Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-27 / 217. szám

1930 szeptember 28. DÉLMAGYARORSZÁG 773 AZIT/UIV fóZAHSARM IITIA IRTA: lIMBERTO NOBILB 66 Néhány pillanatnyi hallgatás után azután döntöttem: »Mégis jobb, ha még néhány napot várunk. Nem akarom, hogy elvegyük Cecioni­tól a lehetőségét annak, hogy gyakorlatilag kipróbáljuk eszméjét, vájjon lehetséges-e, hogy valamennyien közösen egyszerre elinduljunk. Én mindenesetre lehetetlennek tartom. A szá­nok készek, ki kell próbálnunk azokat. Hol­nap kísérletképpen tegyünk meg 500 métert Lássuk azután a gyakorlatban a nehézsége­ket.* Mariano és Zappi fejüket rázták. »Nem. Kizárt dolog, hogy, az állójégen közösen bír­junk haladni. Hisz már itt is látjuk, milyen nehéz csak pár lépést is tenni előre. Rette­netes! örökösen fel-le bukdácsol az ember, felyton kerüldözi a jégrögöket, amellett min­dig ott a veszély, hogy vagy elcsúszik az ember, vagy beleesik egyik rianásba, amint már meg is történt. Abszurdum elképzelni is, hogy olyan nehéz embert, mint Cecioni is, az állójégen szállítani lehessen. Jobb, ha nem vesztegetjük tovább az időt, hanem hatá­rozzunk, mikor indulunk.* »Jó, — feleltem — de akik elindulnak, milyen célt tűztek maguk elé?« Meg akarják próbálni, hogy elérjék a partot és nekünk segítséget küldjenek? Lehetséges-e ez? Elég-e az idő ehhez? És hogyan jönnek a hátra­maradottak segítségére, mikor azt sem tudják, hogy közben hova sodródtunk. Mindenesetre oly kevesen induljanak erre a felderítő útra, amilyen kevesen csak indulhatnak. Négy? tul soknak tartom. Talán inkább ketten. Kettőt könnyen el tudunk látni élelmiszerrel, ruhá­val abból, ami rendelkezésünkre áll. Kette­sével gyorsabban is juthat előre az ember, mint többedmagával. A kettőt jobbnak tar­tom, mint a hármat. És ha a kettő közül egyik megbetegszik, a másik otthagyhatja élel­miszerét és tovább mehet. Mariano megjegyezte: »Nem, legalább is hármasban kell lennünk", nogy, abban az esetben, ha egyik megbeteg­szik, a másik visszamaradhasson vele. A har­madiknak azután egyedül kell megkísérelnie a továbbjutást.* Zappi egy negyedikre szavazott: legyen a nárom tengerésztiszt és Malmgren. Minden­esetre azonban legalább bárman: Mariano, Malmgren és ő. Egy más kérdés is ötlött eszembe, rögtőn kimondtam. »Hány kilométert lehet — Malm­gren nézete szerint — naponta megtenni az állójégen. Hány nap alatt érnék el az Északi­fokot?* Állójégen, ha olyan, mint ez itt, — vála­szolta Malmgren —, becslésem szerint naponta kb. 10 km-t birunk megtenni. Szárazföld köze­lében azonban feltétlenül jobb állójeget talá­lunk és akkor 15 km-t is meg birunk tenni. Mindenesetre átlagsebességnek az első napok előrejutását lehet számítani, amikor az álló­jég még komisz, de erőnket még nem használ­tuk el, mig később a fordítottja 411 be ennek.* Elővettük a térképet. Az ut, amelyet meg akartunk tenni, a következő volt: Foyn-sziget, Brunn-fok, Platen-fok, Scoresby-sziget, Északi­l'ok. Ez összesen 160 km volt, tehát az Északi­fokot mintegy 15—16 nap alatt érhetik el. Mindenkihez kérdést intéztem, ki akar el­indulni. Mariano, Zappi és Malmgren — ter­mészetesen — késznek mutatkoztak. Viglieri és Biagi szintén hajlandók lettek volna. Csu­pán Behounek és Trojani mondták azt, hogy »ők a Tábornokkal akarnak visszamardni.* Nem határoztam még semmit. »Holnap, — szóltam — megkíséreljük, hogy együtt meg­Legyünk 500 métert. Azután majd meg­látjuk!