Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-21 / 212. szám

1930 szeptember 21. DÉLMAGYARORSZÁG 17 Ptaft varrógépek. Ujtlpusu TMÍ Ijl n «T •B-S' n kerékpárok rendkívül erős JL JSEál m%. JElu. 8JB. EM. megérkeztek, eredeti STYRIA és NORMA kerékpárok kedvező részletfizetésre kaphatók |)£ry GépárUSlÉZb^SI. Rádiók. % Gramofonok. Lemezuj donságok. 1 AZilMlA- fSZAKSARN HTJA IRTA: UMBERTO NOBILB „- - ...„„_: . . 61 Szánokat építünk. Május 29.-én reggel valamennyi társam, akik a sátor előtt tartózkodtak, együttesen megállapították, hogy XII. Károly-szigete eltűnt a látóhatárról. Ellenben délnyugati irányban két Sziget tünt fel, az egyikük sokkal közelebb, mint a másik. A Broch- és Foyn-szigetek voltak. Itt hát a jele, hogy tovább sodródtunk. Valamivel később, amikor a napmagasságot megmértük, kitűnt, hogy tovább sodródtunk kelet felé. E napon 80" 41' é. sz. és 27" 12' k. h. között voltunk. 26.-ika óta 29 mérfölddel sodródtunk el délkeleti irányban, ami majdnem 10 mérföldet jelent naponként. Ahogy feltűnt a két sziget a láthatáron, némelyekre olyan hatással volt, hogy azonnal el akartak indulni. Mindjobban sürgettek bennünket. Cecioni kivitette magát a sátor elé, hogy azonnal belekezdjen a szánépitésbe. Nagyon merész dolog volt, minthogy majdnem semmi más nem állt rendelkezésünkre, mint a vezetőkabin acélváza. Szerencsére találtunk néhány szerszámot s ezeket felhasználhattuk. Igy összeszedtünk egy gépészektől származó szerszámos ládát, amely valószínűleg Pomelláé, a leszakadt léghajómótor halott gépészéé lehetett. Magától értetődik, hogy a szó szoros értelmében vett szánt nem tudtunk készíteni, mert ehhez nem volt alkalmas anyagunk. Végre azonban Cecioni ügyes kezei készítettek valami szánféle alkalmatosságot, amelyet nagyobb fáradság nélkül szállításra használhattunk, de hogy ezzel sebesülteket szállítsunk az összeszakadozott, rianásokkal szabdalt állójégen át, még most is abszurd gondolatnak tetszett. • • * E reggelen egyedül maradtam a sátorban. Kint, a mi jégtáblánkon, élénk jövés-menést észlelek s társaim beszélgetését hallom. Mariano és Malmgren messzebbre mentek. Cecioni csöveket és fémlemezeket kalapált s közben átkokat dörmögött maga elé, társai ellen, ha — nézete szerint — nem segitettek neki eléggé. Behounek és Trojani, velem szemközt, hallgatagon keresgéltek a romok között, hogy azután alumíniumdarabokkal, vasdrótokkal és fadarabokkal térjenek vissza a többihez. Zappi és Viglieri az élelmiszerek, meg a többi szegényes holmi rendezéséhez fogtak. Biagi minden két órában leadta az ő S. O. S. jelét s rögtön visszatért a sátorba, hogy a feleleteket figyelje. Üres idejében Cecioninak segített munkájában. Azután hirtelen hallom, az állójég egy kis újdonságáról, egy újonnan képződött rianásról beszélnek, amelyet alig néhány száz méternyire tőlünk fedeztek fel. Néha-néha bejött valaki a sátorba, hogy kipihenje magát, vagy hogy behozzon valamit, amit a hóban találtak: földrajzi térképeket, keztyüt, egy gyapjusapkát. Többek közt találtak még egy vászonzsákot is 100 drb puskatölténnyel, de a hozzájuk tartozó fegyver bizonyára fent maradt a léghajón. Most, hogy a két közeli sziget felé sodródtunk, a szárazföldről sirályok repültek egyenesen sátrunk irányába. Gyakran hallottam, amint Biagi szitkozódott, mivel nincsen fegyvere. • » • A fegyver gyakran volt beszélgetésünk vezérgondolata, ha ugy délután 2—3 óra tájban összejöttünk, hogy elköltsük napi pemmikánés csokoládéadagunkat. Beszélgettünk arról is, vájjon mi történhetett azután a léghajóval. Az a füst, amelyet közülünk néhányan a lezuhanás után mintegy félórával láttak, jel volt-e, amint annak gondoltuk azt az első pillanatban. Vagy feltételezzük azt, hogy a léghajó a jégrecsapódás pillanatában tüzet fogott? És ha a léghajó tényleg elégett, mi történt szerencsétlen bajtársainkkal? Senki sem tudott közülünk" pontos választ adni. Abban valamennyien egyetértettünk, hogy a léghajónak valahol itt, a közelünkben kellett lezuhannia. Ezért elküldtünk közülünk két embert hogy keressék meg azt a helyet, ahol a füstoszlopot láttuk. A távolságot addig