Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-01 / 220. szám

4 DÉLMAG Y A RORSZ AG 1930 október 1. [William Haines . Anita Page főszereplésével A csókok haiósa pén'eklől a Korzóban. 1 nek mondotta ki gondatlan emberölés vétségében Felföldi Istvánt és 200 pengő pénzbüntetésre Ítélte. Az özvegyet kártérítési igényével polgári perre utasították. Az Ítélet ellen az ügyész, az elitélt és a védő fellebbezést jelentett be. Harc az iparművészeti kiállítás körül (A Délmagyarország m unkatársától) Néhány nappal ezelőtt iparművészeti kiállítás nyílt meg Szegeden. A kiállítás körül érdekes harc támadt a szegedi kézimunkakereskedők és a kiállítók között. A harc ma már az illetékes hatóságokat is foglalkoztatja, amely rövidesen meghozza döntését. Az történt ugyanis, hogy Simon Blanka vezetésével több budapesti iparművész Szegedre érkezett és kiállítást nyitott meg az egyik belvárosi kiállítási helyiségben. A kiállításról tudomást szerzett több szegedi iparművész és kézimunkakereskedő, akik a budapesti kiállítók ellen panaszt nyújtottak be a kereskedelmi és iparkamarához. Mielőtt azonban még határozhattak volna a panasz ügyében, tárgyalások kezdődtek meg Simon Blanka és a feljelentők között, amelynek eredményeképen a feljelentést még szombaton visszavonták. Ilyen körülmények között a budapesti iparművészek kiállították müveiket és megnyitották a kiállítást. Tegnap történt azután, hogy az ügyben ujabb feljelentés érkezett a kamarához és az iparhatósághoz, amelyet most már az összes szegedi kézimunkakereskedök adlak be, hivatkozva Szeged speciálisan nehéz helyzetére. A kamaránál azonnal átvizsgálták az ügyet és az iratokat áttették az iparhalósághoz a megfelelő eljárás lefolytatására. Az iparhatóság alaposan kívánta megvizsgálni a dolgot és ezért kedden délután a kiállítás helyszínén vizsgálta meg az ügyet. A vizsgálat eredményéről Írásos beszámolót készítenek és szerdán, vagy csütörtökön meghozzák a döntést. Az érdekes harcról beszélgettünk az érdekeltekkel. Simon IManka iDarmüvésznő ezeket mondotta: — Mi meghívásra jöttünk le Szegedre és csak akkor, amikor az engedélyt már megszerezték kiállításunk számára. A múltban már hét városban tartottunk hasonló kiállítást és mindenütt a legnagyobb előzékenységgel fogadtak bennünket. Mi 8gyáltalán nem akartuk megnehezíteni a szegedi kereskedők helyzetét, hiszen mi egészen más munkákat állítunk ki, speciális iparművészeti produktumokat, kerámiai munkákat, iparművészeti játékokat, slb. Hogy nem akartuk megnehezíteni a szegediek helyzetét, bizonyítja az is, hogy azonnal felkerestük az egyik szegedi kollégát, megbeszélésünknek eredménye is volt: megegyeztünk és az első panaszt ezután vissza is vonták. Annál nagyobb meglepetés most számunkra, hogy ezek után ujabb panaszt adlak be. Hangsúlyozom, hogy mi semmiképen sem akarjuk megnehezíteni a szegediek helyzetét. A szegedi kézimunkakereskedök a következőket mondották az ügyről: — A szegedi kézimunkakereskedök egymással szolidaritást vállalva, kénytelenek voltak panasszal fordulni a kamarához és az iparhatósághoz, mert bennünket sérelem ért és erre orvoslást kell kapnunk. A mai nehéz viszonyok között ugyanis csak a legnagyobb nehézségek között tudjuk fenlartani üzemünket és amikor súlyos terhekkel, adókkal küzdünk, szerintünk nem engedhető meg, hogy máshol dolgozó kézimunkakereskedök és iparművészek Szegeden