Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-04 / 248. szám

SZEGED. SzerKeiKiöség: Somogyi ucco BZ. L em. Telefon: 13-33.^KladAhlvalol, hOlotankOnyvtAr és Jegyiroda r Aradi ncca S. teleion: 300. - Nyomda: löw |lpó< uccn 19. Telefon r 16-34. TAvlrnll és levélcím: Délmagyaronz&g Sieged. fi Kedd, 1930 november 4 Ara lö fillér a VI. évfolyam, 246. szóm ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-2O vidéken és Budapesten3-00, kUUOldOn 6-40 pengd. — Egyet szám Ara hétköznap lö, vasár- és Ünnepnap 24 IIII. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hétírt kivételével naponta regg Kllencmilliós országban nyolcmUliós vidék A kultuszminiszter, aki mint szegedi polgár és mint a decentralizáció előharcosa mostanában tevékenykedik a legfáradhatatlanabbul, cikket tett közzé, amely hangban, felépítésben messze túlemelkedik gróf Klebelsberg Kunó szokásos vasárnapi fejtegetésein és valóságos riadó a decentralizációhoz. Erre a riadóra, amelyhez a legnagyobb jogosultságot a kultuszminiszter szerezte meg, nagy szüksége volt és van az országnak. Ugyan megértik-e? Megértik-e az érdekelt városok városházáin? Megértik-e a szegedi városházán? Megértik-e a közgyűlési termekben, klubokban, pártkörökben, egyesületekben, felekezeti házakban, gazdasági, faji és kulturtömörülésekben? Megérti-e a vidék egész társadalma? S módjában lesz-e tapasztalni ebben a kilencmilliós országban nyolcmillió vidéki embernek, hogy valamennyi minisztériumban visszhangja támadt a riadónak, amely a szegedi ünnepségek lezárását követő vasárnap hangzott el, amely nemcsak a szegedi egyetem első épitési periódusának lezárásához, hanem az ötezredik elemi népiskola átadásához is epilógus s amely minden eddiginél nyíltabban, tömörebben, program szerübben és messzehallhatóbban hirdeti a — decentralizációs kulfurprogramot. Legyen szabad szerény és alázatos, de buzgó, kulturszomjas és törhetetlen szegedieknek néhány tiszteletteljes megjegyzést fűzni a nagy kulturtettnek is beillő ünnepnapi megnyilatkozáshoz. »Szeged felkarolta az egyetemi gondofatot.« »Vidéki egyetemeink internátushálózata csak most van kiépülőben«, — állapítja meg az ünnepi cikk. Szeged jobban is és eredményesebben is felkarolhatta volna az egyetemi gondolatot. Az, hogy a klinikák itt épüljenek, érdeke volt Vásárhelynek, Szentesnek, Csongrádnak, Orosházának, Makónak és Kisteleknek is. A klinikák épitési költségeiben tehát részeltetni kellett volna ezeket a városokat is. Egészen bizonyos, hogy a költségek aránylagos viselésétől a legtöbbjük annyival kevésbé zárkózott volna el, mert hiszen nagy nemzeti érdek fűződött ahoz, hogy a menekülésre kényszeritett kolozsvári egyetem mielőbb uj otthont kapjon. Nemzeti ügytől pedig soha egxjetlen magyar város sem tartotta magát távol. Ha tehát összehívták volna egy, egyetlen egy megbeszélésre a számításba jöhető városok polgármestereit s azon a szegedi polgármester kifejtette volna, hogy az állam tízmilliója mellett Szeged területet ad és ötmilliót, a többi ötmilliót adják azok a városok, amelyekre szintén nem mellékes, hogy a jövőben is Budapestre vagy csak Szegedre kell-e majd utazniok, ha klinikára lesz szükségük, egészen bizonyos, hogy egyik meghívott sem mondott volna nemet. Ebben az esetben jelentékenyen nagyobb erők tömörültek volna az egyetem építése érdekében, Szegednek még mindig volna egyetemi hitele és ennek következtében most is cvors tempóban folyhatna az egyetemi építkezés. »Most van kiépülőben a szegedi egyetem internátushálózata.« Példa gyanánt álljanak itt az elmondottak. Elrettentésül is, követésül is. Az ország, a város és az egyetem érdekében. « »A nemzet rétegeződése, területi megoszlása, társadalmi szerkezete akkor lesz igazán egészséges, ha a túlfejlesztett, túlméretezett főváros mellett olyan erőteljes városi egyéniségek fejlődnek ki, amelyekben provinciáiizmustól mentes gazdasági, társadalmi, művelődési és politikai élet lüktet.