mintegy 10 km-re becsültük". Mindenesetre mindent meg akartunk próbálni, hogy valamit megtudjunk hü bajtársaink sorsáról. Hátha még emellett a váz közelében puskát is találunk^ Érett megfontolás után azonban feladtuk rögtön az eszmét: rettentő nehéz és veszedelmes dolog az állójégen gyalogolni, amellett kétes az eredmény. Ki veszi hát magára, hogy kockáztassunk ilyen expedicióval kockára tegyük két társunk életét? Ilyesfajta beszélgetések közepette lopódzott be az este. Közben rádiónk folyton-folyvást hallgatott. Mintegy 24 órája, hogy megállapítottuk, S. Paolo állomása tisztábban vehető, mint az előző napokon. A »Cittá di Milano« is gyanította, hogy S. O.S. jeleket adunk le, bár ők nem hallják, ezért mindenfelé ezt a hivást küldte: » Válaszoljatok az IDO 32 hullámra.*, mire mi: ^válaszoljatok S. Paolo utján 32 méteres hullámmal.« De minden hiába, sem a »Cittá di Milano«, sem S. Paolo nem hallott bennünket. »Vox clamantis in deserto.« Igy utolsó reménységünk, a rádió is megingott. Biagi, aki fáradhatatlanul próbálkozott, majdnem újra s újra kétségbeesett. Nemsokára kimerülnek az akkumulátortelepek. Keserűen jegyeztük meg, hogy a »Cittii di Milano* már a halottakhoz számit bennünket attól a pillanattól kezdve, amikor hosszú, körülményes ujságjelentéseket és magánjellegű sürgönyöket kezdtek leadogatni. A katasztrófa oka. Amikor a füstoszlopról beszélgettünk, amelyet néhányan láttak közülünk, mindig újra és újra átéltük lélekben a katasztrófát s mégegvszer megpróbáltuk eldönteni, mi is okozhatta azt. Malmgren adta meg rá az alkalmat, hogy, mindent mégegyszer töviről-hegyire megbeszéljünk, amikor azt kérdezte tőlem, mit gondolok, nem kerültük volna-e el a katasztrófát, ha az ő tanácsa helyett az enyémet követjük és a Mackenzie irányát választjuk. Ilyen kérdésre nehéz válaszolni. Annyi bizonyos, hogy amikor a Sarkot elértük, a kanadai partok irányában repültünk. Ha akkor nem fordulunk vissza, 26 órai kemény harcot takarítunk meg a leghevesebb északi széllel szemben. Akkor nem repültünk volna oly, sokáig felfokozott sebességgel és nem kellett volna a léghajót olyan haszontalan munkával és semmi felesleges fáradsággal terhelnünk. Nem lehet csodálkoznunk' azon, hogy nemcsak én, hanem mi valamennyien, akik a katasztrófa miatt ide zuhantunk, mindig újra és újra megtárgyaltuk, mi okozhatta ezt; mi váltotta ki a léghajó hirtelen nehezülését Ezekben a napokban gyakran voltunk hajlandók azt a kis repedést hibáztatni, amelyet a kingsbayi indulás előtt pár órával a ballonburkon fedeztünk' fel; ezt azonban gondosan kijavítottuk. Ha esetleg repedés lett volna a burkolaton, amelyet nem vettünk volna észre, akkor ennek súlyos gázveszteség lett volna a következménye. Másrészről — nagyon természetesen — meg kellett próbálkoznunk azzal a feltevéssel is, hogy valamiképpen megtaláljuk az igazolását annak, hogy miért szakadt el oly hirtelen és kikerülhetetlenül a léghajó vászonburka, ami azután a kingsbayi repülésnél annyi viszontagságot okozott. (Folyt köv.) VARGA CIP0I LEGJOBBAK " üzlet: Gizella tér LESIMO JÁNOS ES TARSA kőfaragó-, műkő- és szobrász ipartelep: Telefon: , : Szeged, Korona u. 3. 12-49. Hétvezér ucca 49. sz. Vállalnak vésést, aranyozási munkákat, porcellán fényképeket és mindennemű sirkőátalakitásokat a temetőben, r. Szállítanak lutányos áron legjobb minőségű sírköveket műkőből, svédgránitból, márványból és syenitből stb. n Rajz és méret szerint sirszegélyeket a legmodernebb művészies kivitelben, kripta és műkő szobrász munkákat, márvány-, és gránitlapokat, valamint épület műkő és burkolö munkálatokat. 31 Vagyont szerez Marabu keltetőgéppel ha baromfitenyésztéssel foglalkozik! A legmodernebb gyártmány, legkitűnőbb kivitel! Gravitációs központi melegvízfűtés 1 Automatikus melegszabályozás, párologtatás és szellőztetés. Tojások """ forgatása kívülről, egy pillanat alatt! M.4 Magyar Radiátorgyár Rt., Budapest. Gyár: X., Gyömről-ul 76-78. Városi iroda és mintaraktár: V., Kálmán-utca 18. Telefon : 197-OS. Alacsony árak. kedvező fizetési feltételek! Szakszerű oktatás! Mltanyáit, ólait, baromfitenyésztési eszközölt.