* Mariano és Zappi elveszett időnek tartotta ezt Hogy. lehessen a sebesülteket szállítanunk, amellett még az élelmiszereiét meg minden egyéb szükséges dolgunkat, amink van, ma­gunkkal cipelnünk. »Kétszer kell megtennünk az utat*, —• vála­szoltam. Ezt is mindketten veszélyes dolognak tar­tották, mert ha hirtelen köd lepne meg bén­nünket közel a veszély, hogy elszakadunk egymástól. Ez az utóbbi megjegyzés helyes is volt, de azt is elárulta, hogy az a szándéka e kettő­nek, hogy semmi időt se vesszenek s amint lehet induljanak. Ezalatt késő lett. Társaim Ismét Ősszekupo­rogtak az éjszakai nyugalomra. Malmgren, ki az előző éjszaka a sátorrud mellett aludt abban a reményben, hogy most jobb helye lesz és nem nyomja majd annyira sérült karját, Cecioni és az én lábam között tette magát kényelembe. Társaim hamarosan elaludtak. Cecioni még álmában is folyton-folyvást panaszkodott. Csak Mariano volt még egy ideig ébren. Rá­néztem. Nem láttam már olyannak, mint ko­rábban. Valami történt vele, amit eddig nem vettem észre. Az elhangzott viták elidegení­tettek tőle. Visszatetsző volt nekem abszolút akarata az elindulást illetőleg, anélkül, hogy tekintettel lett volna többi bajtársaira is. Ép­pen tőle az ellenkezőjét vártam. Végül egyedül én virrasztottam. Néha-néha felébredt Cecioni nyugtalan álmából és erősen megragadta karomat. Belém kapaszkodott, mintha az utolsó mentőhorgonya lettem volna. Szó nélküli párbeszéd volt ez, kérés, intés. Azután minden csendes lett mint az előbb. A szél halkan simogatta a sátrat és könnye­dén megmozgatta falait. A selyemfalak ide­oda mozdulásának suhogása a partra futó hul­lámok ritmikus neszéhez hasonlított. Ez a csendes suhogás volt társaim altatódala. A medve. Mikor ezer nehéz gonddal felébredtem, ész­revettem, hogy a Nap keresztültörte a felhő­ket A sátor kettős selyemfala olyan finom! volt, hogy a napsugarak áthatoltak rajta. Meg­kértem Zappit hogy azonnal tegyen a nap­sütésben megfigyeléseket. így ellenőrizhetjük helyzetünket az előbbi jelentések alapján. Alapjában véve az okozta legtöbb gondun­kat, hogy folyton ide-oda sodródtunk. Hirtelen kisütött a Nap. Intettem Cecioninak, ébressze fel Zappit, aki mellette aludt. Zappi saját akaratából hívta Marianot és mindketten kimentek, hogy, együtt végezzék a méréseket. Pár perc múlva megjelenik Zappi a sátor bejáratánál és izgatottan bekiáltja: i>Egy medve!* Mindenki felébred. Malmgren felemelkedett és felém fordu!?: i>Give me the pistol. I go tó hunt its (Adja ide a pisztolyt. Megyek, hogy lelőjjem.) Átnyújtottam neki a pisztolyt és a tölté­nyeket. Malmgren megtöltötte a fegyvert és kiment. Nekünk szólt, legyünk csendben. A: többiek követték. Cecionit és engem is ki­vonszoltak magukkal. Az izgalom feledtette velünk fájdalmainkat. Kint metsző hideg volt de nem éreztük, mert alig mozdult a levegő és a gyenge szél is északnyugatról fujt. A Nap most egészen el­bujt a teljes eget teljesen elborító felhők mögé. Az a lágy, gyengéd világosság uralkodott amelyet oly gyakran figyeltem meg a sarki éjszakában. Mily szépen verődött vissza a hó fehérsége s a jégtuskók tintakék szine. A medve a sátor túlsó, a szigetek felé eső oldalán, tőlünk mintegy 20—30 méternyi tá­volságban állott. Malmgren mégegyszer halkan ránkparan­csolt: »Hallgassatok, ne mozduljatok!* Azután óvatosan felemelte a pisztolyt. (Folyt női télikabát, szőrmebunda Már mos! szerezze be és mindennemű ruhnsiUktégleiéi, melyet részletre is nagyon olcsón vásárolhat tis LánCZ Jenőnél, Széchenyi tér 13. Délmagyarország állandóan gyarapodó kölcsön­könyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. LEGOLCSÓBBAK, LEGJOBBAK, LEGTARTÓSABBAK A BLAU-RUHÁK Oszi bevásárlásainál föltétlenül tegyen egy kísérletet. Telefon 20—53. 31o Kelemen ucca 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom