Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-03 / 197. szám

1^50 szeptember 3. DfiLM AGY A RORSZ AG ö Ujaipusu mjr Trr* n wr 1T D kerékpárok rendkívül erős Wj H. 1M. MM. megérkeztek, eredeti SIYRIA és NORMA kerékpárok kedvező részletfizetésre kaphatók pgry Qépáruházban. Pfalf varrógépek. Rádiók, » Gramofonok. Lemezujdonságok. IMMMMWWWWMWM MMMMMMMMMMM mmi\- tmmsam UTJA IRTA: UMBERTO NOBILE 46 Tanácskoztam erről Malmgrennel. ö nem osztotta nézetemet. »Jobb tesz, — felelte — ha visszatérünk Kingsbaybe. Igy kiegészíthetjük tudományos megfigyeléseinket programmunk szerint.* Bizonyára, mindenesetre jó tanács volt az, nogy térjünk vissza állomáshelyünkre és ott várjuk ki a jóidőt az ujabb repüléshez, amikor is jégreszállásunk, amely annyi előkészületet és fáradságot követelt, kivihető lesz. Másrészt még mindig kisértett az az inger, amelyet a 70. fok körüli repülésünk váltott ki belőlem. Ezt a repülőutat — Malmgrennel való korábbi, beható tanácskozásunk titán — fel kellett vennünk kutatóexpediciónk sorába. Valóban nem tudtam, mit válaszoljak. Jól tudtam tapasztalatból, hogy milyen fárasztó órák hosszat a heves ellenszéllel szemben harcolni. Ez órákkal is meghosszabbítja a repülést. Valami ösztönösen szembeszállt bennem e gondolattal. Közöltem is Malmgrennel aggodalmamat. »Ez a szél — válaszolta — nem lesz lartós. Ha most visszarepülünk néhány óra múlva magunk mögött hagyjuk és helyette ENy-i szelet kapunk.* Olyan határozottan mondotta ezt, hogy majdnem legyőzte minden aggodalmamat. De mégegyszer ellentálltam egy kissé: »Nem volna-e helyesebb, ha a széllel együtt repülünk és a ciklon mindkét kedvező légáramlatát kihasználnánk* hogy igy kerülő uton térnénk haza?* Ez a terv azért volt olyan kapós és csalogató, mert az utóbbi széllel II. Miklós-földjére kerültünk volna s talán igy mégis csak sikerül az óhajtott szárazföldön kedvező látási viszonyok közt repülnünk át. Malmgren ragaszkodott nézetéhez és végül engedtem neki. Négy nappal később a következmények beigazolták az én tervem helyességét — drámai jelenetek között. Ugyanis május 27-én, az állójégen, a katasztrófa után azt kérdi tőlem Malmgren, mit gondolok, ha az én tanácsomat követik és a Mackenzie felé repülünk; minden jól ment volna, ha megtakarítjuk azt á heves harcot, amelyet az erős ellenszéllel szemben kellett kifejtenünk. Mit felelhettem volna? Senki sem tudhatta, hogy azon a másik uton nem fenyegetett-e volna bennünket valami más veszedelem? • * • Mig Malmgrennel az útirány megválasztásán tanakodtunk, nagy sebességgel közeledtünk a Sarokhoz. Most majdnem egészen D-i szelet kaptunk, agy hogy majdnem semmit sem téri tett ki bennünket az irányból. 20 órakor 6 fokos, 20 óra 30 perckor pedig csak 3 fokos eltérést jegyeztünk le. 22 óra tájban az addig tiszta égboltozat változni kezdett, bár ezideig ragyogó azúrkéken mosolygott le ránk. Előttünk egy-két órányira egy felhőpad jelent meg a horizonton; néhány ezer méternyi távolságból ugy tünt fel, mintha a ragyogó, kék égbolt fölött lebegne. Bizarr formájával mint valami hatalmas, gigantikus, erős kőfalazat hömpölygött előttünk. Ugy látszott, mintha a természet legalább részben igyekeznék eltakarni a Sarkot az emberi pillantás elől. Már 1926-ban is hasonlókép jártunk, de ez alkalommal még sokkal különösebb volt és mélyebb nyomot hagyott bennünk a Természet színjátéka. Képzeletem egy, sereg ellenséges természeti hatalmat látott e fekete felhőgomolyban. »Ezen már mégsem tudunk átvergődni — gondoltam. — Kénytelenek leszünk ismét visszafordulni.* . , . 22 óra 30 perckor ehhez még egy vastag ködfar ért el bennünket, éppen abban a pillanatban, amikor a legfontosabb volt, hogy az aznapi tiszta látásunkat el ne veszítsük, mivel még méréseket kellett eszközölnünk, hogy pontosan meg tudjuk állapítani, mikor vagyunk a Sarkon. Ezért a ködtömeg fölé emelkedtünk, mintegy 800 m magasságra. Most a 88* 10' szélességnél voltunk. Tehát még kerek 90 km és elértük a Sarkot! A tengerésztisztek folytatták a Nap állására vonatkozó megfigyeléseiket. Egyre jobban közeledtünk a Föld legészakibb pontjához. Az izgalom nőttőn-nőtt a léghajón. 