eladásokkal összekötött kiállítást rendezzenek, mi itt Szegeden súlyos terheket fizetünk, — vásárt szerintünk csak szegedi kereskedő rendezhet. Az iparhatóság helyhez kötött, ezért kénytelenek voltunk orvoslást kérni. Nehéz helyzetünket méltányolni kell. Érdeklődéssel várják most az iparhatóság döntését. Közkivánatra megismétlem az Ingyen КпуМрпвдуМД»1 nkdól! AJri 0*t6b«r M 4, 5, в «6* 7-én í««nmbtt, »uirup, hétí«, kedd) hal drb miivéalj Wviteltt 'ényképlí-reletíUpot rendel •S pengőért, az egy rtrb lSx24-e« mllvétrl nagyllAkl Irltx Rudolf Somogyi осca 24, RÉGI SZEGEDI CSALÁDOK Irta: dr. Szabó László UK* Щ díjtalanul kap. 40 Csaba. Rókuson volt ilyen nevü család; 1810 után szerepel az anyakönyvekben. Csakovácz. Régi szerb család Szegeden. 1720 május 17-én a város tanácsa Csakovácz Sztankót 12 frtra büntette, mert »alkalmat adott arra, hogy vele szemben Eötvös János becstelen szavakat használjon.« Csakovácz György jogi tanulmányai után 1846-ban került haza Szegedre. 1848-ban ő is elmenekült Szegedről, de a szabadságharc után visszatért és ügyvédi irodát nyitott. 1857ben felvették a Belvárosi Kaszinóba. Belvárosi háza az 1879-iki árvizet kiállotta. Csala. Kiterjedt szegedi család. 1748-ban Alsóvároson Csala Pál háza leégett. 1790-ben Csala Pál tanitó a felsővárosi iskolában. Rókuson 1850—79 között szerepel az anyakönyvekben a Csala név. Csaldy. Lehetséges, hogy török ivadék volt. Csaldy Ferenc 1721-ben »némely puszták« bérlete tárgyában alkudozott a tanáccsal. Csaldy György, aki 1698-ban született és 1728-ban esküdt polgár volt, ez évben Katona Ferenc boszorkánypörében vallomást lett, hogy őt is, leánykáját is megrontották. Csaldy Ferencnek és Csaldy kívánnak a háza leégett, 1722 április 26-án. Csaldy István palánki esküdt polgárt 1723ban borbirónak választották, Csaldy Pál is viselte a borbirói tisztséget. A XVIII. század közepén nyoma veszett ennek a családnak. Csamangó A város történetírója, Reizner János azt irja, hogy ez »oly név, mely az avaroknak és magyaroknak a törökséggel való ősi érintkezésre utal«, — és hivatkozik Vámbéry Árminra, hogy ő is ezen a véleményen van. De nem szükséges az avarokig visszamenni, 1686-ig volt itt tőrök több, mint elég. A Csamangók legrégibb nyomát az esküdt polgárok 1723-iki jegyzékében találjuk: itt szerepel Alsóvároson »Farkas Jancsi Csamangó.« Itt a »Csamangő« nyilván vagy ragadvány-név, vagy egy régibb név, melyet Farkas Jancsi valami okból nem akar viselni. 1728-ban egy boszorkány pör ben emlegetik, hogy Csamangő János fiát a boszorkányok vesztették el. 1737-ben Csamangó József mentőtanu egy boszorkánypörben. A város határában van egy Csamangó szöllőhegv; de ennek az elnevezése nem régibb a XVIII. század végénél. Rókuson az anyakönyvekben 1820 után kezd szerepelni a Csamangó családnév. Csamangó Gáspár 1892-ben jegyzője lett a Szent József és Szent Antal Társulatnak. Csamorlai. 