend, hogy az emberek majd összetörték egymást a cédulaház előtt a nagy tolongásban Egy hatos volt az átiratási dij, de az okos ember ugy csinálta, hogy kétfelé hasította az ostornyele végét, belecsiptette a passzust egy bankóval egyetemben s ugy nyújtotta át a többiek feje fölött annak a másik okos embernek, aki az ablak mőUött ült. Az okos emberek aztán mingyárt megértették egymást noba az egyik csak szűrben volt, a másik pedig hosszú kabátban. — Ejnye, a teritésit neki, — mondja egyszer mérgesen az odavetődő főispán, — hát hogy szabad igy saroolni a népeket! S mingyárt maga mellé vett egy passzusiró fiafalt s bekiáltatott vele minden ablakon, hogy egy passzusért csak egy hatost szabad szedni, Nem is volt semmi baj az utolsó ablakig, de ott rámordult a főispánra egy subás magyar: — Azért is eh un a forintom. Az én pénzemből ne parancsolgasson az url Hát most más világ van, nincsenek ilyen magyarok és a főispánok se járnak lóvásárba és csak abban az egyben régi a lóvásár most is, hogy ez az a hely, ahol valóban járnak a sánták és látnak a vakok. Már minthogy ai eladó lovak, amelyek kosorru, bikanyakú, szárcsafejű, gémszemű, szijhátu epitetonokkal külőnbőztetődnek meg egyéniségük szerint. Éppen a szijhát minémüségét magyarázza a vásárkapitány, mikor némi mozgolódás támad a cédulaház körűi. — Kend volna az? — kiált ld mérgesen az irnok. — Igen is, én vagyok jelenleg, — feleli egy öreges hang. Már akkor jón is az írnok a yásárkapitány elé., Hozza a passzust és magyarázza: — Báró Sztirinya József van beleírva. Lehetséges? — Hát mért ne volna lehetséges? — vonunk vállat. — A mai világban bárók is szolgálják lókereskedéssel a hazát. — Hol az a Sztinnya báró? Az irnok körülnéz. Már akkor sokadalom támad körülöttünk, mert nagy öröm az a demokratának, ha bárót láthat — Báró Sztirinya József, álljon elől Csőszforma öreg férfiú keszegel elébünk. Hoszszura eresztett gubancos haja volt és az állát kiverte az egyhetes szakálltarló. A vállán keshedt posztószür, tele bogánccsal, ami inkább az árokparton, mint a szállodában ragad az emberbe és a csizma fel perdült orra azt bizonyltja, hogy a kiegyezés idején sokkal szolidabb volt a lábbeli-készitő ipar, mint ma. — Hm, — húzza össze a szemöldökét a kapitány, — hát kend az a báró? — £n ám, — mondja a szűrös szittya minden megilletődés nélkül és nagyobb hitel kedveért bele is döf a mutatóujjával a lólevélbe, — Láthassa, ide is bele van irva. Báró Sztirinya József. — Nem Igaz az, öreg, — ráizza a fejét a kapitány. — Nem lehet az, hogy kend az volna. József báró leveszi a tasla kalapot és féloldalt fordítva a fejét, hamiskásan néz a kapitányra, — Nem? Hát igazán nem én vagyok? — N«m ám, hallja kend. — Ugyan mondja már meg az ur, miért ne én volnék? — ereszti lejebb egy kicsit a hangot a báró. — Azért, mert a bárók nem Így néznek kL — Nono, — neveti el magát az ember, hangtalanul, öreg parasztok módjára, — báró vagyok én, csak most nem folytatom... — Az, kutyaházi báró kend, — mosolyodik el a kapitány is. — Jól mondja, — lóbálja meg az ostorát as az öreg, — csakugyan nem az vagyok én. Sas Mátyás vagyok én, MajsáruL A sokadalom szétszivárog. Sztirinya József bárót a szűrben érdemes volt megnézni, de Sas Mátyásra senki se kíváncsi. Mindössze a kapitány ád föl néhány kérdést, amelyek nyomán hamar tisztába hozatik a dolog. Sztirinya József báró nem Sas Mátyás Majsáról, hanem Zöldi Illés innen a város szélirül, aki a lovával és a pasaszusával együtt rosszban sántikál. — A Szundi kalapos deákgyerekivei írattam be a lólevélbe a Sztirinya bárót Mondok, akkor majd nem szorongatik ugy az embert, ha bárd A csalódott ember szomorúságával mondja ezt Zöldi Illés, de némi nehezteléssel is. Igaza is van neki. Nem való az, hogy már a lóvásárban is igy lecsökkenjen az arisztokrácia tekintélye,