Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-11 / 203. szám

4 DELMAlíl AHOKSJÍ AG ln.Hj szei>temuer 11. kapákkal, ásókkal. Hosszo ideig folyt a harc. Már mindannyian véresek voltak, de még sem hagyták abba, hanem ujult erővel támadtak egymásra. Mintegy 10 percnyi verekedés után ketten estek össze: Fekete József és Fekete Józsefné. Röviddel azntán mindkettő kiszenvedett. Molnárék a szó szoros értelmében agyonverték őket. Ezután Molnárék sietve eltávoztak. A szomszédok már csak a két holttestet találták meg az udvaron vértócsa közepén. Az esetről azonnal értesítették a csendőrséget, ahonnan egy járőr Molnárékhoz, a másik pedig Feketéékhez sietett. A csendőrök, amikor Molnárék tanyájára értek, vacsorázás közben találták a családot. Molnárné és fia épp akkor mesélték el, hogy mi történt a vejük tanyáján. A csendőrök azonnal őrizetbe vették őket. Közben Feketéék tanyájára megérkezett a kihívott orvos is, aki már csak a beállott halált konstatálta. Az áldozatok feje borzalmasan össze volt verve. A szegedi ügyészség szerda reggel kapott telefonjelentést a csendőrségtől a halálos verekedésről. A jelentés vétele után dr. Zombory /ános vizsgálóbíró és dr. Balázs Sándor ügyész szállott ki a helyszínre a vizsgálat lefolytatására. Szegedi kerékpárosok, akik résztoeiiek az 5 napos Tour de Hongrie-n Bója István Kiss József f JLo.al. S családi képet, csoportképet, I" önUSÍPPllSiMPl levelezőlapokat legolcsóbban 8 ŰllyltGBICnGly SIMQNYI fényképésznél, Széchenyi tér 8 Jerney házban, Korzó MozUal szemben. Szabadalmazott fotelágyak, ottománok, matracok 67 késien és rendelésre legolosóbban viléi Stlvegh Dezső liárpitosmeeternél kaphatók, Batthyány ucca 2. — Telefon 20—23. Vizet és utat kérnek a telepek... Küldöttségek a városházán (A Délmagyarország munkatársától.') Szerdán ismét küldöttségjárások napja volt a városházán. Először vitéz dr. Gárgyán Imre a dorozsmai országút mentén fekvő vasutastelep küldöttségét vezette Somogyi Szilveszter polgármester elé. Mint minden telepi küldöttség, ez is vizet és utat kért A mintegy 400 lelket számláló telepi lakosság évek óta sokat szenved a vizhiány miatt Kérték ezenkívül, hogy a telep és az országút közti utat hozassa rendbe a város, a lakosság szívesen hozzájárni a salakkal, a város csak fuvaroztassa oda és csináltassa meg a feltétlenül szükséges utat. Annak ellenére, hogy, a telep kútfúrási céljaira 5000 pengőt vettek fel a jövő évi költségvetésbe, a polgármester nem tett határozott ígéretet a kérés teljesítésére, csak ha az előirányzott bevételek be is folynak. Az utat megcsináltatja a város, de azt már nem vállalhatja, hogy a telep gyalogjáróit elkészíttesse, még olyan formában sem, hogy a szükséges költségeket a város előlegezné a telektulajdonosoknak. A küldöttség ezután vitéz dr. Szabó Géza kulturtanácsnokot kereste fel, akitől a telepre gyermekjátszóteret és sportpályát kértele. A tanácsnok megígérte, hogy, támogatni fogja kérésüket. Járt a polgármesternél egy tanyai küldöttség is. Németh József volt a szónok, aki arra kérte a polgármestert, hogy a kapitányság és a budapesti országút között létesítendő összekötő utat a vasúti megállótól készíttessék el az országútig, mert csak ez a megoldás szolgálja a gajgonyai és a balástyai gazdák érdekeit. A polgármester a gazdák kérését méltányosnak találta és utasította a mérnökséget, hogy a helyszínen tárgyalja le a dolgot az érdekeltekkel. Tisztelgő küldöttség is jelent meg a városházán. A rókusi uj népiskola tantestületének hattagú küldöttsége vizitelt le Szabó János igazgató-tanító vezetésével. A nj iskolába 600 rókusi gyermek iratkozott be, a tantestület 9 nőből és 8 férfiből áll. Végül bemutatkozott a polgármesternek Jambrik Ferenc Máv. főintéző, a most Szegedre helyezett uj álló másfőnők. Riport egy emberről, aki mosolyog, mert boldog (A Délmagyarország munkatársától.) Két nap óta érdekes vendége van Szegednek. Mr. J. Smith személyében. A név mögött furcsa egyéniségű, sokat látott és sokat tapasztalt ember rejtőzik. Ahogy a kávéház terraszán ül, ahogy keresztbeveti a lábát, ahogy egyik cigarettáról rágyújt a másikra, egy sokat látott europeerre lehet ismerni. Beszédmodora olyan, mint egy diplomatáé, aki már végigjárta a világot, ismer minden nevezetesebb személyt és tisztában van a dolgok inditóokaival. Mr. J. Smith azonban nem diplomata, sőt még csak nem is külföldi, hanem magyar... Hogy mi a foglalkozása? ö igy mondja egy finom mosoly kíséretében: — Foglalkozásom? Iró, tudós, művész, politikus, próféta: szóval semmi. Még nem írtam egy sort se, tudományomat nem ismerik — és talán nem is ismernék el —, művészetemet magamban hordom... Talán próféta vagyok leginkább... Igen. Én hirdetem a Szép Élet hitét. Eddig még nem találtam kővetőkre, igaz, hogy még nem is igyekeztem erre... A mai kor nem való a tanaimnak, mert én épp az ellenkezőjét hirdetem annak, ami van. Vagy éppen ez a kor való nekem, de ha munkába lépnék, én a próféta veszteném el lábam alól a talajt. Elvéthetném az Élet értelmét, amelyet most oly világosan látok magam előtt... • Hány éves Ighet Mr. J. Smith? Nehcz lenne megmondani. Talán 30, tanián 50. Arca: 50, mozdulatai: 30. Foglalkozása tehát: semmi. Neve: szürke amerikainak látszó név, amelyről kiderült, hogy nem is amerikai, hánem: sváb. A nemzetisége azonban magyar. Miért kell mégis írni róla? Hogy jutott el Mr. Smith eddig? Az esti szürkületben a járda szélén egy férfi állott. Borotvált arcú, őszes halántéku, jól öltözött, meghatározhatatlan korú férfi. Finom szivart szívott. Az emberekre, akik mellette elmentek, rámosolygott. Nem bántóan, nem lenézően, nem szemtelenül, de nem is jóságosan. Közömbösen, de sok melegséggel a szemében, mintha kedves ősmerőst üdvözölt volna. Az emberek minden esetben észrevették a mosolyt, de nem haragudtak meg érte. Hirtelen lekapták a fejüket és szégyenlősen elsiettek. A férfi ilyenkor megcsóválta a fejét és nagyott szítt a szivarából. Egy negyed óra múlva befordult a kávéház terraszára és leült. Jobbra-balra ingatta a fejét, arca mosolygott, mint aki nem bir magával. Egyszerre halkan felkiáltott. Mindenki ránézett, ő azonban bátran szembefordult a rámeredő szemekkei és — mosolygott S most csoda történt. A megbotránkozó szemek megszelídültek, az előbb még ingerült arcok redői kisimultak... Mindenki megértette egy pillanat alatt, hogy ez az ember nem őrült, nem beteg: ez az ember egyszerűen — boldog. m Egy valódi boldog emberről nem irni riportot? Egy emberről, aki mosolyogva nézi az embereke^ ha öregek, ha fiatalok, ha szépek, ha csúnyák, egy emberről, aki annyira boldog, hogy száz ideges, ingerlékeny, ezernyi gonddal küzdő ember kqzött boldogan elrikkantja magát? És aki mindezek mellett józan, okos és intelligens? Igy jutott Mr. J. Smith abba a helyzetbe, Kogy beszélhessen. — Most megvallom, hogy én világcsavargó vagyok. De nehogy azt gondolja, hogy én ebben látom a boldogság titkát. Egyáltalán nem, azaz nem az a titka minden ember boldogságának. Az enyémnek azonban az. Én azért vagyok boldog, mert valamikor szerencsés is voltam. Sikerült korán rátalálnom arra, hogy milyen módon élhetem le boldogan az életemet. Mindenki keresi a saját boldogságának a kulcsát, de talán százmillió ember közül egy sincs, aki halála előtt megtalálja. Minden ember boldogságát más kulcs tárja föl és én hiába mondanám el, hogy mi az én boldogságom titka, az nem érvényes senki másra.. — Ehez az életmódhoz sók pénz ls kell..a| önnek valószínűleg vagyona van..s — Igen. Vagyonom van és annak a jövedelméből élek. Ez az összeg azonban olyan csekély, hogy kinevetne, ha megmondanám.' Nem vagyok milliomos sem dollárban, sem pengőben. Az én jövedelmem nem nagyobb, mint ebben a városban elérhető átlagjövedelem. De idők folyamán sok mindent megtanultam. Sok felesleges kedvtelésről, igényről lemondtam, ugy, hogy ez az összeg bőségesen elegendő... Nem kell okvetlenül Krőzusnak lenni, ha boldogan akar élni az ember..> — Beszéljen eddigi életéről. — Egész egyszerű, szimpla élet. Itt születtem, nevelkedtem^ azután külföldre mentem. Egyetemek, társaságok... Tanulás, szórakozás. Remények, letörések, csömör. És végre egy napon: egy megismerés... Egy boldog ráeszmélés és azóta igy élek. Ismernek a világon mindenütt és irigyelnek mindenütt. Ez nem csoda ugy-e? • — Szóval nem dolgozik, nem tülekedik..a — Nem tülekedek, de dolgozom. Tegnap egy levelet küldtek utánam, valahonnan a világ másik végéről... Azt irja egy gazdag ember, hogy menjek és beszéljek vele, mert különben meghal..* Most majd elmegyek hozzá. Azt hiszem sikerül felvilágosítani a boldogságról... Hát nem munka ez? • Mr. J. Smithet a vak véletlen vezette Szegedre. Itt is ugy mosolygott, mint bárhol másutt, itt & olyan embereket talált, mint másutt. És Mr. JSmith nemsokára másutt mosolyog az emberek szeme közé... Hliiön leges Keller ösiipitók, Iróaéo raktárában. zseblámpák, friss elemek, t®4®" tollak nagy választékban, y dóan raktáron Széchenyi tér 8. Tel. 3—