Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-01 / 247. szám

1930 november 1. DÉL-MAGYARORSZÁG ZI 13 Pengő havi részletre Standard i 23 „ „ „ Philips 1 Kerékpárok Hálája!! Rádiók Varrógépek Gramofonok eíC'ély részletflzeMtre 16 fkX^r AAnámká'v Oramofonlemet uldontAgok. liery ueparunaz. Nagy Javító műhely. AZ-HAU A- CSZAKSAM1 (UJA IRTA: UMBERTO NOBILE 93 »Köszönet. Ma reggel megint majdnem mindent összegyűjtöttünk, mégis kevés a tüzelőanyagunk, élelmiszerünk pedig csak arra elég, hogy ellenálló képességünket legfeljebb meg 20 napig és pedig a legvégsőre csökkentett adagokkal fenntartsuk. Azt hiszem, még ma sem ismeritek eléggé veszélyes helyzetünket. Hatunk közül csak négyen egészségesek, ideszámítva Trojanit, aki ez órában éppen beteg és Behouneket, aki teljességgel képfelen a jégen gyalogolni. Remélem, hogy 15 nap múlva végre lábra tudok állni és járhatok. Gyakorlati szempontból csak három személy munkaképes. Ha repedezett a jég, képtelenség rajta mozogni Cecioni állapota rendkívül komoly, mivel lába, a komplikált törés következtében itt nem tud gyógyulni és az is lehetetlen, hogy elszállítsuk magunkkal. Ép ezért sürgősen szállítsátok el őt repülőgépen, majd Behounek következhetik ulána, s ugy a többiek. Nézetem szerint ez a leszállótér, itt a közelünkben most lehetővé teszi, hogy mindnyájunkat elszállítsatok. Ép ezért nincs vesztegetni való idő. Most csodaszép az idő. most tudtok elszállítani bennünket, tegyétek hát lehetővél Ha holnap csak három órán át jó idő lesz, használjátok ki azt és küldjetek értünk egy svéd, szántalpas repülőgépet. Ne halogassátok holnaputánra, mert akkor már esetleg késő lesz! Talán nem fontoltátok meg eléggé, milyen veszélyes lehet a köd; hisz ez lehetetlenné teszi, hogy akár szánokkal, akár repülő ''pekfcel megközelíthessetek bennünket, sőt még helyzetünket sem tudjuk közölni veletek. Ha összetöredezik az állójég, a beteg Gecionival és a tehetetlen, kövér Behounekkel semmi reményük sem lehet társaimnak, hogy megmenekülhetnek. Ezért, kérlek, fontoljátok meg ezt. Cselekedjetek gyorsan. Itt e roppant levegőlömeg, felezzelek el hajlamotok szerint: egyik része, a nagyszerű olasz repülőké, a másik a nagy gyakorlattal rendelkező és lelkesedéssel teli svédeké. Rögtön lássatok munkához, határozzátok el, mit tesztek és használjátok ki a jó időt, amíg tart. Az elszállítás sorrendje: Cecioni és Behounek, a többieket azután lehet csak elszállítani erről az ezer veszedelmet rejtő, rettenetes állójégről. Kérlek benneteket, hogy terveiteket állandóan tudassátok velem, mivel abban a helyzetben vagyok, hogy egy-két tanácsot adhatok nektek. És ajándékozzatok meg bennünket azzal, hogy naponta legalább kétszer meghallgatjátok leadásunkat azokban az órákban, amelyek számotokra a legkellemesebbek, hogy ne fecséreljük hiába energiánkat azzal, hogy felhivunk titeket és nem kapunk választ. Most az egyszer könyörgök, jöjjetek azonnal. Tegyetek meg mindent, amit tudtok, közös akarattal, ti repülők, a jégtörők és a szánok, haladéktalanul, ne vesztegessétek el a jó időt, induljatok a svéd gépekkel. Ma még alattunk a jégmező, de talán egy hét múlva már nem lesz meg. Ne gondoljátok, hogy a magunk erejéből is el tudjuk érni a szigetet: ez teljesen lehetetlen addig, amig Cecioni velünk van, mert ő nem bir itt gyógyulni s mi többiek nem vagyunk képesek öt az állójégen szállitani. Mert ha megvan is erkölcsi erőnk, nincsen fizikai ellenállóképességűnk, fogy napról-napra, már a silány táplálkozás következtében, amihez még az a lelki depresszió is járul, amelyet ezen az ötven négyzetméternyi jégtáblán elszenvedi életünk hoz magárai.« E/.l az üzenetünket csak részben fogták" fel, mert a rádiónak éppen baja volt és nem bírtunk semmire sem jutni, hiába kísérletezett oly makacsul Biagi. A hiába való várakozás kinos órái következtek, Bajtársaim arcán néma kétségbeesést láttam. Fájdalmas csend nehezedett mindenre. Gondolatban ,i .védekkel foglalkoztam. Megígérték nekünk, hogy visszatérnek. Vájjon eljönnek-e ma este? Gyakrai mondtam társaimnak, hogy legegyszerűbb lenne innét repülőgéppel megmenteni bennünket. A repülőgépet, az újkor vívmányát láttam tényleg a legalkalmasabb, leggyorsabb és legtakarékosabb modern mentőeszköznek esetünkben. Azonban minél inkább megerősödött bennem ez a meggyőződés, annál inkább elkeserítettek az elkövetett hibák, s közben