Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)
1930-11-18 / 260. szám
lf>30 november 18. ÓÉLMAfiYV;, Z5JAC, 7 Sport A meglepetések vaséi iiapia Az I. liga küzdelmes vasárnapjaiból messze kiemelkedik a november 16-iki. Porba hullott V/pest dicsősége, Ferencváros a középcsapatok közé csúszott vissza, a Budai 11 egyszerre három hellyel ugrottéi az utolsó helyről és végezetül pedig — a Bástya teljesen érdemtelo nül kapott ki a III. kerülettől. ni. ker. FC—Bástya 3:1 (1:0) A Bástya Fossák nélkül állt fel, Szedlacsek ment a centert«, az ő helyén Wahl játszott. Az első félidőben egyenlő erejű játék folyt, talán lendületesebb óbudai támadásokkal, a másodikban azonban a Bástya döntő fölénybe került, de mégis az történt, hogy minden szándék meddő maradt. Viszont a III. kerület csupán lefutásokkal kísérletezett ebben a félidőben, de két gólt szerzett. A Bástya hét kórnerből egyetlen egyet sem tudott értékesíteni. Általában azonban a csapat jó formát játszott ki, csak ismét a régi baj ütötte fel a fejét: puhák voltak a csatárok, képtelenek voltak az akciókat befejezni. A Bástyában Beneda jól védett, ezúttal is teljésen megbízhatónak bizonyult az Emmerllng—Schmidt hátvédpár. A halfsorban Riesz volt a legjobb. A csatársor és egyben a Bástya legjobbja Kronenberger II. volt, aki sok szép és veszélyes támadást vezetett. A jobbszélre beállított Puzsinnal sem vallott szégyent a Bástya. Az első gólt elég hamar, alig tizpercnyi játék titán már elérték az óbudaiak', utána a Bástyának néhány remek helyzete maradt kiaknázatlanul. 11-est kap még a Bástya ebben a félidőben, amit Beneda bravúrosan kivéd. A második félidőben a Bástya a kapujához szegezte a III. kerületet, a gólokat azonban mégis az óbudaiak lőtték Lengyel és Dróssler révén. Már 3 0-ra állt a meccs, amikor a Bástya a 30-ik percben Szedlacsek jó átadását Krönenberger II. a hálóba küldte. Vasas—Ferencváros 5:2 (3:1). Ferencváros teljesen »kész« van. Széteső és kapkodó játékával szemben a Vasasok hévvel teli lendületes futballt játszottak. Sabária—UJpesí 4:2 (3:2). Itt is a lelkesedés tett csodát, de azért Acht Is hibás a vereségben. Hungária—Nemzeti 3:® (1:0). Könnyű győzelem, a Hungária két tiszta ponttal vezet a bajnokságban, Bocskai—Pécs-Baranya 3:2 (2:2). Budai 11—Kispest 14 (láí). Amatőreredmények KF.AC—SíTK 2 2 (1:1). A KEAC volt jobb és a többet támadó, az SzTK szívósan küzdött a kiegyenlítésért. UTC—HMTE 33 (23). Nehéz küzdelmébe került az ujszegedieknek a két pont hazahozása. MIM1IA- tS1MS\m HTJA IRTA! UMBERTO NO Bit B 104 Egész általánosságban mondtam: »Mi pedig igyekszünk, hogy a legkülönbözőbb mentési módok közül stb.« Pedig, ha igazság szerint akartam volna irni, csak a magam nevében kellett volna beszélnem. Mert e napokban akkora volt a lelkesedés a »Krassin« előretörése miatt, hogy egészen elfeledkeztek a légi mentőeszközökről. Egyedül én számitóttara még ezekre is és sürgettem folytonosan, hogy ne hanyagolják el előkészületeiket, hanem még inkább igyekezzenek, jobban, mint bármikor ezideig. Másrészt állhatatosan visszatértem ahhoz a gondolatomhoz, hogy Olaszországból kis »Mr«-tipusu léghajókat küldjenek nekünk; ezek 1000 ms ürtartalmuak voltak. Elgondolt programom szerint, amenynyiben lehetséges lenne, ezek a kicsike léghajók felkereshetnék és összegyüjthetnék az állójégen maradt személyeket, ha a szántalpas repülőgépeknek és a hidroplánoknak nem sikerülne célhoz jutniok. Egészségi állapotom ellenére is ugv gondoltam, én állok a léghajó kormányosai élére, mint ahogyan egyik repülőutam alkalmával történt, amikor kormányosom mindkét kezén súlyosan megsebesült. Nagyon sok technikai nehézség merült fel programom során, csakhogy ne