Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-19 / 236. szám

SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L em. Telefon: 13-33.^Kladólüvatol, kHlcíönkönyvíAr es Jegyiroda : Aradi ucca 8. Teleion: 306. - Nyomda: l»w Lipót ucca 1». Telefon s 16-34. lAvIrntl é* levélcím: Délmagyarország Szeged. Vasárnap, 1930 október 19 Ara 24 fillér VI. évfolyam, 236. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-GO, kUlIOldiin 6'40 pengd. — Egyes szám ára hétköznap 16, vasár- és Ünnepnap 24 illl. Hirdetéseit felvétele tarifa szerint. Megjelenik héttő kivételével naponta regge Uj várospolitikái! A törvény szavai szerint rendkívüli közgyűlés folyik most a törvényhatóság életeben. Ezt a rendkívüli közgyűlést úgyis lehet tekinteni, mint a városgazdálkodás csődeljárásának első fázisát. A költségvetés előirányzatát szinte csak* pár héttel ezelőtt állították össze, de pár hét alatt milyen anakronizmussá vált az egész költségvetés. Pár héten belül az emberek gondolkodásában, a kormány intézkedéseiben, az önkormányzatok munkaterveiben a tél rémei ellen való védekezés szükségessége lépett előtérbe. Védekezni az inség ellen s minden kilengés ellen, ami az ínségnek még mindig fatyja volt, — ez ma kötelessége minden egyénnek és minden közületnek. A teherbíró képesség végső határáig, az utolsó megmozdítható fillér feláldozásáig kell elmenni mindenkinek, aki nem akar engedetlen lenni a mai idők parancsaival szemben. És mégis, — most lett aktuális probléma a lakásfelszabaditás kérdése, most határozta el a szegedi törvényhatóság közgyűlése, hogy szivattyuadóval szivattyúzza ki az adózó polgárok zsebéből azt a pár fillért, amit az adórendszer irgalma, vagy az adóvégrehajtók feledékenysége még ott felejtett, most határozta el a kormány, hogy a borfogyasztási adó leszállításával törvényhozási uton emeli fel a városok pótadóját, aminek következtében számolnunk kell azzal, hogy a jövő évtől kezdve 15—20 százalékkal magasabb lesz a pótadónk, most kell majd foglalkoznunk az inségadó kérdésével is, ami bármily nemes feladatot töltene is be, mégis csak a polgárság ujabb súlyos megterhelésével járna, — uj adókat hoznak be s felemelik a régi adókat, amivel egyidejűleg hatezer szegedi polgárt akartak kivetni lakásaikból; mégis csak meg kell kérdezni, az. inség fokozására, vagy az inség enyhítésére vállalkoznak-e a szegedi közigazgatás urai és haszonélvezői? Azt hiszik, hogy ha a népkonyhán ezentúl majd egy-két lóval többet mérnek ki, akkor szabadon emelhetik a régi adókat s szabadjára terhelhetik meg a polgárságot uj adókkal? Szivattyuadó, lakásfelszabaditás, inségadó,— azt hiszik talán, hogy mindezek az ügyek s mindazok a jelenségek, amelyek ezeknek az ügyeknek tárgyalása során felmerültek, alkalmasak lesznek arra, hogy a küszöbön álló magasztos ünnep számára magasztossá tegye a közhangulatot? Milyen csodálatosan szép ünnepségek tervei bontakoznak most ki már a meghívókból s a programokból is, örömmel és büszkeséggel vehetne részt benne minden szegedi polgár, de részt vehet-e benne nyugalommal és gondtalansággal is? A szegedi polgár nemcsak a cirádás falakat látja s nemcsak a tirádás szavakat hallja, a szegedi polgár azt is tudja, hogy milyen súlyos adóterhek járnak a tündöklő ünnepségek árnyékában s mennyire csak a gondviselés s nem azok, akikre a gondviselés bizta ezt a kötelességet, őrzi otthonának békéjét és nyugalmát. Ennek a magasztos ünnepnek nemcsak fényét és pompáját kellene előkészíteni, a nyugalom és béke lelki atmoszféráját kellene megteremteni a gondokkal küzdő, exisztenciája utolsó roncsaiba kapaszkodó szegcdi polgár számára is. S a gyötrődő polgár, akinek vállára, mely eddig is összeroskadt a köz terhei alatt, most uj terheket és uj gondokat készítenek, vájjon hall-e legalább szavakban megnyugtatást s kap-e legalább igérelekben biztatást? A városi polgár azt hallja, hogy a tanyai polgárság képviseletét hogyan állítja vele szembe az első polgár, a városi polgár azt látja, hogy az érvek harca, az argumentumok küzdelme, a vita objektivitása akkor ér véget, amikor a polgármester kezd beszélni. A városi polgár azt vallja, hogy a polgármesternek kellene a közgyűlés hangját intonálni, neki kellene a szegedi parlamentárizmus hangnemét megadni, neki kellene annak az i-sipnak lenni, amihez a közgyűlés zenekarát stimmelik a szólisták. És mi lenne ebből a közgyűlésből, ha egyszer a felszólalók a polgármester hangnemét, tónusát, személyeskedő agresszivitátását, kevésszer az értelemhez, de majdnem mindig a