Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-12 / 230. szám

SZEGED. SzerHetzlöség: Somogyi ucca 22. L cm. Telefon: 13-33.^K.1adóhlvntnl, köIc»önkönyvíAr és legylroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. — Nyomda • l.ííw Llpöl ucca 1». Telefon : 16—34. T&vlratl É» levélcím: Délmagyarország Szeged. Vasárnap, 1930 október 12 Ara 24 fillér VI. évfolyam, 230. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-ZO vldétten és Budapesten 3-ÖO, kUlfitldttn 6-40 pengő. Egyes szám Ara hélkOz« nap Ifi, vn»Ar- és Ünnepnap 24 flll. Hír. delések felvétele tarifa szerint. Megjelenik héllő Kivételével naponta reggel Közalkalmazottak Csakugyan olyan jól megy a dolguk a közalkalmazottaknak ebben az országban, hogy le kell szállítani a fizetésüket? Javadalmazásuk a tobzódásnak, a jólétben való duskálásnak csakugyan akkora mértékél engedi meg, hogy tűrhetetlenül szúr szemet e lerongyolódott ország többi társadalmi rétegeiben? Vannak-e objektív okok, amelyek a közalkalmazottak ellen élezik ki a hangulatot, vagy csak a beállítás helytelensége szülte azt a groteszk vitát, amely a közalkalmazottak fizetésredukciója körül megindult? Ha a kezdet kezdetén akarunk nekiindulni a közalkalmazottak helyzete vizsgálatának, akkor a háború utáni devalvációs esztendőkre kell visszamennünk, mikor mindenki, aki fixfizetéséből élt, a legnagyobb nyomorban sínylődött. Talán visszataszító a nyomorról beszélni, pedig akkor ez volt a nyers valóság. Ezek voltak azok az esztendők, mikor a miniszteri tanácsosnak és táblabírónak a fizetése belső értékben lesülyedt oda, ahol a hivatalszolgáé volt a háború előtt és mikor a fizetésrendezések értéke a fokozódó pénzromlás következtében, mire megérkezett, annyit jelentett, hogy meg lehetett vásárolni rajta — egy skatulya gyufát. Ezek voltak azok az esztendők, mikor a segíteni nem tudó sajnálkozások fogadkozásokkal váltakoztak, hogy következzenek csak el megint a normális idők, a magyar társadalom és törvényhozás tudni és ismerni fogja a kötelességél ezzel a sok megpróbáltatáson keresztülment osztállyal szemben. Sajnos, a normális idők nem következtek el, sőt a gazdasági helyzet annyira megromlott az egész vonalon, hogy a részben végrehajtott fizetésrendezések után a kívülállók kezdték irigylésreméltónak látni a közalkalmazottak helyzetét. Megcsökkentek a munkás munkaalkalmai, probléma lett a kereskedő és iparos számára, hogy miként egyenlítse ki szombati és elsejei kötelezettségeit és miként teremtse elő ház-, üzlet- és boltbérét. A gazdasági földrengésnek ebben a bizonytalanságában maradt egy osztály, szűkös javadalmazással ugyan, de ennek a javadalmazásnak megmaradt legalább a biztossága. Maradlak egyesek, akik mentesültek a puszta létfenntartás szükségleteinek előteremtése alól. Vájjon ok-e ez arra, hogy a rosszul értelmezeti államrezon, vagy egyszerűen az irigység törvénye alapján ezt az osztályt is kikezdjék és tőle azt az egyet, ami szűkre szabott fizetésének a legnagyobb értéket adta meg, a fizetésnek a biztos voltát elragadják? Mert állapítsuk meg, a magyar köztisztviselő ma sincsen jól fizetve. Csupán relatív eltolódás történt, mióta a többi osztályok nála is erősebben érzik a gazdasági válság nyomasztó súlyát. Még a miniszterek és a miniszterelnök hivatali javadalmazását se találjuk magasnak. A tisztviselőnek a fizetési osztályok szerinti javadalmazása a magasabb osztályokban éppen csak arra elégséges, hogy belőle szűkösen lehessen fedezni a társadalmi állásnak megfelelő életmódot és kötelezettségeket, az alsóbb osztályokban pedig, amelyek a nagy többséget teszik, a létminimum határát súrolja. Bűnnél több: hiba volna ezeket a fizetéseket kikezdeni és a közalkalmazottakat keservesen megszerzett és szűkösen megszabott életstandard"juknak további korlátozására kényszeríteni. A hiba nem is itt van, nem a törvényes séma szerint megállapított fizetési osztályokban. A kívülállók nagy tömege nem sérelmezheti, ha egy közalkalmazott esetleg husz-huszonöt nehéz esztendő után eljutott a fűtött lakásig, a háromszori étkezésig, gyermekeinek iskoláztatásáig és némi polgári kényelem határáig. A kivétel és kiváltság az, ami szemet szúr: a skála szerinti javadalmazáson kivül élvezett mammut-fizetés, a fizetést messze meghaladó működési pótlék, az üzemekben nem végzett munka után élvezett tiszteletdíj, a dugsegély és mindazok az elrejtett cimek és télelek, amelyek néhanapján szinte robbanásszerüleg kerülnek nyilvánosságra. Ezek teremtették meg a kétségtelen és letagadhatatlan tisztviselőellenes hangulatot, amely hangulatnak a közalkalmazottak tábora nem előidézőja, hanem csak szenvedő alanya. De éppen ezért kell a közalkalmazottak ügyét a valóság reális