a drága idő telt. mult haszontalanul. Már gyakran átgondoltam, milyen sorrendben hagynánk el az állójeget, ha a svédek tényleg leszállnának értünk. Mindenekelőtt Cecionit kell elszállitaniok, mivel az volt a meggyőződésem, hogy lábtörése nem gyógyulhat meg orvosi segítség nélkül. Egyébként csalódtam, mert mire 18 nap múlva megjelent a »Krassin«, akkorra Cecioni lába már összeforradt. Az én törésem állapotát illetőleg is alaposan csalódtam. Lábam teljesen használhatatlan volt és nem bírta el 58 kilómat. Lábam a bokáig dagadt és teljrsen mozdulatlan volt; rettenetes fájt a legkisebb mozdulatra is. Mindamellett hittem, hogyha erősen akarok ismét egészséges lenni, már ez is1 közelebb rísz a gyógyuláshoz. Reméltem. hogy lő—20 napon belül tudok néhány lépési tenni s talán egy hónap múlva megint tudok szabadon mozogni. Rettenetes tévedés! egy hónap múlva éppen, hogy csak lábra tudtam állni és egy-két lépést tehettem csak óvalosan előre; először mankók segítségével, később bottal és csak négy hónappal később, különböző kúrák után értem el újra, hogy lábam tökéletesen rendbe jött, bár bizonyos mértékű deformációja visszamaradt. Ami a karomat illeti, teljesen szétforgácsolódott alkarcsontom nem akart gyógyulni. Ha használtam kezemet, éreztem, hogy két csontszilánk szabadon mozog benne. írás közben még ma is érzem, hogy a törés nem hegedt egészen be. E77^' szemben kisebb erőkifejtésre szabadon tudom használni karomat, mint pl evésre, vagy ivásra I!,\gy a jégen csúszva mozoghassak, kénytelen voltam egészséges könyöködre támaszkodni. Mi, két sebesült, Cecioni és cn, kétségtelenül a legnagyobb mértékben akadályoztuk egészséges társainkat. Kicsiny, szennyes táborunk áthelyezése nehéz problémává lett, mikor kettőnket karon kellett átvinni az összevisszadobált jégrögökön keresztül. De még ettől eltekintve is, állandóan nagy gondot okoztunk társainknak, nagyon terhükre voltunk, hisz kénytelenek' voltak még az állat! élet legalacsonyabb rendű szükségleteiben is segítségünkre lenni. Nem lehetett semmi kétség, hogy először a sebesül leket és ezek közül is legelsősorban Cecioni! kell elszállítani. Magátólértetődőleg minden gondom csak társaim voltak. Ha Cecioni biztonságban van, én már semmi esetre sem lettem volna többé társaim megmenekülésének útjában. Lezuhanásunk' napja óta ismételten mondogattam társaimnak: »Miattam nem szabad nyugtalankodnotok. Sohasem akarok és leszek akadály előttetek. Ha Cecioni nem sebesült volna meg szintén, azonnal megszabadítanálak benneteket terhemtől.« Hasonló elhatározásom nyilatkozik meg egy közlésünkben, melyet a hajónak' akartam továbbítani: »Ha összetöredezik az állójég, a beteg Cecionival és a tehetetlen, kövér Behounekkel semmi reményük sem lehet társaimnak, hogy megmeneküljenek.« Végül is arra az elhatározásra jutottam, hogy ulolsónak távozom el. Később azonban eszembe ötlött, hogy — ha utolsónak maradok —. súlyos veszélynek teszem ki azt a repülői, aki értem jön, hogy megmentsen. Ha a leszállás pillanatában bármi legcsekélyebb véletlen állna be, a repülő magára lenne utalva. Ez pedig azt jelentené, hogy menthetetlenül elveszik, mivel én képtelen volnék neki segitsére lenni. Az utolsónak tehát a rádiótelegráfistának kell lennie, az utolsóelőttinek pedig Viglierinek, minthogy 5 csillagászali ismeretei alapján, meg tudta a sátor helyét határozni. Cecioni után Behouneket kell elszállítani, mivel ügyetlen is volt, meg szemei is gyengék, amellett ugy láttam, gyaloglásra is kevésbé alkalmas. Majd Trojanit. Mikor közöltem Behounekkel elhatározásomat, egyszerű bensőségességével köszönte azt. A svédek leszállnak az állójégre. Eközben eljött az este. Az égbolt mindenütt azúrkék volt. Északnyugatról könnyű szél fujt. 20 óra 55 perc, a »Citta di Milano«-val való összeköttetésünk rendes ideje már elmúlt anélkül, hogy valami hirt kaptunk volna. Néhanéha megtörték a csendet és a barométer állásáról érdeklődtek. Néhány napja csendcsen alábbszállt. (Folyt, köv.) RCAl IGNATZ Kelemen ucca 5. női és férfi ru&a ár ufp ászában a legolcsóbban besxerez&etőlc: Női kabát szőrmézve . P 30 -tói N<51 divat kabát szőrmézve. P 42'r<i bundák P 120* 1 rfi doublé kabát , . . P 50« Fekete télikabát szőrmével P 65'" Bőrkabát . P 90* Fiu és leány télikabát . . P 18* ti ti « n it it RESZLETFIZETESRE IS KESZPENZARBflN! Nagy szövetraktár. 135. Elsőrangú szabóság.