Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)
1930-09-23 / 213. szám
r" SZEGED. SzeiKeszlöség: Somogyi ucca 22. L cm,Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, K»losOnk«nyvt&i és (egylroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. — Nyomda s Löw [lpöl ucca 19. Telefon : 16—3-4. Távirati és levélcím: Délmagyarország Szeged. Kedd, 1930 szeptember 25 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 213. szám ELŐFIZETÉS : Havonta helybea 3-2(1 vidéken és Budapesten 3-©0, kUlIOldifn 6-40 pengő. — Egyes szám ára hétköznap ÍO, vasár- és Ünnepnap ml. Hirdetéseit felvétele tarifa szerint. Megjelenik héttő kivételével naponta reggel A második város Régi szólamok — van-e e városban, aki nem ismeri? — hogy Szeged az Alföld metropolisa, az ország magyar fővárosa, második főváros és igy tovább. Egyiknek-másiknak némi értelme, sőt jogosultsága is van. A legtöbb azonban: szó, szó, szó. Ami a lakosság számát illeti, elvitathatatlanul a második város vagyunk. Nem második főváros. Csak igy egyszerűen: második város. "Legalább is nem tudunk elképzelni statisztikát, amely népszámlálási adatok összeállítása után más eredményre juthatna. Ahoz azonban, hogy Szeged minden tekintetben az ország elismerten második városa legyen, egyéb tényezők is kellenek. Részletkérdések most ne jussanak szóhoz. Annyival nagyobb nyomatékkal kell arra rámutatni, milyen fontos nemcsak Szeged, hanem az ország szempontjából is, hogy a kormánynak is, a városi hatóságnak is helyes és racionális várospolitikája legyen. " Ezt az országot nem reprezentálhatja csak egy város. Ez az ország nem maradhat továbbra is ugy, hogy ipara, virágzó kulturája, szines szellemi és élénk gazdasági élete csak Budaf testnek legyen. Ebben az országban a egrövidebb idő alatt ki kell épiteni a második várost. Azt a várost Budapest mellett, amelyet a külföldieknek nemcsak meg lehet, hanem meg kell mutatni. A kormánynak választania kell. Aki három, négy vagy öt várost egyforma tempóban akar fejleszteni, az súlyos hibába esik. Nem muszáj Szeged mellett dönteni. Kiaknázatlanul hagyhatók továbbra is az alföldi kincsek s mért sugározzon tartósan a kormány városfejlesztési kegye Szegedre? Hiszen csak az az érdeme van, hogy itt egy tagban 120 ezer magyar lavf kik, hogy itt többet és különben áldoztak a csonka ország kultúrájára, mint bármelyik városban, hogy itt teljesen a saját erőből épült egy vasút, amely behálózza a tanyát, hogy azok a gazdasági és szellemi értékek, amelyek ide telepíttetnek és itt virágoznak ki, érlelik, fejlesztik, táplálják, emelik egy hatalmas magyar körzet: Dorozsma, Kistelek, Félegyháza, Csongrád, Szentes, Vásárhely, Orosháza, Csaba, Gyula és Makó egész életét. Ismertünk kormányzatot, amely főhercegi és miniszteri protekciókra Debrecennek és Pozsonynak adott egyetemet és Szegedet teljesen mellőzte. És ismerünk kormányzatot, amely példátlanul álló áldozataink ellenében* idehozta az egyetemet és amelyet se jól átgondolt helyes városfejlesztési programszerűig, se olyan érdemek, amelyek egyedül állnak, nem tudtak volna visszatartani olyan ballépéstől, mint amilyen az lett volna, hogy felépitik a második rádióleadót, de nem Szegeden, hogy Kecskemétnek Ítélőtáblát adnak, de Szegedről és mint amilyen az, hogy, lesz lakásépítési akció Budapesten, lesz Miskolcon, Pécsett, Sopronban^ de nem lesz Szegeden. A városi hatóság munkájában is a programszerüség hiánya az a baj, amelyet legjobban sinylünk. A munka oroszlánrészét a bennünket megillető pozíció kivívásának és megerősítésének kellene szentelni. Ebben benne lenne az elmélyült harc a munkanélküliség, az ipari pangás, a kereskedői kény szertétlenség és a szellemi foglalkozásúak életstandardjának egyre tartó szűkülése ellen. Már rég meg kellett volna kezdeni a színháznak és a sportintézményeknek idegenforgalmi tényezőkké való kifejlesztését, központi fekvésünkét kialakító vasúti menetrend kieszközlését. Kétségbe kell esnünk, ha olvassuk azt a munkatervezetet, amelyet a mérnökség a belügyminiszter érdeklődésére összeállított. Fel akarják tölteni a Búvár tavat, hogy a helyén villatelep épülhessen. Nincs is más baja Szegednek, mint az, hogy