Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-29 / 270. szám

Ï930 novemBér 2$: DftLlW Vf.VtRORSZÍG 9 az-italia- tmmumo iitja IRTA: UMBERTO NOBILE 113 De sajnos, megint az örökös halogatás! Ennek igazolására a »Cittá di Milano« fedélzetén kényelmes, de épp annyira fantasztikus felfogás terjedt el a katasztrófára vonatkozólag, amely szerint bizonyos, hogy a további kutatásoknak nem lenne semmi eredménye, amiért is szükségtelen dolog a hidroplánokat további veszélyek elé állítani. Halogatás, kétség, félelem, mindezek azt eredményezték, hogy a »Krassin« utasitást kapott, térjen vissza: ha már a hidroplánokat nem akarják a kockázatos útra indítani. A legrosszabb az volt, hogy ennek a kinos és vigasztalan visszavonulásnak valami alapot is adjanak, Zappi véleményét állították szembe az enyémmel. Nem gondoltak arra, hogy abban a pillanatban bajtársam kedélyállapota nem volt a legalkalmasabb arra, hogy tiszta Ítéletet mondhasson. És mindenesetre ilyen fontos lépésnél mégis csak az expedíció fejének a véleményét kellett volna mérvadónak tekinteniök. Zappi nyilatkozatában azt mondta: »Részemről ugv gondolom, hogy a léghajó elpusztult a fedélzetén lévő személyekkel együtt. Mert eltekintve attól, hogy bizonyosan nagy magasságból kellett lezuhannia, határozottan el kellett égnie, minthogy mi füstjét meg is figyelhettük.« Milyen csodálatos ez a meglepő biztossá;7 és határozottság abban a feltevésben, hogy a léghajó égve lezuhant, ami pedig még nem volt igaz: hisz az első időben Zappi is, meg a többiek is a füstfelhőt adott jelnek tartották. Súlyos, soha jóvá nem teheti hiba volt, hogy mint biztos dolgot tüntették fel azt, amiről meg kellett volna győződniök, amit a legnagyobb gonddal kellett volna megpróbálniok kikutatni, de Így abbahagyták a hat társam utáni kutatásokat, akik sorsuknak kiszolgáltatva, eltűntek a ködben az »Italia« fedélzetén, 1928. május 25-e reggelén. Mariano és Zappi. A •»Krassin« fedélzetéről Zappi a kővetkezőket sürgönyözte nekem: »Malmgren fagyott lába és teljes kimerültsége miatt junius 14-én nem akart tovább gyalogolni. Tizenkét napi koplalás után, teljesen legyengülve találtak ránk. Mariano állapota mérsékelt, az enyém jó.« Természetesen Malmgren sorsa mélyen megrendített, mégis megértettem, hogy a két olasz tisztnek ilyen drámai körülmények kőzött a szomorú elválásra kellett elhatároznia magát. Majd maga Zappi közölt még egyes részleteket: Malmgren ráparancsolt a két tisztre, hogy folytassák utjukat, az ő élelmiszeradagját pedig vigyék magukkal; igy elválásuk után kétségkívül csak a halál várhatott a svéd tudósra. Malmgren stoikus elhatározása és nagylelkű ajánlatának elfogadása bizonyítják, hogy milyen rettenetes állapotban lehettek ők hárman ebben a tragikus pillanatban. Mit törődtek ők most már megbízatásukkal, amelyet teljesiteniök kellett volna. Ha gondoltak is bizonyára mind a hárman arra. hogy — ha elérték a szárazföldet — segítséget küldenek nekünk, a borzasztó gyaloglás első napjaiban már mindjobban eltűnt minden reménységük. Ugy gondolták, hogy egy-egv nap alatt meg tudnak majd tenni 10 kilométert, de alig tudtak 2—3 kilométert maguk mögött hagyni naponta, pedig kezdetben még volt erejük és az állójég is, mivel a hőmérséklet alacsonyabb volt, jobb állapotban lehetett. Az azután még rosszabb volt, hogy gyaloglásuk kis sebessége mellett a sodródás nagyon is éreztette hatását. Valóban, mikor junius 14-én elváltak Malmgrentől, csupán 6 mérföldnyire voltak a Broch-szigettől észak nyugatra, tehát alig 9 mérföldnyire attól a ponttól, ahonnét elindultak. Ilyen körülmények között teljesen ''izárt dolog volt, hogy elérjék az Északifokot, mielőtt élelmiszerük el nem fogyna. Hit még most, mikor az állójég már morzsolódni kezdett, erejük pedig fogytán volt. Ha még — a várakozás ellenére — végül mégis elérték volna az Északi-fokot, mi már rég' meghaltunk volna arra, mire ők segítséget hoznak számunkra, feltéve még, hogy azonnal megtalálták volna azt a helyet, ahova a sodródás ragadott bennünket. Tehát felesleges áldozat volt, mikor Malmgrent elhagyták? De kinek van joga, hogy bíróként emelkedjék olyan események fölé, amelyek olyan rendkívüli s olyan borzasztó körülmények között történtek? Itt most csak meghallgatni és hallgatni lehet. Hogy elhagyták Malmgrent, nem volt aljasság, de mégkevésbé hősi cselekedet. Kegyetlen szükségszerűség volt. A jégsivatagban pem lehet mindig a müveit világ szabályait juttatni érvényre. Hasonló körülmények között nincs is más tőrvény a Természeten —, amint nincsen más biró az Istenen — és az ember saját Lelkiismeretén kivül. Néhány nap múlva Zappit és Marianot áthozták a »Cittá di Milano« fedélzetére. Milyen különös végzetük volt. ők azzal az erős meggyőződéssel váltak el tőlünk, hogy rádiónk teljesen használhatatlan, legfeljebb még arra jó, hogy tüzet csináljunk vele. Ezzel szemben éppen rádiónknak köszönhették csodálatos megmenekülésüket. Mikor Zappival találkoztam, megijedtem külső formájától; mivé tették őt azok a borzasztó élmények, amelyeken az állójégen át kellett esnie. Nem tudnám megmagyarázni, miért, kissé hideg és tartózkodó voltam vele szemben. Nem akart sikerülni elfelejtenem, hogy egyáltalában elhagyta a sátrat, s hogy ezenfelül még megpróbálta Viglierit és Biagit is elcsalni és egyedül akarta hagyni Behouneket és Trojanit a sebesültekkel. Ehhez járult még végül az a nyilatkozata, amelyet a hajótöröttek utolsó csoportjának további kutatását illetőleg tett; ez a nyilatkozata nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felhagyjanak keresésükkel. Mindezek az események közrejátszottak abban, hogy megváltozott véleményem, amelyet az expedíció előkészítése és az »Italia« repülése során alkottam róla magamnak. Azok a rettenetes események, amelyek értek' bennünket, arra valtak jók", hogy megismerjem társaim legbensőbb, igazi lényegét. Mikor eltűnt a külső udvariasság máza, mint energikus, erős, elszánt férfi mutatkozott. Külseje elidegenített. Be kell vallanom, hogy sohasem gyanítottam benne ezt a bámulatraméltó energiát, amelyet most tanúsított. Észrevette tartózkodásomat és érdeklődött annak oka felől. Én nyíltan kijelentettem neki, hogy a »Krassin« fedélzetén tett nyilatkozata nem tetszik nekem s ezzel a beszéddel nemcsak magának ártott, hanem az egész expedíciónak is. Megértettem izgatottságát, de jobb lett volna, ha uralkodik magán és hallgat. Csak 4 napig l! 3 Nor-Coc harisnya travis-i-gg selyemből a közismert ezelőtt 3 80 as minőségünk . . I Gliicksttial és Társa szombattól keddig! Hői frlcóselyem nadrág O-flQ bolyhos Mabéléssel kö/ép és nagy számok Csekonics ucca 3. 418 Sajnos, nem lehel letagadni, hogy azoknak' a hibáztatásoknak nagy része, amelyekben a külföldi újságok — Malmgren halála miatt — Marianot és Zappit részesítették, főleg azokra a kijelentésekre támaszkodott, amelyeket maga Zappi tett. Ezeket felfújva, eltorzítva, aljas módon kiaknázták. Mindenekelőtt félremagyarázták az a vallomást, amely kettőjük közötti megegyezésre vonatkozott arra az esetre, ha egyikük meghalna. Az újságok már annál is inkább rátámadtak a két szerencsétlen tisztre, mivel Malmgren külföldi volt. A támadások azokban az állításokban hágtak tetőpontra, amelyeket senki, igazság és törvény szerinti eszes ember nem hisz el, de — sajnos — ezeket mégis támogatja az a tény, hogy kettejük csodálatos megmentése napján még hosszabb időre elég élelmiszerkészletet találtak mindkettőjüknél. Itt óhajtom megjegyezni, hogy, amikor ők hárman elhagyták a Vörös Sátrat, 54 kg élelmiszert (pemmikánt, csokoládét, kondenzált tejet és vajat) vittek magukkal, tehát annyit, amennyi elég ahhoz, hogy egy hónapon át, naponta és személyenkint 550 grammos adagot fogyaszthassanak el. A normális életnívóhoz viszonyítva ez fukar adag, de emlékszem rá, hogy Amundsen annak idején a 80. szélességi fokon őt társával együtt 25 napig birta kitartani az állójégen ugy, hogy a napi adag csak 300 gr volt, sőt később ezt is 250 gr-ra csökkentették. * * • Pár nap múlva Mariano, a szerencsétlennek egyik lábát amputálni kellett, látni akart. Arra kért, hogy öt és Zappit terjesszem a vitézségi éremre elő, amelyet meg kell kapniok az állójégen végbevitt rettenetes gyaloglásért. Bár kényszerültem, hogy gondjaimba vegyem a nagybeteg embert, azt feleltem neki, hogy nem tehetek semmit ebben a formában, mert azokat, akik a sarki dráma rettenetes odisszeájából élve kerültek ki, nem lehet csupán katonai téren különféleképpen kárpótolni. (Folyt köv.) MfilfTr ¿^'rf'ís $ "nrácsonyi ké^munVa vásár KOIceev ucca 10. sz. alattt flz'ethe ylségemben megy neug: pz pengenél magasabb készpénzvásárlásnál 10%-os Karácsonyi engedmény! „ Halló! Figyelem! Havi bevásárlásait o'csón és lói csak termén;üzletéb?n (Tisza Lajos körút és Kígyó ucca sarok) eszközölheti. 405 Gerle filsze:-, csemege • ma<7- és Telefon Aut. 21—98. •w Üzlefáthelyezés miatti eddig nem íetezeU olcsó árban eladóinak: Női és 1 eány kabátok, bundák, I ruhák, blúzok, gyapjúszövetek síd f , Heményiné Felámann Sári Széchenyi tér 2. sz. *