Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-16 / 259. szám

193Ö november 18. 3 Inségakció értekezlet a városházán A tervezelek szerint 111 ezer pengCre van szQkség az ínségesek segélyezésére — 50 ezer pengői társadalmi ufón gyűjtenek össze Készül az Ínségesek nyilvántartása (A Délmagyarország munkatársától.) A kor­mányzó kívánsága alapján — mint ismere­tes—a népjóléti miniszter körrendeletet adott, ki az országos inségakció társadalmi megszer­vezése ^ügyében. Az akció egyszerre indul meg az egész országban és szombaton Szegeden is megtörténtek az első lépések a társadalmi gyűjtés megszervezésére. Dr. Aigner Károly főispán közős megbeszé­lésre hívta össze a városi és az állami hatósá­gok vezetőit, a lelkészeket és a különböző társadalmi egyesületek képviselőit, akik szom­baton délelőtt üllek össze, hogy a szükséges tennivalókat megbeszéljék. Az értekezleten dr. 'Aigner főispán elnökölt, aki részletesen tájé­koztatta a megjelenteket az akció céljairól, eszközeiről és lehetőségeiről. Ismertette a nép­jóléti miniszter leiratát, amely szerint min­denütt meg kell alakítani az úgynevezett Se­gítő Bizottságot, hogy ez megszervezze az in­Bégbejutott szellemi és fizikai munkások segé­lyezési akcióját. Mindenekelőtt és legfőképen sürgős munkaalkalmakat kell teremteni, mi­vel azonban vannak és lesznek olyanok is, akik nem vehetik hasznát ezeknek, akik mun­kaképtelenek, szükség van arra is, hogy a társadalom ezeknek az istápolásáról is gondos­kodjék. Gondoskodni kell a társadalmi gyűj­tés alapos és körültekintő megszervezéséről, de gondoskodni kell az összegyüjtendő anya­giak igazságos elosztásának biztosításáról is. A gyűjtés eredményességének fokozása ér­dekében a belügyminiszter március elsejéig semmi más célra nem ad ki gyűjtési enge­délyt. A főispán javaslatára ezután az értekezleten megalakították a Segítő Bizottságot, amelynek vezetésére és irányítására a Tfőispán dr. Páljy József polgármesterhelyettest kérte föl, aki egy városi számvevőt kap maga mellé a szük­séges adminisztrációs munkák elvégzésére. A főispán előterjesztéséhez sokan hozzá­szóltak. Back Bernát a társadalmi segélye­zésre szorulók sürgős összeírását javasolta. Wimmer Fülöp egységes gyűjtési tervezet ki­dolgozását tartotta kívánatosnak. Aigner főispán csatlakozott Wimmer állás­pontjához, mert eddig minden egyes alkalom­Ellenben Haller Sámuel báró magyar mágnás és osztrák generális a XVIII. században nem volt kortársa Aba Sámuelnek, a harmadik magyar ki­rálynak az Árpádok nemzetségéből és Sámuel báró mégis ugy meggyalázta Sámuel királyt, hogy más­féltszázad év után is szégyenli magát miatta az em­ber. Mert Sámuel báró nem ringy-rongy papirra irta a halottgyal ázást, hanem márványba vésette a sári borospincében, amelyről azt tartja a le­genda, hogy benne porladt el a boldogtalan pa­lóc király, akit népe apánik nevezett el, a króni­kás történetírás pedig megtett sátán fajzotta hó­hérnak. Mátrai falu ez a Sár, most Aba-Sárnak hív­ják, igy van benne a lexikonban is. amely azt mondja, hogy a boráról híres. (Pedig inkább a papjáról hires, mert annak az írásáról mindenki tudja hogy egy az értelme akár elölről hátra, akár hátulról előre olvasva: a sári pap irása.) Az is benne van a lexikonban