nincs villatelepe. Somogyitelepe van. Fodor-telepe is. Sőt Ferenczy Mátyás-telepe is. Csak villatelepe nincs, elnevezve a mérnöki tudományokban is jártas valamelyik mérnökünkről. A műegyetemen tanulnak közigazgatási jogot és pénzügytant is. A mérnöknek, amikor 1930-ban közmunkák programját állítja össze, arra is gondolni kellene, hogy az építkezések terén sorrendet parancsolnak a szociális és pénzügyi szempontok. Igaz, az a tervezet, amelyet összeállítottak, írott malaszt marad. De ha építkezésekre is sor kerülne, több mint baj lenne megfeledkezni arról, hogy legelőször a legégetőbb hiányokat kell megszüntetni, figyelembe véve, azt, ami nélkül ma nem t szabad építkezni: az uj intézménynek amortizálnia kell a felhasznált tőkét. Szeged a legközelebbi jövőben nem építhet mást, mint a vásárcsarnokot, a zenepalotát, a strandot és a gyógyfürdőt. Beíhlen októberben Angorába utazik (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bethlen István gróf miniszterelnök októberben ismét külföldre utazik. Az eddigi tervek szerint a miniszterelnök ezúttal Angorába megy, ahol találkozni fog a török köztársaság elnökével, Musztafa Kemal pasával, továbbá Tevfik Rusdi bej török külügyminiszterrel. A miniszterelnök utazása kapcsolatos Walkó külügyminiszter legutóbbi törökországi látogatásával. Annak idején Walkó a török államfő és a török kormány meghívását hozta magával Bethlen számára. A török külügyminiszter jelenleg uton van Moszkva felé, ahol Litvinowal tárgyal. Hazaérkezése után utazik Bethlen Törökországba, Megmérgezte magát Mircescu volt román hadügyminiszter (Budapesti tudósítónk t elef o n j e 1 entése.) Bukarestből jelentik: Az eltűnt katonai okmányok ügyében szenzációs fordulat következett be. A bukaresti lapok azt állítják, hogy Mircesca tábornok, volt hadügyminiszter öngyilkosságot követett el, megmérgezte magát, de nem halt meg. Tényleg feltűnést kelt, hogy Mircescu az okmánylopási botrány kitörésének napja óta ágyban fekvő súlyos beteg. Mircesuc tábornok felépüléséhez nincs sok remény. A lapok szerint a szóbanforgó katonai okmányt Mircescu tábornok barátnője lopta el a hadügyminiszter dornavatrai nyaralójából és eljuttatta a szovietnek. Eies felszólalások Ernszt Sándor minisztersége ellen a kereszténypárt értekezletén Grieger Miklós indítványozta, hogy a párt vonuljon ellenzékbe CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.) Nagy érdeklődés előzte meg a keresztény gazdasági párt hétfő esti értekezletét, amelyen Ernszt Sándor beszámolt azokról a tanácskozásokról, amiket Bethlen Istvánnal folytatott a népjóléti tárca betöltése ügyében. Az értekezleten kellett dönteni arról, hogy a párt elfogadja-e azokat a megállapodásokat, amelyeket gróf Zichy János, a párt elnöke, Ernszt Sándor, a kandidált miniszter és Bethlen miniszterelnök kötöttek. Az értekezlet előtt a párt tagjai csoportokba verődve tárgyaltak és voltak olyanok is, akik nem lelkesedtek azért, hogy a párt egyik tagja ismét miniszteri tárcát vállalt. Izgalmas előcsatározások után nyitotta meg gróf Zichy János az értekezletet, amelyen több felszólalás hangzott el Ernszt Sándor minisztersége ellen. Wolff Károly kritizálta a népjóléti tárca vezetését és azt mondotta, hogy a párt sokat vesztett néDszeri'tséc/éből, ami'ifa a népjóléti tárca nem tudta beváltani a működéséhez fűzött reményeket. Kifogásolta a tárca beruházásait és költekezési módszerét. Grieger Miklós válaszolt Wolff felszólalására és kifogásolta, hogy Wolff most áll elő ezekkel a kérdésekkel, amikor Vass József nem tudja megvédeni többé a maga politikáját. Miért nem kritizálta Vass József életében a népjóléti tárca működését, ugy, ahogyan ma tette. Wolff Károly erre azt mondotta, hogy ő ezeket a dolgokat több pártülésen is felhozta. Buday Dezső ellenzéki kijelentései mellett is elfogadta, hogy Ernszt miniszterséget vállalhasson. Grieger Miklós azt kérte, hogy, a párt vonuljon ellenzékbe. Ernszt Sándor szólalt végül fel és azt mondotta, hogy a párt a kormányzásban való résztvétellel a jövőben nagyobb súlyt és befolyási fog nyerni, mert ezentúl a párt koalíciós alf^on vesz részt a kormányzásban, ö a politikai haladást fonja képviselni a kor-