Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-04 / 198. szám

SZEGED, szemesztoseq: Somogyi ucca StZ.L em. Teletöm: 13-33.^Kiadóhivatal, UHICíöllkiSnyvíar és tegylroda : Aradi gcca 8. Telefon • 306. - Nyomda ; Liiw Lipót ucca 19. Telefon 16-34. Távlrall é* levélcím: Délmagyarország Szeged. Csütörtök, 1930 szeptember 4 Ara 1G fillér VI. évfolyam, 198. szám ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-ttO, »tUlf»ld«n 6<40 pengd. — rgyes szAm Ara hélkSz. nap 16, vasár- és Ünnepnap 44 >111. Hir­detések felvétele tarifa szerint. Megje­lenik lélKt kivételével naponta reggel haszonbérletek (d.) Nem tartozunk annak az indít­ványnak helyeslői közé, melynek a pénz­ügyi bizottság legutóbbi ülésén a tiszti főügyész adott hangot s mely azt célozza, hogy a város a bérföldek átruházása után szedjen úgynevezett krajcárpénzt, mint­ahogy az ingatlan átruházása után is szedi ezt az illetéket. A »krajcárpénz« elnevezés még abban az időben ragadt ehez az ille­tékhez, amikor krajcárokkal ki lehetett fizetni a vagyonátruházás városi illetékét. De hová sülyedt ez az idő, hová gurultak a krajcárok és hol a tavalyi hó. A krajcár­pénzből tekintélyes városi jövedelem lett s a városi vagyonátruházási illeték észre­vehető akadálya letl az ingatlanforgalom­nak, nem csekély mértékben fokozván az átirás költségeit. A városnak végtére joga van annak el­határozásához, hogy ezentúl a haszonbér­letek átruházását csak akkor veszi tudo­másul, ha az ügyletet kötő egyik, vagy má­sik fél, vagy egyetemleges kötelezettséggel mind a két fél a haszonbér aránylagos részében — egyévi, félévi haszonbért ki­levő mértékben — megszabott városi ille­téket fizet. Ehez joga van a varosnak, mert a haszonbérlői a szerződés értelmé­ben csak a város hozzájárulásával ruház­hatják át haszonbérleteiket s a várost nem lehet arra kényszeríteni, hogy a felek meg­állapodását tudomásul véve a haszonbér­let átadóját a szerződés kötelezettségeiből kieressze s az átvevőt haszonbérlőiének elismerje. Ehez kétségtelen joga van tehát a városnak, más kérdés azonban az, hogy megteheti-e a város mindazt, amihez joga van. Az az egy bizonyos, hogy a tervbevett városi illeték a haszonbérletek forgalmát jelentékenyen nehezítené meg s ennek első hatása a haszonbérleti jog értékének csök­kenése lenne. A mai viszonyok a legke­vésbé alkalmasak arra, hogy a haszonbér­lőket uj városi illetékkel sújtsák. Aki ha­szonbérletet át akar venni, annak elsősor­ban is meg kell fizetnie az átadó beruhá­zásait a megállapodás szerinti összegben, ki kell fizetnie a félévi haszonbéri összeg­nek megfelelő óvadékot, ki kell fizetni a városnak előre a félévi haszonbért, mi­ntán a legtöbb bérletátruházás a haszon­bérfizetés esedékességének idején történik. Ki hiszi azl, aki a városi haszonbérlők helyzetét ismeri s ismeri annak a gazda­sági rétegnek vagyoni viszonyait, melyből a városi haszonbérlők kikerülnek, hogy a városi haszonbérletek átvevői ezeken a fizetéseken tul még képesek lesznek egy­évi, vagy akár félévi bért egy összegben átruházási illeték címén is megfizetni? Az a földmunkás, vagy törpegazda, aki ezek­nek a fizetési kötelezettségeknek meg tud felelni s ezeken felül még a városi ille­téket is ki tudja fizetni, a mai földárak mellett sokkal hamarabb fogja magát el­határozni arra, hogy örökföldet vegyen, mint arra, hogy haszonbérletet vegyen át. Az örökföld megszerzése az álvétel idején nem jár lényegesen súlyosabb fizetési kö­telezettséggel, mint a városi haszonbéres földek átvétele. Kétségtelen már mindezek alapján, hogv a haszonbérletek iránti érdeklődést tenné tönkre az átruházási illetéknek visszaállí­tása. Ebből pedig a városnak csak kára származhatik. Lehet, hogy az uj városi illeték ötven-halvanezer pengő bevételt je­lentene, dé az is bizonyos, hogy sokkal nagyobb összeget veszítene el a város a haszonbérekben, mint amennyit nyerne a tervbevett illetékekkel. Ma az a helyzet, hogy ha a haszonbérlő fizetési kötelezett­ségeinek nem tud eleget tenni, de veszí­teni valója még van (mert ha veszíteni valója nincs, egy-két évig is fizetés nél-­kül marad a haszonbérletben), igyekszik túladni a haszonbérleten. Ha azonban a város azokon a terheken kivül, melyek vállalása nélkül haszonbérletet átvenni nem lehet, még