Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-11 / 203. szám

SZEÖEIJ. SzerkeszlCség: Somogyi ucca 22. L em. Telefon: 13—33.-Kiadóhivatal, lc81c»i)QkiinyvJAr és fegylroda : Aradi ucca S. Telefon: 30ö. ^ Nyomda : Liíw (lpót ucca ÍO. Telefon t 16—34. Távirati és levélcím: Délmagyarország Szeged. Csüíöríök, 1930 szeptember 11 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 203. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-ÖO, kUlfaidün 6-40 pengd. — Egyes szám ára hélküz. nap lö, vasár- és Ünnepnap 24 ml- Hir­detések felvétele tarifa szerint. Meg Je­lenük héttő kivételével naponta reggel II felekezetek segélye A városi polgárság elfogulatlan része, — szerencsére nem vagyunk kis szám­ban, — a legnagyobb elégedetlenséggel fogadja a kisgyülésnek a felekezeti segé­lyek kérdésében elfoglalt álláspontját. A város elfogulatlanul gondolkodó polgárai ugy látják, hogy a kisgyülésnek tegnapi határozata nemcsak hogy nem szolgálja, de egyenesen veszélyezteti a felekezeti bé­kességet. A város évtizedek óta ad külön segélyt a felekezeteknek. Azért mondjuk, hogy külön segélyt, mert a kegj-uri kötelezett­ségeit évszázadok óta gyakorolja a római katolikus egyház javára. A kisgyűlés most a polgármester javaslatára ugy határozott, hogy a kegyúri kötelezettségeken alapuló terheket tovább is csorbitatlanul viselje a város, de a többi hilfelekezetnek ne adja meg azt a segélyt, amit részükre évtizedek óta állandóan biztositott költségvetésében. Ezt a határozatot látszatra azzal szépítet­ték, hogy a háromszázezer pengőt meg­haladó kegyúri kiadásokon felül a római katolikus plébániáknak sem adnának a jövőben külön támogatást. Az egyenlő el­bánás elvét tehát ugy gyakorolná a kis­gyűlés, hogy a kegyúri terhek háromszáz­ezer pengős kiadását folyósítja a római katolikus egyház javára, "de a többi fele­kezet a várostól nem kapna egyetlen fil­lért sem. Ennek az egyenlőtlenségnek sértő voltát csak fokozza annak megfontolása, hogy a katolikus egyháznak jutó háromszázezer pengő előteremtéséhez a város polgárai felekezeti különbség nélkül járulnak hoz­zá. A kegyúri terheket valójában a fele­kezete szerint meg nem osztott polgár­ság viseli s ily módon a város protestáns és zsidóvallásu polgárai épp ugy hozzá­járulnak a közterheken keresztül a kato­likus egyház támogatásához, mint a kato­likus egyház szegedi hívei. Abból a pénz­ből tehát, amit az egyházak támogatására a város valamennyi adófizető polgára ál­tal fizetett adókból biztosítani tudnak, csak a katolikus egyház jut anyagi előny­höz. A terhek viselésében gyönyörűen s meghamisitatlanul érvényesül az egyenlő teherviselés elve, az előnyök élvezetében azonban kizárólagosság monopolizálja a törvényhatóságot. A város protestáns és zsidó vallású polgárai kötelesek hozzájá­rulni a katolikus egyháznak jutó anyagi támogatáshoz, a város azonban a protes­tánsok és zsidók adójából a protestánsok és zsidók egyházainak nem akar adni pqgetlen fillért sem. A város kegyura a kisteleki római katolikus templomnak is s mint emlékezetes, csak az elmúlt évben igen jelentékeny összeggel járult hozzá a kisteleki templom restaurálási költségei­hez. A város tehát ugyanakkor, mikor a kis­teleki római katolikusokat támogatja, megtagadja a támogatást a szegedi kisebb­ségi egyházaktól. Á szegedi zsidó és pro­testáns vallású polgárok kötelesek adózni u kisteleki katolikus plébánia javára, de adójukból a maguk szegedi egyházának nem jut semmi. A város közpénzből támo­gatást nyújt a kisteleki katolikus egyház­nak, de megtagadja a támogatást á szé­ledi zsidó és protestáns egyházaktól. A szegedi kisebbségi egyházak iskolákat tartanak fenn s többet költöttek eddig is kolai célokra, mint amennyi a város segé­lyéből futotta volna. Ha" a város meg­tagadná a kisebbségi egyházak segélyét, a kisebbségi egyházak vagy kénytelenek lennének iskoláikat beszüntetni, vagv pe­dig, ami sokkal közelebbi lehetőség, lénye­gesen fel kellene emelniök egyházi adóju­kat. Ha tehát a kisgyűlés javaslatából határozat lenne, ez a határozat azt jelen­tené, hogy a város protestáns, görögkeleti és zsidó vallású lakosainak közterhe lé­nyegesen emelkednék. Amig tehát a kato­likus egyház%terheinek jelentékeny részét az adóból folyósított kegyúri kiadásokon keresztül a város nem katolikus vallású polgárai is viselik, addig a nem katolikus polgárok közterheit a város lényegesen emelné. Igy valósul meg Szegeden a köz­teherviselés elve"; egyrészt be akarják hoz­ni a szivattyuzási adót, ami lényegében nem más, mint a pótadó emelése azoknak körére szorítva, akik