20 perccel éjfél után, tehát május 21-ike első félórájában a tengerésztisztek, akik sextánssal figyelték a Napot, felkiáltottak: »Itl vagyunk!* Az »Italia« elérte a Sarkot. Azt a 706 km-t, amely a Bridgmann-foktól választott el bennünket, 6 óra 51 perc alatt tettük meg, ami tehát 103 km/óra sebességnek felel meg. A mótorokat lassittattam és spirális vcrialban leereszkedtünk. Sajnos, az áliőiégre nem tudtunk leszállni; a látásviszonyok nagyon rosszak voltak, a szél nem akart szűnni. De még egy ünnepélv es ígéretet teljesítenünk kellett: XI. Pius pápa őszentsége keresztjét a Sarkon le kellett hajitanunk s vele együtt a háromszínű olasz zászlót is. Áhítatos csendben láttunk hozzá az egyszerű, de ünnepélyes cselekedet végrehajtásához. Elrendeltem, hogy Alessandrini mindent készintsen elő. Ismét meggyorsítottuk a mótorok" ütemét, hogy egészen a köd alá jussunk. 0 óra 40 perc volt. Husz perc múlva magunk alatt láttuk az állójeget. Megint körülkeringtünk, mosi már a lehető legkisebb sebességgel s ezalatt az előkészületeket befejezték. 'A Keresztre nagy darab háromszínű kendőt csavaty tattam. hogy esés közben védje azt. 1 óra 20 perckor kihajoltam a kabinból S5s leej lettem az ol'asz zászlót. Még egy trikolort is lehajítottam a jégre, hogy örökre hirdesse ott a mi utunkat. Ez volt az egyetlen repülőút, amellyel Olaszország eljutott a Sarkra. Ezt Milano városának zászlaja követte, amelyet a város védőasszonyának képe diszitett ő az ifjú, tüzes római lélelknek megszemélyesítője. Ez is nyílegyenesen repült le a jégre. 1 óra 30 perckor ledobtam a Keresztet Szemem követte, míg csak a jeget nem érintette. 150 m magasságban voltunk. Mélyen meghatódtunk. Nem egyszerű cselekvés volt mostani ténykedésünk, szimbólum! volt az. Vasakaratunk győzelmét jelképezte. Gondolatban visszaszálltunk s átéltük ujrá mindazt a fáradságot, amellyel megbirkóztunk, s amelyet kiáltottunk. Visszagondoltunk minden elhasznált anyagra és elköltött pénzre, ismét átéltünk minden erkölcsi kétséget, minden kockázatot, amit csak előzőleg le kellett győznünk. Győznünk kellett eszményünkért, tudományos utunkért. Sokan mosolyogtak, mikor hallották, hogy másodízben akarunk Rómából a Sarkra repülni. Gúnyolódtak, hogy éppen Rómából akarunk a jégsivatagba repülni és még hozzá olasz építésű léghajóval?! Büszkék voltunk, hogy ez alkalommal olasz zászló lengett a léghajó farán. Minden hitetlenség, minden kétkedés ellenére minden átkot legyőztünk már, amikor II. Miklós-földjére repültünk, ha hiányzott is az uj szárazföld felfedezésének szenzációja. Tudományos! megfigyeléseink gazdag halmaza igaz győzelmet jelentett minden rosszakaratú kritikával szemben, A szép számn tudományos megfigyelés már az óceánográfiai eredmények nélkül is, melyeket különösen szivünkön viseltünk, nagy sikert jelentettek számunkra* De hogy most megint a Föld legészakibb pontján voltunk, sikerünk mindennél nagyobb hatást keltett, mindennél kézzelfoghatóbb volt és bebizonyította szelleműnk győzelmét (Folyt, kör.) Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hirlrp. és Nyomda vállalat Rt. kffnyvnyomdájábanFelelős tizemvezető: Klein Sándor. Tulmagas ház^r m'att Fogel Ede műhelyét Rákóczi térről, Mérel ucca 22. sz. alá (lavadalmi pa'ota mellé) helyezte át. 41 Beblzongosoéott Kdq, hogy ha háztartást szQkséglefét olcsón és fői akarla bes'erezni, azt csak IQszer-, csemege-, mag- és terményüzletébon (Tisza l.a|os körút és Kígyó ucca sarok) eszközölheti. 84 Gerle <• f ff i I! I « fl i < I fl I! ISKOLA IDENYRE leányka- és fiulnlézeíl és egyéb fehérnemű. ágynemfiek stb. készen és rendelésre lliszier és kiolt kötények m,nde" nagyságban a legolcsóbb szabott árakon POLLÁK TESTVÉREK kelengye üzletében 2 Fekeíesas-ucca és Csekonlcs-ucca, saroküzlet.