Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-19 / 236. szám

1930 október 19. DFILMAGTARORSZAG 7 Aeneas pajzsa Részlet dr. Csenrjery János uj Aeneis-forditásából. VI I. Ének. (608-731 o ) Étheri fellegiben Vénus ragyogón közeledve Jó adományaival: meglátva fiát, aki távol Olt egy félreeső völgynek hüs csermelye partján, így szólitja meg őt, s nem leplezi mennyei voltát: lm az ígért adomány, férjem remekelt keze-müvei Drága fiam, ne habozz Laurentum büszke vitézit, Avagy akár a kemény Turnust viadalra kihivnL Vénusz ekép szólván, sietett megölelni szülöttét S fényes fegyvérit ott egy tölgyfa tövébe lerakta. Boldoggá teszi a nagy tisztelet, ég adománya Aeneast: nem győz bételni, csodálni szemével Mindeneket: keze, karja kőzött forgatja szünetlen A tarajos sisakot, félelmes lábgja-lövellőt, Végzetadó kardot, s érctől merevülten a roppant Rőt-sugarú páncélt; olyan az, mint fekete felhő, Amely a nap ragyogó fényét vakitón veri vissza; Lábvértnek párját élektronból, színaranyból, Majd a gerelyt s a paizst, amelyet le nem irhát az ember. A tűz istene jól tudván titkát a jövőnek, Rajta kivéste hiven történetit Italiának Róma triumfuszait s ivadékait Ascaniusnak, Véges.végig a vitt harcoknak hosszú sorával. Itt van a nőstényfarkas, amint Márs zöld odújában Földre-terült, ott csüngnek enyelgve az ikrek az emlőn, Játszadozó kedvvel, szopják az anyát ijedetlen; Mig az hátratekert nyakkal, felváltva hol ennek, Hol meg a másiknak testét nyalogatja simára. Ott van Róma közel, meg fényes cirkuszi játék, És a szabin szüzek törvénytelen elragadása; Majdan a Rómulidák uj harca, mely erre kirobbant, Curesnek szigorú népével az ősz Tatiusszal. Majd azután a királyok, imént kik még hadakoztak, Zeus oltára elé állottak, csésze kezükben. S emsét áldozván szerződést kötnek örökre. Arráb látni, amint Mettust széttépi a négy ló, Kélfe'e hajtva, — hitetmért szeg él, Alba szülötteiÁruló tetemét hurcolja magával az erdőn Tullus, a tüskebokor vértől lesz harmatozóvá. Ott Porsenna kívánja, fogadják bé a kiűzött Tarquiniust és vívja kemény ostrommal a várost; Aeneadák a szabadságért fegyverbe rohannak. Látni, milyen haragos, hogy néz, mily fenyegetőleg, Mert a hidat Cocles szétromboltatta merészen S Cloelia átúszott a folyón, széttörve bilincsét. A tarpeiai vár tetején áll Manlius őrként. Védelmezve a templomot, a Capitolium ormát Romulus, a palotád ott áll friss szalmafödéllel, És az ezüst lúd ott, az aranycsarnokba' repesve Gallusok érkeztél fennen gágogva jelenti. Gallok tűnnek elő a bozótban, az éji homálynak Árnyas leple alatt immár felkúsztak a várba: Fürtje hajuknak arany, színaranyból a ruha rajtuk. Csíkos a harci köpeny, tejszinü nyakuk színaranyból Hord fonadékot, mindenikük két alpesi dárdát Villogtat keze közt, hosszú pajzs védi a testük. Ott táncos Salius.papok és sok pőre Lupercus, És gyapjubojtos süvegek, meg az égbüi aláhullt Pajzsok, a városon át párnás kocsijukban a lisztes Matrónák a szent szereket viszik. Ott pedig, arrább Látszik a Tartarus is Plútó kapujával a mélyben, Bűnhődő bűnösök, lebegő szirten Catilina Lóg odakötve, remegvén őreit, a furiákat. Elkülönítve a jók s Cató, ki fölöttük ítélget. Köztük a megdagadott tengernek képe aranyból, Kéklő felszínén fölvert tajtékja fehérlik. Körbe-körül delfin-csapatok, ragyogók az ezüsttől, Farkukkal verik a vizeket szeldelve a sós árt A közepén ércorru hajók actiumi harca. I.