megvilágításába helyezni. Ezért kell egyeseknek az ügyét a közalkalmazottak ügyétől elválasztani. Csak a vakság, botorság, vagy gonoszság keverheti össze ezt a kettőt. A társadalom rendjét nem veszélyezteti, hanem biztosítja, ha a közalkalmazott megélhetése biztosítva van és nem anyagi gondokkal marcangolja szét hivatali idejét. A jövőnek érdeke, ha a törvényszéki bíró, az államvasuti főintéző és a hatósági állatorvos iskoláztatni tudja gyermekét. Az se veszedelem, ha a magyar irodalom tanárának könyvre is telik és néha el tud jutni a színházba. Még az se borítja fel az állam rendjét, ha a kétszázpengős nyugdíjas, akinek valamilyen különleges tudása van es munkabírása még nem veszett el, további pengőkkel tudja megpótolni valósággal végzett munka fejében keresetét. Ellenben a legnagyobb mértékben ellentétes a köznek, de különösen a közalkalmazottaknak az érdekével is, ha hivatalon és hivatalos illetményen kivül jutnak egyes kiválasztottak közpénzekből munkájuk értékét messze meghaladó jövedelmekhez. Egyenlő elbánást az egész vonalon. Az osztó igazság nevében mondjuk, hogy az általános elszegényedés állapotában senkinek se legyen különleges kedvezése. Ha inségadót kell megállapítani, ahoz a magasabb fizetési osztályokban levő közalkalmazottak is járuljanak hozzá ugyanazon mértékben, mint a hozzájuk hasonló helyzetben levő szabad foglalkozásúak. De ezen a határon tulmenni nem akarunk és nem is szabad, még akkor sem, ha akadnak, akik ugy akarják magukról elterelni a figyelmet, hogy folyton a közalkalmazottak imaginárius jóllétét hánytorgatják. Bármely osztály egyszer elért életstandardjának leszállítása veszedelmes, mert kihat a többi osztályokra is. Azzal tisztában lehet ugyanis minden józan iparos és kereskedő, hogy az az öt százalék, amit lecsípnek esetleg a közalkalmazottak javadalmazásából, az ő amúgy is megcsappant üzleti forgalmukat fogja még-, jobban összezsugorítani. Tudják ezt országosan, de tudják ezt különösen Szegeden, ebben a kimondott hivatalnok- és parasztvárosban, ahol ennek a két rétegnek a vásárlóképessége tartaná még a hinterlandjától megfosztott gazdasági életben a leltet. Az egyik réteg igénytelen és a mezőgazdasági válság folytán pillanatnyilag amúgy sem számit. Ha a másik is elveszíti azt a százalékos határértéket, amely ma még a nincsetlenségtől elválasztja, az a városnak amúgy is pangó Iparát és kereskedelmét ítélné sorvadásra. Rassay Károly szombaton este nagy beszédben követelte a kormány lemondását ,A miniszterelnök nagy hibát követett el legutóbbi beszédével", — mondotta ,Á polgárságnak nem szaba1 ölbe lelt kézzel nézni a rohanást az anarchia felé" (Budapesti tudósítónk teletonjetentése.) A Nemzeti Szabadelvű Párt szombaton este a Vigadóban nagyszabású demonstratív vacsorát rendezett. Dr. Diószeghy János ny. helyettes államtitkár üdvözölte a megjelenteket, majd Rassay Károly állott fel és nagy beszédet mondott, részletesen foglalkozva a miniszterelnök három nap előtti beszédével. — Parlamenti államban — mondotta — a kormányzás jogcime csak az államfő és a választók bizalma lehet. A mai kormány a közvélemény bizalmát sohasem birta és most azt a rétegét Is elvesztettr, amelyre eddig támaszkodott. — A kormánynak normális viszonyok között távozni kellene helyéről, a mi viszonyaink között azonban ennek kiharcolását a parlamenttől nem remélhetjük. Ezért jogunk van dokumentálni az államfő előtt a közvéleménynek a kormány iránti bizalmatlanságát. — Bethlen legutóbbi beszéde beismerése volt az esztendők óta hangoztatott ellenzéki kritikának és vádnak. Bethlen menthetetlen hibát követett ef, amikor cselekedet helvett olvan kiielen'és k t let*, amelvek az ország és a magángazdaság külső és belső hitelét súlyosan megkárosítják. Elérkezett a felelősség komoly pillanata. — Nem szabad a polgárságnak ölhetett kézzel nézni a rohanást az anarchia telé. A mai kormánynak el kell hagyni a helyét. Az ország legelső szakembereiből kell kormányt alakítani, amelyet köteles mindenki pártkülönbség nélkül támogatni. Ennek a kormánynak a kérlelhetetlen takarékosságra kell helyezkedni. — Az uj kormánynak — folytatta — a minisztériumok összevonásával, a miniszteri fizetések leszállításával, az államtitkári állások megszüntetésével kell megkezdenie a munkát. Le kell szállítania a törvényhozás tagjainak létszámát és illetményei», meg kell szüntetni a főispáni ál'ásoka!, az állami nyugdijasojs közt ideiglenesen meg kell szüntetni mindazoknak a nyugdiját, akik egyéb forrásokból származó jövedelemmei Is rendj-lkeznek. Meg kell szüntetni az álláshalmozásokat, nem lehel a tisztviselők fizetésének redukciójáról beszélni, amíg .a kiváltságosok részére jutalmazások cimén ria?v összegek szere-