egyévi, vagy félévi haszon­bért követel a haszonbérleti szerződés át­ruházásának tudomásul vétele ellenében,, akkor nem lehet majd annyi vállalkozót találni a haszonbérlet átvételére, mint ahá­nyan azt átadni szeretnék. A fizetési ne­hézséggel küzdő haszonbérlő inkább benmarad tovább is a bérleten, mert ha elhagyja a bérletet, a szerződés terheitől nem 'mentesül. Az aj illeték a fizetőkép­telen haszonbérlők nagy részét odakötné a haszonbérleihez s megakadályozná azt, hogy a fizetni nem tudó bérlők helyét fizetni tudó bérlők foglalják el. Ez pedig aligha lenne a város érdekében. Az uj illeték fokozná a jogbizonytalan­ságot is. A haszonbérlők egyszerűen nem jelentenék be a városnak a bérlet átadá­sát, ha fizetni kell érte, Sürün előfordul igy is, hogy három-négy kézen megy ke­resztül a bérlet anélkül, hogy a "város tudná: ki használja a földet és ki fizeti a bért. Néha a legszorgosabb kutatással lehet csak megállapítani ma is a bérlő kilétét. Az uj illeték olyan adminisztrá­ciós nehézségeket teremtene, hogy már emiatt is aggályos lenne bevezetése. A városnak azonban ennél sokkal súlyosabb érdekei is tiltakoznak az ennyire káro­sító átmeneti bevételek rendszeresítése ellen. Eliünl az Innsbruck—zürichi repülőgép Bécs, szeptember 3. Az osztrák légiforgalmi társaság A. 3. számú repülőgépe, amely Innsbruckból Zürichbe tegnap menetrendsze­rűen elindult, a jelentések szerint eltűnt. A repülőgépen utasok nem voltak'. Münchenből jelentik: Tegnap óta többizberí körülrepülték' a Zugspitzet, de az eltűnt re­pülőgépnek nem akadtak nyomára. Azt hi­szik, hogy a repülőgép a sürü felhőben elté­vedt és az Alpok egyik ismeretlen részén sze­rencsétlenül járt. II hétfiil tüntetés halálos^ldozafá! titokhan Galgahévizre száilitottákés szerdán délután eltemették (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') A szeptember 1-i tüntetés áldozatának, Dar­nyák Jánosnak holttestét szerdán reggel titok­ban Galgahévizre szállították. Az elszállítás­ról csak a hozzátartozók tudtak. A szerencsét­len munkás hulltestét délután a falu csendes rés-véie mellett eltemették. Darnyák Jánost a szociáldemokrata párt a maga halottjának tekintette és ugy tervezte, hogy a temetésről a párt fog gondoskodni. A rendőrség értesült erről a szándékról és mivel attól tartott, hogy a temetésen nagyobb tömeg venne részt, ugy intézkedett, hogy a holttestet szállítsák el Galgahévizre. Az elszál­lításról a szociáldemokrata párt csak akkor értesült, amikor a holttest már uton volt. A titokban lebonyolított temetésről félhiva­talos közlést adtak ki, amely a következőket mondja: »Illetékes helyen kijelentik, hogy a hírből: nem fedi a valóságot az, mintha titokban szál­lították volna el a halottat Galgahévizre. A tény az, hogy az elhunytat nemcsak hozzátar­tozói tudtával, hanem azok kérésére szállította Galgahévizre a községi temetkezési vállalat. A temetés által esetleg újból indokolatlanul fel­kavarható közhangulat nyugalma szempontjá­ból a rendőrség is megnyugvással vette tudo­másul ezt az intézkedést. Az elhunyt családja a népjóléti miniszterhez kérvénnyel fordult segélyezés végett, amit a miniszter nemcsak a temetési költségekhez való hozzájárulás cél­jából, hanem a három kiskorú árvára való tekintettel is teljesített. Minden ezzel meg nem egyező beállítás valótlan.* Pirii örömmámorban ünnepelte a „Kérdőiéi diadalát Cosíesék kétmillió dollárt kerestek — Costest őrnaggyá nevezik ki Párís, szeptember 3. A francia főváros öröm­mámorban úszik. Costes és Bellonte sikeres ooeánrepülését az aviatika történetének leg­szenzációsabb fejezeteként ünneplik. A Kér­dőjel volt az első repülőgép, amely Európából indulva közbenső leszállás nélkül Newyorkba ért. Páris uccáin egész éjszaka hullámzott a tömeg. A szerkesztőségek palotái előtt min­den közlekedés meaakadt. a lelkes tömés el­lepte a járdákat és az uttestet s nem mozdult a hatalmas plakátok elől, amelyek úgyszólván percenkint közölték a francia repülőgépről ér­kező híreket. A Concorde-téren hangszórók voltak felállítva és szintén állandóan tájékoz­tatták a közönséget a Kérdőjel útjáról. A tömeg minden egyes hirt határtalan lelkese­déssel fogadott s amikor éjfél után közismertté vált. hogy a Kérdőjel leszállott a curtisfieldi

Next

/
Oldalképek
Tartalom