átni a Leucátét a hajóhad-verte haboktól Csapva s a huj'ám hogy tündöklik a fényes aranytól, Ott áll Augustus Caesar a hajó magas ormán, Harcra vivénltalust együtt az atyákkal, a néppel, S védő istenivel, Jvét oldalt szórja sisakja Víg lángját és a fején atyjának csillaga fénylik. Másfelül ott a hadát Agrippa vezérli a tatról. Kedvez az ég s a szelek; diadalmai büszke jeléül Tengeri harc rostrás koronája ragyog le fejéről. Tarka mezfí barbár csapatokkal jő a vörös part — És keleten győző Antonius, aki magával Hozza nagy Egvptust, a keletnek érőit a végső Baetával, vele iő — ^ "¿aven! — egyiptomi hplgye.*) összecsap a két had, tajtékzik egészen a tenger, Ahogy a vont evezők szántják s hármas-fogu rostrum. Törnek a síkon előre, mikéntlia kilépve helyükből Cykladok úsznának, vagy a hegy nekimenne a Synek, A tornyos gályák tömegükkel aként közelednek. Láng-csóvát a kezek, nyilakat röppentnek az ijak, Neptumus mezejét vér festi pirosra, szokatlan. A honi sistrummal buzdítja hadát a királyné, Ilátamögött a viperapárt még nem veszi észre, •) Kleopalra. Számtalan isteni szörny, köztük kutyatővel Anuhis Fegyveresen támadja Venust, támadja Minervát S Neptunust. A hadak közepén tombol csupa vasból Mávors s égbül alárontó bősz furia-népség; És jön örömmel a Visszavonás tépett köpönyegben, Kit Bellona követ, véres korbácsa kezében. Phoebus, az Actiumon lakozó, ezt látva fölülről, Ajzza nyilát; mire rémülten hátrál az Egvptus, És Indus, valamennyi arabs, valamennyi Sabaeus. Már a királyné is szelekért sóhajt s a vitorlát Mindinkább s inkább megereszteti tág kötelekkel. Sápadt arcot adott Vulcanus néki, közelgő Ves t • miatt, de a hab s Jápyx most mentik a vfsztől. És órjás testtel ve'.e szembe kivéste a Nílust: Ott busul s kebelét föltárván hívja ölére És menedéket adó árjára levert hadi népéi Ott Caesar, hármas diadallal járja be Rómát, Italus isteninek tesz öröklétű fogadalmat, S épül a városban háromszáz nagyszerű templom. Taps őröm és játék vidám zaja hangzik az uccán, Minden templomban matrónai kar s remek oltár: Mindenik oltárnál a levágott barmok a földön. Fényes Apollónak márvány küszöbén maga trónol, Nézi a népek ajándékait, függeszti a büszke Ajtófélre; levert népek hosszú sora indul, Más.más a nyelvűk, más fegyverük és viseletjűk. A nomádok törzsét, puha Afert szinte kivéste Mulciber és a gelónuS íjászt, a Kárt, a Lelexet; Még a nagy Eufrates is szelídebb lett és a világnak Végén a Morinus nép, két szarvával a Rajna, Féknélküli Dahák s hidját nem tűrve Araxes. Vulcanus remekit bámulva csudálja paizzsán, f Anyja ajándékán, s örvend, ámbár nem is érti, I S hős unokái hírét, sorsát vállára felőlti. Mr. North Irta: ToneHi Sándor. North' úrral Amsterdamban ismerkedtem öszsze a gyáriparosok klubjának vacsoráján. Hetvenen