lehessen semmi kétség aziránt, hogy igy mindent a legsimábban lehet végbevinni. Talán érdekes lenne ismernünk annak a levélnek a szövegét, amelyet az olasz repülők egyikére biztam azzal, hogy dobja le a sátornál, ez azonban, amint már emiitettem, nem volt lehetséges, mivel a hidroplánoknak tissiá kellett térniök a köd miatt, úgyhogy fele utjukat sem járhatták meg. íme a levél: »Legkedvesebbjeim I A »Krassin« nagyon gyorsan tőr előre. Talán már csak néhány nap és meglátjátok kéményét a horizonton. Akkor végre teljesedésbe megy annyiszor ismételt kívánságunk és Ti kényelemben és biztonságban tértek vissza közénk.« »Sürgönyöztem családjaitoknak és választ is kaptam tőlük jól vannak" és nyugodtan vár benneteket haza: ViglierI édesanyja, Trojani felesége és fivére, CeclonI atyja és felesége. Biagi számára nem általam üzennek', közvetlen híradást kap otthonról.« »Vágyódva várunk benneteket. Igazán rendkívüli fájdalmat okozott nekem az, hogy pár nappal előttetek tértem ide vissza. Néhány nap óta az ágyat kell őriznem. De ha itt lesztek, rögtön meggyógyulok. Nem tudjátok elképzelni, milyen nyomot hagyott lelkemben az az álló hónap, amelyet az állójégen együtt szenvedtünk' át. Második családom vágytól?.« »Ide iktatom azoknak a dolgok nk jegyzékét, amelyeket — kérem, hogy — Viylieri hozzon magával: 1. az alpi vadászok lobogója; 2. a Királynő és Mussolini arcképe; 3. magasságmérő- és hőmérő készülékei^ 4. a sextáns, mellyel helyzetünket határoz« tuk meg az állójégen, a két kronométea és az összes számitások; 5. az »Italia« sérülési jegyzéke, valamint minden más feljegyzés, amely léghajózásunkról beszámoló jelentésünk kiegészítésére szolgálhat. Szintúgy Trojanf jegyzetei; 6. az élelmiszerek jegyzéke: 7. a fedélzeten használt rádiónaplő; 8. hajózási térképünk, amelyre az állójégen feljegyezgettük helyzetünket: 9. a Colt-pisztoly és minden más fontos dolog, amiről esetleg ebben a pillanatnatban elfelejtkeztem, de fontosnak tartom.« »Tehát a viszontlátásra és sok üdvözlet Lundborgnak, Nobile.« • • • Eközben a »Krassin« 4—5 csomó óránkénti sebességgel haladt előre, Julius 1-én meglátta az Északi-fokot és a Hét-sziget csoportját. Itt ütköztek először nagyobb nehézségekbe. Az oroszok szándéka az volt, hogy áthajóznak a szigetek és az Északi-fok között, de julius 2-án 2 m vastagságú, tömör jégtorlasz zárta el a jégtörő útját és visszatérésre kényszeritette azt. Azulán megpróbálták azt, hogy, megkerüljék a Ross-szigetcsoport legészakibb tagját. Itt nem volt olyan járhatatlan a Jég és sikerült is itt a »Krassin«-nak lassan előre törnie. Uj remények éledtek nyomában. A látszat az volt, hogy a jégtörő, ha lassan is, — amint azt c-lőre lehetett sejteni, — de mégis állandóan előbbre halad. Ezt annál inkább is feltehettük, mivel repülőink jelentése szerint julius 1-én, — mikor repülésükből visszatérőben voltak, — az Északkeletiföld partjai közelében gyakrabban előforduló, nagyobb, szabad vízfelületeket láttak. Most magam sem néztem olyan pesszimista szemDÉLMAGYARORfZÁG 1931. évi KARAOONYI KÖNYVE a tavalyihoz hasonló diszes kiállításban jelenik meg. Tartalmát a szokásos naptári közleményeken kívül az alábbi kitűnő magyar irók elbeszélései teszik értékessé: Berkes Imre: Kisvárosban 30 év múlva. Gvula diók: Versek. Ili. Hegedűs Zoltán: A réztornyu kastély. Herczeg Ferencz': Örült az erdőben. Karinthy Frigyes: A szobalánynak udvarolnak. Juhász Gyula: Versek. Kosáryné Réz Lola: Tavasz. SomlyO Zoltán: A nagy paraszt. Szekula Jenő: Az úszómester. Terescsényi György: Börcsök megbocsájt. Thury Mária: A kis bujdosó. (Gyermekmese.) A Délmagyarország minden előfizetője ajándékba kapja, az uj előfizetők is a Karácsonyi Könyvet j