1748 május havában a nagy tüz alkalmával leégett Csamorlai György palánki háza is. 1758-ban »Csamurli« György a magyar szabók céhmestere. Alig lehet kétséges, hogy mind a két név ugyanazt az embert jelöli meg. Csanadacr. Szerb család volt, mely valószínűleg elmagyarosodott, vagy elköltözött innen. Csanadacz Puta 1723-ban szegedi lakos, Palánkban. Csanadacz Milet ugyanakkor szintén palánki lakoö, de már esküdt polgárCsanády. Nehéz volna eldönteni, hogy a palánki és a rókusi Csanádyak egy törzsből fakadnak-e? Az első Csanády, akit Szegeden ismerünk, Csanády Gergely, tizedes volt Felsővároson 1741-ben. Hogy tőle a palánki. vagy a rókusi Csanádyak származnak-e, nem tudjuk. Csanády István atyamester a szabócéhben 1762-ben. Csanády Péter a magyar szabók céhmestere 1790-ben és 1802-ben. A palánki Csanádyak előkelő szerepet játszhattak, mert 1805-ben a palánki magyar gyalogszázadban Csanády Tamás főhadnagy, Csanády József pedig hadnagy volt. A rókusi ág ismert feje Csanády János, 1792 óla csizmadiamester, 1802—1803-ban céhmester. Ifjabb Csanády János 1810-ben született; szintén csizmadiamester lett, 1835-ben rókusi harangozó lett. A plébános eleinte nagyon meg volt vele elégedve; az 1852-iki esperesi látogatás alkalmával azonban a plébános máP kéri, hogy az általában csak »Jaksa« néven ismert Csanády Jánost bocsássák el a szol-; gálatból, mert »hanyag és fejes ember.« Aj plébános kívánságára Csanádyt. megfosztottátí! hivatalától. Az elcsapott harangozó és fia, Csanády István erre elkezdett izgatni SzücS Anlal plébános ellen, hogy részeges ember, nem gyóntat, zsarolja a népet stb. Évekig izgalomban volt e miatt az egész Rókus, mert a közönség nagyobb része a Csanádyak pártján volt. 1860-ban, mikor a törvényhatóságot; újra megalakították, Csanády István városi képviselő lett s Gaál Antal és Börcsök Mihály városi képviselőkkel együtt kivitte, hogy a város a plébános felfüggesztését kérte a püspöktől. Még a plébános élete sem volt biztonságban, — egy éjszaka petárdával törték rá az ajtót. Hosszadalmas vizsgálat után a csanádi püspöki szentszék a plébánost javadalomcserére itélte. A plébános fölebbezett a kalocsai főszentszékhez, de még mielőtt ügye dűlőre jutott volna, meghalt. Rókuson a. Csanády család elég kiterjedt volt. 1842-ben Csanády János (alkalmasint Jaksa, a harangozó) 2 frt 30 krt adott az uj temetőrt, Csanády István pedig egy forintot. Csanád^ Miklós 184.8-ban nemzetőr-altiszt volt. Felmerül az a kérdés, hogy Csanády harangozót miért nevezte mindenki Jaksának? Hiszen a keresztneve János volt! A felsővárosi polgárok 1723, évi lajstromában szerepel »Csanády Jaksa.« De Rókuson előfordul a »Jaksac, mint családnév is; talán az 1723-iki Csanádyi Jaksa-leszármazottai eziek. 3 OKOS f szó SZEGSZARDY BŐRÖND JÓ! 75 Országos őszi férfiruha és szövetakció. A tavaszi akciónk forgalma sokezer méter gyapjúszövet volt. Ezen eredményt nem mint üzleti sikert könyvejük el, hanem vevőközönségünk tanuságtételének tekintjük amellett, hogy tényleg kulturmiszsziót teljesítünk akkor, midőn lehetővé tesszük, hogy bárki csekély anyagi megterheléssel jól szabott ruhához juthat, olyan kiváló magyar szövetekből, melyek minőségeért teljes garanoiát vállalunk. Férfi őszi kamgarn és cheviol, tiszta gyapjú öltönyszövet kiváló, nehéz, őszi minőség, eredeti magyar gyártmány, melyért a legmesszebbmenő garanciát vállaljuk, méterenként részletfizetésre P 18.— készpénzért . P 16.20 Férfi casso, vagy sportöltöny, méret után, elsőrendű szabással készítve, gondos kidolgozásban 114 részletfizetésre P 110— készpénzért . P 102. Férfi Hubertus kabát 38.- p, készpénzért 34.20 P Gazdész kabát 35.-p, készpénzért. . 31.50 p Szent Imre vászon, mosat', garantált minőség 1*40 p, készpénzért 1.26 p 1 Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szfiv. Ruházati Áruháza Szénád. Mérey ucca 1.