hogy Abn Sámuel király itt monostort alapiboti s mikor a ménfői csata után a saj'i! népe levá,*!a — akkor is lojá­lisak Voltunk — annak a kriptájába temették el. A monosto" aztán elpuszlult, de a kripta meg­maradt, csakhn-jy boros-pince lett belőle, amely­ben még a múlt század elején is lehetett csonto­kat látni. Haller Sámuel báró 1773-ban latin fel­iratos emléktáblát emeltetett Aba király hamvai fölé. Hogy kripta volt-e valaha ez a borospince és a harmadik Árpád király hamvadt-e el benne, az nem bizonyos. Hanem a vörös márványtábla, amit Sámuel báró emeltetett és az, amit belevése­lett, az bizonyos, mert az még ma is megvan. — Ebben az üregben tenvllflelt el Aba Sámuel, Magyarországnak ez az ist• ntelen harmadik ki. rálga az az országpusztitó, bálványimádó <'s kegyet­len lator királu — uiondia az »emléktábla«. mai a társadalomnak ugyanazt a rétegét adóz­tatták meg, most azonban tekintettel az álta­lános célra, meg kell keresni azokat a rétege­ket is, amelyek eddig kivonták magukat az ilyen társadalmi kötelezettségek alól. Bástyái Holtzer Tivadar azzal kívánja a gyűjtés eredményességét fokozni, hogy annak irányítását és fizikai lebonyolítását is társa­dalmi tényezőkre bizzák. Dr. Pálfy József ismertette ezután a sze­gedi inségfront helyzetét. Elmondotta, hogy a városi népkonyhán ma már kétezren kap­nak ingyen ebédet, de számítani kell arra, hogy ezeknek a száma rövidesen háromezerre emelkedik. Javasolta, hogy a gyűjtés eredmé­nyéből a rászoruló Ínségesek naponta és sze­mélyenkint husz-husz deka kenyeret, heten­kint és családonkint pedig husz kiló tűzifát kapjanak. Az elmúlt évben a város ilyen mó­don 800 családot segélyezett, ami körülbelül 3200 családtagnak felel meg. Az idén számí­tani kell arra, hogy a segélyezésre szoruló családok száma legalább ezerötszáz lesz, hat­ezer családtaggal a város belterületén. Ilyen körülmények között az öt téli hónapban ki­osztandó kenyérsegélyre 64.000 pengő, a tűzi­fára pedig 43.000 pengő szükséges, a Stefánia Szövetség védelme alá helyezett csecsemők ellátására pedig 4000 pengő, az összes szükség­let tehát 111.000 pengő. Erre hatvanhárom­ezer pengőrtyi fedezetet az inségadó nyújt, a társadalmi akciónak tehát még körülbelül öt­venezer pengőről kell gondoskodni. Veress Gábor kevesli azt az összeget, ame­lyet az állam utal ki a szegedi szükségmun­kákra, mert legalább négyezer munkanélkü­livel kell számolni és igy a munkabérre na­ponta legalább nyolcezer pengő kell, tehát ösz­szesen 1,200.000 pengőre van szükség. Az ál­lamsegélyen kivül tehát legalább még négy­százezer pengő kell. Back Bernát hivatkozott arra, hogy a városi költségvetés keretében is elvégeztethető négy­százezer pengő értékű munka. Hegedűs Antal azt javasolta, hogy a gyűj­tési akcióba kapcsolják be a jótékonysági egyesületek hölgytagjait és felhívta a bizott­ság figyelmét arra, hogy Szegeden nemcsak — Álmélkodjatok a sors forgandóságán halandók. A királyi mauzóleumból borospince lett s a halál véres zsákmánya helyén szívós elámító hordók dagadoznakl Ettől a vértől piros a falernuminál jobb sári bori Igyál hát belőle vándor és pirosodj te is! Elismerem, hogy a márványtábla nagyon ér­dekes kortörténeti adalék ugy a Mária Terézia korához mint a régi