a nagykörúton belül laknak, másrészt meg akarják tagadni a kisebbségi egyházak támogatását, amivel a város nem katolikus polgárainak köz­terheit ma még kiszámíthatatlan nagy mértékben emelnék. Az adóemelés tehát városban a polgármester, aki igazat adna ket akarná megtorolni, melyeket az idei évre vonatkozó szerencsétlen döntése el­len nyújtottak be a szegedi kisebbségi egyházak. Ezekre a felebbezésekre maga a polgármester hivatkozik, mondván azt, hogy nem szabad felidézni azokat a kese­rű viszályokat, melyek a segély felosztása körül keletkeztek. Ebben igaza van a pol­gármesternek, gondoskodása azonban an­nak a gazdag embernek nemeslelküségé­hez hasonló, aki kidobatja a szegényt, mert jó szive meghasadna a könyörgő szó hallatára. Nem a felebbezések idézték fel az egyházak viszálykodását, hanem a polgármesteri döntés, ami ellen a kisebb­ségi egyházak felebbezésüket beadni kénytelenek voltak. A polgármesternek nem volt joga ebben a kérdésben hatá­rozatot hozni, nem volt joga olyan hatá­rozatot hozni, amilyent hozott s most a kisebbségi egyházakon torolná meg javas­lata, hogy felebbezni merészkedtek a hatás­kör nélkül hozott sérelijjes határozata el­len. A polgármester ur saját magától óvja a város felekezeti békességét, ne pedig a kisebbségi egyházaknak a törvények kor­látjain belül érvényesített jogaitól. Olyan elfogulatlan polgárt nem talál ebben a kizárólag a nagykörúton belüli s a nem katolikus vallású polgárokra terjedne ki, nyolcvankét évvel a közteherviselés elvé­nek magyarországi diadala után. Nem akarunk érzékenységet megbán­tani, de a látszat az, mintha ez a polgár­mesteri előterjesztés azokat a felebbezése­neki abban, hogy ezzel az előterjesztéssel a felekezeti békét akarta szolgálni. Mert sok szempontot és főleg sok tekintetet szolgálhat ez az előterjesztés, éppen csak a felekezeti békét nem s a polgári egyen­lőségnek közrendet és jogrendet konzer­váló meggyőződését nem. Megkezdődött a Népszövetség genfi ülésszaka Bethlen csütörffkön a román kereskedelmi miniszterrel tárgyal Genf, szeptember 10. Bethlen miniszterel­nök ma a kora délutáni órákban Genfbe ér­kezett. A miniszterelnök a Hotel Beaurivage­ben szállott meg. A hivatalos közlés szerint Bethlen István azért jött Genfbe, hogy érint­kezésbe lépjen az ott időző vezető államfér­fiakkal. Magának a közgyűlésnek tanácskozá­sain a miniszterelnök nem vesz részt és szo­kás szerint nem is tagja a magyar delegáció­nak. Az ülések végét nem várja meg, hanem tárgyalásai befejeztével visszautazik Buda­pestre. Megérkezése után a miniszterelnök' meg­kezdte tárgyalásait és délután 4 órakor az olasz delegációval tanácskozott, Scialoja olasz fődelegátussal beható eszmecserét folytatott. Este a miniszterelnök együtt vacsorázott Scho­ber osztrák szövetségi kancellárral. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bukarestből jelentik: Az Adverul genfi tudó­sítójának értesítése szerint gróf Bethlen Ist­ván miniszterelnök Genfbe érkezése után tele­fonon felhivta Madgearu román kereskedelem­ügyi miniszlert és azt a kívánságát fejezte ki, hogy szeretne vele találkozni. Bethlen be­jelentette, hogy meg akarja látogatni a minisz­tert, Madgearu azonban azzal, hogy ő a fia­talabb, kérte, hogy ő látogathassa meg elő­ször Bethlent. A találkozás csütörtökön dél­után lesz. Az Adverul szerint a két államférfi tárgya­lása a keleterurópai agrárállamok közös gaz­dasági akciójával kapcsolatos. Hir szerint ehez az akcióhoz Magyarország is feltétel nélkül csatlakozott. Ebben a kérdésben Madgearu szerdán délelőtt hosszas megbeszélést foly­tatott Mironescu külügyminiszterrel. Népszövetségi körökben érdeklődéssel vár­ják Briand csütörtökre bejelentett nagy be­szédét az európai államszövetség eszméjéről. Briand után Henderson angol külügyminisz­ter fog felszólalni, majd a kisántánt állás­pontját Mironescu ismerteti. Yalószinü, hogy a Briand-tervezetet a Népszövetség VI. számú bizottság elé utalják tanulmányozás végett. Tilulescu lelt az ölésszak elnöke Genf, szeptember 10. A Népszövetség mai első, megalakuló közgyűlésén 52 állam kikül­dött delegátusa vett részt. A magyar delegá­ció részére fentartott helyeken Apponyi Albert gróf, Tánczos tábornok és Hevessy Pál mi­niszteri rezidens voltak jelen. Apponyi Briand mögött ült. A delegátusok padjai hézag nélkül megültek. A nagyközönség részéről nem nyil­vánült meg olyan élénk megbecsülés, mint az előző évek közgyűlésein. Zuneta venezuai képviselő, a Népszövetség ezidőszerinti elnöke nyitotta meg a közgyűlést. Ezután elnökül

Next

/
Oldalképek
Tartalom