felüli, nagyon jó megjelenésű öreg ur volt, olyan rózsás arccal, aminőt csak angoaz eTnor, akik sokat járják a tengereket. A vacsorán lányával együtt vett részt, aki egy rotterdami hajófelszerelési gyárosnak a felesége. Előző nap egy nagyon kedves hollandus ur, az amsterdami légiforgalmi társaság igazgatója meginvitált egy kis autókirándulásra Vollendamba a Zuider-tó partján. Vollendam afféle holland Mezőkövesd, ahol népviseletben járnak az emberek. Az asszonyok fehér színpadi főkötőt, a férfiak szines zekét és plundrás nadrágot, valamennyien pedig facipőt viselnek. Ha valaki le akarja fotografálni őket, a markukat tartják, a lakások berendezését pénzért mutogat'ák, egyébként pedig kápesíeveleznlapokat és emléktársrvskat árusitanak. "Nekem az a gyanúm, hogy az egész falut a Cook-cég tartja üzemben az idegenek számára. Kuiőno'r ugyanfs, hogy a népviselet éppen a nagyváros köre'ében maradt volna meg. mikor jóval messzebb, az igazi halászfalvr.kban az emberek éppen ugy járnak, mint mifelénk a városi munkások. Ha külföldön járok, borítékokban elpakolva mindig van egy rakás magyar bélyeg a zsebemben. Tapasztalásból tudom, hogy bélyeggel nagyon könnyen lehet barátokat sze.. rezni. Nagyon "sőlTa bélycg'gyiijtő; főbben van-" nak, mint ahányan bevallják. Aki nem vallja be, azt mondja, hogy a fiának gyűjti a bélyeget. Nos tehát, a vollendami kirándulás alkalmával egy csomó magyar bélyeget ajándékozta n a holland légiforgalmi igazgatójának — a *"k számára. Es'e, mikor a k'.ubban talá'k z— , l.elvesebLe.i, mikor már az asztalnál ültünk, újból megköszönté a bélyegeket és elmondta, hogy a fia mennyire örült nekik. Mr. North velünk szemben ült, hallotta a diskurzust és hegyezni kezdte a fülét. — Micsoda bélyegek? — Magyar bélyegek. Hoztam magammal egy csomót, esetleg valaki érdeklődik irántuk. — Eladók? — Nem, csak szívesség, vagy csere. — Vannak közöttük ritkaságok? — Ritkaság nincs, de egy teljes sorozat az összeomlástól mostanáig. — Megláthatnám a bélyegeket? — Legfeljebb ma este, ha a klubból eljön velem a szá'lodába. Holnap reggel félnyolckor ugyanis már utazom Berlinbe. — Kár, kár... Akkor nem lehet, mert én meg innét a lányommal megyek vissza Rotterdamba. A bélyeggyűjtő azonban nem azért gyűjtő, hogy egykönnyen lemondjon valamiről. Másnap reggel, mikor Amersfoortban megállt a vonatunk, Mr. North ott állt a perronon. Este visszament a lányával Rotterdamba, kora hajnalban felkelt és a csatlakozó állomáson idejében elfogta a berlini vonatot. Velem jött Berlinbe, hogy megkapja a magyar bélyegeket. Igaz, hogy amúgy is elment volna, de csak két nappal később. Az volt a szándéka, hogy megnézi a német fővárosban a nemzetközi bélyegkiállitást. A vonaton Mr. North három teljes óra hoszszat válogatta a bélyegeket. Mikor kiszedett mindent, amire szüksége volt, elkezdett mesélni a gyűjteményéről. Kilencvennégy kötet bélyege van, legszebben vannak képviselve gyűjteményében a Földközi tengeri országok, övé a világ legteljesebb Ciprus-gyűjteménye. A magyar gyűjteménye is körülbelül teljes a háború kitöréséig. Most. ho£v tőlem megkap-