földesúri pszichéhez. Levo­nom belőle azt a tanulságot is, hogy Sámuel bá­ró a klasszikus költészet emlőin növekedett, meg azt is, hogy a píros bor mindig jól állt a honfi bú­hoz Hanem azért mégis azt hiszem, hogy eny­nyi rosszat mégse lett volna szabad kőbe vé­setni Aba Sámuelről még akkor se, ha nem ma­gyar király lett wilna, hanem például — dara­bont főispán. Dehát a palóc törzsfőnök nem volt darabont. Több volt benne Koppány pogány szel­leméből, mint sógoráéból, a szent királyéból A nemzeti visszahatás vezére volt a német—o'asz kuruccal szemben. A mai nomenelatura szerint fajvédő király volt, aki a Péterhez huző főurak­ból, a legitimisták.ból ötvenet levágatott s nyilván azért keverte rossz hirbe a győzelmes ellenfor­radalom. De akárhogy volt: a honfoglalók kirá­lyi vére folyt benne, Szent István koronáját vi­selte s a magyar nép azt a nevet adta neki, amit ezer esztendő alatt Kossuth Lajoson kivül nem adott senkinek: apának hivta. En elhiszem, amit mindennap hallok: hogy nincs több olyan lojális nemzet, mint a magyar. Leg­följebb azt teszem hozzá sok, sok tapasztalat alap­ján, hogy: éjfélig. De nem hiszem, hogy volna a világon nemzet, amely a saját véréből való királyá­nak ilyen meggyalázását eltűrné. Ugyan a magyar se tűrné, ha Aba Sámuel az ausztrás házból szár­mazott volna. Akkor még a magyar törvény se tűrné. Standard3 a 3+1 CSÖVES TÖKÉLETES HÁLÓZATI RÁDIÓ LEGSZEBB LEGOLCSÓBB, LEGTÖBBETTUD KAPHATÓ 6-12-18 HAVI RÉSZLETRE a földmunkások között sok a munkanélküli, hanem az ipari munkások között is. Kőrmcndy Mátyás az ipari munkanélküli­ségen ugy kívánna segíteni, hogy különböző iparcikkekre sorsolási engedélyt szerezne a kormánytól. Veress Gábor kívánatosnak mondotta, hogy. azok, akik a gyűjtési* akció keretében egy­szer lerótták adományukat, erről nyugtát kap­janak, hogy minden további zaklatástól men­tesülhessenek. Dr. Balogh István szükségesnek tartja, hogy a hatóság törzslapot állítson ki minden se­gélyre szoruló számára, ebbe a törzslapba azután beírhatnak minden segélyt2 minden adományt. Ezután dr. Somogyi Szilveszter polgármes­ter szólalt fel. Bejelentette, hogy a segélyre szorulók kartotékrendszerü nyilván­tartása móst készül, hat munkanélküli ma­gánalkalmazott végzi a munkát, amely de­cember elsejére elkészül. A legfontosabb az, hogy a társadalmi gyűjtés eredményeként be­folyó adományokat igazságosan és méltányo­san osszák szét. Véleménye szerint nemcsak természetbeni segélyeket kell majd szétosztani, hanem indokolt esetben készpénzsegélyt is, mert az ínségeseknek lehet olyan szükség­letük is, amely csak készpénzzel elégíthető ki, igy például a lakbérfizetési kötelezettség. Még többen szólaltak fel különböző részlet­kérdések tisztázása érdekében. Az értekezlet félkettőkor ért véget. Itt emiitjük me<*. hogy az ínségesek nyil­vántartásán már dolgoznak a ha'ósági munka­közvetítő hivatalban. Eddig ezerö'száz munka­nélkülit irtak össze, mindegyikről külön törzs­lapot állítanak ki, amelyben feltüntetnek min­den adatot. Az adatokat nyomozás utján el­lenőrzik. ragyogó név: Ililirn hurvey Sjp. a legcukrosabb naiva i WILLY FRITSCH a Rapszódia nagyszerű pGjEQR&EfiLEXfl&DER a Inarnapyszerübb naturbursch ••••••MnBHapiw^Maii

Next

/
Oldalképek
Tartalom