« A kultúrpolitika szolgálja az ilyen városi egyéniségek kifejlődését. De nem mellőzték-e Szegedet a mezőgazdasági kamara elhelyezésénél? Mért kisért állandóan az a veszedelem, hogy elviszik innen IMIMMMMMINMM^^ »Egy karcsú fiafalember« és egy »gyászruhás hölgy szombathelyi látogatása Mikes püspöknél A svéd trónörökös és Rupprecht volt bajor trónörökös autós látogatása Szombathelyen az ítélőtáblát? És micsoda decentralizációs politika az, amely mellett a második rádióleadó felállításánál minden város szóbakerült, csak Szeged nem? Mért nem adnak Szegednek olyan vasúti menetrendet, hogy Bajáról vagy Szentesről rövidebb idő alatt lehessen ide utazni, mint Budapestre? S mért nem emel az állam az egész kulturvilágot érdeklő ásatási kincsek s más muzeális értékeink elhelyezésére palotát, amikor köztudomásu, hogy úgyszólván egész költségvetésünket kuíturkötelességek céljaira vettük és vesszük igénybe? Mért állt meg a zeneoktatás reformja Budapesten a statisztikai adatok összegyűjtésénél, Szegeden a Tukacs-házban? Bemélhet-e Szeged a népjólétitől nem felhőkarcolót, hanem csak szerény kétemeletest, amelyben a betegek tömegei nem olyan helyiségben várakoznának rendelésre, amelyet ki kellene lakoltatni egészségügyi okok miatt? Mikor következik el az az idő, amikor az összes közmunkákat aránylagosan osztják el, tehát nem annyit adnak budapesti iparosoknak, mintha ott az ország kilencmillió lakosáj[Budapesti tudósítónk telefonjelrnlésc.') Szombathelyről jelentik: Szombaton délután hatalmas csukott túrakocsi érkezett Szombathelyre és a püspöki palota előtt állt meg. A túrakocsiból sgy magas, karcsú fiatalember, egy gyászruhás idősebb hölgy és egy 18—20 év közötti ifjú szállt ki. Az autó Rohonc felől jött Szombathelyre. Az autó utasainak érkezése és Szombathelyen tartózkodása a városban nagy feltűnést és idegességet keltett, ugy, hogy a püspökség jónak látta a kővetkező kommüniké kiadását: t>Gusztáv 'Adolf svéd trónörökös Mikes püspök vendégeként Szombathelyen tartózkodott.« Hogy az előkelő vendég miért jött Szombathelyre és hogy kik voltak társaságában, arról a kommüniké nem emlékezett meg. A1 svéd trónörökös másfél óráig tartózkodott a püspöknél, azután autóján ismét Rohonc irányában eltávozott. Rövid idővel azután Rupprecht volt bajór, trónörökös is Szombathelyre érkezett és egy, napig volt Mikes püspök vendége. Súlyos szerencsétlenség a brémai kiköíőben Egy óceánjáró kettészelt egy halászhajót (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Brémából jelentik: Wesermünde közelében, a brémai világítóhajó közelében hétrőn hajnalban súlyos szerencsétlenség történi, amelynek hat halottja van. Egy Hamburgból Ausztrália felé tartó gyorshajó a hajnali ködben nekiment a Weser torkolatában a »'Langerrock« nevű halászhajónak és azt valósággal kettémetszette. A' »Langerrockc két darabba vált szét és néhány másodperc alatt elsülyedt. Tizenkét főnyi legénységéből hatot sikerült megmenteni. A halászhajó kapitánya, első és második gépésze, a hajó szakácsa és egy matróz a tengerbe vesztek. A megmentett hat matrózt a szerencsétlenséget okozó óceánjáró a fedélzetére vette. Bethlen hétfőn délután Ankarából visszaérkezett Budapestre Budapest, november 3. Gróf Bethlen István miniszterelnök Ankarából jövet ma délután 13 óra 55 perckor a belgrádi gyorsvonattal a keleti pályaudvaron Budapestre érkezeit. A miniszterelnök fogadására a pályaudvaron megjelent Walkó Lajos külügyminiszter, Tahsin bej követségi tanácsos, Pjevad bej követséei titkár a török követséc részéről, továbbá Szudy Elemér sajtófőnök és KassayFarkas Béla, a miniszterelnök titkára. Bethlent Tahsin török követségi tanácsos, majd Walkó Lajos külügyminiszter üdvözölte. A' miniszlerelnök szívélyes szavakat váltott a fogadására kijött urakkal, majd a miniszterelnökségre hajtatott és a délutáni órákban átvette hivatala vezetését.