szenvedélyekhez szóló hangját vennék át? A demagógia milyen walpurgisi éjszakát rendezhetne a közgyűlés termében! A vásár, az üzlet ezzel a hanggal vonult be a közgyűlésbe. Eladni a háztulajdonosok szavazataiért a bérlőket s a lakások felszabadítását kérni csak azért, hogy a háztulajdonosok megszavazzák a szivattyuadót, egyszer a tanyát izgalomba hozni a belváros ellen, máskor a belvárost a tanya ellen, ez a szegedi várospolitika uralkodó módszere. Diszt, méltóságot, tiszteletet, az ünnepségekhez a nervus rerum-ot a polgárság adja s helyébe kiszolgáltatottságot kap és uj terheket. Ezért lesz egyre mélyebb az elégedetlenség s ezért lesz egyre hangosabb a követelés, mely uj szellemet, uj kurzust, uj irányt követel a várospolitikában. A német birodalmi gyűlés viharos jelenelek ulán nagy többséggel bizalmat szavazoli a kormánynak (Budapesti tudósítónk telefon:elentése.) Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlés szombat esti ülésén tovább folytatódtak a botrányok. Hoegzr szociáldemokrata képviselő felszólalása közben tört ki a vihar és olyan méreteket öltött, hogy az elnök kénytelen volt Heines nemzeti szocialistát a terem, bői kiutasítani. Heines a személyes sértések özönével halmozta el a szociáldemokratákat, majd amikor kifelé ment, az ajtóban összeütközött Ssvering volt szociáldemokrata miniszterrel. Heines és társai szidalmakkal halmozták el a volt minisztert, hatalmas gyűrűben vették körül, ugy, hogy Loebe elnöknek kellett közbelépnie, nehogg tettlegességre kerüljön a sor. .Közben a viharok tovább folytatódtak. Végre az elnök elrendelte a benyújtott bizalmatlansági indítványok felett a szavazást, amelyben a kormány értékes győzelmet aratott. 318 szavazattal az ellenzék 236 szavazatával szemben elvetették az összes bizalmatlansági in. ditvángokal. A közgyűlés csak a nagylaká«ok felszabadítása mellett foglalt állást Kik szavazták meg a háziurak inditványát (A Délmagyarország munkatársától.') Szombaton délután zajlott le a közgyűlés lakásfelszabaditási vitája. Az ülést félhat előtt nyitotta meg dr. Somogyi Szilveszter polgármester. A javaslatot dr. Pálfy József polgármesterhelvettes terjesztette elő. Wagner Ferenc az első felszólaló. Kijelenti, hogy a háztulajdonosok érdeke sem kívánja most a lakások felszabadilását. A felterjesztést nem tartja időszerűnek, ezért azt indítványozza, hogy a közgyűlés térjen a javaslat fölött napirendre. Wagner Ferenc felszólalását szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel fogadták a kötöttség fentartásának hivei. Dr. Erdélyi Jenő a lateinerek érdekében szólalt fel. Kéri, hogy a javaslatot vegye le a közgyűlés a napirendről. Lélektanilag a legalkalmatlanabb időben hozták ezt a kérdést elő a háziurak. A háziurak vagyonukat átmentették a háború utáni gazdasági összeomláson. A háztulajdonosok arra számítanak, hogy a felszabadítás esetén a lakók magasabb bérek mellett megmaradnak lakásaikban. Munkaalkalmat jelentő költözködésre tehát nem számítanak. Kéri a közgyűlést, hogy vegye le napirendről a kérdést. (Helyeslés.) Pásztor József szólalt fel ezután. Az előadó azt mondotta, hogy a lakáskötötlség a háborús idő egyetlen maradványa. Ez nem áll. Itt van még a gázgyári döntőbizottság, a sajtó kötöttsége, a gyülekezés és az egyesülés szabadságának hiánya. A polgármesternek még sohasem jutott eszébe, hogy ezek ellen a kötöttségek ellen kellene felírni. A kormány azzal a szociálpolitikai elgondolással tartotta fenn a lakásforgalom kötöttségét, hogy a kisemberek, a gyengébbek védelme a legfőbb szociálpolitikai elv. Ha a kormány megfogadná a szegedi hatóság tanácsát, hatezer Icisexiszlencia, többezer munkanélküli kerülne ki az uccára. Hivatkozik az üzlethelyiségek felszabadítására, amely a bérek emelkedését vonta maga után és régi ismert cégeknek adta meg a kegyelemdöfést. — Amikor a legrémesebb tél előtt állunk, akkor nem lehet idejönni egy olyan javaslattal, amelyftek következtében esetleg ezrek kerülnek ki az uccára. Ne higyja senki, hogy abban az esetben, ha a közgyűlés esetleg elfogadja az indítványt, a népjóléti miniszter félredobva minden statisztikát, minden szociális meggondolást, felszabadítja a lakásokat. Kéri a közgyűlést, hogy vesse el ezt az antiszociális előterjesztést. Ezután dr. Széli Gyula szólalt fel. Kijelenti, hogy azért kell felszabadítani a lakásforgaímat, mert szégyen, hogy a magántulajdon szentségét sérti a kötöttség. Százharminc szegedi ügyvéd reszket a lakások ftlszabaduásárak gondolatától! — kiáltf i dr. Bodnár Géza.